Csütörtökön - az SZDSZ-es miniszterek ellenszavazatával - döntött a kormány arról, hogy a Nemcsók államtitkár vezette tárgyalódelegáció február 28-ig terjessze a kormány elé egy a szlovákokkal kötendő keretmegállapodás tervezetét. A kormányhatározatot egy Nemcsók által készített előterjesztés alapozta meg. Ha jóhiszeműek akarunk lenni a kormány szocialista tagjaival - amire persze sok okunk nincsen -, akkor azt mondhatnánk, hogy azért döntöttek egyhangúan úgy, mintha
Julius Bindertől
kapnák a fizetésüket, mert Nemcsók egyszerűen megvezette őket az előterjesztés ilyen megállapításaival, mint: "a Bíróság szerint a C variánst... közös üzemeltetésű létesítménnyé kell átalakítani". Ez úgy, ahogy van, hazugság, mint az is, hogy "a Bíróság számos fontos kérdésben (vízmegosztás, csúcsra járatás) nem foglalt egyértelműen állást". Az előterjesztés zárómondata is félrevezetés: "Külpolitikai, különösen integrációs érdekeinket a megoldás elmaradása súlyosan veszélyeztetheti." Azt is írják Nemcsókék, hogy "a magyar tárgyalási pozíció jóval hátrányosabb, mint a szlovák delegációé". Ebből vezetik le azt, hogy a szlovákokkal való megegyezés alapja egy alsó vízlépcső megépítése, magyarán ezt kell adnunk a szlovákoknak cserébe a megegyezésért. Ehhez képest Nemcsók egyfolytában arról beszél, hogy a szakértők szerint az alsó duzzasztás magyar érdek is (lásd hajózás, árvízvédelem, energia) - igaz, Nemcsók János kijelentéseinek szemantikai vizsgálata egyszer még tétel lesz a pszichiátria szakvizsgán.
Lapunk birtokában van az Igazságügy-minisztérium helyettes államtitkárának, Kondorosi Ferencnek jogi véleménye is, amely javasolja, hogy a keretmegállapodásban szerepeljen: "A felek lemondanak arról, hogy kiegészítő ítéletért a Bírósághoz fordulnak." Most nem is gyűjtenénk a nyálat amiatt, hogy a keretmegállapodás az eredeti vízlépcsőterv (C variánssal kiegészített változata) lesz, inkább arra hívnánk fel a figyelmet, ez előbb idézett javaslat elfogadásával végképp elszáll minden reményünk arra, hogy Horn Gyula és Vladimír Meciar ne betonozhassa le az egész Dunát. A hágai bíráskodástól való tartózkodásunk persze nem új jelenség, a különtárgyalások, a perbeli magyar képviselő záróbeszéde, mind azt célozták, hogy a Duna megmaradjon
a Vlado meg a Gyula
magánbizniszének. A mostani rohanást Horváth Tamás, Horn külpolitikai főtanácsadója azzal magyarázta a hétfői Aktuálisban, hogy csak így tudjuk megakadályozni azt, hogy a szlovákok újból Hágához forduljanak sok-sok milliárdos - Hornék szerint jogos - kártérítési követelésükkel. (Erre írja még a Horn által válogatott tudósokból álló testület is azt, hogy "informális tájékoztatáson alapuló becslés". Ilyen lábakon áll az egész horni-nemcsóki-horváthi érvelés, ami persze színjáték, hiszen minden arra vall, hogy mindebben ők már jóval az ítélet előtt megállapodtak a szlovákokkal a különtárgyalásokon.)
Nemcsókék bőszen hivatkoznak a Horn által felkért tudós tanácsadó testület véleményére, mondván, az szintén az alsó duzzasztást javasolta, náluk autentikusabb pedig nincsen ez ügyben. Itt is van néhány bibi. Először is a tudós társaság - köszönhetően Nemcsókék folyamatos dezinformálásának - a sajtóban egyfolytában akadémiai bizottságként szerepel, holott az Akadémiához mindössze annyi a köze, hogy az intézmény elnöke, Glatz Ferenc vezeti és akadémikusok is a tagjai. Nemcsókék nyilatkozataiból az derül ki, hogy ellentétben az elmúlt tíz év akadémiai állásfoglalásaival, most az ő javaslatukra épül meg Nagymaros.
Nemcsókék még a Horn által kiválogatott tanácsadó testület állásfoglalását is
meghamisítják
Õk ugyanis öt változatot vizsgáltak meg, és január 17-én kelt jelentésükben ebből kettőt javasolnak továbbgondolásra. Az egyik a jelen állapot fenntartása mellett a klasszikus folyószabályozás, a másik valóban számol alsó duzzasztással, csakhogy csúcsüzem nélkül. A tudósok állásfoglalásának ezt a részét következetesen elhallgatják Nemcsókék, ami érthető is, hiszen ők már egy január 5-i összefoglalójukban a csúcsenergia-termelést hozzák fel az alsó duzzasztás melletti érvként. Érthető, hogy miért teszik: nemrég írta meg egy szlovák lap, hogy Binderék teljesen eladósodtak, a bősi erőmű nemhogy a befektetett milliárdokat képtelen kitermelni, de még működtetése is ráfizetéses. A szlovákoknak tehát kell minden kilowatt áram, emiatt az alsó erőmű biztosította csúcsra járatás is: tehát Horn sem tud meglenni Nagymaros nélkül.
