Gyanúsítások a terézvárosi ingatlanügyekben – Kerületet vegyenek!

  • Bogár Zsolt
  • 2009.01.29 00:00

Belpol

Gyanúsítotti idézést kaptak a VI. kerületi önkormányzat 2002-2006 közötti koalíciós képviselői: a BRFK szerint hűtlen kezelés bűntettét követték el, amikor megszavazták az egyik Andrássy úti palota eladását. Korábban nem volt példa arra, hogy egy komplett önkormányzati frakciót gyanúsítson meg a rendőrség. Bogár Zsolt

Amikor a Király utca 40. történetét megírtuk (lásd: Háztól házig harc, Magyar Narancs, 2006. március 9., Semmi teteje, 2006. december 21, és Mégis dózer, 2007. március 8.), úgy fogalmaztunk, hogy jobb helyeken ennél kevesebbe is belebukik egy önkormányzat.

A Terézvárosi Önkormányzat a telket a bontásra kijelölt épülettel 2003 tavaszán pályázaton adta oda a nyugdíjasklub későbbi elhelyezéséért cserébe, további fizetési kötelezettség nélkül egy ismeretlen projektcégnek, amelyben csakhamar feltűnt az igazi szakmai befektető. Mindezt úgy, hogy Terézváros 90 millióval maga finanszírozta a lakók kiköltöztetését, és 60 milliót fizetett a pályázati eljáráson jobb feltételeket kínáló egyik vesztesnek, hogy elálljon a pertől. Ekkoriban még elsősorban a környékbeli műemléki és műemléki környezetben lévő házak bontására koncentrált a közvélemény. Háztól házig harc című 2006-os cikkünk, majd a hvg.hu sorozata az Andrássy úti paloták eladásáról, valamint a Heti Válasz, a Manager Magazin és a Figyelő írásai viszont már a vagyon kiárusításának módszertanát illusztrálták egyes ingatlanokra és szereplőkre lebontva. Az önkormányzat a fenti kivételtől eltekintve pályázat kiírása nélkül látott neki az üzletnek. A kiszemelt ingatlant egy minimális alaptőkéjű, ingatlanfejlesztésben semmilyen gyakorlattal nem rendelkező, off-shore hátterű közvetítőnek adta el, amelybe csakhamar bevásárolta magát az igazi beruházó.

Cinkelt becslés

Az önkormányzat az esetek kilencven százalékában ugyanattól a két cégtől (Dollarland Kft., Unihouse Kft.) rendelt értékbecslést, igazságügyi ingatlanszakértő kontrollbecslését nem vette igénybe, az ellenzéki képviselő-testületi tagok ilyen irányú javaslatait pedig a koalíciós többség rendszeresen lesöpörte az asztalról. A közvetítő cégeket is rendszerint ugyanazok a szereplők mozgatták: Arie Yom-Tov, aki az Autóker számára hajtott fel ingatlanokat, Mátyás László, aki a Hunyadi téri vásárcsarnok és az Andrássy út 21. eladásában működött közre, vagy Márton István, aki a Balettintézet, az Andrássy út 19. és 23. értékesítését segítette.

Egy-egy ilyen ügylet a kerületnek legfeljebb pár százmillió készpénzt hozott. És noha a vevő az ingatlant elvben nem értékesíthette addig, amíg a vállalásait le nem tudta (ki nem költöztette a lakókat, és fel nem újította az épületet), a cégen belül az üzletrészek adásvételét ez nem befolyásolta. Azt, hogy a stróman mennyit nyert (és az önkormányzat adott esetben mennyit vesztett) alkalmanként, lehetetlen megállapítani: csak azt tudni, hogy az Andrássy úti paloták egyikében kialakított luxuslakás négyzetméterének ára ma egymillió forint körül kezdődik. Terézváros 2006-ig néhány kivétellel értékesítette valamennyi, százszázalékos tulajdonában lévő kerületi nagy ingatlanát. (Lásd erről keretes anyagunkat.) Szinte az összes épületben voltak olyan bérlők, akik se fenyegetés, se a bérleti díj emelése ellenére nem voltak hajlandók kiköltözni, és bírósághoz fordultak a szerződés semmisségét kérve.

