„A budapesti ellátás átszervezésével mindenki egyetért, a hogyan és hová kérdésében viszont komoly nézeteltérések vannak úgy a szakma és a politika, mint az egészségügyi szakemberek között” – majdnem napra pontosan három éve írtuk ezt (lásd: Megrendült állapotok, Magyar Narancs, 2016. december 8.), de írhatnánk ma is.
Egészségpláza
Először 2015 februárjában hallottunk a szuperkórházként emlegetett új fővárosi kórház megépítéséről, amit Rogán Antal, a Fidesz akkori frakcióvezetője jelentett be a budapesti képviselők javaslataként. Azóta a projekt körüli vezetők kicserélődtek, az állam elköltött rá egy rakás pénzt, megvett egy NER-közeli vállalkozótól egy telket, ahol viszont máig egy fűszálat sem tettek keresztbe. És 2019 decemberében még mindig arról megy a vita, hol épüljön a hipermodern szuperkórház. A közben Dél-budai Centrumkórházra (DBC) keresztelt intézmény ideális helyszínéről lassan öt éve gondolkodik a kormány és szakértők hada; utóbbiak véleménye kevésbé változott, mint az előbbié.
2015-ben felmerült az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) volt épülete a Lipótmezőn, 2016 nyarán Ónodi-Szűcs Zoltán akkori egészségügyért felelős államtitkár az Etele teret jelölte meg lehetséges helyszínként, majd ugyanazon év novemberében Cserháti Péter miniszteri biztos közölte, 14 helyszínt néztek meg Budán. A szakma választása a Tétényi úti Szent Imre Kórházra esett, a politika viszont a Dobogó nevű külterületre voksolt. A kelenföldi helyszínt azért vetették el, mert oda a kormány olimpiai röplabdacentrumot kívánt építeni, s bár az ötkarikás tervek gyorsan szertefoszlottak, az Etele tér kiesett a versenyből. A Dobogó ellen viszont súlyos érvek szólnak, s ezek nem változtak az évek alatt: a Balatoni út melletti terület tömegközlekedéssel gyakorlatilag megközelíthetetlen, az M1 és M7 autópálya ugyan mellette fut, de a közlekedést jelentősen át kell alakítani, a földdarab egy volt tőzegmocsár, ahol közművek sincsenek. „Természetesen lehet lehajtót építeni az M7-ről, ki lehet odáig vinni a tömegközlekedést, bármit meg lehet csinálni, de nagyon sok pénzbe kerül. Nagyon kell a kórház, azt senki sem vitatja. De a szakmaiság legalább annyira kellene” – mondja László Imre, az érintett XI. kerület DK-s polgármestere. „A Dobogón egyetlen esetben van értelme felépíteni a centrumkórházat, ha egy új városrészt is építenek köré, ha Budapestet ki akarják arrafelé terjeszteni. Máskülönben nem” – ezt már Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász teszi hozzá. 2016-ban Tarlós István is azt mondta, ha a déli autópálya mellé tervezik a szuperkórházat, akkor az nem is a budapestieknek épül.
