Az Újpestről áttelepült választási központból hiányzott a két héttel korábbi nyüzsgés. Inkább egy jól szervezett halottvirrasztás hangulatát idézte a Magyar Kultúra Alapítvány neogót stílusú székháza, ahol a sajtos pogácsánál csak a literszámra mért kávé fogyott jobban. A megjelentek két-három fős csoportokban diskuráltak, az orruk alá hümmögtek, homlokot ráncoltak, vagy csak néztek rosszallón. Noha Deutsch-Für Tamás az urnazárás után röviddel közölte, hogy előzetes mandátumbecslésekre a Fidesz nem reagál, az egybegyűltek ciccegése sejtette, nemhogy patthelyzet nem lesz, hanem igazi disaster, ami kinéz. A kevés és visszafogott érzelemnyilvánítás főként az MDF-nek, frakcióvezetőjének és elnök asszonyának szólt. Bár, mint Orbántól tudjuk, az igaz jobboldali ember ismérve a hűség, feltűnő volt, hogy a konzervatív celebritások között e tulajdonság milyen illékony. Akik maradtak (Bayer Zsolt, Eperjes "Szamóca" Károly), azoknak meg ki tudja, holnap megköszönik-e. Pozitív példaként mindenképpen meg kell említeni az őszintén szomorú és ijedt Pitti Katalint, akinek Orbán Viktorért írt imalánca a Narancs tudósítójának is kezébe került.
A mezei szimpatizánsok pár száz fős tömege a Halászbástya és a Szent István-szobor előtti téren próbálta élvezni a kora nyári időjárást, még sörpad is került. A megkérdezettek meglehetősen józanul látták az esélyeket - nem is úgy érkeztek, hogy majd győzelmi tort ülnek. Ám láthatóan jóval szorosabb eredményre számítottak. Rövid ideig még az is felmerült, hogy az MSZP-nek meglehet az abszolút többség, majd negyed kilenc táján Rogán Antal kampányfőnök és Schmitt Pál alelnök is elismerte a választási vereséget. Rogán később egy nem túl rendszerkonform megjegyzést is megkockáztatott, amikor azt merte mondani, hogy az MDF-fel és külön Dávid Ibolyával mennyi mindenben egyetértett az elmúlt négy évben, és hogy szükség van az együttműködésre. Közben persze azt is kijelentette, hogy az önkormányzati választást inkább ne az ő irányításával csinálják végig. Ebben azért nagy reszkír nem volt...
Aztán jött Orbán, háta mögött a némileg átvariált Fidesz-vezérkarral. Mikola Istvánt feltehetően már a két héttel ezelőtti képekről is leretusálták, és visszavonták az anyakönyvét. Ennél feltűnőbb volt viszont Áder János frakcióvezető távolléte. Orbán, ahogy az előre látható volt, a vereség fő okaként a jobboldali összefogás hiányát nevezte meg. Beszélt a választási rendszer vastörvényéről, hogy akik összefognak, győznek. Arról az érctörvényről nem szólt, hogy a választási rendszer azokat a pártokat jutalmazza, melyek törekednek a koalícióképességre, és ez nem csak a két választási forduló között jut az eszükbe. Dávid Ibolya ellen hangolni az egybegyűlteket ("lehullt az álarc") nem volt nagy kunszt. Még a legvisszafogottabb torokhang is lehülyelibázta az MDF elnökét, és némiképp joggal tette fel a kérdést: hogyan gondolja, hogy egy Fidesz-szavazó valaha rá és a pártjára adja majd voksát? A vereség szót Orbán nem ejtette ki a száján ("a választási eredmény ismert" - mondta), inkább aláhúzta, hogy a Fidesznek támogató szavazatból több gyűlt, mandátumból pedig "legalább ugyanannyi", mint négy éve. "De szart se érünk vele" - összegezte a tanulságot egy narancssárga pólós szimpatizáns narancssárga harisnyás barátnőjének. Amikor pedig Orbán azt is hozzátette, hogy "a Fidesz köszöni, jól van", úgy tűnt, a fád aktivista mindjárt mond valami cifrát. De inkább csendben maradt, és hagyta, hogy a barátnője morzsoljon el néhány könnycseppet. Szigorúan a hazáért, ahogy Orbán kérte.