A büntetőfeljelentések közül az elsőt Gyenge Zsolt, akkor még fideszes terézvárosi önkormányzati képviselő nyújtotta be 2006 tavaszán a Király utca 40., a Hunyadi téri mélygarázs-beruházás (lásd erről: Három kísérlet a hatodikban, Magyar Narancs, 2007. október 18.), valamint az Andrássy út 19. eladása ügyében. Ezt a rendőrség először visszadobta, de miután a feljelentő a Fővárosi Főügyészséghez fordult felülvizsgálatért, elrendelték a nyomozást, melynek lefolytatásával a BRFK Gazdaságvédelmi Főosztályát bízták meg szoros ügyészségi felügyelet mellett. A rendőrségtől kapott tájékoztatás szerint jelenleg négy eljárást folytatnak hűtlen kezelés megalapozott gyanúja miatt a Terézvárosi Önkormányzat tulajdonában lévő ingatlaneladások ügyében. Három ügyben ismeretlen tettesek ellen, egy ügyben pedig (jelesül az Andrássy út 47. szám alatti bérpalota eladása kapcsán) a múlt héten gyanúsítottként hallgattak ki hét személyt, és további hat fő gyanúsítotti kihallgatása várható. Az Andrássy út 47. miatt az ügyészség már 2007 februárjában vizsgálatot indított, azt követően, hogy a polgári bíróság másodfokon kimondta az értékesítést lehetővé tevő szerződés jogszerűtlenségét. Sokáig látszólag nem történt semmi, míg aztán a múlt hétre gyanúsítotti idézést kaptak az elidegenítési döntést támogató képviselő-testületi tagok. (A 13 fő - a 2002-2006 közötti MSZP-SZDSZ-Centrum-koalíció tagjai - közül Kékesi Tibor szocialista országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztése folyamatban van.)

Az Andrássy út 47.-et a 2004. június 17-i ülésen hozott döntésével értékesítette az önkormányzat. A Liszt Ferenc tér és az Andrássy út sarkán álló épület akkor került volna a vevő, az ingatlan területének 28 százalékát bérlő (és a helyiségeket a Goethe Intézetnek továbbkínáló) Ennet Kft. birtokába, ha a saját költségén kiköltözteti a lakókat, és teljesíti a műemlékvédelmi hivatal által előírt felújítási munkákat, valamint fizet 150 millió forintot. Az ellenzéki képviselők hiába kifogásolták, hogy szerintük nagyon keveset kérnek az ingatlanért, a többség a döntés elhalasztását és a kontroll-értékbecslés bekérését is fölöslegesnek tartotta.

Csalárd árak

Ugyanígy elutasították a nyilvános licitet, amit Fürst György akkori alpolgármester azzal indokolt, hogy lehetetlenné tenné a határozati javaslatban leírt határidők betartását, illetve - ahogy az a Király utca 40. esetében is történt - a pályázati vesztesek megtámadhatnák a döntést. Annak a felvetésnek sem volt foganatja, hogy legalább a már beérkezett egyéb ajánlatokat is mérlegeljék. Bár az Ennet Kft.-vel a szerződés megkötése nem jött létre a kijelölt határidőn belül, a testületi többség az Andrássy út 47.-et ismét napirendjére tűző októberi ülésén sem revideálta álláspontját. A többség azt sem vette figyelembe, hogy a Polgári Koalíció frakció (MDF, Fidesz, Fidelitas, MKDSZ) 200 milliót is hajlandó lett volna fizetni a házért, bizonyítandó, hogy többet lehet érte kapni a kért összegnél.

Az ingatlan végül Christian Polet belga üzletember cégéhez került (aki a szerződés megkötését megelőzően még lakbértartozásait is rendezte). Mivel az épület aljában üzemelő Trieszt (későbbi Vespa) kávézót bérlő Octogon Kft. hiába küldte be bankgaranciával megtámogatott 250 milliós ajánlatát, Losonczy Pál, az üzlet tulajdonosa bírósághoz fordult, és perképessége kimondását, valamint a szerződés megsemmisítését kérte. (A perképesség kimondása azért volt szükséges, mert a szerződés az önkormányzat és az Ennet Kft. között jött létre.) Az ügy több kacskaringó után jelenleg ott tart, hogy a már egyszer jogerősen, az Octogon Kft. győzelmével lezárt eljárást a Legfelsőbb Bíróság ismételten első fokra utasította, amit aztán Losonczyék egy éve újra megnyertek. Novemberben lett volna az újabb forduló, de a Vespa üzemeltetői az ügy szüneteltetését kérték. A Narancsnak a tulajdonos ezt azzal magyarázta, hogy meg akarták várni, miképp folytatódik a többi polgárjogi per, amit a bérlők indítottak más ingatlanértékesítések miatt, valamint hogy mi történik a hatodik kerületi büntetőügyekkel, amelyekben a nyomozást tavaly tavasszal az ügyészség utasítására 2009 februárjáig meghosszabbították. Ebből a szempontból az sem mellékes, hogy az Ennet Kft.-vel kötött szerződés aláírása előtt Losonczy társát egy vacsorán "befolyásos személyek" megpróbálták korrupcióra rávenni (a palotáért fizetendő 200 millió mellé ugyanannyi kenőpénzt kellett volna fizetnie), de ő inkább a nyilvánossághoz fordult, ami miatt Verók István polgármester becsületsértési perrel fenyegette meg. (Lásd: hvg.hu, 2006. június 26.) A korrupciós felhívás elhangzását ugyan lehetetlen bizonyítani, de egy tavaly év eleji ügyből kiderült, hogy van ilyenre példa a hatodik kerületben: ekkor gyanúsította meg ugyanis a rendőrség vesztegetéssel Kovács Pétert, a Terézvárosi Vagyonkezelő vezérigazgatóját, aki 18 milliót kért a Bajcsy-Zsilinszky út 61. alatti Műárt-ház bérlőjétől a szerződése véglegesítéséért. (A tettenérésen lebukott a "táskás ember" is, Juhász Károly, MSZP-közelinek mondott vállalkozó.) Losonczy mindenesetre nem kalkulált rosszul: az ingatlanügyektől szintén hangos Erzsébetvárosban decemberben csapott le a törvény (lásd: Kiment a ház az ablakon, Magyar Narancs, 2008. december 4.), míg január 17-én Halmai Katalint, a Terézvárosi Vagyonkezelő jogtanácsosát gyanúsította meg az ügyészség ügyvédi visszaélés kísérletével a 18 milliós vesztegetési ügyben. (A gyanú szerint testületi felhatalmazás nélkül kötött elő-, majd adásvételi szerződést a Műárt ügyvezetőjével, Berecz Károllyal.) Halmai, aki mellesleg a XII. kerületi MSZP önkormányzati képviselője, kulcsszereplője a terézvárosi mátrixnak: tanácsadója a 2006 ősze óta a kerület megrendelésére kétszáznál több értékbecslést készítő Unihouse Kft.-nek, amit néhai férje alapított.

