Centrum Párt: Futnak még

  • Linder Bálint
  • 2002. január 17.

Belpol

Január végén Centrum-évnyitó keretében hozza nyilvánosságra választási programját a Centrum választási szövetség. Az ismert emberek és marginális szervezetek által az utolsó pillanatban létrehozott konglomerátum magát a politikai skála origójára helyezve, a nagy pártoktól megcsömörlött, a jelenlegi kínálattal elégedetlen választókra hajt, de jobb- és balközépről is szeretne voksokat szerezni; az év elején ilyen egyszerűnek tűnik minden.

Január végén Centrum-évnyitó keretében hozza nyilvánosságra választási programját a Centrum választási szövetség. Az ismert emberek és marginális szervezetek által az utolsó pillanatban létrehozott konglomerátum magát a politikai skála origójára helyezve, a nagy pártoktól megcsömörlött, a jelenlegi kínálattal elégedetlen választókra hajt, de jobb- és balközépről is szeretne voksokat szerezni; az év elején ilyen egyszerűnek tűnik minden.Az új párt létrehozásáról szóló megállapodást tavaly november végén Kupa Mihály független országgyűlési képviselő mint a Centrum elnöke és hivatalos miniszterelnök-jelöltje, Pusztai Erzsébet, az MDNP, Bartók Tivadar, a KDNP, Gyenesei István, a Harmadik Oldal Magyarországért Egyesület (HOME) és Droppa György, a Zöld Demokraták elnöke írta alá. Szorosan együttműködik velük a Nagy Tamás (volt Agrárszövetség) vezette Zöld Szalag mozgalom, továbbá a Vállalkozók Pártja, "ha rendezi sorait", elvileg még csatlakozhat a tömörüléshez - bukott kisgazdák viszont biztos, hogy nem színesítik az összképet.

"Sok olyan választó van, aki nem akarja, hogy kétpártrendszer jöjjön létre" - halljuk a jól ismert véleményt Pusztai Erzsébettől. A párt mindenesetre

meglehetősen későn startolt

Ezt Nagy Tamás, aki most korábbi ellenlábasával, Raskó Györggyel, az Antall-kormány volt földművelésügyi államtitkárával együtt dolgozta ki a párt agrárprogramját, a következőkkel magyarázta: "Ennyi időbe telt, hogy ideológiai különbségeinket félretéve, megtaláljuk a közös pontokat, és megszokjuk egymást." Az MDNP eddig inkább jobbról, az agrár- és zöldvonal pedig balról próbált szavazatot gyűjteni, a KDNP erre is, arra is forgatta a fejét, míg a HOME-t főleg független polgármesterek és önkormányzati képviselők reprezentálják.

Kétlik is sokan, hogy hosszú távon egyben tartható-e ilyen politikai vegyesfelvágott, már csak azért is, mert a Centrumot alkotó szervezetek egyetlen közös vonása az, hogy mindannyian a politikai küzdőtér kispadján kucorogtak. Egymásra találásukat az a felismerés is segítette, hogy még egy parlamenten kívüli ciklus legtöbbjük számára a visszavonhatatlan eljelentéktelenedéssel volna egyenlő.

"Új politikai formáció - hacsak nem talál magának egy Ross Perrot-hoz mérhető mágnást - képtelen a lábát megvetni a porondon, mert a köztudatba kerüléshez irdatlanul sok pénzre van szükség. Esélyt talán csak az adhat, ha prominens embereket nyernek meg az ügynek (Kupa Mihály népszerűségi mutatója magasabb Orbán Viktorénál - L. B.), és hagyományos pártokat is beépítenek" - értékelte a Centrum kényszerű stratégiáját Giró-Szász András, a Századvég politikai elemzések központjának szakértője. A pártalakulást követő harmadik héten a Medián szerint 2 százaléknyi voksot szedett volna össze "most vasárnap" az alakulat (amivel akkor megelőzte az FKGP-t), ámbár a hibahatáron belüli eredményt az újdonság varázsa is okozhatta.

