A népszerűség
Politikai elhivatottsága csak annak van, aki biztosan tudja magáról: nem fog összeomlani, amikor ráébred arra, hogy a világ túl ostoba vagy túl közönséges ahhoz, amit ő nyújtani akar (Max Weber: A politika mint hivatás, 1919).
Ma még nem tudjuk, mire ébred majd Torgyán József, ha 1998-ban netán hatalomra kerül, annyi biztos, hogy ma minden esélye megvan a győzelemre. A Marketing Centrum legújabb, áprilisi felmérése szerint a Független Kisgazdapárt tovább növelte előnyét az MSZP-vel és a Fidesszel szemben: a biztos szavazók 24 százaléka voksolna rájuk a márciusi 20 százalékhoz képest, míg a Fideszt 20 százalékuk, a szocialistákat csak 13 százalékuk választaná (a Fidesz lényegében tartotta márciusi szintjét, az MSZP 5 százalékot vesztett). Mint az grafikonunkon is látható, tovább tart az FKgP felszálló s az MSZP bizalomvesztésből származó leszálló ága; a lakosság 40 százaléka továbbra sem tudja, kit választana.
Az előző hónaphoz képest négy ponttal, 39-ről 43-ra nőtt az MSZP elutasítottsága, míg a kisgazdáké lényegében változatlan (30-31 százalék). A legnagyobb változás azonban az, hogy a nép 23 százaléka úgy gondolja: az FKgP fogja megnyerni a következő választásokat. Az MSZP-ről és a Fideszről ezt csak 14-14 százalékuk hiszi el, az SZDSZ-ről 4 százalék.
Mint azt Marián Bélától, a Marketing Centrum igazgatójától megtudtuk, az elmúlt hetek másik változása, hogy a Róth Manó-ügyből kifolyólag öt pontot visszaesett Maczó Ágnes népszerűsége; de a képhez az is hozzátartozik, hogy arra a kérdésre, "le kellene-e mondania Maczó Ágnesnek" az ügy nyomán, a magyarok 60 százaléka azt mondta: nem kellene lemondania, 26 százalékuk szerint le kellene, 14 százalékuk nem tudja. Az Országgyűlés alelnökének kódolt zsidózása tehát vagy nem kommunikálódott a közvélemény irányában, vagy kommunikálódott, de az ilyesmi ma már nem kínos - ez mindenképpen elmozdulás lenne az 1989 utáni morális és politikai konszenzustól.
Lassan ugyan, de megkezdődött a nagy bankok és cégek érdeklődése Torgyán iránt - bár úgy tudjuk, konkrét támogatás egyelőre nem merült fel, az új kisgazda hetilap finanszírozására tett amerikai körút pedig kifejezetten kudarc volt, a lap még a márciusról augusztusra csúszott időpontban sem tud megjelenni. Párt körüli cégek nincsenek - "ez az én legnagyobb bánatom" -, mondta lapunknak Szűcs Ernőné gazdasági igazgató. Az 1989-ben 11,1 millió forint alaptőkével megindított, mozgalmi kisszövetkezetből átalakult Hangya Rt. halódik, a Bort, Búzát, Békességet! Alapítvány dettó. Az állami költségvetésből 148 millió forint jutott, tagdíjakból 7,5 millió forint folyt be.
A bázis
De kik is a kisgazdák? Torgyán József előszeretettel hivatkozik a hagyományos magyar "földmíves-szőlőmíves népre", a szerinte 80 százalékban vidéken élő magyarságra, kistermelőkre, parasztokra. Az adatok azt mutatják, hogy a Torgyán-párt áttörte a szociális, generációs és földrajzi határokat, bár Marián szerint még mindig a kistelepüléseken élő, alacsony végzettségű férfiak választanák elsősorban az FKgP-t. "Ezek főleg protest-szavazók, akik csalódottak, és elutasítják a fennálló viszonyokat" - véli a közvélemény-kutató, emlékeztetve arra, hogy a budapestiek körében is jön föl a párt, ráadásul tavaly ősz óta megtörtént a korosztályi kiegyenlítődés. "Az FKgP-t ma már erős érzelmi elkötelezettségű középkorúak és fiatalok is választanák."
