Ha az emlékmű mégis megvalósul, az a Fidesz felelőssége és szégyene lesz

  • narancs.hu
  • 2015. december 14.

Belpol

Az Eleven Emlékmű csoport nyílt levélben szedi darabokra Cser-Palkovics András gyáva mentegetőzését a Hóman-szobor ügyében.

Múlt héten mi is írtunk róla, hogy a székesfehérvári a polgármester meghátrált, másokra mutogat, és a nemtelen támadásokat teszi felelőssé mindenért. Ettől még felállíthatják a szobrot, de állami és városi támogatás nélkül. Az Eleven Emlékmű a Szabadság téri szobor elleni tiltakozásból kinövő civil szervezet (lásd róluk Rényi András írását), akik sokakkal együtt tiltakoztak a Hóman-szobor felállítása ellen. Levelükben azt írják:

Polgármester úr!
Eddig nem tudtuk, hogy Magyarországon bármely civil szervezet akkor és annak állít szobrot közterületen, amikor és akinek akar. Úgy tudtuk, az érvényes jog szerint az önkormányzat kizárólagos joga, hogy történeti, politikai, esztétikai, városképi és egyéb szempontok alapján eldöntse, hogy milyen szoborállítási kezdeményezésnek ad zöld utat. Nekünk úgy tűnik, hogy az önkormányzat által vállalt alapozási munkálatok megkezdése, valamint a nagylelkű és ellenőrizhetetlen visszafizetési feltételek egyenesen bátorítólag hathatnak a Hóman Bálint Alapítványra. Ezért előre jelezzük Önnek: ha az emlékmű végül mégis megvalósul, annak jogi és erkölcsi felelőssége Önre és a székesfehérvári önkormányzat többségére hárul. Beszélhet Ön arról, hogy „a történelem alakjai nem kizárólagosan rosszak vagy kizárólagosan jók”, mégis az Ön és politikai szövetségesei szégyene lesz, ha 2015-ben, Európa szívében olyan politikus kap emlékművet, aki a két világháború között faji polgárháborút szított, aki vezérszerepet játszott a zsidótörvények kezdeményezésében és folyamatos szigorításában, aki közvetve Fehérvár lakosságának csaknem 10 százalékát terelte a borzalmas megsemmisülés felé és aki a végsőkig kitartva Hitler mellett tagja maradt a nyilas parlamentnek is. Ez akkor is történelmi szégyen, ha erre Önt nemcsak Székesfehérvár polgárai, de budapestiek, sőt külföldiek is emlékeztetik. Nem sanda politikai megfontolásból, hanem a megalázottak, elhurcoltak és ártatlanul meggyilkoltak emléke nevében.

A teljes szöveget lásd itt!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.