Interjú

„A politika sodrába kerültünk”

Pecsenye Csaba, az Országos Bírói Tanács elnöke

Belpol

A héten Magyarországra látogatott az Európai Bizottság demokráciáért, igazságügyért és jogállamiságért felelős biztosa, aki lapzártánk idején egyez­tetett mások mellett az Országos Bírói Tanács (OBT) elnökével is. Ennek apropóján beszélgettünk politikai nyomásról, poloskázásról, a bírói függetlenséget alapjaiban biztosító bérrendezésről is.

Magyar Narancs: A miniszterelnök már­ciusi 15-i beszédében „lepoloskázott” és korrupcióval vádolt meg nemcsak politikusokat, újságírókat és civileket, hanem bírákat is.

Pecsenye Csaba: A bíróságok már hosszabb ideje porondon vannak. Ez oda vezethető vissza, hogy mivel az elmúlt években az igen magas infláció mellett a bírói illetmények nem emelkedtek, a bíróságok részéről egyre erőteljesebben megnyilvánult az igény a bérrendezésre. Végül tavaly már a minisztérium is úgy gondolta, hogy ebben valamit lépni kell, ennek lett az eredménye az elhíresült négyoldalú megállapodás (az Igazságügyi Minisztérium, valamint a Kúria, az Országos Bírósági Hivatal és az Országos Bírói Tanács között – a szerk.), amelynek megkötése után az OBT kinyilvánította: a maga részéről azt érvénytelennek tekinti, több okból is. Ez a lépés az igazságügyi kormányzat részéről olyan megütközést váltott ki, amely indukálta a későbbi megnyilvánulásokat a bírákkal szemben.

MN: Gondolhatunk itt például Varga Zs. András Kúria-elnök kúriai bíráknak címzett újévi levelére, amelyben így fogalmazott: a megállapodást nyilvánosan kritizáló bírák között vannak olyanok, akik szándékosan ártani próbáltak a Kúriának és Magyarország bíróságainak.

PCS: Az igazságügyi kormányzat igyekszik a bírói követeléseket alaptalannak beállítani, ezzel a közvéleményt a bírák ellen hangolni. Részben ez vezetett oda, hogy február 22-én megtörtént a II. világháború óta az első bírói demonstráció. Ennek lett az egyenes következménye a miniszterelnök március 15-i beszéde a bírákat illető alaptalan kijelentésekkel. Ezt értelemszerűen nem hagyhattuk szó nélkül, hiszen bírákat mindenféle bizonyíték nélkül azzal vádolni, miszerint korrupciós dollárokból őket megvették, nem megengedhető.

MN: A beszéd másnapján Orbán Viktor arról posztolt, hogy a poloskázós mondatot ő igazából csak Magyar Péterre értette. Elképzelhe­tőnek tartja, hogy a bírósági szervezetek tiltakozása is késztette a miniszterelnököt szavai finomítására?

PCS: Őszintén bízom benne, hogy ez is hozzájárult. Bízom abban, hogy a végrehajtó hatalom valóban komolyan veszi a bírói szervezetek megnyilvánulásait, és a későbbiekben ezek figyelembevételével próbálja megfogalmazni esetleges kritikáját az igazságügyi szervezettel szemben. Ugyanakkor fontosnak tartom megemlíteni: a poloskázós hasonlatra volt magyarázat, viszont olyan reakciót nem tapasztaltam a végrehajtó hatalom feje részéről, amely azt a kijelentését, amely szerint korrupciós dollárokból megvásároltak bírákat, bármilyen formában korrigálta volna. Holott a beszédének ez a része az, amely komolyan gyengítheti az igazságszolgáltatás függetlenségébe vetett társadalmi bizalmat.

MN: Érdekes, hogy miközben a kúriai bírák kinevezési gyakorlata miatt az Európai Unió és a magyar közvélemény is attól tart, hogy a hatalom befolyásolhatja a bírákat a döntés­hozatalban, most ugyanez a hatalom vádolja őket korrupcióval.

PCS: Most mindenki mint fogalomra hivatkozik a bírói függetlenségre, de ennek tar­talmával az emberek nem mindig vannak tisztában. A bírói függetlenség kapcsán egyrészt beszélhetünk a bíróságok mint szervezetek függetlenségéről, másrészt az egyes bíráknak a függetlenségéről. Ami a szervezeti függetlenséget illeti, az csak akkor állapítható meg, ha elegendő forrás áll rendelkezésre a szervezet működtetésére. Évek óta forrás­hiánnyal küzd a bírósági szervezet, így e tekintetben valamiféle befolyásolás lehetősége fennáll. Nem azt mondom, hogy nincs szerve­zeti függetlenség, de a befolyás lehetősége ilyen formában adott, és nem vagyok benne biztos, hogy ezzel nem kíván élni a kormányzat. A bírói függetlenséghez tartozik, hogy nem utasíthatók a bírák. Erre jogszabályi garanciák vannak, de a nem megfelelő díjazás vezethet ahhoz, hogy a bíró mint természetes személy elgondolkodik: milyen döntést kellene ahhoz hoznia, hogy majd jobb bért kapjon. Azért lenne nagyon lényeges, hogy megfelelő díjazásban részesüljenek a bírák, hogy ez a dilemma fel se merülhessen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.