"Egyes vidékeken, például a Duna-Tisza közén vagy Csongrád egyes részein valóban létezik ez a Torgyán által említett hagyományos kisgazda népesség, a fő- és mellékállású kistermelők, más vidékeken nem" - mondta a Narancsnak Juhász Pál agrárszociológus, szabad demokrata képviselő. "A vidéki lakosság relatív helyzete nem romlott a ´94 utáni időszakban - a bortermelőké kifejezetten javult -, de rengeteget romlott ´91 és ´93 között. A mostani csalódásnak éppen az az oka, hogy ettől a kormánytól várták az akkori romlási folyamat megfordítását" - mondta kérdésünkre Juhász Pál, aki azzal is magyarázza a kisgazdák népszerűségét, hogy "a 30-as, 40-es vagy 50-es évek fajvédő, rákosista, erős állami felelősségvállalásról szóló antikapitalista szólamkincsén szocializálódott emberek nyelvezetébe, asszociációs rendszerébe jobban illeszkedik a kisgazdák szólamkincse, mint bármely más párté. Még aki nem szereti Torgyánt, az is kisgazda."
A Marketing Centrum mutatta ki egyébként azt is, hogy nem az MSZP táborában, hanem a kisgazdáknál a legmagasabb a Kádár-korszak iránti nosztalgia: az FKgP híveinek közel harmada szerint "Kádár alatt volt a legnagyobb demokrácia az elmúlt évtizedekben". Ha tehát már most érzékelhető, hogy jövőre Torgyánék öröklik azt a "kádári, biztonságos állam"-elváráscsomagot, amivel ´90-ben az MDF-et, ´94-ben az MSZP-t fogadta a nép, akkor részben érthető, miért fogja vissza mostanság Torgyán a kirohanásait.
Az elnök
Nem véletlen, hogy az ügyvédek olyan nagy jelentőségre tettek szert, a nyugati politikai üzem ugyanis nem egyéb, mint érdeküzem. (...) Kétségtelen, hogy egy logikailag gyenge érvekkel alátámasztott, s ebben az értelemben "rossz" ügyet is győzelemre - tehát technikailag "jól" - tud vinni. (...) Mert a mai politika nagyrészt a nyilvánosság előtt, a beszélt vagy az írott szó eszközével folyik. S a szó hatásának mérlegelése legmélyebben az ügyvéd feladatkörébe tartozik (Weber, id. mű).
Torgyán József nagy valószínűséggel stílust teremtett ebben az országban: nem is annyira szónoki munkásságával, a papír nélkül, nagy hangon előadott klisék, fordulatok, kész nyelvi panelek egymásra dobálásával; nem is egykori riválisai kíméletlen félreállításával, tekintélyelvű habitusával, hanem azzal, hogy - a magyar politikai kultúrában egyedülállóan - számon kérhetetlenné teszi korábbi állásfoglalásait, tevékenységét. Mint interjúnkban is olvasható, az elnök kikéri magának, ha egy évvel korábbi beszédére rákérdezünk. Tessék a máról meg a holnapról kérdezni.
Hozzá közel álló embertől tudjuk, hogy Torgyán a mindenkori jelen embere: előre eldönti ugyan, hogy nagyjából miről akar beszélni, de pillanatok alatt felméri, mit akar hallani a nép - és azt mondja. "A finnyás entellektüelekkel szemben tudatosan szalonképessé tette a populizmust. A régi perbeszédei kifejezetten élményszámba mentek." Pengeélesen vág az esze, hiperintelligensen felméri, mit kíván egy adott helyzet. A cél a hatalom. A múlt pedig régen volt.
"Ez tipikus populizmus" - mondja Bozóki András politológus. "A populista számára csak a pillanat van, amikor meg kell ragadni a tömegeket. A hatásmaximalizálás a lényeg." Bozóki szerint a populizmus logikus válasz arra, hogy az emberek azt hiszik: "ez a kormány túlságosan elitista politikát folytat".