A kormánynak mégis sokat ért a terület: egy része az önkormányzat, egy másik a Pilisi Parkerdő Zrt., a harmadik Tamás László tulajdonában volt. Tamást NER-közeli vállalkozóként tartják számon (ő az, aki Orbán Viktorról a Felcsút–Kaposvár-meccsen készült híres szotyizós fotón a miniszterelnök balján áll, míg a jobbján Mészáros Lőrinc). Tamástól 2017 júniusában 4,4 milliárd forintért vásárolta meg az állam a telket, míg az önkormányzatnak és a parkerdőnek nem fizettek semmit. (A vállalkozó a területet 1997-ben vette meg a BKV-tól.) A projekt élére 2018 májusában Bedros J. Róbertet nevezték ki miniszterelnöki megbízottként. Bedros 2011 óta a Szent Imre Kórház igazgatója (László Imrét váltotta). 2016-ban az Index részletes portrét közölt róla, amelyben például azt írják: „Van egy biztos pont az életében: Pintér Sándor mindig mellette áll.” Bedros kinevezése óta hangoztatja, hogy a Dobogón épülő DBC igazi „egészségpláza” lesz, november közepén pedig a Mandinernek azt mondta, 156 ezer négyzetméteresre tervezik, 1200 ágy lesz benne (900 felnőtt, 300 gyerek), egy- és kétágyas kórtermekben, 60 fős bölcsőde és óvoda az ott dolgozók gyerekeinek, étterem, posta, bank és fodrászat. A „polgárok kórháza” lesz, állami közkórház, nem VIP-betegeket fogad majd. Hozzátette, ha nem kap más utasítást a kormánytól, megépíti a komplexumot, méghozzá 2025-re; másfél-két év tervezés után három év alatt felépítik az intézményt. Bár januárban még azt nyilatkozta, pár hónapon belül alapkőletétel lesz, novemberben pedig azt, hogy hamarosan elindul a terület lőszermentesítése és régészeti feltárása, december közepi ottjártunkkor kietlen, sáros területet találtunk, ahol még a madár sem járt. Pedig, ahogy az Mfor is megírta, 2018 októberében egy külön projektcéget alapítottak, a DBC Ingatlanfejlesztő Zrt.-t, amelynek az igazgatósági elnöke maga Bedros, egyik igazgatósági tagja Kocsisné Márkus Szilvia, Kocsis Máté felesége. November végén már a tervezői szerződést is aláírták a Noll Tamás vezette Teampannon építészirodával, amely többek között a Magyar Zene Házát is építi, és a honlapján olyan pályázatok szerepelnek, mint a Déli Városkapu vagy a Közlekedési Múzeum. Az Mfor szerint a DBC tervezéséért 8,2 milliárdot kap az iroda, holott korábban 2,4 milliárdot szántak erre a munkára. Összehasonlításképpen: a Puskás Aréna tervei 3,5 milliárdért készültek el.
| ||
Nem az öröklétnek
Az általunk megkérdezett szakemberek közül majdnem mindenki azt mondta, ekkora kórházat felesleges építeni. „800 ágyasnál nagyobb kórházat nem szabad építeni, inkább kisebbet” – véli Falus Ferenc volt kórházigazgató és tiszti főorvos. Amikor a ’90-es évek első felében az Egyesült Államokban járt, ott már akkor azt vallották, egy kórház ne építészeti csoda legyen, hanem könnyűszerkezetes, gyorsan felhúzható. „A kórházakat nem az öröklétnek tervezzük, a technológia gyorsan változik, egy kórház húsz évre kell, hogy szóljon.” Van azonban, aki szerint ha kétezer ágyasnál kisebb kórházat építünk, az nem szuperkórház, mert vagy nem lesz benne minden sürgősségi ellátásban érintett szakma, vagy közgazdaságilag nem lesz mérethatékony. Abban viszont mindenki egyetért, hogy a kormány által hangoztatott számok sántítanak. „A Szent Imrében 760 ágy van, ennyi nagyjából 220 ezer lakos ellátását biztosítja, ami a XI. és a XXII. kerületet, illetve néhány agglomerációs települést fed le. 1200 ágyon lehetetlenség ellátni 1,2 millió embert” – mondja László Imre.
Az országban nagyjából 41 ezer aktív ágy van, ebből Budapesten 16 ezer. Sinkó Eszter szerint nincs szükség ekkora fekvőbeteg-kapacitásra, számok bizonyítják, hogy az aktív ágyak kihasználtsága alacsony, 67 százalék körüli, ezért 10–15 százalékkal gond nélkül lehetne csökkenteni a számukat. Jelenleg a teljesítményvolumen-korlát (tvk) össze van kapcsolva az ágyak számával, azaz ha egy kórház csökkenteni kívánja az ágyakat, kevesebb finanszírozáshoz jut. Úgy tudjuk, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) régóta dolgozik egy olyan terven, amely elválasztaná a tvk-t az ágykapacitástól – így anélkül lehetne csökkenteni a kórházak ágyszámát, hogy kevesebb pénzt kapna az intézmény. „A centrumkórház, amely 800–900 ágyasnál nem kellene, hogy nagyobb legyen, csak úgy jöhet létre, hogy már meglévő kapacitást vált ki” – jegyzi meg Sinkó.
