Fidesz-vezetők megfigyelése: Rövidlátók

Belpol

Orbán Viktor a Fidesz múlt keddi választmányi ülésén tárta ország-világ elé, hogy pártjának egyes vezetőit (és azok családtagjait) 1997-ben "titkos és törvénysértő módon" megfigyelték. A szenzációsnak szánt bejelentés után nemcsak belpolitikai vihar támadt, hanem Keleti György (MSZP), az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának elnöke augusztus 31-re jól össze is hívta a testület rendkívüli ülését.
Orbán Viktor a Fidesz múlt keddi választmányi ülésén tárta ország-világ elé, hogy pártjának egyes vezetőit (és azok családtagjait) 1997-ben "titkos és törvénysértő módon" megfigyelték. A szenzációsnak szánt bejelentés után nemcsak belpolitikai vihar támadt, hanem Keleti György (MSZP), az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának elnöke augusztus 31-re jól össze is hívta a testület rendkívüli ülését.

Hétfőn aztán a bizottság - amely egyébként a kormánypárti és a MIÉP-es képviselők javaslatára zárt ajtók mögött tanácskozott - semmire sem jutott. A miniszterelnököt helyettesítő Kövér László titokminiszter ugyanis lényegi információt nem közölt a testülettel. Annyit azért elárult, hogy azok a dokumentumok, amelyeket hétfőn több napilap ismertetett (s amely szerkesztőségünknek is a birtokában van), részei annak az irategyüttesnek, amelyre alapozva Orbán múlt héten megejtette a Nagy Leleplezést. A dokumentumköteg további darabjai azonban olyannyira titkosak, hogy még a parlament illetékes bizottságának tagjai sem láthatták; legfeljebb csak egy parlamenti különbizottság kaphatná meg (amely kimondottan ezeket tanulmányozná), vagy tán még az sem. Az is meglehet, hogy ezek a papírok olyan nagyon fontosak és titkosak, hogy ha a Kövér Laci netán mégis beszélne róluk valakinek, utána menten meg is kéne ölnie az illetőt.

Lehet, hogy

Egyes ellenzéki képviselők viszont úgy látják, a kormány visszavonulót fújt. Az ad hoc bizottság felállításának erőltetése (ami szerintük csak a vizsgálat minél gyorsabb lefolytatását akadályozza), Kövér sejtelmeskedő viselkedése, a kezdeti harcias nyilatkozatok után érzékelhető visszafogottság mind annak a jele, hogy Orbánék belátták, alaposan melléfogtak ezzel a históriával, vagyis célszerűbb minél előbb s minél elegánsabban lelazulni az ügyről.

A jelek szerint ez az érvelés csont nélkül alátámasztható az eddigi fideszes nyilatkozatok kacskaringóival. Orbán Viktor augusztus 25-én arról beszélt, hogy dokumentumai azt mutatják: a titkos és törvénysértő módon gyűjtött adatokat a választási kampányban kívánták felhasználni a Fidesz lejáratására; azt is mondta, hogy az adatgyűjtés és "a Fidesz ellen folyó támadások" között összefüggés van, hogy "jól felépített rágalomhadjárattal van dolgunk". Szájer József frakcióvezető menten el is nevezte az egészet magyar Watergate-ügynek, s vizsgálatot követelt. Deutsch Tamás alelnök és preminiszter az aznap esti Aktuálisban már közpénzeken folytatott megfigyeléseket emlegetett, valamint azt is határozottan állította, hogy a munkát szakmabeliek (értsd: profi ex- és jelenlegi titkosszolgák) végezték. Noha egyik Fidesz-vezér sem mondta ki, hogy a Horn-kormány utasított volna "valakiket" erre, utalásaik, mint látható, meglehetősen egy irányba mutattak. Nem csoda tehát, hogy az egyszerűbbik lelkületű kormánylap (a Napi Mao) szerdán A szocialisták még tagadnak. Hornék figyeltették a Fidesz vezetőit címmel tudósított az esetről.

Az első furcsaság az MSZP, az SZDSZ, a szintén gyanúba kevert KBI és a Nemzetbiztonsági Hivatal tiltakozására adott fideszes válasz volt: most bújt ki a szög a zsákból, mondták, hiszen, noha ők nem is állították, hogy Hornék parancsára történt az adatgyűjtés, a volt kormány cáfol. Csak nem azért, mert találva érzik magukat, kérdezték naivitást mímelve - s e pazar gondolatkísérletet ily módon rövidre zárva - a jelenlegi kormány emberei. Tegyük ehhez Deutsch már említett tévés szereplésének gyermekded momentumait: amikor azon szörnyülködött, hogy édesanyja leánykori nevét látta a jelentésben, s hogy a magánszférájában való kutatás eme egyértelmű jele mennyire szíven ütötte őt (a parlamenti adattárban a Deutsch által írt önéletrajzból bárki megtudhatja az alelnök édesanyjának nevét, foglalkozását és születési évszámát); amikor a megfigyelők profizmusát a jelentés szóhasználatával magyarázta, ezt mindössze a "célszemély" hangsorral bizonyította; amikor azt állította, hogy a jelentésben szereplő információknak, amik szerinte csak titkosszolgálati eszközökkel szerezhetők, a logikája nagyon hasonlít a Népszabadság azon cikkeinek a logikájához, amik a homályos Fidesz-cégügyletekről szólnak, holott a Népszabadság által közölt adatok a Cégbíróságon bárki számára hozzáférhetők.

Lehetett tudni: valami nagyon nem stimmel.