Sok (volt) kisgazdában azért még élénken élnek azok az évek, amikor Torgyán személye, múltja rejtélyes volt; kezdve onnan, hogy 1989 márciusában felbukkan Pártay Tivadarnál, az újjászerveződő FKgP vezetőjénél, mondván, jól menő rózsadombi ügyvéd, de "életéből hiányzik a politika és a társadalmi elismertség", így csatlakozna. Csatlakozik, nincs más jogász a tájon. Lila alapon ezüst betűkkel névjegyet nyomtat magának, rajta felirat: Vörös Vincének, az FKgP elnökének tanácsadója. Homály fedi 1956-os és azutáni tevékenységét, lévén, hogy egy évre rá már a forradalmárokat elítélő hírhedt Tutsek-féle vérbíróság fogalmazója; 1958 telén barátai a megtorlások elől elmegyógyintézetbe menekítik, utána "ellenzéki magatartása miatt" nem védhet katonai és politikai ügyekben. Később arra hivatkozik, hogy a kisgazdák "Arany Bálint-féle szárnyához" tartozott; az 1987-ben elhunyt régi kisgazda politikusnak azonban soha nem volt "szárnya", özvegye állítólag nem is ismeri Torgyánt. Rejtélyesek a tajvani üzleti utak, amelyekre nem teljes magyarázat, hogy Torgyán egy ideig elnöke a Világliga a Szabadságért és Demokráciáért nevű nemzetközi antikommunista szervezetnek (amelyet egy tanácsadója igen jelentéktelen "Mickey Mouse-dolognak" tart).
1991, borítékügy: a kisgazda frakció tagjai ügynöki átvilágításukat kérik Antall József kormányfőtől. Kiderül, hogy Torgyán (aki közli: nem veszi át a nyolc melléklettel megküldött levelet Antalltól) 1958-tól húsz éven át Szatmári Lajos fedőnéven hálózati személyként volt nyilvántartva a volt III/III-as csoportfőnökségen. Torgyán szerint csak megpróbálták beszervezni, és dokumentumokat prezentál arról, hogy "beszervezésre alkalmatlannak" tartották. A kisgazdák egy részének azonban nem oszlik el a gyanúja, mivel az okmányokat szemmel láthatóan számítógépen szerkesztették.
A szélsőség
Torgyánt a véleményformálók előszeretettel nevezik "szélsőségesnek", pedig - talán a féregirtó beszédtől eltekintve - legfeljebb szélsőségesen primitív retorika használatával vádolható. Torgyán azonban nem antiszemita és nem rasszista. Hűvös a viszonya Csurkával, a Nézeteim és tennivalóink című írásban "hibának" nevezi egyes kisgazda szervezetek együttműködését a MIÉP-pel. Évekkel ezelőtt kirakja a pártból azt az emberét, aki skinhead-zenekarokat engedett próbálni a székházban. Azonnal lemondatja Kapronczy Mihály képviselőt, amint kiderül, hogy a debreceni pártirodába volt bejegyezve a tóragyújtogató neonáci szervezet. Megszünteti a 92-es Kossuth téren hírhedtté vált Honvéd Hagyományőrző Tagozatot. Leépíti Rácz Sándor régi 56-ost, aki a hungarista Ekrem Kemállal fraternizál. Amikor Gyimóthy Gézára ráfognak egy XV. kerületi antiszemita félmondatot, öt hónapos szilenciumra ítéli. Elmegy az Oneg Sabbat zsidó klubba előadást tartani, ahol bejelenti, hogy dr. Tímár György vezetésével megalakul az FKgP Liberális Tagozata - a tagozat sose alakul meg, csak Tímár képviselői irodájában tartanak néha baráti találkozókat. Az Eckhardt Tibor Akadémián közli: "Senki se féljen attól, hogyha van a kisgazdapártban néhány zsidó is. Azzal tudjuk igazolni, hogy ez a párt nem szélsőséges." A cigányságról szóló parlamenti vitanapon kijelenti: "A cigányság a magyar nemzetnek a része." Egyetlen ellenzéki pártként megszavazza a zsidóság kárpótlásáról szóló törvényt.
A tavalyi féregirtó beszéd részben tudatosan megkomponált kirohanás a MIÉP-es választóréteg megszerzése céljából, vagy ahogy egyik tanácsadója fogalmaz: "Ott harsányan kellett beszélnie, hogy kihozza a legrosszabból a legjobbat." Utána azonban azt tanácsolják neki, "váltson lépést", kezdje visszafogni magát. Kérdés persze, hogyan nyeri meg a nemzeti középosztályt, ha meg akarja tartani a csurkista radikálisokat is.
A prototípus
A Róth Manó-ügy a legrosszabbkor jön, és kellemetlenül érinti a tavaly óta higgadt centrumpozíciót megcélzó Torgyánt, akit Maczó közvetlenül előtte amúgy is kínos helyzetbe hoz azzal, hogy megkerülésével elmegy a MIÉP nagygyűlésére. Torgyán Róth Manó-ügyben kelletlenül reagál, elhatárolódni nem akar (erre csak Tímár doktor próbálja őt rábírni közvetlenül a Maczó-felszólalás után), így napokig adja elő körülményes, bizarr magyarázatait.
