Állami földek eladása

Finomítják a rendszert

  • Tamás Gábor
  • 2016. február 14.

Belpol

Az év végéig kellett volna elkelnie csaknem 400 ezer hektár állami földnek, de nem kelt el mind. Az árverések elvileg idén is folytatódnak, ám egyre több a kérdőjel. Az állítólag támogatott egyéni gazdák megint szívnak, és a kormányzaton belül sincs teljes egyetértés.

Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter szerint az állami földekre kiírt licitek novemberi megindulása és azokon megnyilvánuló érdeklődés azt jelzi, hogy „végre a magyar állam elkezd gazdálkodni a földvagyonnal”. A Magyar Hírlapnak adott interjújában elégedetten állapítja meg, hogy „jól halad a föld­értékesítés, eddig mintegy száztizenhétezer hektár kelt el, a nyertes gazdálkodók száma pedig a három hektárnál nagyobb területeken már meghaladta a kétezer-nyolcszáz főt. A három hektárnál nagyobb parcellák iránt hatvanszázalékos az érdeklődés (…). Jövőre is folytatjuk a programot.”

Beszélt a földeladásról Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter is, aki viszont azt közölte, hogy „december végén értékelik az állami földértékesítési rendszer tapasztalatait, s azok ismeretében döntenek a folytatásról”. Amire egyébként akkor kerülhet sor, ha „arra van igény”. Hogy pontosan mire gondolt a vidékfejlesztésért is felelős főhivatalnok, azt nem részletezte. Ahogyan azt sem, hogy – legalábbis megbízható forrásaink szerint – egyik úgynevezett „háttérintézkedésként” arra „kérte” a földművelésügyi minisztert (a Nemzeti Földalapot – NFA), hogy átmenetileg állítsa le több térségben is a liciteket. Ennek fő oka az az összegző információ volt, amely szerint az árverések legnagyobb tételei egyáltalán nem az emlegetett kistermelők érdekeit szolgálják, hanem az egyben nagy táblákat vásárló, az esetek jelentős részében a mezőgazdasággal a gyakorlatban soha nem foglalkozó befektetők érdekeit.

Orbán Viktor miniszterelnök eredetileg rendkívül szoros határidőt szabott a csaknem 400 ezer hektár állami föld értékesítésére. A kormány ennek érdekében „felhatalmazza a földművelésügyi minisztert, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a földrészletek értékesítésére 2015. de­cember 31. napjáig sor kerülhessen”. Ebben feladatot kapott a Miniszterelnökséget vezető miniszter is, annak a felelőse lett, hogy „az MFB Magyar Fejlesztési Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaság (…) hitelprogram részletes feltételeit és szabályait dolgozza ki, a hitelprogramot hirdesse meg”.

 

Időzavar

A határidőt a Fazekasra bízott hivatali szervezet nem tudta tartani: nemhogy az állami földportfólió egésze nem kelt el, a harmada értékesítésében is csak a liciteken vannak túl, a tényleges adásvételekben a jelenlegi használó esetleges magasabb árajánlata simán felülírhatja azokat. De Lázár sem teljesített száz százalékig, hiszen a banki háttér megteremtése sem ment eléggé gyorsan.

Lázár János egyébként aligha véletlenül egyezkedett az elmúlt napokban az értékesítésben jelentős gyakorlati szerepet játszó Nemzeti Agrárkamarával arról, hogy érdemes volna újragondolni a földterületek meghirdetett méreteit. Lázárt alighanem az a lapunkhoz is eljutott összegzés bosszantotta fel, amely szerint bár tavaly év végéig (ideértve három, december 30-i licitet is) valóban összesen több mint 52 ezer földrészletre írt ki értékesítési hirdetményt az állam, ennek négyötöde olyan, egyenként néhány hektáros terület, amelynek megművelése legfeljebb más fő tevékenység kiegészítéseként feltételezhető. A maradék átlagosan 34–40 hektár közötti, jellemzően a korábbi állami gazdaságok kezelésében levő terület, amelyek jelentős része körül egyre kuszább jogi vita kezd kialakulni.
A területek meghirdetése azonban már megtörtént, és például a korábban a miniszterelnökkel nagyszerű kapcsolatokat ápoló Simicska Lajos most újabb fronton kénytelen küzdeni. Az NFA már az első, november 15-ével induló licitkörben megjelentette azoknak az állami területeknek az árverési hirdetményeit, amelyek a Simicska- és Nyerges Zsolt-féle Mezort-csoport érdekeltségei. Győr-Moson-Sopron megyében a mosonmagyaróvári Lajta-Han­ság Zrt., Vas megyében a Sárvári Mezőgazdasági Zrt. és a Szombathelyi Tangazdaság Zrt. államtól bérelt földjei kerültek fel elsőként az értékesíteni kívánt területek listájára. Ezzel a lépéssel például – értesüléseink szerint – Lázár János nem értett egyet.

