A magyar igazságszolgáltatás függetlenségét semmi nem fenyegeti - olvasható az Országos Igazságszolgáltatási Tanács múlt heti közleményében. A némileg önszuggesztív kijelentésnek azonban ellentmondanak a tanács elnökének korábbi kijelentései, illetve a Magyar Bírói Egyesület legfrissebb kiadványában olvasható azon megállapítás, miszerint a jelenlegi javadalmazási rendszer a függetlenséget már nem biztosítja. Elemzésünk második részében a költségvetési megszorítások hatásairól, illetve a forrásszűkítés szakmai és európai uniós kritikájáról lesz szó.Solt Pál, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) és a Legfelsőbb Bíróság elnöke azután, hogy decemberben elhatárolódott az ügyészi-ügyvédi közleménytől (lásd összeállításunk első részét: Bírók és szurkolók, Magyar Narancs, 2002. január 10.), a múlt héten újabb jelét adta annak, hogy korábbi nyilatkozataival ellentétesen ítéli meg az igazságszolgáltatás helyzetét. Amikor hosszas huzavona után összejött az első találkozója Orbán Viktorral, az ítélőtáblák bevezetésének 1999. évi elhalasztását a jogbiztonság ellenében ható döntésnek nevezte. Solt később, a kétéves költségvetés vitájában a bíróságok likviditását is veszélyeztetettnek látta amiatt, hogy az Országgyűlés nem az OIT által javasolt és az Állami Számvevőszék szerint is megalapozott előterjesztést fogadta el.
Ráolvasás
Az OIT a január 9-i ülését követő közleményében visszautasította "a bírói függetlenség befolyásoltságára utaló állításokat és feltételezést". "Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács álláspontja, hogy a bíróságok szervezeti, valamint a bírák személyi függetlensége mind az ítélkezés, mind a bíróságok igazgatása során a gyakorlatban töretlenül érvényesül, azt veszély nem fenyegeti." A nyilatkozat a jogi garanciák érvényesülését ecseteli, és leszögezi: az OIT törekvése a minél több bírói és alkalmazotti státus elérése, a bérezés növekedése, a kulturált munkakörülmények biztosítása, valamint az eljárások ésszerű határidőn belüli befejezése. Olvasható egy érdekes mondat is: "A bírósági szervezet működésének feltételeiről, a személyi és a dologi kiadások fedezetéről az Országgyűlés által megállapított költségvetés rendelkezik." Ezt a jogszabály is így írja le. Vajon miért töltik az OIT tagjai jogszabályok közleménybe fogalmazásával az idejüket? Miért nem arról mondták el a véleményüket, hogy az Orbán-kormány mindhárom költségvetésének bírósági fejezete rendre nagyságrendekkel tért el attól a kerettől, amit az OIT igényelt? Solt Pál, akinek e kérdést feltettük, azt mondta: erről nem akar nyilatkozni.
A másnapi sajtótájékoztatón - noha előzőleg az MTI is azt adta ki, hogy azt Solt Pál tartja - az elnök nem jelent meg, helyette Zanathy János OIT-hivatalvezető tájékoztatta az újságírókat. Zanathy azért nem kommentálta a 9-i közleményt, mert "nem szerepelt a napirenden az OIT testületileg hozott határozata" (ti. veszélyben van-e az igazságszolgáltatás függetlensége). Mivel az ülés zárt volt, nem mondhatta el azt sem, hogyan szavazott a közlemény kiadásakor az igazságügyi miniszter, a legfőbb ügyész, illetve az Országos Ügyvédi Kamara elnöke.
Az uniós országjelentés és egy, az OIT által készíttetett független szakértői elemzés egyaránt arra a következtetésre jutott, hogy a bíróságok a költségvetési juttatások szűkössége miatt alapvető forráshiánnyal küzdenek, amin csak a jelentős többlettámogatás segíthet. Az OIT közleménye e véleménnyel ellentétesen foglalt állást. Az ezt feszegető újságíróknak Zanathy azt válaszolta: a tényeket pontosan idézi fel a sajtó, de neki nem tiszte kommentálni azokat. Nem felelt arra a kérdésre sem, hogyan ítéli meg az OIT a Magyar Bírói Egyesület legfrissebb kiadványának azon passzusát, miszerint "a függetlenséget a javadalmazási rendszer már nem biztosítja, változtatni kell". A bírói egyesület a legkisebb bírói fizetések 40 százalékos emelése mellett foglalt állást. (A sajtótájékoztatón megjelent az Igazságügyi Minisztérium két munkatársa is, amire korábban nem volt példa.)