"Alapcélunk az 5 százalék" - állította határozottan Pusztai Erzsébet, és a centrumosok többsége is a listás bekerülési küszöböt tartja reális célkitűzésnek, de vannak merészebbek is, mint például Raskó György, aki 10 százalékot jósol szövetségének.

Ha mégsem sikerül összekopogtatni az országos lista állításához szükséges ajánlást, vagy a lista áprilisban nem kap 5 százalékot, a Centrum néhány egyéni jelöltje még bekerülhetne a parlamentbe. "Jelenleg mind a 176 választókörzetben több indulni akaró közül is válogathatunk" - tájékoztatta lapunkat a Centrum egyik tanácsadója, ám egyelőre csak két egyéni indulójuk (Kupa Mihály, Nagy Tamás) szállhat reális eséllyel a ringbe.

A Centrum két ismert jobbközép pártja és frontemberei miatt (Kupa pénzügyminisztersége és Raskó államtitkársága az Antall-, Pusztai politikai államtitkársága az Orbán-kormányban) a kormányoldal felé hajló

jobbközép

szavazótáborból csenhet el

szavazatot. Ezt támasztja alá az is, hogy a Fidesz vezetői - már a Centrum embrionális állapotában - azon morfondíroztak, vajon jelenthet-e veszélyt a kormánykoalíció számára e tömörülés. Nem meglepő, hogy a Centrum rögvest az "MSZP-s felbujtás eredménye" gyanújába esett (míg másfelől sokak szerint az Új Baloldalt lengi körül a Fidesz-bérencség bűze). Nagy Tamás szerint ennek magyarázata lehet az is, hogy az emberek "talán nem szeretik az egyszerű történeteket, nem tudják elhinni, hogy a tenniakarástól hajtva az eddig különböző oldalon álló emberek öszszefogjanak".

De nem csak a Fidesz számol: Demszky Gábor (SZDSZ) nemrégiben a pártja számára legnagyobb veszélyt abban látta, hogy "a Centrum Párt megalakulásával elveszíthetünk 1-2-3 százalékot, amire épp a bejutási küszöb elérése érdekében lenne szükségünk".

A nagy pártok szoros versenye miatt egy néhány százalékos eredményt elérő párt is kulcspozícióba kerülhet. Nem mindegy tehát, mi lesz azzal a pár százalékkal, amit a Centrum - feltéve, hogy képes sikerrel megszólítani a nyilvánosságot - beszerezhet. Adódik a kérdés: mire szavaz a Centrumra voksoló polgár? A párt által megcélzott, a két nagy pártból kiábrándult szavazó nem biztos, hogy azt várja, aminek a lehetőségét viszont a szövetség vezetői nem zárják ki: az első forduló után adott esetben a talpon maradásért, vagy ha önállóan bejutnának, akkor a kormányzati pozícióért valamelyik nagy párttal összeállnának. Akár az MSZP, akár a Fidesz-MDF mellett döntenének, alaposan feladnák a leckét a PR-csapatnak. Választóik alighanem az utóbbit emésztenék meg könnyebben, mert ez esetben a Fidesz-MDF az ő mérsékelt politikusaikkal váltaná ki a MIÉP támogatását. "Ez azonban a cikluson belüli beolvadással lenne egyenlő" - figyelmeztetett Giro-Szász András.

Szövetségkereső tapogatózásnak persze semmi jele sincs, a Centrum biztosan

önállóan kampányol

majd. Már az alakulást bejelentő sajtótájékoztatón is választási szlogenek repkedtek ("A gőzt az erőgépekbe a trombiták helyett!"; "Kormányimázs-építés helyett valódi vállalkozásfejlesztést!"; ,"A nyugdíj nem kegydíj!"). Január huszadikán saját honlappal (www.centrum-part.hu), a hónap végén kampánynyitó nagygyűléssel indítják a hajrát. A programot, aminek írásából a maga területén mindenki kivette a részét, közösen véglegesítik. Pusztai Erzsébet a szociális, család- és egészségügyet, a HOME a területfejlesztést és az önkormányzati ügyeket, Kónya Imre a belügyeket, a Nagy-Raskó páros az agrárkérdéseket, Droppa Györgyék pedig a zöldprogramot és a kisebbségpolitikát menedzselték. "A résztvevők mindannyian kompromisszumot vállaltak a program készítésénél, egyértelmű például, hogy fundamentalista zöldprogrammal nem, de német típusú zöldprogrammal lehet indulni" - mondta a Zöld Demokraták vezetője.

