Az NFA megnövekedő hatásköréről és az ehhez kapcsolódó nemzeti földgazdálkodási célokról már be is nyújtotta paragrafuscsomagját a vidékfejlesztési tárca. Első pillantásra nehezen értelmezhető, miként is gondolják a jogalkotók ezen, elvileg minden földüzletre kiterjedő beavatkozási jog működését a gyakorlatban - ám az is lehet, hogy mindez egy nagyon is céltudatos nemzetgazdasági földbirtok-politikai manőver, azaz a földhasználati viszonyrendszer átalakításának a része.
A Fazekas Sándor agrárminiszter által a múlt héten a parlament elé terjesztett, a Nemzeti Földalap (NFA) új működéséről szóló törvény szerint az intézmény önállóvá válik (vagyis kikerül a nagy nemzeti vagyongazdálkodási szervezetből), és működését ezentúl közvetlenül a vidékfejlesztési tárca vezetője felügyeli: ő nevezi ki a szervezet államtitkári rangú elnökét is. A legfontosabb - százmillió forint értéket meghaladó tételekről szóló - döntéseket az intézmény négytagú tanácsa hozza majd meg, ebbe két tagot a vidékfejlesztési, másik kettőt a gazdasági miniszter delegál (személyes kinevezéssel). A szakmai szervezetek a meglehetősen laza jogkörű felügyelőbizottságban kapnak csak helyet, így az új földalap döntési rendszere - miként az agrártárcánál dolgozó forrásunk fogalmazott - "közvetlenül a miniszter keze alá lesz becsatornázva". Maga a miniszter minden ötmilliósnál nagyobb döntés esetében teljes és részletes átláthatóságot ígért, az akár esetenként is nyilvánosságra hozandó intézkedés-előkészítési szempontrendszerrel együtt.
A földalap többször is deklarált fő feladata a helybeli, családi gazdálkodás kedvezőbb földhasználatának elősegítése lesz - minden lehetséges eszközzel. Például kedvezményes haszonbérlettel, cserével, vagy akár táblák támogatás jellegű értékesítésével is. A tervek között szerepel egy közelebbről még meg nem határozott "demográfiai-szociális célú földbirtok-politikai program" elindítása is, amelyben a gyermeket nevelő, illetve a közeljövőben ezt tervező, huzamosabb ideig életvitelszerű gazdálkodásra beálló családok akár ingyen is megművelhető birtokokhoz juthatnak majd.
Tudni fog róla
Mindez önmagában még nem hozna drámai változást a hazai termőföldforgalomban - ám az alapról szóló új jogszabály mellett módosítani kívánják a 2002. december 16. óta hatályos földtörvény elővásárlási joggal kapcsolatos részét is. Ez viszont már gyökeresen átírhatja a ma érvényes üzleti viszonyokat, mivel e jogban első számú szereplővé lép majd elő az állam, pontosabban a nemzeti birtokpolitikát megtestesítő földalap. Az új jogszabály kedvezményezettjei között nem szerepel a ma még elővásárlási joggal rendelkező haszonbérlő, feles bérlő és részes művelő, illetve ha a haszonbérlő jogi személyiségű társas vállalkozás, akkor annak helyben lakó természetes tagja vagy részvényese. Ők kikerülnek az elővásárlási jogosultak közül: a második hely a családi gazdálkodóké, majd a nyilvántartási számmal rendelkező őstermelők és az egyéni agrárvállalkozók következnek.