Solt Pál tavalyi parlamenti felszólalásában kifejtette: bár az OIT a bírói illetményalapot 2001-ben 12,5 százalékkal, idén 9,2 százalékkal (213 000 forintra) kérte emelni, a kormány 8,75, illetve 7,75 százalékos emelést hagyott jóvá; igaz, Solt ennek fedezetét sem látta biztosítottnak. Az OIT költségvetéséből már tavaly is hiányzott 830 millió forint a bírák pluszjuttatásaira. (1998 óta a bírák illetményemelése a tényleges infláció alatt maradt.) Hende Csaba (MDF), az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára szerint a tavalyi 188 350 forintos bírói kezdőfizetés (ami az idén 202 950 forint) nem tekinthető rossznak, "főleg nem a pedagógusokhoz és az egészségügyben dolgozók béreihez képest". Vastagh Pál, a Horn-kormány volt szocialista igazságügyi minisztere a Magyar Bírói Egyesület tavaly áprilisi állásfoglalására hivatkozik, amely szerint a bírák előmeneteli rendszere összeomlott. "Ha úgy alakult volna minden, ahogy a reform kezdetekor terveztük - mondta Hack Péter (SZDSZ), az előző ciklusbeli alkotmányügyi bizottság elnöke -, és minden évben az inflációt meghaladóan két-három százalékkal emelkedett volna a kétezerötszáz bíró illetménye, akkor az tíz éven belül 30-40 százalékos reáljövedelem-bővülést hozott volna. Ez anyagilag igazán függetlenné tette volna a bírókat."
Mellőzöttek és kedvencek
A bírákkal folytatott háttérbeszélgetésekből az derült ki, hogy sokan közülük arra gondolnak: vajon nem azért vannak-e a költségvetési megszorítások, mert a kormány számára kevésbé fontos e független hatalmi ág, nem úgy, mint a végrehajtó hatalmat kiszolgáló vezető köztisztviselők, illetve "a kormánytisztviselők orra alá kevés borsot törő ügyészség" kistafírozása.
A mintegy 170 ezer köztisztviselő, valamint a rendvédelem és az igazságügy területén dolgozó munkavállaló július elsejétől átlagosan 50 százalékkal, összességében 70 százalékkal nagyobb illetményben részesül; a diplomások többet, az azzal nem rendelkezők kevesebbet kaptak a költségvetésben e célra elkülönített 150 milliárd forintból.
Orbán Viktor 1998. november 3-án a hédervári bírói értekezleten a helyi bírósági bírák és ügyészek pótlékának 10 százalékos emelését ígérte - csakhogy a költségvetésbe ezt a kiadást nem tervezték be. 1999 decemberében törvénybe iktatta ugyan a parlament, ám a költségvetési sarokszámok megszavazása után. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész lemondása, majd Polt Péter hivatalba lépése után az ügyészek - a bírákkal ellentétben - hozzájutottak a pluszpénzhez: egy 2000. júniusi kormányülésen 200 milliót kaptak. (Az ügyészségi reformra további 800 milliót szavazott meg a kormány, ami 2004-ig - a PHARE-támogatással együtt - csaknem 5 milliárd forint többlet.)
Balsai István (MDF), az Antall-kormány igazságügyi minisztere úgy látja: e helyzet annak köszönhető, hogy 1997-ben leválasztották a bírói javadalmazást az ügyésziről. Annak idején Györgyi Kálmán harcos kiállása miatt kötötték össze a két igazságszolgáltatási ágban dolgozók juttatásait, ennek felszámolásáért ma ezt az árat kell fizetni - vélte Balsai. "Megjegyzem, ezzel a döntéssel, illetve azzal, hogy a két szakma egyenértékű, Solt Pál sem értett akkor egyet" - tette hozzá. Balsai szerint egyébként manapság nincs olyan probléma a bíróságokkal, mint amilyen 1990 után volt, amikor annak a feltételeit kellett megteremteni, hogy a bírák jogállamhoz méltó körülmények és szabályok között dolgozzanak. (Az 1990 és 1994 közötti bírói illetményemelés mértéke 430 százalékos volt.) "Ezért indokolt, hogy a kormány programja most nem tulajdonít akkora jelentőséget e fejezet pozíciói javításának."
A jelenlegi kormányzattal szembeni bírói kritika persze nem minden bíróra jellemző: polgári vagy közigazgatási ügyeket tárgyaló bírótól elmarasztaló véleményt például nem hallottunk.