Maczóval régóta rendkívül feszült a viszonya. A pártélet egyik ismerőjétől úgy tudjuk, Torgyán nemigen bízik meg alelnökében, attól tart, hogy bármikor hátba támadhatja; voltak arra utaló jelek is, hogy Maczó "rányúl" a megyei elnökökre, "felfűzi őket köldökzsinórjára", hogy adott esetben maga mögé állíthassa őket. Kettejük konfliktusa akkor éleződött ki különösen, amikor az elnök megvédte Maczóval szemben két, nem a párttestület által választott, hanem fizetett tanácsadóját, Horváth Bélát és Pokol Bélát. Maczó azt kifogásolta, hogy a szakértők privát véleményt adtak elő pártálláspontként egy sajtóértekezleten. Úgy tudni, Torgyán azért nem akar egyelőre megszabadulni Maczótól, mert "ő az öt gyermekével a magyar anya prototípusa", és ez még hozhat nemzeti voksokat.
A túrák
A kisgazdapárt elnöke 1989 óta csütörtöktől vasárnapig az országot járja. Elmegy a legkisebb, legeldugottabb faluba is, nem is elsősorban azért, hogy előadjon, hanem hogy meghallgassa a helyi panaszokat. Egyik tanácsadója szerint leginkább ennek köszönheti népszerűségét: "Ezek az emberek nagyon hálásak, hogy egyáltalán valaki lemegy közé-jük. Ha Orbán Viktor menne le, neki lennének hálásak." Az országban 2300 kisgazda alapszervezet működik, általában ezek hívják meg az elnököt hónapokkal előre. Mint Molnár Róbert elnöki protokolltitkártól megtudtuk, Torgyán több útja fél évre előre le van kötve, az útvonalat és az út idejét komputeren percre pontosan kidolgozzák, akárcsak a találkozók forgatókönyveit. A sofőr az út elején odaadja neki a két-három oldalas programot, plusz háttérinformációkat az egyes községekről. Az elnököt előbb a település határán fogadják a helyi elöljáróságok, majd egyházi és önkormányzati vezetőkkel tárgyal, ha vannak kisebbségek, azokkal; aztán sajtótájékoztató, nagygyűlés, vacsora.
Jó kérdés, honnan a háttérinformációk. Kérdőívekből. Ha ugyanis meghívják (vagy: a Belgrád rakparti központ meghívatja) az elnököt valahová, Tájékoztató adatok Dr. Torgyán József pártelnök úr látogatásához címmel nyolcoldalas kérdőívet postáznak nekik jó előre. Ebben a helyi szervezetnek fel kell sorolnia a látogatás célját ("nagygyűlés, egyéb"), a helység lélekszámát ("ebből nő, ebből férfi"), a nemzetiségeket, a helyi pártokat és társadalmi szervezeteket, plusz cím és taglétszám; meg kell nevezni az egyes vallásokat, a "vallási közösség tagjainak számát", a közösség címét; a "szociális segélyre szorulók" számát, a "munkanélküliek, nyugdíjasok" számát, a jelentősebb vállalkozások, a helyi média, a mezőgazdasági egységek, történelmi események adatait.
Nem a véletlen műve a kisgazda látványvilág sem. Az elnök protokollfőnöke (nagy J. F. Kennedy-rajongó) tavaly két hónapon át tanulmányozta Amerikában Clinton és Dole kampányát, ahol megtanulta, hogy látvány és üzenet szervesen összekapcsolódik. Molnár Róbert szakított a régi vidéki rendezvények szánalmas, giccses, ki nem talált képi világával. Huzamosabb ideje állandó, beépített mikrofonos szószéket utaztat egyik emberük helységről helységre; tudatos a zászlók megkomponálása, elhelyezése, az utóbbi időben a kék EU-lobogó felbukkanása, a budapesti sajtóértekezletek nyugodtságot és nemzeti elkötelezettséget sugalló háttere, a szakértők nagyszámú részvétele a sajtótájékoztatókon. Úgy tudni, a kampány idejére megpróbálják lenyúlni a "megnyugtató" zöld színt az MDF-től.