Miközben a múlt héten elkezdődött az önkormányzati képviselők gyanúsítotti kihallgatása, Verók István polgármester bejelentette, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul a gyanúsítás miatt. Védekezése egyrészt arra épül, hogy a testületi felelősség felmenti az egyént az egyéni büntetőjogi felelősség alól. (Vagyis azért senkit nem lehet büntetni, mert "igen" gombot nyomott, ráadásul olyan pozícióban, amit jórészt társadalmi munkában, a közjóért dolgozva lát el.) Másrészt Verók kétségbe vonta azt is, hogy képviselő-testület esetében megvalósulhat a hűtlen (vagy akár a hanyag) kezelés, mert annak a tárgya csak idegen vagyon lehet, míg a testület az önkormányzati törvény értelmében a saját vagyonának kezelője.

A jog erejével

A Narancs által megkérdezett szakértők elképedve nyilatkoztak az okfejtésről. Tóth Mihály büntetőjogász szerint az önkormányzati törvény egyértelműen a település vagyonát bízza rá a képviselő-testületre, amit nem úgy kell kezelnie, mint a sajátját, hanem úgy, mint az ott élő valamennyi állampolgárét. Hack Péter alkotmányjogász szerint senki sem felelne igazából semmiért, ha el lehetne bújni a kollektív felelősség mögé. Azt persze szerinte is vizsgálni kell, hogy ki az, akit megtévesztettek, kényszerítettek vagy megfenyegettek, és ki az, aki szándékosan okozott kárt a döntésével. A mérlegelés nélküli felmentést azonban mindketten kategorikusan kizárták.

Ennek fényében érdemes vizsgálni azt is, hogy miért épp az Andrássy út 47. eladását szúrta ki magának az ügyészség. Az ugyan jól látszik, hogy az értékbecslés csak az adott idejű, lakott ingatlan értékét veszi figyelembe, és nincs tekintettel arra, hogy mennyibe kerülne egy-egy épületet újonnan felhúzni, vagy hogy mekkora bérleti díjbevételt generálna az ingatlan piaci alapú bérleti díjakkal, hét-tíz éves megtérülési idővel. Az is igaz, hogy ugyanaz a két cég végezte az értékbecslések zömét, és hogy saját becsléseik képezték azt a bázist, amihez képest a többi értékét megállapították. Így aztán az egyik ár húzta le magával a másikat, miközben "matematikailag" minden stimmelt. (A hibás értékbecslésre egy-két polgári jogi keresetben már felhívta a figyelmet a bíróság.) Az is egyértelmű, hogy a felújítási költségek és a lakók kiköltöztetésének az összege is "gumiból" volt. Az Andrássy út 47.-nél Fürst György, az előző ciklus vagyongazdálkodásért felelős alpolgármestere az adásvétel értékét úgy árazta be 1,6 milliárdra, hogy abból a felújítási költség közelebbről meg nem magyarázott 840 milliót, a lakók kiköltöztetése pedig 640 milliót takart. Ám összességében büntetőjogi, de még törvényességi szempontból is meglehetősen ingoványos terepre érkezünk, ha akár az értékbecslést, akár a kiköltöztetés, illetve a felújítási költségek előzetes kalkulációját firtatjuk - miután a piacon húsz-harminc százalékos eltérés itt is, ott is simán belefér.