Új évezred küszöbén
A munkakörülmények egyelőre bizonyosan nem javulnak - hangzott el a Fővárosi Bíróságon egy közelmúltbeli értekezleten. Az OIT tavalyi beszámolója szerint két éve még 388 millió, idén 190 millió forint jutott valamennyi bíróság eszközellátására. (Igaz, épületkarbantartásra tavaly a megelőző évinél 500 millióval több, ám idén 60 millióval megint kevesebb.) A Fővárosi Bíróságon három emberre jut egy számítógép, országosan ez az arány két és fél fő per komputer, ami 40 százalékos ellátottságnak felel meg - az uniós norma viszont 80 százalék. Még ma is van bíróság, ahol az ítéleteket írógéppel írják. A bírák munkáját általában két fő segíti - az unióban a nagyságrendekkel többet kereső kollégát négy.
A kormány nem csak elvesz, ad is: a Magyar Nemzet december 7-i száma arról a Fidesz által szervezett informatikai konferenciáról tudósított, ahol Stumpf István kancelláriaminiszter bejelentette: a kabinet a januárban kinevezett ügyészek és bírák számára pályázatot hirdet, hogy kedvezményesen juthassanak otthoni számítógéphez.
A helyi bíróságok jó szakemberei a kedvezőtlen körülmények miatt elhagyják a pályát, és ügyvédként próbálkoznak; és a rendszerváltás óta kinevezett bírák (az összes bíró 70 százaléka) többsége helyi bíróságon dolgozik. Egy több évtizede bíráskodó beszélgetőpartnerünk szerint e tendencia azért veszélyes, mert egy pályakezdő bíró tapasztalat híján erkölcsi tőkét sem halmozhatott úgy fel, mint évtizedes gyakorlattal rendelkező kollégája, aki pontosan érzi, mennyiben kell figyelembe venni az ún. közvélemény nyomását vagy a politikusok bírálatait.
Az anyagiak szűkössége miatt előfordul az a képtelenség is, hogy a bírák sokszor fénymásolatban kapják meg a közlönyöket - mondta egy bírósági forrásunk. Egy kimutatás szerint kétharmad közlöny/bíró fénymásolásra van pénz; a gyorsan változó jogszabályokat ezek szerint a bírák egyike-másika meg sem kapja. A büntető törvénykönyvet és az eljárási törvényt azért valószínűleg minden büntetőbíró megkapta - nyugtatott egy vezető bíró. E két jogszabály ebben a ciklusban több mint tízszer módosult; az eljárási törvény egyes részei még nem hatályosak, ezért már a jogalkalmazók számára is követhetetlen olykor a joganyag. Ezt teszi szóvá egyébként Bánáti János, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke is egy minapi interjújában: "Korábban, 1998 februárjában annak voltam tanúja, hogy az alkotmányügyi bizottságban több egész napos tárgyaláson a bíróság, az ügyészség, a kamara reprezentánsai és a képviselők érdemi párbeszédet folytattak. Párthovatartozástól független szakmai vita zajlott, és nagy támogatottsággal fogadták el (a büntetőeljárásról szóló törvényt - S. A.) Ma ennek nyomát sem látom."
A káosz kapujában
Az EU országjelentése kifogásolta a költségvetési támogatások megkurtítása mellett az igazságügyi reform elakadását is. A Nyitott Társadalom Intézet értékelése szerint igen nagy haladást ért ugyan el az ország a független bírói szervezet létrehozásában, az eddigi kedvező folyamatok azonban részben lelassultak, részben megfordultak. Felrótta azt is, hogy az 1997-es reform által jogorvoslati fórumként elképzelt és lényegében felállított ítélőtáblák működését a Fidesz-kormány elodázta. (Az Alkotmánybíróság döntése értelmében az Országgyűlés 1999 decemberében mulasztásos alkotmánysértést követett el, amikor csak egy országos ítélőtábla működéséről döntött, holott az alkotmány ítélőtáblákról rendelkezik.) Ítélőtáblák híján a fellebbezések a Legfelsőbb Bírósághoz (LB) érkeznek, aminek következtében e bírói fórum túlterhelt. A kormány számításai szerint viszont ez nincs így. Általános vélekedés szerint azonban az ítélőtáblák ad acta tétele (egy minapi Dávid Ibolya-nyilatkozat szerint 2003. január elsején csak a fővárosi kezdi meg működését) főként amiatt aggályos, mert az ügytöbblet miatt (a folyamatban lévő ügyek száma 17 000) az LB képtelen teljesíteni egyik legfontosabb feladatát, az egységes ítélkezési gyakorlat kereteit biztosító jogegységi határozatok meghozatalát. Ügyvédek arról panaszkodtak a Narancsnak, hogy egy évtizeddel ezelőtt az ítéletek sokkal kiszámíthatóbbak voltak; nem fordulhatott elő, hogy hasonló tényállásokat az ország más-más megyéiben lévő bíróságok annyira másképp értékeljenek, mint manapság nemegyszer. A bírák visszautasítják azt a felvetést, hogy az olykor homlokegyenest ellentmondó első- és másodfokú ítéletek vagy az azonos tartalmú alsóbb fokú döntéseket megfordító felülvizsgálatok politikai ráhatások következményei lennének. "A bíró sem tévedhetetlen" - hallottunk ennek kapcsán egy vitathatatlan igazságot. Az ügyvédek azt róják fel, hogy egy-egy döntést szakmailag jobban meg kellene indokolni, épp a későbbi vitákat megelőzendő. A bírák azzal védekeznek, hogy egy helyi bíró 100-200 ügyet tárgyal egyszerre, és nemritkán precedens értékű döntéseket kell hoznia; vagyis nincs alkalmazandó szabály, vagy pedig a meglévő jogszabály érvényesítése igazságtalan döntést eredményezne.