A csapat
A "hivatalnokok" viszonylag könnyen hódolnak be egy erős demagóg hatású vezérszemélyiségnek: végeredményben anyagi és eszmei érdekeik szorosan kötődnek a vezértől remélt párthatalomhoz, s egy vezérért dolgozni már magában véve is nagy belső megelégedést jelent (Weber, id. mű).
Az egykori 36-ok (a Torgyán által a pártból kizárt akkori kormánypárti képviselők) egyike kérdésünkre elmondta: Torgyán legnagyobb hibája, hogy sose volt képes csapatépítésre és -működtetésre, csak irányítani tud, nem részt venni. Torgyán József azonban két éve tudatosan készül a kormányzásra, és képes volt egyfajta csapatot szervezni maga köré - más kérdés, hogy ez a "kabinetrendszer" komoly kompetenciafeszültségek tárgya az új szakértők és a Belgrád rakparti régi gárda, illetve a 12 tagú Országos Elnökség között (hogy a kitapintható személyi súrlódásokat ne is említsük). A pártközpontban mindenesetre attól tartanak, hogy szakértői mezben "karrieristák és hízelgők" gyűlhetnek a 70-100 ezer tagot számláló párt vezetői köré.
Minden hétfő délután kettő és három óra között az elnöki kabinet tagjai tartanak állandó konzultációt Várhelyi András elnöki főtanácsadó (pártbéli beceneve: Nuncius) parlamenti irodájában - "ez a párt vérkeringése", mondta egy frakciótag. Jelen van: Torgyán, Várhelyi, Horváth Béla elnöki kabinetfőnök (ő felel a Belgrád rakpart és a parlament közti kapcsolattartásért, és ő a közlekedési-vízügyi kabinet vezetője), Szabadi Béla gazdasági kabinetvezető, Boros Imre pénzügyi kabinetvezető, valamint Pokol Béla alkotmányjogász, főtanácsadó. A délelőtti frakcióülés után itt vitatják meg a napirend előtti felszólalások, kérdések témáját, nyelvezetét, hangsúlyait, itt mondják el az elnök emberei, milyen poénokat, fordulatokat ajánlanak. "Aztán ő eldönti, figyelembe veszi-e ezeket" - mondta nekünk egy Torgyán-közeli értelmiségi. "Az ő prizmáján megtörik minden." A hétfőkön kívül hetente legalább még egyszer üléseznek.
A kisgazdapárt elnöke kezdetben "árnyékkormányt" hirdetett, aztán ezt dobta, és szakértői kabinetrendszert hozott létre, hogy ebbe integrálja az új szakértőket, a nemzeti középmezőnyből várt értelmiséget - mert ez most a fő gond az FKgP-ben, hogy közeleg 1998, és kevés a káder, a frakciótagok lassúak, passzívak, nem beszélnek nyelvet - ezeket maga az elnök is elmondja két éve. Az értelmiség megnyerését célozzák az (éppen most alapítvánnyá alakuló) Eckhart Tibor Politikai Akadémia előadásai is.
A kabinetek nagyjából a minisztériumok területeit fedik le. Horváth Bélán kívül egyébként Pősze Lajos kampányfőnök is az MDF-ből igazolt át. Torgyán tanácsadóinak számítanak még a kisgazdák által jelölt médiakurátorok: Kocsis L. Mihály, Nahlik Gábor és Lovas István.
A pártján belül kissé misztikus figurának tartott, állítólag jó nemzetbiztonsági kapcsolatokkal rendelkező Várhelyi András (azelőtt az Új Magyarország lapigazgatója, költő, majd Antall József sajtóreferense, 1994 végén még az MDF-be lépett be; 1995 júliusában jött át az FKgP-be) irányítja a nemzetbiztonsági-belügyi kabinetet, Terbócz Tamás a külügyit, Szentgyörgyvölgyi Péter volt köztársasági megbízott az önkormányzatit, az orosz és ukrán gazdasági kapcsolatokkal rendelkező dr. Atyánszky György a vállalkozói tagozatot, dr. Tamás Károly egyetemi tanár a mezőgazdasági kabinetet, dr. Bokor Imre (Kiskirályok mundérban) a honvédelmit, Réti Miklós a népjólétit, a külügyit maga Torgyán. A kabinetekben Várhelyi szerint he-lyenként többtucatnyian dolgoznak - a külügyiben még ismert arcok is, de ezeket a főtanácsadó nem akarta megnevezni. A kabinetek szakmai anyagokat gyártanak a frakciótagoknak, készítik az egyes "ágazati programokat" - a liberális és harmadikutas elemeket ötvöző, restrik-cióellenes és növekedéspárti "alter-natív gazdasági program" például már 1995 vége óta kész, a munkálatokat Szabadi Béla koordinálta.