Ezzel összevág Bedros nyilatkozata arról, hogy a Szent Imre Kórház 760 ágyát átvinnék a DBC-be – akkor viszont az a kérdés, mi lesz a Tétényi úti intézmény sorsa. Bedros és a kormányzat szerint a DBC társintézménye lehetne, amely krónikus és rehabilitációs ellátást nyújtana – de kérdés, hogy ki, mert Bedros szerint a Szent Imre orvosgárdája „egy emberként” átmenne a DBC-be. „Ha egy kórházból a személyzetet átviszik egy másikba, azzal ugyanazt a hibát követik el, mint az OPNI-ban: szétverik a szakmai teameket, amit utána rettentő nehéz visszaépíteni” – mondja Falus Ferenc. „Lehet a Szent Imréből fürdőkórházat csinálni, de akkor miért fejlesztették eddig?” – kérdezi Berényi Tamás, a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság (MSOTKE) volt elnöke. „Óriási humánerőforrás-hiány van a magyar egészségügyben. Nem tudjuk, hogy ki fog dolgozni egy szuperkórház méretű intézményben. Először a humánerőforrás-helyzetet és
-igényt kellene felmérni, orvos- és szakdolgozóképzésbe fektetni, hogy öt év múlva valóban legyenek alkalmazottak a centrumkórház minden szakmájában.” Berényi szerint a szuperkórház tervezéséhez adatokra lenne szükség, arra, hogy felmérjék a valós ellátási igényeket azokon a területeken, ahol a kórház megépítése lehetőségként felmerül. Emellett a felméréseknek ki kellene terjedni a főváros és agglomerációja teljes akut jellegű ellátási igényére, jelenlegi ellátórendszerére, hogy új, hatékonyabb átfogó rendszert lehessen kiépíteni, amelynek része lehet a szuperkórház.
Az adatok mellett a transzparencia is fontos, vélik a szakemberek, a kórházépítések ugyanis szerte Európában a tervezettnél jobban elhúzódnak, a költségek pedig elszaladnak. Nálunk ez már az építés előtt megtörtént: a szuperkórház ötletének felvetésekor még 80–100 milliárdos projektről volt szó, ami később 180–190, majd 250 milliárdos lett – és ez még nem a végleges szám, hiszen csak a tervezésnél járunk, ami, ne felejtsük, szintén majdnem négyszer annyiba kerül, mint azt előzetesen elképzelték. „Ha van erre 250 milliárd forint, azt jobban is ki lehetne használni – mondja László Imre –, 50 milliárdból centrumkórházzá lehetne alakítani a Szent Imrét, a fennmaradó 200 milliárdból le lehetne dózerolni a Szent János Kórház épületeit és vadonatúj kórházat lehetne a helyén létrehozni.” László Imre fölidézte, hogy amikor a Szent Imre főigazgatója volt, 20 milliárdot meghaladó beruházás történt a kórházban. Szerette volna elérni, hogy a hiányzó szakmák, mint az érsebészet, a traumatológiai plasztika, az urológia vagy az invazív kardiológia, jelen legyenek a kórházban – ebből csak az érsebészet és a plasztika jött össze. „A többit nem engedték. Akkor még a főváros kezében volt a kórház. A fejlesztések második ütemében megkértem a szakembereket, vizsgálják meg, hogy a terület beépítettsége miatt van-e egyáltalán arra lehetőség, hogy bővítsük a kórházat. Megnézték, és azt mondták, van.” Berényi megerősíti ezt: korábban felmérték, van a kórház körül annyi hely, hogy a hiányzó 3-4 szakmának helyet találjanak, és azzal feldúsítva szuperkórházzá fejlesszék. Bedros minden nyilatkozatában cáfolja ezt.
