Hálálkodás helyett lázadás a Versenyképes Járások Program nyomán

Elveszik, hogy osztogathassanak

Belpol

Az önkormányzatoktól elvett pénzből indította el a kormány a Versenyképes Járások Programot, és ettől várja azt, hogy még a 2026-os választások előtt mindenütt épül valami. A lebonyolítás láthatóvá teszi az országgyűlési képviselők, fideszes választókerületi elnökök meghatározta hierarchiát.

Feleselt néhány Somogy megyei polgármester Gelencsér Attila fideszes országgyűlési képviselővel egy március 10-i zárt körű összejövetelen. Egy hangfelvétel alapján a Népszava írta meg két nappal később, hogy a gyűlésen megjelent polgármesterek közül többen azt szerették volna elérni, hogy a Versenyképes Járások Programból (VJP) érkező pénzt az önkormányzatok működési célra – például a helyi egészségügyi ellátás finanszírozására – is fordíthassák. Azt kérték az „illetékesektől”, lobbizzanak azért, hogy ez lehetővé váljon.

Gelencsér Attila azt válaszolta, megérti, hogy a polgármesterek az intézmények működéséért aggódnak, ő mégis arra „kapacitálna” mindenkit, hogy a programból inkább fejlesztéseket valósítsanak meg, olyanokat, amelyekből látszik valami a 13 hónap múlva lezajló országgyűlési választások előtt. „A nap végén, amikor a miniszter az utolsó döntését meghozza abból az ötlethalmazból, akkor nyilván ezek előnyt fognak élvezni. Beszéljünk őszintén, választás közeledik” – mondta a képviselő, aki megkérdezte a jelenlévőktől: ha 2026-ban nem országgyűlési, hanem önkormányzati választás lenne, a polgármesterek mire költenének inkább, fejlesztésre vagy működésre. Volt a teremben, aki rávágta: működésre.

Kampánypénz

A VJP-t tavaly ősszel indították azzal, hogy 2025-től minden járásnak lesz belőle garantált fejlesztési kerete. Ez nem uniós forrás, az önkormányzatokhoz befolyó iparűzési adóból származik: a kormány azt a részt veszi el egy településtől, amennyivel több e bevétel a megelőző évinél. Az így összeszedett keretre pályázatot adhatnak be a települések. A döntésben részt vesznek a járási fejlesztési fórumok, egy-egy ilyen élén a járási székhely polgármestere áll, tagjait pedig a többi települési polgármester adja.

„Ez kampánypénz, és úgy teremtették elő, hogy megcsapolták a zömmel ellenzéki vezetésű nagyobb települések erőforrásait, a döntést pedig olyan fórumok hozzák, ahol többségben vannak a kisebb települések, amelyek sok helyen a kormánypárti országgyűlési képviselő szavazóbázisának zömét adják, mint a Szentest is magában foglaló kerületben. Ennek ez a logikája” – mondta a Narancsnak Szirbik Imre, Szentes nyugdíjba vonult MSZP-s polgármestere (1994–2019), korábbi országgyűlési képviselője (2006–2010), aki tavaly a megyei képviselői munkát is befejezte.

Egy hivatalban lévő községi polgármester lapunkkal közölte, a somogyi kollégákhoz hasonlóan a legtöbben inkább működésre fordítanák ezt a „júdáspénzt”. Azért is, mert alul­finanszírozza az állam az önkormányzatokat, és azért is, mert például egy településen, ahol korábban uniós forrásból, a Magyar Falu Programból százmilliós fejlesztést vezényeltek le, most megtudták, hogy a VJP összesen 65 milliárdjából kemény 3 millió forint jut rájuk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.