A papírok

Hogy a Fidesz tényleg elszámíthatta magát, az csak hétfőn derült ki, amikor azok a papírok (vagy azok egy része, ahogyan Kövér László állította), amelyekből Orbán miniszterelnök múlt kedden dolgozott (vagy hogy nevezik azt, amikor a miniszterelnök összevissza beszél), nyilvánosságra kerültek.

Nem tudni, kinek a megrendelésére és kik készítették ezt: az viszont biztos, hogy ez a jelentés nemhogy titkos adatokat nem tartalmaz, de nagyságrendekkel kevesebb információ van benne, mint a Népszabadság vagy a Fidesz-cégekkel foglalkozó bármely lap bármely cikkében. A jelentés készítői ugyanis, mint az Előszóban írják, "a Cégtár 2000 cég- és üzleti információs rendszerére" támaszkodtak (ráadásul nemcsak fideszesek, hanem szocialisták és szabaddemokraták után is nyomoztak, s Orbánék erről se nagyon beszéltek az elején). Amiből az következik, hogy a fiúk igen kényelmesek voltak: többnyire a számítógép előtt ülve próbáltak képbe kerülni. A Népszabadság cikkei ellenben az eredeti cégbírósági dossziék helyszíni tanulmányozása után készültek, továbbá a lap munkatársai vették maguknak a fáradságot, hogy utánajárjanak, ki is az a két titokzatos külföldi, akiknek a tulajdonába került a Fidesz-cégek jó része. Vagyis ha igaz lenne az, amit a fideszes politikusok sugalltak, hogy vérprofi titkosszolgák szaglásztak utánuk, akkor a helyzet az, hogy a Népszabadság nyugodtan indíthatna továbbképző tanfolyamot KGB-, CIA- meg Moszad-ügynököknek.

És hát ilyet azért mi akkor se mondanánk, ha nagyon odalennénk a Népszabadságért.

Éjjel-nappal sötét ügyek

A dolgok jelenlegi állása szerint azoknak van igazuk, akik a sztorinak a Fidesz általi köztudatba dobását figyelemelterelő hadműveletnek tartják. Simicska Lajos (az APEH új elnöke) és Gansperger Gyula (az ÁPV Rt. elnök-vezérigazgatója) cégügyleteiről ugyanis egyre többet lehet tudni: a Fidesz korábbi gazdasági főnökei olyan céghálózat kialakításában-eltüntetésében vettek részt, amely folyamat kapcsán felmerülhet az adómegkerülés és a jogtalan áfa-visszaigénylés gyanúja. Mint kiderült, a KBI nyomozott is ez ügyben; mint kiderült, az adóhivatal szintén nyomozott ez ügyben. A KBI-t, nem tudni, kik, leállították. Az APEH-nek az üggyel - vagyis az egykori Simicska-cégekkel - foglalkozó szakembereit az új főnök, Simicska Lajos elbocsátotta. Egyes hírek szerint az APEH információs rendszerében Simicska kinevezése óta olyan változások/változtatások történtek, amelyeknek adatok "elszállása" is következménye lehet. Hogy mi és miért történik az adóhivatalban Simicska kinevezése óta, az talány. Az érintett a Napi Maón kívül másnak érdemben nem nyilatkozik, hátsó kapukon közlekedik.

Orbán Viktorék kudarcba fulladt kísérlete annak igazolására, hogy az ő "törvénytelen" megfigyelésüknek és a Simicska and Gansperger Co. ügyleteiről szóló "jól felépített rágalomhadjáratnak" egymáshoz köze van, azt a feltevést erősíti, hogy a sajtó Simicskáékon keresztül a Fidesz számára kényelmetlen dolgokhoz kerül egyre és egyre közelebb.

A hétfői Napi Mao már nem nagyon forszírozta a megfigyelés-sztorit, ami megint csak arra utal, hogy az akció vakvágányra futhatott. Stumpf István überminiszter a TV 2-n azt pedzegette, hogy a kormányt esetleg tudatosan megvezették, ha jól hallottuk, a "provokátorok" kifejezés is elhagyta a száját.

Ami nem jó. Az ugyanis, hogy a Fidesz rendkívül impotensen menedzselte a kérdést (mert nem a megfigyelés tényére, hanem a megmentendő párosra koncentrált), nem jelenti azt, hogy nem is kell körülnézni az adatgyűjtés kapcsán előkerült "információs cégek" és az azokat működtetők háza táján. A nyilvánvaló hülyeség ellenére a kérdés továbbra is áll: kinek volt szüksége arra, hogy feltérképeztesse a meghatározó parlamenti pártok körüli cégeket? (Még ha ez igen amatőr módon készült is, legalábbis a rendelkezésünkre álló dokumentumok ezt mutatják.) Épp ezért nem kéne jegelni a témát, noha a Fidesz, nyilvánvalóan presztízsokok miatt, érezhetően erre törekszik.

Ami érthető: a köztudatba múlt kedden bedobott megfigyelési ügy ugyanis abban a formájában, ahogyan a Fidesz azt megfuttatta, blöff volt. Ráadásul nem is a jobbik fajtából való.

Bundula István

Figyelmébe ajánljuk

Mit jelent számunkra az új uniós médiatörvény?

  • Polyák Gábor
Március 13-án az Európai Parlament is rábólintott, és így uniós jogszabállyá lett az európai mé­dia­szabadságról szóló törvény. A rendelet végleges szövegét hamarosan ki is hirdetik az európai közlönyben. Mit jelent ez az új szabályozás a magyarországi sajtóviszonyokra, és mit az európaiakra nézve?