A cél
Kérdésünkre Szabadi is megerősítette, hogy programjuk nem minden részét fedik fel, de szerinte van kész forgatókönyvük a kormányra kerülést követő első időszakra. Legfontosabbnak egy antiinflációs csomag bevezetését tartaná, amivel szorosan összefüggne egy radikális közigazgatási reform.
A kisgazdákra valóban illik a Fidesz legújabb szlogenje, hogy tudniillik többet akarnak, mint kor-mányváltást, de kevesebbet, mint rendszerváltást (ez még majd jöhet az első forduló után). Nem tudjuk természetesen, mit tartalmazhatnak a rejtélyes, még nem nyilvános reformtervek, de annyit már ma is tudni, hogy egy kisgazda választási győzelem gyökeresen megváltoztatná a közjogi-alkotmányozási rendszert. Az FKgP - ahogy Torgyán fogalmaz: "némi alkotmánymódosítással" -
• erősítené az (olcsóbbnak és hatékonyabbnak szánt) állam gazdaságszervező, -menedzselő szerepét; az állam stratégiailag fontos információkat nyújtana, felszámolná a párhuzamos struktúrákat (pl. bizottságok);
• a "népszuverenitás erősítése" címén bevezetné a prezidenciális rendszert: közvetlenül a nép választana köztársasági elnököt, akinek lényegesen erősebb jogosítványai lennének;
• ha ez nem sikerülne, a miniszterelnök jog- és hatáskörét erősítené meg a kancellári minta alapján "az ország rendbetételére";
• bevezetné a kétkamarás parlamentet: a 70 fős felsőház bármikor megvétózhatná a 200 fős alsóház törvénytervezeteit, sőt kész törvényeket dobhatna vissza a kis pártok és "civil szervezetek" képviselőit tömörítő felsőház;
• megszüntetné az Alkotmánybíróságot, és erősen hatalomtalanított feladatait a Legfelsőbb Bíróságra ruházná;
• az egyes minisztériumokban egyenként 10-15 fős "kabinetrendszer" bevezetése címén lecserélné a teljes felső garnitúrát, és politikai irányítás alá venné a tárcákat;
• a "liberális médiahatalom" túlsúlya miatt megadóztatná a nagy hirdetési bevétellel rendelkező médiumokat, és a pénzt átirányítaná a "politikai okokból elesett" szegényebb orgánumokhoz;
• nem kérné a külső államadósság elengedését, de új megállapodást próbálna meg elérni az IMF-fel és a Világbankkal.
Nyilvánvaló, hogy a prezidenciális, illetve kancellári típusú gondolkodás az FKgP erősen piramisszerű belső struktúrájából következik, az országos elnökség (=az elnök) irányít így is mindent (a megyei képviselőjelölteket is majd ő szűri meg), és természetesen ő akarná meghatározni káderei működését is. Pokol Béla azonban lapunknak elmondta: szó sincs arról, hogy a "jelenleg erősen széttagolt állami hatalmat" felváltó erősebb irányítás bármiféle veszélyt jelentene a demokráciára, és a kétkamarás parlament is csupán "komplexebb hatalmi szerkezetet" jelent. Bozóki András politológus azonban aggasztónak tartja ezeket a tervezett változásokat, mivel "az a közjogi szerkezet, ami 1989 óta kialakult, egész jól működik"; a felsőházba például bekerülnének a különböző, nem választott álcivil bábszervezetek is, felülbírálási joggal. Bozóki mindenesetre reménykeltőnek tartja, hogy a Fidesz és a többi ellenzéki párt is betartja a 89-es alkotmányozási konszenzust.
A próféta, a hadvezér, a nagy egyházi vagy parlamenti demagóg karizmája iránti odaadás azt jelenti, hogy ő személy szerint az emberek belsőleg "hivatott" vezetőjének számít, hogy nem szokásból vagy előírásból engedelmeskednek neki, hanem mert hisznek benne (Weber, id. mű).
