„Nem örülük a közéleti diskurzus eldurvulásának” – válaszolta Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter a Transidexnek, amikor arról kérdezték, nem gondolja-e, hogy le kellene mondania Demeter Szilárdnak, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatójának a botrányt kavart publicisztikája miatt.
Miért nem számít, hogy mit ír Demeter Szilárd?
Merre tovább a gázkamrázás után? Demeter Szilárd megírta, amit megírt, a maga szokásos semmitmondó, konzum szélsőjobboldali, nyúlfarknyi terjedelmében is szinte olvashatatlanul unalmas módján. Nincs egy eredeti gondolata, mondata, szava sem. Aki követi publicisztikai tevékenységét, annak ez nyilván nem meglepetés, aki most figyel fel rá, az meghökkenhet a gondolattalanság ilyen dimenzióján, néhány pillanatra, hiszen még efféle hatása is csak másodpercekig tart.
Hozzátette, „most, amikor Európában komoly viták vannak, akkor higgadtságra lenne szükség, de ha a politikusok nem tanúsítják ezt a higgadtságot – gondoljunk arra összehasonlításként, amit az Európai Néppárt elnöke korábban a magyar miniszterelnökről mondott (Donald Tusk egészen pontosan azt mondta, Carl Schmitt, konzervatív jogtudós, aki 1934-től a náci párt tagja, a hitleri diktatúra jog megalapozója volt „nagyon büszke lenne Orbán Viktorra” – a szerk.) – akkor nehéz ezt a nem politikus kultúrszereplőktől elvárni. Én általánosságban azt tudom mondani, hogy higgadtságra, mértéktartásra és kompromisszumkeresésre van szükség, ha a jelenlegi európai problémákat meg szeretnénk oldani” – mondta Gulyás.