Kérdés, mire lesz elég a kampányban a kis pártok pénze, a vállalkozói szféra most kopogtató részének hozzájárulása és a vezető személyiségek perselymalaca. "A zöldek mesterei az olcsó kampánynak" - biztatja önmagát és pártját egy centrumos, aki valószínűsíti, hogy nem óriásplakát-háborút vívnak majd, hanem körbejárják az országot. Schrankó Péter kampányfőnök nem árulta el, mennyiből gazdálkodnak, de azt igen, hogy több cég felajánlotta gyártási kapacitása egy részét, és "a művészvilág bizonyos szereplői" is beszállnak.

Ideológiai tarkaságuk miatt és a középen állás jegyében a párt a kampány során minden bizonnyal óvakodik a "neuralgikus kérdésektől". "Ha beállunk az üvöltők közé, vesztettünk" - körvonalazta a várható stílust egy "őscentrumos", és a kampányfőnök is hasonlóképp nyilatkozott: "Jókedvű, vidám kampányt szeretnénk, az ilyen habitust előnyben részesítjük a jelöltválasztásnál is." A zöldek a nyugati rokonok segítségére is apellálnak: Kupa és Droppa december elején az Európai Zöldpártok Föderációjának tanácskozó gyűlésén Joschka Fischer német külügyminiszterrel és más vezető zöld politikusokkal találkozott, és ha konkrét támogatási ígéretet nem is, legalább biztató szavakat kaptak a német zöldektől. Elképzelhető, hogy a hét európai országban kormányon lévő zöldpárti politikusok közül többen is felbukkannak a Centrum kampányában.

Nagy titkolózás övezi azon ötletet, hogy - a hazai választási hadjáratok történetében először - a kampányt egy kereskedelmi tévécsatornán is követni lehet, az eseményeket afféle reality-show-ként tálalva.

Azon a brainstormingon például szívesen ott lettünk volna, amikor ezt kitalálták.

Linder Bálint

Ha valaki már nem emlékezne

Kupa Mihály (a Centrum hivatalos miniszterelnök-jelöltje): 1990. december és 1993. február között az Antall-kormány pénzügyminisztere. 1991 és 1993 között MDF-es, 1993-1994 között és 1998 óta független képviselő. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlés tagja. A márciusban alakult Harmadik Oldal Magyarországért Egyesület tiszteletbeli elnöke.

Nagy Tamás: 1989-1994 között az Agrárszövetség elnöke. 1993-94-ben az Agrárszövetség és a Köztársaság Párt országgyűlési képviselője. Jelenleg a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének elnöke.

Pusztai Erzsébet: 1990-től MDF-es, 1996-1998 között MDNP-s országgyűlési képviselő. Az MDF-kormányban 1992-től 1994-ig a Népjóléti Minisztérium, az Orbán-kormányban az Egészségügyi Minisztérium politikai államtitkára. Békejobbos szereplése miatt innen 2000 nyarán menesztik. 1998 óta az MDNP elnöke.

Raskó György: 1991 és 1994 között a Földművelésügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára, 1994 és 1996 között MDF-es, 1998-ig MDNP-s országgyűlési képviselő. Az MDNP alelnöke.

Droppa György: A Duna Kör ügyvivője 1991-től, 1993-tól a Zöld Alternatíva, majd névváltoztatásuk után a Zöld Demokraták társelnöke.

Bartók Tivadar: 1994-ben, 1998-ban KDNP-s országgyűlési képviselő, 1996-tól kabinetfőnök, 1998-ban kampányfőnök, később főtitkár. 2001 júniusától, Giczy Györgyöt váltva, pártelnök.

Kónya Imre: 1990-től az MDF országgyűlési képviselője, 1993 októberétől a párt alelnöke, 1993 december végétől a kormányváltásig belügyminiszter. Az 1996-os szakadáskor az MDNP-be távozott, jelenleg annak alelnöke.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.