A legutóbbi felmérések szerint elfogyhat a közbizalom, ha a politika nem tanúsít nagyobb önmérsékletet az igazságszolgáltatással szemben. (Ideértve azt is, hogy például a törvény által előírt feladatok ellátására a költségvetés biztosítja a kellő fedezetet.) A Medián szerint tavaly az emberek 55 százaléka azt tapasztalta, hogy a bíróságok nem végzik jól munkájukat (45 százalék ennek ellenkezőjéről számolt be), míg a Tárki felmérésében a felnőtt lakosság 93 százaléka szerint minden következmény nélkül meg lehet sérteni a törvényt. Ráadásul a lakosság négyötöde úgy véli, hogy e magatartás az érvényesülés legfőbb záloga.
Somos András
Háromszor veszi el
Múlt heti írásunkban szembeállítottuk Hack Péter (SZDSZ) és a Pénzügyminisztérium (PM) illetékese nyilatkozatát arról, hogy a PM a jelenlegi ciklus három beterjesztett költségvetési javaslatában eltért az Országos Igazságszolgáltatási Tanács által igényelt költségvetési kerettől, és az eltérés okát a tárca törvényi kötelezettsége ellenére sem indokolta. A PM illetékes tisztviselője azt mondta, ez tévedés: a fejezeti füzetekben a minisztérium 30-40 oldalas részletes indoklása található.
Az elmúlt három benyújtott költségvetési javaslat közül az 1999. és a 2000. évre vonatkozóan - az SZDSZ-es képviselő által mondottaknak megfelelően - az OIT és a PM előterjesztései valóban elkülönítve olvashatók. Járai Zsigmond volt pénzügyminiszter a fejezeti füzetekben csak a kormány javaslatát elemzi és indokolja, sem a különbségekre, sem azok okaira nem tér ki.
A kétéves költségvetésben a bírósági fejezetre vonatkozó indoklásban már egymás mellett szerepel az OIT által beadott többletigény és a kormány által az Országgyűlésnek javasolt előirányzat - a kettő közötti eltérés indoklása viszont nem. Pontosabban az alábbi olvasható: "E fejezetnél is - az általános gyakorlatnak megfelelően - figyelembevételre került az árvízkárok pénzügyi fedezetére történő elvonás hatása (0,6 milliárd forint)." Járai Zsigmond végül ekképp zárja sorait: "A bíróságok tevékenységére, fejlesztésére (...) vonatkozóan a törvények előkészítése során vagy attól függetlenül elfogadott kormányhatározatok konkrét pénzügyi, finanszírozási kötelezettséget nem tartalmaznak. Az igényelt kiemelt illetményjavítás szükségességét a kormány e területen nem preferálta, más területeket részesített előnyben. A bíróságoknak, mint minden más fejezetnek, a rendelkezésre álló kereteken belül kell ellátniuk feladataikat, azok rangsorolásával, (át)ütemezésével, a hatékonyság követelményének érvényesítésével."
Ismételt érdeklődésünkre Nagy Sándor, a PM költségvetési főcsoportfőnökség főosztályvezető-helyettese kifejtette: az OIT és a kormány egyaránt indokolta saját előterjesztését, a bírósági szervezeti törvény ugyanakkor nem mondja meg, milyen részletességgel kell ezt a tárcának megtennie. (Ne feledjük, a minisztérium egy másik tisztviselője még 30-40 oldalas magyarázatról beszélt!) Az OIT érvrendszere kétségkívül részletesebb, mint a kormányé, ám Nagy Sándor szerint "az utóbbi így is kellő alapot szolgáltatott a parlamenti vitához".
