Vajda Pálnak "elég széles" a háta. Ezzel maga az MSZP szocialista főpolgármester-helyettese büszkélkedett nagyhét csütörtökén, a késő esti órákban a fővárosi közgyűlés fideszes és MIÉP-es képviselői előtt. Vajda Pál azt is mondta még, hogy ő tartani fogja a hátát.
A főváros eddigi legnagyobb botránya készül kipattanni: valakik szerződéssel, titokzatos telefonhívásokkal alaposan megrövidítették a fővárosi önkormányzatot. Két-három milliárd forintról van szó, aminek a sorsa egyetlen aláíráson fordult meg.
Milliárdok a föld alatt
A főváros körülbelül háromszáz kilométeres föld alatti csőrendszere a jelzőlámpák hálózatát kapcsolja össze. A drótok mellett lenne hely bőven a telefon-, internet- és tévéjelek továbbítására alkalmas optikai kábelek számára is. Azokéra, amikkel most a távközlési cégek behálózzák egész Budapestet, és amik miatt manapság lépten-nyomon túrják az utakat, járdákat méterenként tízezer forintért. A telekommunikációs társaságok a 2002-es piacnyitásra készülnek: akkor szűnik meg a Matáv monopóliuma. A telekommunikációs cégek tehát ott akarnak lenni mindenhol, s egy ilyen helyzetben felértékelődik egy már meglévő föld alatti csőhálózat.
Ezt ismerték fel a fővárosi önkormányzatnál alig több, mint egy évvel ezelőtt: ha eladnák a csőrendszert, akkor a telefonpiacra törekvő cégeknek nem kellene engedély után kilincselniük, hanem egyszerűen behúznák kábeleiket a lámpadrótok mellé. Ráadásul az önkormányzatok megelégelték az örökös járdatúrásokat, s bekeményítettek az engedélyek kiadásánál: emiatt egyes cégek már azzal fenyegetőznek, hogy kifelejtik "az információs társadalomból" a szigorú kerületeket. Az önkormányzatok ugyanis már nem elégednek meg a felbontott járdák befoltozásával, hanem öt méter szélességig újraaszfaltoztatják az egészet: ez akár a duplájára növelheti az amúgy is borsos költségeket.
Egymás csövébe dugtak
A főváros csőrendszere nem eladható, mivel saját közművállalata, a Fővárosi Közterület-fenntartó Rt. (Főkefe) aláírt egy szerződést a Budapesti Elektromos Művek Rt.-vel (Elmű).
Azt igazából soha senki nem tudta, hogy a csőhálózat (amelyet még a húszas években, az első jelzőlámpa felállításakor kezdtek építeni) kié valójában: húzott be oda drótot a tanács és az áramszolgáltató is. Pár éve aztán a fővárosi önkormányzatban néhányan rádöbbentek: a csövek értékesek, ám hasznosításukhoz rendezni kellene a tulajdonviszonyokat. Az elképzelések szerint utólag szerződést kötöttek volna a behúzott drótok tulajdonosaival, akik majd bérleti díjat vagy egyszeri megváltást fizettek volna a csövek használatáért. Csakhogy kiderült: az Elmű időközben telepakolta kábelekkel a hálózatot.
A Főkefe tavaly ősszel olyan szerződést kötött az áramszolgáltatóval, amely legitimálta ezt az állapotot, vagyis az áramszolgáltató annak adja bérletbe a csövet, akinek akarja. Legalábbis többen így értelmezik a dokumentumnak azt a pontját, amely szerint az Elmű "üzleti célra hasznosíthatja" a csöveket. A hálózatot tehát nem lehet eladni. Igaz, mások viszont azt mondják: a harminc centi átmérőjű csövekben van hely bőven más kábelek számára is.
Titokzatos telefonhívások, jogtalan szerződés
De hogyan jöhetett létre egy ilyen megállapodás? A közterület-fenntartók vezérigazgatója - állítása szerint - nem tudott a szerződés aláírásáról.
A Főkefe 1999. szeptember 20-án kapta meg azt a szerződéstervezetet, amelyet a tulajdonosi bizottságnak még meg kellett tárgyalnia. Ez a dokumentum még nevesíti az Elmű Rt.-t. Huszonnyolcadikán Vajda Pál főpolgármester-helyettes előterjeszti a javaslatot a bizottságnak. Ekkor már híre-hamva az áramszolgáltatónak a szövegben. Az aláírt szerződéssel végül hónapokra eltűnt az Elmű, s még csak nem is keresték a Főkefénél a papírt. Más dolguk volt, mondják most, utólag. További furcsaság, hogy a Főfeke szakigazgatója, Borsos István először tiltakozott a szerződés aláírása ellen. Majd megcsörrent a telefon az asztalán, és Borsos már támogatta a javaslatot. Meggyőzték, hogy a papír nem szerződés, csak szándéknyilatkozat.
Ki volt a telefonáló? Erről hallgat az igazgató, mert "nem ez a lényeges az ügyben". Nem is faggathatták őt a fővárosi rendkívüli közgyűlésben a gyanús részletekről, mivel főnökei megtiltották, hogy ott megjelenjék. Rajta kívül azonban ott ült a teljes vezérkar.