Az Andrássy út 47.-et törvényességi szempontból alapvetően az különbözteti meg a többi ügytől, hogy itt a jegyzőkönyvekből egyértelműen nyomon követhető: az igennel szavazó képviselők pontosan tudták, hogy létezik az Ennet Kft.-énél jobb ajánlat, mégis az Ennetét választották. A hangoztatott ellenvetések pedig nemhogy nem igazolódtak be (a szerződés megkötése a sietség ellenére is csúszott), hanem még ellentétesek is voltak azzal a 2005. februári számvevőszéki jelentéssel, amely Terézváros gazdálkodását elemezve kifogásolta a pályáztatás elmaradását. A kárt tavaly nyáron az önkormányzat is megpróbálta enyhíteni úgy, hogy a "vevő kérésére" megemeli a 150 milliós vételárat az igazságügyi szakértő által javasolt 345 millióra. Ezzel a kontraértékbecslés alapján sem szenvedett volna anyagi kárt a kerület. De hiába futott neki a testület háromszor is a szavazásnak, az ehhez szükséges minősített döntés nem lett meg.

Hasonlóan gondolkodott Wertán Zsolt (KDNP) önkormányzati képviselő is, akinek az Andrássy út 2. alatti üzlethelyiség ügyében tett feljelentését 2008 februárjában a hatóság csont nélkül befogadta. Az önkormányzat itt egy háromszázmilliós vételi ajánlatot kosarazott ki 2007 júniusában, hogy aztán fél évvel később a bérlőként debütáló Polgári Ingatlan Építő és Szolgáltató javára 65 millió forintért értékesítse ugyanazt az üzletet. Jó okkal vélelmezhető tehát egy szolid negyedmilliárdos értékvesztés. Hasonló történet az Anker köz 1-3.-ban lévő 2800 négyzetméteres helyiségcsoport átruházása is: itt a Halmai Katalin-féle Unihouse Kft. értékbecslése volt árulkodó, amely bruttó 200, 210 és 315 ezer forint négyzetméterárban számolta a három helyrajzi számon futó ingatlanrészeket, miközben egy pár hónappal korábbi értékbecslés bruttó 400 ezer forintra árazta be egy iroda négyzetméterét - ugyanabban az épületben. (Mindkét adásvételben felbukkanó stikli, hogy az önkormányzat először bérlővé fogad egy céget, hogy "másnap" vevőként köszöntse, immár a bérlőknek járó húszszázalékos árkedvezménnyel.) Bár a nagy ingatlanok már kimentek, a különböző méretű bérlemények értékesítése még várat magára: Wertán tudomása szerint az önkormányzat 2006 óta 431 értékbecslést rendelt meg, nagyrészt a már említett cégektől.

Bár Verók István polgármester a koalíciós tagok meggyanúsítását a Fidesz és az ügyészség ármánykodásának tudja be, a legvalószínűbb az, hogy az ügyek lassacskán beértek. Noha Fürst György alpolgármestert, akit az ingatlanértékesítések motorjának tartanak, a 2006-os ciklusban már nem is jelölték a szocialisták, hosszú árnyéka rávetül erre a ciklusra is.

Házasélet

A 2002-2006-os ciklusban adták el az Andrássy út 3.-at (az egykori Saxleiner-palotát, 328 millióért), a 8.-at és az 52.-t (a CD Hungary 57 milliót és két csereingatlant adott összesen 318 millió forint értékben), a 19.-et, a 21.-et és a 23.-at (egy spanyol befektetőhöz kerültek két közvetítő útján; az egyikük összesen 725 milliót fizetett a 19.-ért és a 23.-ért, a másikuk 296 milliót plusz egy fürdőszobaszalont adott a 21.-ért, visszavásárlási opcióval). Elkelt az Andrássy út 47. (150 millióért), a 20. (154 millióért) és a 68. (850 milliót fizetett érte az Orco, de az épület üresen állt, így nem kellett a költöztetésre költenie). Egyben értékesítették a Liszt Ferenc tér 7.-et (153 millió), a Szinyei Merse utca 13.-at (251 millió), a Székely Bertalan utca 18.-at (119 millió). Bár nem került előtérbe, az önkormányzat 2003-ban egyben adott túl 65 terézvárosi ingatlan 19 ezer négyzetméternyi tetőterén 174 millió forintért. A százszázalékos önkormányzati tulajdonban lévő ingatlanokból alig maradt néhány: ilyen az Eötvös utcai önkormányzati épület, az Andrássy út 72., az Aradi utca 22., a Hegedű utca 3., valamint a jobb sorsra érdemes vásárcsarnok. Önkormányzati kézben van a hárshegyi gyerektábor is, aminek az értéke egyes becslések szerint kétmilliárd forint lehet.

Neked ajánljuk