Az érintett agrárcégek vezetését viszont rendkívüli módon bosszantja, hogy más, teljesen hasonló módon állami földet bérlő gazdaságok egyszerűen kimaradnak az árverezésből. Jelen pillanatban az államnak mintegy 55-60 nagyobb magyar agrárvállalkozással van szerződése kedvezményes földhasználatról (a cégek a piaci ár harmadát-negyedét fizetik bérleti díjként – erre még visszatérünk). Ezek közül azokat, amelyek bármilyen okból a hatalomnak kedvesek, „mintagazdasággá” minősítik, felmentve ezzel a földhasználati korlátozások, illetve az állami földek árverésének veszélye alól. Ebben a legnagyobb nyertes e pillanatban Csányi Sándor OTP-vezér agrárérdekeltsége, a Bonafarm Kft., és az egyik pillanatról a másikra „megmentett” Mezőhegyesi Ménesbirtok, amellyel kapcsolatban informátorunk megjegyezte: a konkrét történet Fazekas agrárminiszter egyik legnagyobb kudarca, nem kevés személyes vonzattal. A két évszázados múltú gazdaság által használt területeket szintén besorolták az államilag értékesíthető táblák közé, ám a miniszterelnök személyesen lépett közbe. Egy decemberi szerda délután magához rendelte Lázárt, hogy csináljon valamit a folyamatosan tiltakozó Mezőhegyesen – és másnap már mintagazdasággá lépett is elő a ménesbirtok. (Mezőhegyes esetéről lásd korábbi nagyriportunkat: Nem fideszes, az a baj, Magyar Narancs, 2015. november 5.) Hasonló megoldás érdekében információink szerint további 15-20 közepes és nagyobb gazdaság tulajdonosa, menedzsmentje kilincsel a politika felső köreinél. A többiek – a kegyvesztettek – legfeljebb abban reménykedhetnek, hogy az általuk bérelt területekre nem lesz komoly érdeklődés.

 

Jogában áll

Természetesen a pénzről van szó, mégpedig nagyon sokról. A kedvezményes állami földbérlet eddig valóban hihetetlenül nagy gazdasági előnyhöz juttatta a bérlőket: Simicskáék például átlagosan aranykoronánként 580 forintért (18 ezer forintnál kisebb hektáron­kénti díjért) bérelték területeik nagy részét. Az összeg a jelenlegi piaci ár 25-30 százaléka. Ezzel eredetileg egy esetleges tulajdonosváltás után (vagyis ha az állam eladja alóluk a földet) sem lett volna baj, csakhogy közben módosították a polgári törvénykönyvet (a módosítás atyja az agrárkamarát vezető Győrffy Balázs), amely szerint az új tulajdonosnak jogában áll egy korábban megkötött bérleti szerződés díjait megváltoztatni, mivel a korábbi kontraktus az adásvétel után nem érvényes.

Ez az információ az amúgy lomha és kissé körülményes földhasználati piacot villámgyorsan megmozgatta. A 2013. évi mezőgazdasági gazdaságszerkezeti összeírás adatai szerint a használt szántóterületek 57 százalékát bérleményként művelik. Az átlagosnál magasabb, 66 százalék a bérelt szántóterületek aránya a dunántúli megyékben, míg az alföldi és észak-magyarországi megyékben ez az arány csak 51 százalék (ez az egyéni gazdaságok erősebb jelenlétével függ össze). A foldbroker.hu adatai szerint tavaly a Dél-Dunántúlon a legdrágább a szántók bérlése volt, átlag 51 800 forint hektáronként. Második helyen a Dél-Alföld áll, ahol szintén az országos átlag feletti, 47 900 forint/hektár volt a szántó éves bérleti díja. Közép- és Észak-Magyarországon e díjak jelen­tősen elmaradtak az átlagtól (35 600, illetve 31 100 forint/hektár). A helyzet azonban hirtelen megváltozott a törvénymódosítás után: a megajánlott bérleti díjak a bejelentés után azonnal megemelkedtek, a forgalmazó cég előrejelzése szerint az év végéig akár 10-15 százalékos drágulás is bekövetkezhet. Ráadásul egy olyan közegben, ahol a területek több mint felét a gazdák nem saját jogon, hanem kényszerű, az esetek jelentős részében a teljes földalapú támogatást felemésztő bérletben művelik.

Neked ajánljuk