Fischer Ádám: „A művésznek kötelessége, hogy bíráljon”

Belpol

Szombaton énekléssel tiltakozik majd az Emberi Erőforrások Minisztériumánál (Emmi) a Humán Platform. „A művészeti életben elindított diszkrimináció, illetve az oktatási szegregáció” elleni demonstráció karmestere Fischer Ádám lesz. Fischer Ádámot telefonon értük utol kérdéseinkkel.
false

 

Fotó: Németh Dániel

magyarnarancs.hu: Mi motiválta, hogy e kezdeményezés mellé, vagy ha úgy tetszik, karmesterként az élére álljon?

Fischer Ádám: Ha vezényelni fogok is szombaton (az esemény délután 3-kor kezdődik – a szerk.), semmiképpen sem állok a kezdeményezés élére, mert úgy tartom, hogy túlnyomórészt külföldön élve nem szerencsés és nem illendő belpolitikai kérdésekben exponálnom magam, s pláne nem tiltakozásokat vezetnem. Ha olyan ügyek elleni tiltakozásban, mint amilyen a diszkrimináció vagy az oktatási szegregáció, megkérnek a részvételre, akkor természetesen segítek, hiszen a szerencsésebb sors, amiben részem volt és van, egyúttal kötelezettségekkel is jár, s fontosnak tartom, hogy mások, a most felnövő generációk egyenlő esélyekkel indulhassanak az életben, függetlenül a hátterüktől. Ahogy Verdi is megfogalmazta a végrendeletében: kötelességünk, hogy a kevésbé szerencséseknek (meno fortunati) segítséget nyújtsunk. Így természetes, hogy ott leszek szombaton.

magyarnarancs.hu: De ön nem csupán ott lesz, hanem beszélni is fog.

FÁ: Amiről beszélni fogok, az viszont nem belpolitikai kérdés, hiszen az MMA botránya nemzetközi probléma, európai alapeszméket sért, s erről mint nemzetközi jogvédőnek nekem is lehet és persze van is nagyon markáns véleményem. A művészi minőség ideológiai alapon való megítélését éppúgy elfogadhatatlannak kell kijelentenünk Európában, mint ahogy az is tűrhetetlen, hogy az elkötelezettség mértéke elbírálási alapot jelenthessen művészek és művészi produktumok esetében. Ez ellen minden lehetséges fórumon fel kell emelni a szavunkat, s egyáltalán nem véletlen, hogy ebben a kérdésben hatalmas nemzetközi tiltakozáshullám van kialakulóban. S még egy dolog: nem szabad olyan hangulatot kelteni, hogy aki bírál, az a nemzet ellensége. A művésznek az a kötelessége, hogy bíráljon, s méghozzá a saját közösségét bírálja: így tett Heinrich Heine éppúgy, mint Thomas Bernhard.

magyarnarancs.hu: S mit fognak énekelni a minisztériumnál?

FÁ: Ez részben az önkéntes kórustagok adottságaitól függ, s bizonyosan majd csak a próbák során fog véglegessé válni a program. Ligeti György magyar népdalfeldolgozásait szeretnénk, valamint magyar népdalokat fogunk énekelni.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.