Az eddigiekből az következik, hogy az állam elvileg minden értékesítésre szánt földdarabról, sőt osztatlan közös részaránytulajdonról is tudni fog, hiszen kötelező lesz őket a számára felajánlani. De vajon milyen alapon és ki fog majd dönteni arról, hogy ezt megveszik (közelebbről egyelőre meg nem határozott szempontok szerinti "helyben érvényes piaci áron"), azt meg nem? Ráadásul e minden táblára kiterjedő jogosultság pénzügyi, pontosabban piaci szempontból könnyen vissza is üthet. Hiszen ha egy tábláról biztosan tudjuk, hogy azt az állam valamilyen távlati céllal meg akarja szerezni, akkor könnyedén "gyártathatunk" helybeli, magasabb árajánlatot, tehát némi kreativitással elvileg irreális "piaci" árakat is kialakíthatunk. Ez a helyzet viszont (túl azon, hogy az intézményesített korrupció melegágya lehet) tovább torzíthatja az amúgy is kusza magyar birtokforgalmi viszonyokat - és ezzel éppen a gazdálkodók távlatos birtokbővítési lehetőségeit nyesi vissza.
Már persze akkor, ha az állam valóban képes lesz komolyabb szerepet játszani a földpiacon. Ha az alap jelenlegi pénzügyi lehetőségeit vesszük figyelembe, aligha. Az NFA-nak saját tevékenységéből - főként haszonbérbeadásból és értékesítésből - származó mintegy évi tízmilliárd forintja erre biztosan kevés, ráadásul a zömét elviszik a korábbi "földért életjáradék" akciók során mintegy ötvenezer jogosulttal megkötött szerződések folyamatos kifizetései. Bár ilyen lehetőséget az új kormány már nem hirdet, a kötelezettségek érvényben maradnak, ráadásul az összességében mintegy 1,95 millió hektáros állami földterület sem gyarapodhat tovább ilyen - a megszerzett területek piaci értékét tekintve nem is igazán költséges - módon.
Ahhoz tehát, hogy az állami elővásárlási jogról szóló törvény hatékony földpiaci eszközzé válhasson, az alapnak jelentős pénzinjekcióra lenne szüksége. Ha csak a teljes magyar szántóterület egy százalékával, ötvenezer hektárral és az "alsó átlagosnak" tekinthető nyolcszázezer forintos hektáronkénti árral számolunk, negyvenmilliárd forintra. Hatékony földbirtok-politikához azonban legalább a teljes gazdálkodásra alkalmas, jelenleg magánkézben levő terület negyedére-harmadára érvényes befolyással (vásárlóerővel) kellene rendelkeznie az államnak - ehhez viszont ezermilliárdos nagyságrendű pénzügyi fedezet szükségeltetik. Ilyesmire központi költségvetési forrásból biztosan nem lesz egyhamar kilátás - akadhat azonban más megoldás is.
Szerepet vállalna
A Fidesz földbirtok-politikai elképzeléseiről szóló korábbi cikkünkben (lásd: Ígéreteikbe zárva, Magyar Narancs, 2010. május 20.) már céloztunk arra, hogy a földpiac élénkítését célzó kedvezményes, állami garanciára épülő banki hiteles konstrukció lehetőségeit is keresik a kormányra készülő párt környékén. Úgy tűnik, hogy ebben most partnerre is találtak a legnagyobb hazai pénzintézetben. Az akkori hírek szerint az OTP Bank a földhitelezéssel foglalkozó külön munkacsoportot állított fel a bank belső szabályzatának is megfelelő megoldások kidolgozására. Információink szerint az "előzetes egyeztetés szintjén" Csányi Sándor OTP-vezér és Orbán Viktor személyesen is szót váltott ezekről, s felmerült az az elvi lehetőség is, hogy a bank valamilyen speciális formában forrást biztosítana az állami birtoknöveléshez. Érzékeny kérdésről van szó - hangsúlyozta informátorunk -, hiszen egy kereskedelmi bank "egyenesben" nyilvánvalóan nem szállhat be az állami birtoknövelési programba. Ezt egyébként jogszabály is tiltja: költségvetési intézmény kölcsönt vagy ilyen jellegű egyéb pénzügyi szolgáltatást kizárólag a Magyar Nemzeti Bankon vagy az Államadósság-kezelő Központon keresztül vehet igénybe. Úgy tudjuk, ezért nem is örültek az OTP vezetésében annak, hogy az előzetes tervekkel ellentétben az NFA nem valamilyen cégszerű (például egyszemélyes zárt részvénytársasági) formát kapott, hanem államtitkári vezetésű költségvetési szerv lesz. Így a földvásárlások közvetlen - és pontosan kiszámolható hasznot hozó - banki finanszírozása lehetetlenné vált, míg az előbbi megoldásba ez is belefért volna.
