Fidesz: Tán igaz se volt

  • B. I.
  • 1998. május 28.

Belpol

Hogy mi vár a jövőben a Fideszre (meg ránk), azt alighanem a Tisza-villában tartott vasárnap esti sajtótájékoztató - de tán az év - legkétségbeejtőbb újságírói kérdése érzékeltette a legjobban. A derék kolléga, miután Isten áldását kérte Orbán Viktorra, afelől érdeklődött, mit üzen az elnök úr a torontói magyaroknak.
Hogy mi vár a jövőben a Fideszre (meg ránk), azt alighanem a Tisza-villában tartott vasárnap esti sajtótájékoztató - de tán az év - legkétségbeejtőbb újságírói kérdése érzékeltette a legjobban. A derék kolléga, miután Isten áldását kérte Orbán Viktorra, afelől érdeklődött, mit üzen az elnök úr a torontói magyaroknak.

A hülyeség eme keresetlen megnyilvánulásától még a sokat tapasztalt Orbán Viktor is megpadlózott egy pillanatra. Orbán röpke döbbenete akár azt is jelentheti, hogy azoknak van igazuk, akik azt állítják: a Fidesz jobbos (és olykori, hogy is mondjuk csak, radikálisan jobbos) beszédmódja csupán a Nagy Cél elérése érdekében bedobott - tehát kényszerűségből vállalt - retorikai trükk volt.

Ám meglehet, a Kanadába szakadt nemzettárs lelkesedését épp Orbán váltotta ki azzal, hogy percekkel azelőtt az értük imádkozóknak mondott köszönetet; s ha így van, e jelenet példaértékű volt: azt mutatta meg, hogy a Fidesz addig-addig taktikázott e retorikai panelekkel az elmúlt években, míg a végén úgy (így) maradt. A sajtótájékoztatót egy emelettel lejjebb néző rajongók (fiatal kampánymunkások, ún. nemzeti konzervatív öregurak, hirtelen támadt, illetve négy év múltán ismét felbukkanó barátok stb.) reakciói mintha az utóbbi feltevést igazolnák: a Torontóra vonatkozó idiotizmust a jelek szerint rendjén lévőnek tartották; s amikor az SZDSZ-ről volt szó, egy ifjú titán elbődült: "Kuncze, te állat!"; s amikor egy tudósító a beígért 7 százalékos növekedés felől érdeklődött, néhányan hangos "provokatőr", illetve "hülye újságírók, nem tudnak normálisan kérdezni" megjegyzéssel kommentálták az eseményeket.

Akárhogyan is, a Fidesz magához vonzott egy sor olyan embert, akiknek a számára a legkisebb lelki problémát sem jelenti a kisgazdákkal esetlegesen megkötendő koalíció. Ez persze nem újdonság. Az viszont, hogy e társaság jól érzékelhetően jelen is van, eddig soha nem volt ennyire nyilvánvaló, mint ezen a vasárnap estén a Tisza-villában.

Az igazság azonban az, hogy az az este nem róluk szólt: még akkor sem, ha sokkal hangosabbak és feltűnőbbek voltak, mint a főszereplők. Mint például az egyéni jelöltek - nyertesek és vesztesek -, akik egymás nyakába borultak, és akik az eredmények tudatában sem merték elhinni azt, hogy sikerült nekik, tényleg lenyomták az MSZP-t. Ez nem hataloméhes ifjak romlott színjátéka volt, hanem őszinte öröm. A Fidesz politikusai vasárnap este rokonszenvesen viselték el a sikert, még ha voltak is közöttük ketten, akik, ez tény, már posztokat osztogattak le egymásnak a Tisza-villa egyik-másik beugrójában. (Ha már itt tartunk: Horn, Kósáné Kovács Magda, Kuncze vagy Magyar Bálint civilizáltan tudtak veszíteni; a Fidesz-, az MSZP- és az SZDSZ-vezetőknek ez az alig méltányolt politikusi magatartása a második forduló egyik legígéretesebb hozadéka.)

Úgyhogy e helyt ne várjon senki jobboldali veszélyről, és ezzel összefüggésben tőzsdei százalékpontokról szóló okfejtéseket. Egy oldalnyi békesség mindannyiunknak jár.

B. I.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.