A keretmegállapodás március 25-ig történő megkötését egy másik - szintén régóta csepegtetett, sokszor cáfolt - hazugsággal indokolják Hornék. Ekkor telik le ugyanis az ítélet utáni hat hónap, és ahogy a már említett Horváth Tamás vagy hétfő esti, interjúnak álcázott televíziós beszédében maga Horn is nyilatkozta, a két fél az 1993-as hágai alávetési nyilatkozatban kötelezettséget vállalt arra, hogy a bíróság döntése után hat hónapon belül megállapodnak az ítélet végrehajtásáról. Szimpla kis hazugság ez is, elfér a többi mellett. Az alávetési nyilatkozat 5. cikkének harmadik bekezdése ugyanis így szól: "Amennyiben hat hónapon belül nem tudnak megállapodásra jutni, bármelyik fél kérheti a Bíróságtól, hogy kiegészítő ítéletben határozza meg az ítélet végrehajtásának módozatait."
A keretmegállapodás erőltetése meglehetősen bizonytalan lábakon áll jogilag. Egyrészt
az SZDSZ
- még ha ezt Kiss Elemér miniszterelnökségi államtitkár bagatellizálta is - megvétózta a kormánydöntést azzal, hogy a Koalíciós Egyeztető Tanács elé citálta az ügyet. A koalíciós megállapodás szerint ugyanis, ha egy döntésben nincs konszenzus a két kormányzó párt között, akkor bármely fél kérheti a KET összehívását. Ez pedig - Bauer Tamás lapunknak adott értelmezése szerint - egyértelmű vétót jelent. Kérdés, hogy lenyeli-e az SZDSZ akár magának a keretmegállapodásnak a kormány MSZP-s többsége általi elfogadását is. Két hónappal a választások előtt valószínűleg nem száll ki a kormányból emiatt, és jól látni, hogy ezt Horn is tudja. A különállás demonstrálása miatt az SZDSZ-nek nem jön rosszul Horn bős-nagymarosi hajrája, ám kérdés, mit szól ehhez az ellenzék. Elképzelhető, hogy szimpla SZDSZ-gyűlöletből visszakergetik a pártot a szocialisták mellé, de az sem kizárt, hogy ez ügyben Horn is tesz majd néhány lépést, ügyesen felpiszkálva az ellenzék egy részét. Egyelőre Orbán pártelnök szokatlan módon támogatásáról biztosította a szabad demokratákat.
Ha Horn megköti a keretmegállapodást a szlovákokkal, akkor ez könnyen az Alkotmánybíróság elé kerülhet, például mert az Országgyűlés által szentesített alávetési nyilatkozatban vállaltuk, hogy az ítélet kötelező előírásait teljesítjük. Mi nem ezt tesszük, nem egyezünk meg a "kielégítő vízmegosztásban", amire pedig felszólított minket a bíróság, nem pusztán ajánlást tett rá. A kielégítő vízmegosztás ugyanis csak Hornék olvasatában jelenti a szlovákokat (is) kielégítő vízmegosztást, valójában nemzetközi környezetvédelmi normák betartásáról szól. A vízmegosztásra ugyanis nem áll az a Horváth Tamás által a hétfői Aktuálisban említett, az alsó duzzasztót magyarázó érv, hogy a bíróság "felülről" nem korlátozta a két fél megegyezését, magyarán azt építünk, amit akarunk. A környezetvédelmi normák, az 1977 óta született
nemzetközi jogszabályok
betartását ugyanis nem bízta a két félre a bíróság (az ítélet 140. pontja).
Végül az is elképzelhető, hogy Hornék megpróbálnak még ezzel a parlamenttel megszavaztatni valamit: ha nem is a keretmegállapodást, de legalább mandátumot ennek megkötésére. Erre egyre kevesebb már az idejük, hiszen még egy sürgős eljárás megfuttatásához is legalább három-négy hét kell.
Még egy környezetvédelmi szempontból fontos fejleményt kell megemlítenünk: hétfőn a parlamentben többéves hallgatás után maga Baja Ferenc is megszólalt Duna-ügyben. Sok illúzióval le kellett számolni, mondta Baja miniszter, s egyet mindjárt maga küldött a másvilágra ezzel: azt, hogy egy környezetvédelmi miniszternek lehet más véleménye is a környezetpusztításról, mint kormányfőjének.
Kerényi György