Ám létezhet olyan megoldás, amelyben az egyes magánügyfeleknek adott állami garanciális elemek, esetleg egyéb, banki finanszírozású, de támogatott fejlesztések révén mégis megoldható a pénzintézeti tőke bevonása a jelenleg pangó magyar földüzletbe. (Természetesen ebből a szempontból mindenképpen számolni lehet a Magyar Fejlesztési Bank esetleges szerepvállalásával is, bár nem hivatalos értesüléseink szerint a nemrégiben a vagyonkezelőtől átvett vállalatok finanszírozása jelentősen leköti a pénzintézet forrásait.) A lényeg: a használt állami föld, pontosabban az arra érvényes haszonbérleti szerződés vagyonértékű jog lehessen (jelenleg még nem az), és így már valódi kölcsönfedezetként lehessen figyelembe venni. Ehhez az kell, hogy a kellően hosszú földbérleti jogviszonyt a földhivatalban fedezeti alapként be lehessen jegyeztetni, s arra immár teljesen szabályosan, akár százszázalékos állami kamattámogatással is hitelt lehet folyósítani. Információink szerint egy erről szóló javaslaton mind az OTP-nél, mind a kormányzat jogalkotási szerveinél dolgoznak. Informátorunk megfogalmazásával élve "új rendet kell vágni az ügyben a polgári törvénykönyvben meg a pénzintézetek és a földhivatalok szabályozásában is, de a megoldás létezik, politikai szándék kérdése, hogy használják-e végül".
Végigvihető
Ha igen, akkor az állam és a bank a következő konstrukcióban viheti végig az eljárást. A földtulajdonos meghirdeti eladásra a földjét, az állam - az NFA - pedig jelzi: él elővásárlási jogával. Ezzel párhuzamosan rövid határidejű (információink szerint a legrövidebb ilyen terminus harminc nap lesz) pályázatot ír ki a birtok megvásárlás utáni, legalább tízéves haszonbérletére, de úgy, hogy kiköti: az átadáskor a bérleti díjat előre, egy összegben kéri. A haszonbérleti jogról a nyertes bérlőjelölt és az alap előszerződést köt, amit a földhivatalban regisztrálnak is - ennek alapján a bérlő akár a teljes összegre, akár kedvezményekkel is megtámogatható kölcsönszerződést köthet a bankkal. A kölcsönkapott pénzzel kifizeti a földalapot, a rendszeresen a földalapnak fizetendő bérleti díj helyett pedig a banknak törleszti a kölcsönt. Az új haszonbérletre viszont az állam - akár a már említett szociális-demográfiai megfontolásokból is - a piacinál kedvezőbb díjat is megállapíthat, ha az a hitelhez megfelelő fedezetet ad. Így mindenki jól jár, hiszen a termelő kedvezményes földhasználati lehetőséghez jut, a bank is kellően garantált pénzkihelyezési konstrukciót működtethet, és az állami földalap is betöltheti a feladatát: a földpiac központi szereplőjévé válhat. Hogy aztán ebben a konstrukcióban megbújik-e, s ha igen, milyen mértékben a korrupció, a "mutyi" lehetősége, azt ki-ki döntse el maga.
Az OTP-nél azt az információnkat nem hivatalosan megerősítették, hogy az ügyben a pénzintézet földhitelezéssel foglalkozó igazgatóságán valóban érdemi előkészítő munka folyik. Kérdésünkre, hogy mégis mekkora, a földpiacon bevethető összegben gondolkodhatnak a tervezet előkészítői, ezt a választ kaptuk: ésszerű megoldás esetén akár százmilliárdos nagyságrendben is.
