Interjú

„A politika sodrába kerültünk”

Pecsenye Csaba, az Országos Bírói Tanács elnöke

Belpol

A héten Magyarországra látogatott az Európai Bizottság demokráciáért, igazságügyért és jogállamiságért felelős biztosa, aki lapzártánk idején egyez­tetett mások mellett az Országos Bírói Tanács (OBT) elnökével is. Ennek apropóján beszélgettünk politikai nyomásról, poloskázásról, a bírói függetlenséget alapjaiban biztosító bérrendezésről is.

Magyar Narancs: A miniszterelnök már­ciusi 15-i beszédében „lepoloskázott” és korrupcióval vádolt meg nemcsak politikusokat, újságírókat és civileket, hanem bírákat is.

Pecsenye Csaba: A bíróságok már hosszabb ideje porondon vannak. Ez oda vezethető vissza, hogy mivel az elmúlt években az igen magas infláció mellett a bírói illetmények nem emelkedtek, a bíróságok részéről egyre erőteljesebben megnyilvánult az igény a bérrendezésre. Végül tavaly már a minisztérium is úgy gondolta, hogy ebben valamit lépni kell, ennek lett az eredménye az elhíresült négyoldalú megállapodás (az Igazságügyi Minisztérium, valamint a Kúria, az Országos Bírósági Hivatal és az Országos Bírói Tanács között – a szerk.), amelynek megkötése után az OBT kinyilvánította: a maga részéről azt érvénytelennek tekinti, több okból is. Ez a lépés az igazságügyi kormányzat részéről olyan megütközést váltott ki, amely indukálta a későbbi megnyilvánulásokat a bírákkal szemben.

MN: Gondolhatunk itt például Varga Zs. András Kúria-elnök kúriai bíráknak címzett újévi levelére, amelyben így fogalmazott: a megállapodást nyilvánosan kritizáló bírák között vannak olyanok, akik szándékosan ártani próbáltak a Kúriának és Magyarország bíróságainak.

PCS: Az igazságügyi kormányzat igyekszik a bírói követeléseket alaptalannak beállítani, ezzel a közvéleményt a bírák ellen hangolni. Részben ez vezetett oda, hogy február 22-én megtörtént a II. világháború óta az első bírói demonstráció. Ennek lett az egyenes következménye a miniszterelnök március 15-i beszéde a bírákat illető alaptalan kijelentésekkel. Ezt értelemszerűen nem hagyhattuk szó nélkül, hiszen bírákat mindenféle bizonyíték nélkül azzal vádolni, miszerint korrupciós dollárokból őket megvették, nem megengedhető.

MN: A beszéd másnapján Orbán Viktor arról posztolt, hogy a poloskázós mondatot ő igazából csak Magyar Péterre értette. Elképzelhe­tőnek tartja, hogy a bírósági szervezetek tiltakozása is késztette a miniszterelnököt szavai finomítására?

PCS: Őszintén bízom benne, hogy ez is hozzájárult. Bízom abban, hogy a végrehajtó hatalom valóban komolyan veszi a bírói szervezetek megnyilvánulásait, és a későbbiekben ezek figyelembevételével próbálja megfogalmazni esetleges kritikáját az igazságügyi szervezettel szemben. Ugyanakkor fontosnak tartom megemlíteni: a poloskázós hasonlatra volt magyarázat, viszont olyan reakciót nem tapasztaltam a végrehajtó hatalom feje részéről, amely azt a kijelentését, amely szerint korrupciós dollárokból megvásároltak bírákat, bármilyen formában korrigálta volna. Holott a beszédének ez a része az, amely komolyan gyengítheti az igazságszolgáltatás függetlenségébe vetett társadalmi bizalmat.

MN: Érdekes, hogy miközben a kúriai bírák kinevezési gyakorlata miatt az Európai Unió és a magyar közvélemény is attól tart, hogy a hatalom befolyásolhatja a bírákat a döntés­hozatalban, most ugyanez a hatalom vádolja őket korrupcióval.

PCS: Most mindenki mint fogalomra hivatkozik a bírói függetlenségre, de ennek tar­talmával az emberek nem mindig vannak tisztában. A bírói függetlenség kapcsán egyrészt beszélhetünk a bíróságok mint szervezetek függetlenségéről, másrészt az egyes bíráknak a függetlenségéről. Ami a szervezeti függetlenséget illeti, az csak akkor állapítható meg, ha elegendő forrás áll rendelkezésre a szervezet működtetésére. Évek óta forrás­hiánnyal küzd a bírósági szervezet, így e tekintetben valamiféle befolyásolás lehetősége fennáll. Nem azt mondom, hogy nincs szerve­zeti függetlenség, de a befolyás lehetősége ilyen formában adott, és nem vagyok benne biztos, hogy ezzel nem kíván élni a kormányzat. A bírói függetlenséghez tartozik, hogy nem utasíthatók a bírák. Erre jogszabályi garanciák vannak, de a nem megfelelő díjazás vezethet ahhoz, hogy a bíró mint természetes személy elgondolkodik: milyen döntést kellene ahhoz hoznia, hogy majd jobb bért kapjon. Azért lenne nagyon lényeges, hogy megfelelő díjazásban részesüljenek a bírák, hogy ez a dilemma fel se merülhessen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.