Senki nem tud semmit
A történet a Váci utcai ülésteremben újabb titokzatos epizódokkal gazdagodott nagycsütörtök éjszakáján. Atkári János, a főváros "pénzügyminisztere" volt az előterjesztő Vajda Pál helyett, Vajdától ugyanis másfél év után elvették a kábelügyet. Sokak szerint "praktikus okokból": a közgyűlés működési szabályzata szerint az előterjesztésekkel kapcsolatos kérdéseket csak az előterjesztőnek lehet feltenni. És volt kellemetlen kérdés bőven.
Atkári viszont szinte semmire nem tudott válaszolni. Csak azt ismételgette, hogy nincsenek meg a szükséges információk, nem ő foglalkozott az elmúlt másfél évben a kábelhistóriával, amúgy meg fogalma sincs, miért bízták most rá a feladatot, nem hatalmazta fel őt senki, hogy vizsgálódjék a gyanús ügyben; végül Vajda Pálnak mégis át kellett vennie a szót.
A szocialista főpolgármester-helyettes elmondta: nem tudja, hogyan történhetett meg mindez, de elismerte közvetett felelősségét, hiszen az alá tartozó ügyosztályok foglalkoztak a kábelekkel. "Nem vagyok olyan politikus, aki, ha sikerül valami, azt mondja, megcsináltam, s ha valami balul üt ki, akkor pedig mentegetőzik, nem én voltam", mondta Vajda Pál. Szerinte jogilag érvénytelennek kell tekinteni a szerződést, mert annak tartalma ellentétes a tulajdonosi bizottság döntésével.
Kerek egész
A főváros most perlekedni készül az Elmű Rt.-vel a megállapodás felbontásáért. A per alatt azonban az Elmű - amely a telekommunikációs piacon is érdekelt - annak adja bérbe a csöveket, akinek akarja. Mire pedig ítélet születne, addig megőszülünk, de legalábbis bőven benne járunk a 2002-es évben, a telekommunikációs piacnyitás esztendejében. Addigra mindenki megtette tétjeit, lefektette kábeleit, a főváros csövei pedig nem kellenek már a kutyának sem.
Ki ezért a felelős? Belső vizsgálat indult ugyan, de a fegyelmi bizottság felállításáról szóló javaslatot - amit a nagycsütörtöki közgyűlésen a Fidesz-frakció szorgalmazott, s amit az ellenzék által "gyűlölt diktátor", az SZDSZ-es Atkári János is helyeselt - leszavazták a városatyák. Az MSZP-s képviselők egyhangúlag, a szabaddemokraták pedig tartózkodtak a voksolástól: állításuk szerint azért, mert nem lehetett tudni, ki ellen kellene fegyelmi vizsgálatot indítani.
Azután hazamentek húsvétolni. A kiürült teremben néhányan azon morfondíroztak, hogy e befejezéssel túl kerek a történet.
Nem adják Vajdát
Az ellenzék dilemmája komoly: kit utáljon jobban, Vajdát vagy Atkárit? Ha szorgalmazzák Vajda megbuktatását, azzal Atkári pozícióját erősítik, igaz, összeugraszthatják viszont az SZDSZ-t az MSZP-vel. A szocialisták ugyanis nem engedik Vajdát lefejezni, noha az érintett, mint mondja, "nem tartja egzisztenciális kérdésnek" a főpolgármester-helyettesi széket. Ha pont kerül e történet végére, megfontolja, tud-e ilyen körülmények között tovább dolgozni. "Elkötelezett vagyok a pártom iránt, majd a pártom megmondja, mi a teendő", jelentette ki az április végi közgyűlés szünetében.
Egyelőre itt tartunk. A legfrissebb hírek szerint az Elmű tárgyalóasztalhoz ülne a fővárossal.
A történtek hátterében néhányan a várost irányító koalíciós vezetők közötti személyes konfliktusokat is felfedezni vélik: Atkári és Vajda szerintük a legszívesebben egy kanál vízben megfojtaná egymást. Több forrás szerint Demszky sem rajong Vajdáért: olyan híreket is hallani a Városház utcában, hogy Demszky Gábornak kapóra jött a botrány ahhoz, hogy megszabaduljon Vajda Páltól.
Az elmúlt egy-másfél esztendőre visszatekintve nincs ebben semmi meglepő. Demszky Gábor a takarékoskodás jegyében a közelmúltban több bejelentéssel is bombázta a közvéleményt: privatizálni akarta a temetőket, este negyed tizenegykor garázsba küldte volna a BKV-t, buszokra cserélte volna trolikat. Mivel Atkári a főváros "pénzügyminisztere", aligha kétséges, hogy ő az ötletgazda. Vajda Pál viszont folyosói pletykák szerint egy városvezetői értekezleten azt mondta: amíg ő a székében ül, Demszky semmit nem léphet ezekben az ügyekben. Így is lett: elmaradt a temetőprivatizáció, trolik is járnak.
De nem hisszük, hogy csupán személyes ellenszenvekről lenne szó: a kábelbotrány tény, s hogy ki hibázott, azt vizsgálatnak kellene kiderítenie.
Vajta Zoltán
