Jogi eszközök híján a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökségének be kellett érnie azzal, hogy nyilatkozatban tegye világossá: egyik tagjának véleménye köszönő viszonyban sincs a kamarai állásponttal. Hogy
ez mennyiben tekinthető egyben az ügyvédtársadalom véleményének is, az e szervezet speciális helyzetéből következik.
Tavaly novemberben Grespik László egy szkinhedkoncert nyomán közösség elleni izgatással vádolt férfi védőjeként megkérdezte a bírótól, vajon nem zsidó származású vagy vallású-e. Állítása szerint erre azért volt szükség, mert neki hivatalból vizsgálnia kell az esetleges bírói elfogultságot. Grespik ezzel hosszú idő után megint nyilvánosságot kapott, sőt, miután a Budapesti Ügyvédi Kamara (BÜK) elnöke megállapította:
nem indítható ellene fegyelmi
eljárás, arra is fölényesen rámutatott, hogy eljárása jogilag kikezdhetetlen.
A BÜK elnöke a fővárosi főügyész, az ombudsman általános helyettese, valamint magánszemélyek kezdeményezésére rendelte el az előzetes vizsgálatot annak megállapítására, hogy indítható-e fegyelmi eljárás az ügyvéd ellen. Az eljáráshoz az elnök kérte az adatvédelmi biztos állásfoglalását, és több alkotmányjogászt is meghallgatott. Az adatvédelmi biztos szerint a különleges személyes adatok kezelésével összefüggésben nem történt jogsértés, mivel a bíró önként válaszolt a kérdésre. Az alkotmány pedig kimondja, hogy a védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt. Mivel Grespik megnyilvánulása véleménynek tekintendő, a kamara elnöke a múlt héten megszüntette az eljárást. Ellenkező esetben a fegyelmi büntetés megrovás, pénzbírság vagy kamarából való kizárás is lehetett volna. Grespik kijelentette: az elnök nem dönthetett másként, és ha valaki mégis fellebbezne ez ellen, akkor a védelem jogainak korlátozása miatt kész nemzetközi fórumokhoz fordulni.
Egyéb irányú elmarasztalhatóság hiányában ezért különösen nagy jelentőségű az a tény, hogy számos közéleti szereplő elítélte az egykori közigazgatási hivatalvezető megnyilvánulását. A botrány kitörése után megszólalt Medgyessy Péter ("A demokrácia alapértékeivel, az erkölccsel és a jó ízléssel is ellentétesnek találom azt, hogy a Magyar Köztársaság egy bírósági tárgyalásán bárki bárkinek a származása felől érdeklődjék"), de még az efféle ügyekben nem szívesen megnyilvánuló Orbán Viktor is elhatárolódott Grespiktől ("A kereszténydemokrata meggyőződésű, polgári nemzeti érzelmű politikai szövetség, a Fidesz tagjai számára elfogadhatatlan, amit Grespik László mondott"). A kamarai vizsgálat megszüntetése után a fővárosi testület elnöksége is közleményben szögezte le (amelyet egy szavazat híján egyhangúlag fogadott el): "A leghatározottabban elhatárolódik minden faji, vallási és politikai diszkriminációtól,
és nem vállal erkölcsi közösséget
az ilyen nézeteket hangoztató tagjával." A szakma is megtette tehát a maximumot: kimondta, hogy itt valami büdös, és elfordította a fejét. Igaz ez akkor, ha elfogadjuk: a BÜK elnöksége a budapesti ügyvédség legitim képviselője.
A kérdés általánosságban is feltehető: az egyes kamarák, illetve azok vezetőségei mennyiben képviselik tagságukat. A kamarák jogállásukat tekintve köztestületek, azaz olyan közfeladatokat (részben korábban állami funkciókat) látnak el, melyeket az állam átadott nekik. Egyfajta kvázihatóságok tehát, azzal a lényeges különbséggel, hogy a civil szervezetekhez hasonlóan önszerveződőek, önigazgatóak; egy adott szakma maga állítja fel a rá vonatkozó szabályok egy részét, és maga ellenőrzi ezek betartását. A gazdasági kamaráknál (kereskedelmi és iparkamara, agrárkamara) a tagság önkéntes, a szakmai vagy hivatásrendi kamaráknál (ügyvédi, orvosi, építész, gyógyszerész stb.) kötelező.
Az ügyvédi törvény értelmében ügyvédi tevékenységet csak az végezhet, aki a székhelye szerint illetékes megyei, illetve a fővárosi kamara tagja. Az országos szervet, aMagyar Ügyvédi Kamarát a területi szervek alkotják. A kamarákra a törvény szakmai irányítási és érdek-képviseleti közfeladatokat testál: gondoskodik az ügyvédek jogainak védelméről, elősegíti kötelezettségeik teljesítését, szervezi szakmai továbbképzésüket, dönt az ügyvédek kamarai tagságának keletkezéséről és megszűnéséről, vezeti a névjegyzékeket.
Az összesen 9-10 ezer magyarországi ügyvédet érintő kötelező tagság intézményéről Bánáti János, a BÜK elnöke a Narancsnak kifejtette: "Minden szakma folytatásához szükség van hatósági engedélyekre, az előírások, szakmai szabályok betartását pedig állami szervek ellenőrzik. Az ügyvédi hivatás sajátossága, hogy az igazságszolgáltatáshoz való kapcsolódása folytán ez elképzelhetetlen, hiszen így az államtól való függetlenség kerülne veszélybe. Ezért alakult ki a világon szinte egységesen a kötelező kamarai tagság, a köztestületi kontroll."
Úgy tűnik azonban, az ügyvédek nem értékelik túlzottan, hogy egy állami hatóság helyett olyan szakmai szervezet ellenőrzi őket, melynek tisztségviselőit maguk választhatják: mint azt Bánáti Jánostól megtudtuk, a rendes közgyűlések 100-120 kolléga jelenlétében zajlanak. Igaz, a választói közgyűléseken (pontosabban a második, a megjelentek számától függetlenül határozatképes közgyűlésen) általában mintegy 600 kamarai tag vesz részt a döntések meghozatalában, ám ez a budapesti ügyvédeknek még mindig csupán a töredéke. A mérsékelt érdeklődést az elnök többféle okkal magyarázza: egyrészt - bár megjegyezve, hogy ez tőle természetszerűen furcsán hangzik - úgy véli, a kamara háza táján alapvetően rendben mennek a dolgok; más hivatásrendi kamaráknál általában akkor növekszik a választói aktivitás, ha megsokasodnak a problémák. A közvetlen választás a néhány száz tagot számláló vidéki kamaráknál jól működhet, de a több mint négyezer fős budapesti tagságnál célszerűbb volna a választmányi vagy más, a képviseleti demokráciát megtestesítő rendszer.
Mészáros Bálint