Seres László
(közreműködött: Gergácz József)
A populista stratégia
Síklaki István szociálpszichológus a Torgyán-jelenségről
Magyar Narancs: Mennyire játszott közre a média a Torgyán-jelenség kialakulásában?
Síklaki István: Torgyán ügyesen kihasználta azt, hogy az újságíró kerüli a kockázatot, és a dilemmát, hogy csináljon-e nímandból politikai tényezőt, végül úgyis úgy oldja meg, hogy leközli a nímand meghökkentő nyilatkozatait. Ezenkívül, mint minden jó politikusnak, neki sincsenek gátlásai. Tudja, hogy kellő határozottsággal, gyakran ismételve egy idő után bármilyen baromság megfogan valamennyire. Ez egészül ki az igazi populista stratégiával: egyszerűen azt mondja ki, ami elsőre, felszínes asszociációként eszébe jut az embereknek egy kérdésről. Ez a reflexszerű üzemmód addig működik, amíg nem vág igazán érdekbe, nem igazán fontos. Ha igen, akkor Torgyán már nem működik.
MN: Igazi pragmatikus, aki mindenre köpi a reflexszerű választ anélkül, hogy lenne koherencia a gondolataiban?
SI: Is-is. Az alapmotívumaihoz markáns mitikus elemek társulnak. Gyakran hangoztatott tézise, hogy az ország végveszélyben van, amiből csak a kisgazdapárt tudja megmenteni, az a párt, amelyik ezt már a háború után is megtette. Nem érdekes, hogy neki ahhoz a párthoz semmi köze, Torgyán tudja, hogy az embereket ez nem érdekli, neki csak a mítosz kell. Ezekhez az alapmotívumokhoz és mítoszokhoz kapcsolódnak az aktuális reagálásai.
MN: Mi jellemzi a torgyáni nyelvet?
SI: Legfontosabb eleme az egyszerűség, ami erőteljes stílusfordulatokkal párosul. Másrészt Torgyán úgy beszél, mintha közülünk való lenne, mintha csak kocsmában beszélgetnénk, ugyanakkor erre rátesz egy bürokratikus, hivatali nyelvezetet is, ami talán ügyvédi mivoltából adódik. A mi nyelvünket beszéli, és mégis fölöttünk áll, mint a jó párttitkár valamikor. Harsánysága, felvállalt bohócszerepe egyben korlátja is: amint tétre megy a dolog, elveszti a súlyát. Így lehetséges, hogy sokan szeretik, elfogadják, de ennek ellenére pojácának tartják, és végül nem szavaznak rá.
MN: Mennyire tudatos alkotás a Torgyán-image?
SI: Nagyon nárcisztikus - ez az egyik gyenge pontja -, de tudatos politikus, sokszor tudatosan, machiavellisztikusan populista. Ugyanakkor - bár van önreflexiója - nem cinikus, ettől lesz hiteles. Persze mivel elhiszi, amit mond, néha elviszi a lendület. Ugyanakkor jó politikus, tanul a saját hibáiból: emlékezetes féregirtó beszédének hatását is intenzív kampánnyal csillapította. Persze torgyáni módon: nem zavarta, hogy a szétosztogatott beszédében ott volt a kifogásolt szövegrész, egyszerűen letagadta, hogy ilyet mondott volna.
MN: Mi változna, ha miniszterelnök lenne?
SI: Az neki is katasztrófa lenne, nem is hiszem, hogy igazán törekedne a hatalomra. Nárcisztikus ugyan, de van esze és önreflexiója, tudja, hogy népszerűtlen szerepbe kényszerülne, és ő csak a népszerű szerepeket szereti. Miniszterelnökként valószínűleg megbukna, hiszen cselekvési kényszerben rögtönözne, és akkor ezt már nem lehetne tolerálni.
MN: Mit lehet megállapítani híveiről, kik vevők erre a politikai stílusra?
SI: A Torgyán-hívők csalódott emberek, akik vesztesnek érzik magukat. Nem feltétlenül kell valóban annak lenniük, fontos, hogy úgy érzik magukat. Sok vállalkozó, de még értelmiségi is, aki nem is él rosszul, Torgyán-hívő, mert rendszerváltáskori ambíciója nem teljesült. Iskolázottságtól függetlenül azok a rétegek fognak rá szavazni, akik minden mindegy alapon vagy bosszúvágyból, erős érzelmi indíttatással lépnek az urnához.
- kerényi -