Csak a falak
„Régi intézményeknél egész egyszerűen a falak, míg egy zöldmezős beruházás esetében csak a képzelet és az igények szabnak határt” – többek között ezzel indokolta Bedros (itt éppen a Vasárnapi Híreknek), hogy miért is nem alkalmas szerinte a Szent Imre a szuperkórházzá válásra. Ami azért érdekes, mert a DBC mellett a kormány, úgy tűnik, foggal-körömmel ragaszkodik a Szent János felújításához is, ezzel pedig ahhoz is, hogy a másik budai centrumkórház legyen belőle. Abban szintén egyetértenek a megkérdezett szakértők, hogy a János épületállománya egy az egyben alkalmatlan erre. Van, aki szerint a közlekedés sem a legmegfelelőbb, de az épületek minősége biztosan nem. „Az alapzat és a falak. Ennyi, ami használható a János-kórházból, semmi más” – véli Falus. Ma tömbkórházakban kell gondolkodni, a János pavilonos szerkezete idejétmúlt, jegyzik meg a szakértők. Berényi szerint tömbkórházat azon a hegyoldalon, ahol a János fekszik, igen nehéz és nem túl gazdaságos kialakítani. A Kútvölgyi Kórház egy 2018-as kormányhatározattal ugyan a Jánoshoz került, az egyetemi klinikák azonban még mindig nem tudtak kiköltözni onnan, de ha ez megtörténne is, a Kútvölgyiből sok pénzből legfeljebb egy akut ellátó blokkot lehetne kialakítani műtőkkel, intenzív ágyakkal és sürgősségi osztállyal. „A Kútvölgyi szörnyű állapotban van. Ha rajtam múlna, elköltöztetném az ott dolgozókat máshová” – mondja Berényi. Egy másik szakértő szerint a János a főváros egyik legértékesebb telkén fekszik, kitűnő lenne lakóparknak. „A Deák téren a rendőrség épületét anno megkapta egy szálloda, cserébe felépítették a Rendőrpalotát. Egy ilyen cserével a János nagyon jól járna.”
Forrásaink szerint a János Kórház sorsáról egyértelműen politikai döntés született, és ebbe jobb, ha mindenki beletörődik. A XII. kerület polgármestere, Pokorni Zoltán és a terület országgyűlési képviselője, Gulyás Gergely ragaszkodik ahhoz, hogy a János centrumkórház legyen – vagyis „ez már eldöntött dolog”, fogalmaz egyik forrásunk.
A Dobogó ügye viszont talán még nem. December 13-án a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsának ülése után Karácsony Gergely főpolgármester azt mondta, örülnének, ha a kormány támogatná a Szent Imre fejlesztését, de ha mindenképpen ragaszkodnak a zöldmezős beruházáshoz, a főváros fel tud ajánlani a tulajdonában lévő telkek közül olyan területeket, amelyek a Kelenföldi pályaudvarhoz közel vannak, és alkalmasak lehetnének a beruházáshoz. Nem ingyen, de az érte kérhető pontos összegről még nem döntöttek. Két telek jöhet szóba; ezek kisebbek, mint a Dobogó, ezért meg kell vizsgálni, alkalmasak-e centrumkórház megépítésére – a (tömeg)közlekedés szempontjából viszont egyértelműen jó helyen vannak. Fővárosi forrásaink szerint a kormány nyitottnak tűnik erre, a Szent Imre fejlesztésére viszont nem hajlandó.
És hogy melyik két telekről van szó? Az egyik az Őrmezei oldalon van, a pályaudvarral szemben, a másik pedig az az Etele tér, amelyet három éve az akkori államtitkár jelölt meg „erősen lehetséges” helyszínként.
