"Ha Debrecenben megépül az akkugyár, akkor minden városban keresztülviszik a terveket"

Belpol

Szintet léptek az akkumulátorgyárak elleni tiltakozások: az ország – jelenleg – tucatnyi településén tervezett vagy már megvalósult beruházást ellenző helyi civil szervezetek elkezdtek összeállni. A Debrecen déli ipari övezetébe tervezett kínai akkugyár, a CATL környékét jártuk be.

Kedves Olvasónk!

Ez a cikk a Magyar Narancs 2023. május 4-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.

Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.

magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk. 

Visszavárjuk!

A szerk.

„Megdöbbentő volt most tavasszal, ahogy érkeztek vissza a költözőmadarak. Elrepültek ősszel onnan, ahol költöttek, és most jöttek vissza, de már nem volt hová: feltúrták az élőhelyeiket. Van arra egy tölgyes erdő, két éve télen még huszonkét őzet számoltunk, most négyet. Úgy tudjuk, hétszáz hektárt fognak itt az ipari parkban lebetonozni gyáraknak, üzemeknek, parkolóknak. Csak a CATL-nek 940 férőhelyes parkolója lesz” – mondja Szemán Judit, a Szemán-tanya tulajdonosa és a debreceni Vigyázzunk Életet Adó Vizeinkre Egyesület elnöke. Judit az édesanyjával és két huszonéves fiával, Lászlóval és Sándorral él és gazdálkodik a tanyán. Kozma Évával, a Mikepércsi Anyák a Környezetért Egyesület (MIAKÖ) alelnökével jöttünk hozzájuk látogatóba: a Szemán-tanya a kínai tulajdonú Contemporary Amperex Technology, azaz a CATL vállalat tervezett debreceni akkumulátorgyárához a legközelebbi lakott terület, s az utolsó telek, amely még Debrecenhez tartozik. Ezen túl már Mikepércs van. Ha megépül a gyár, úgy 800 méterre lesz a tanyától, de a vasúti átrakodó terminál még közelebbre esik majd.

A két lakóépületből és ólakból álló tanya szélén a határt kémleljük, arrafelé, ahol valamikor csak szántóföldek sorakoztak, most viszont feltúrt építési területek és újonnan felhúzott gyárépületek szürkéllenek.

„De legalább még valamennyire látjuk Debrecent! Ha megépül a CATL gyára, az is eltűnik a szemünk elől”

– jegyzi meg Judit egyik fia, Sándor.

Juditék idén januárig Facebook-csoportként működtek, azóta egyesületként. Az április 16-ai gödi demonstráció volt az első, ahol a felszólalók már nemcsak a helyi Samsung gyár zaj-, talaj-, víz- és fényszennyezése ellen, hanem az országot elárasztó akkugyárak riasztó tendenciája ellen tiltakoztak. Juditék és Kozma Éváék egyesületének, a MIAKÖ-nek a tagjai is ott voltak Gödön. Mint Éva meséli, ismernek olyat, aki Komáromból Győrszentivánra költözött egy akkugyár elől, de hiába, most ott is ilyet terveznek. „Ha a kormány tényleg akkugyártó nagyhatalmat akar csinálni az országból, akkor ez elől már nincs hová költözni. Aki még nem találkozott a problémával, majd fog” – jegyzi meg Éva, aki három gyermek édesanyja, környezetvédelmi vegyésztechnikus a végzettsége, és jelenleg kávéalapú kozmetikumok fejlesztésén dolgozik.

Debrecenben a teljes beruházást 221 hektárra, mintegy 200 focipályányi területre tervezi a CATL. A leendő gyár főépülete 21 méter (7 emeletnyi), a raktára 28 méter magas lesz. Összesen vagy húsz épülettel lehet számolni a gyárterületen. Az építkezést idén nyáron kezdik el, az első ütem próbaüzeme 2024-re várható.

Abban Juditék mind egyetértenek, hogy normális lakhatásra nagyjából alkalmatlan lesz ez a vidék. „Ebből a beruházásból mi semmit nem nyerünk: a tervezett gyár területe már kínai tulajdonban van, a dolgozók nagyrészt kínai és más külföldi vendégmunkások lesznek, mert a környékről már a jelenleg üzemelő gyárakba sincs elég ember. Az akkumulátorokat pedig Németországba viszik” – summázza Éva.

Közvetlenül a tanya melletti telekre, úgy tudni, munkásszállót terveznek, a CATL már jelezte a tulajdonosnak, hogy ne adja el a területet, mert igényt tart rá. Juditék birtokára még nem vetettek szemet. Pár éve vegyszermentes gazdálkodásba kezdtek, most azon gondolkoznak, hogy az idén még termelnek, esetleg jövőre is, fólia alatt, aztán továbbállnak.

 
Kozma Éva a CATL-földek szélén: a pusztítás dimenziói
A szerző felvétele

Farkas a kertek alatt

Az „úgy tudni” jellemző szófordulat a történetünkben, hiszen magáról az akkugyár megépítésének tervéről is csak menet közben értesült a lakosság. „Már a régészek végezték a szokásos, építkezések előtti feltárást, amikor mi még mindig nem tudtuk, mi fog itt épülni” – mondja Sándor. Palkovics László miniszter csak tavaly augusztusban nyilatkozott először arról, hogy a város Déli Ipari Parkjába a kormány kínai akkumulátorgyárat szán. A helyiekkel csak ezután, egy szeptemberi lakossági fórumon osztották meg az információt.

Juditék azóta szervezkednek. „Nagyon kerestünk ügyvédet, tizenötnél is többet felkértünk már, és más szakembereket is próbálunk találni, akiket magunk mellé állíthatnánk, de nem egyszerű. Tanácsot adnak, de nyilvános szereplést kevesen vállalnak.” „A vízügyi igazgató kiadott egy kritikus véleményt, ki is rúgták” – emlékeztet Sándor (lásd erről keretes írásunkat).

A mezőgazdaságból élő helyiek többsége mélyen hallgat. Judit szerint nem annyira a kormány iránti lojalitás miatt, inkább félelemből.

A környéken nagyon sok földterület nem teljesen rendezett státuszú, ami a helyrajzi számot, az engedélyezett épületeket és hasonlókat illeti. „De sok olyan ismerősünk is van, akik támogatják az egyesületünket, ám a demonstrációkra nem mernek eljönni, mert a munkahelyükön nyíltan közölték, ki lesznek rúgva, ha részt vesznek bármilyen tiltakozáson.”

„Nem csak öncenzúráról van itt szó” – jegyzi meg Éva.

Áttörni a falat

A CATL gyár területének déli része úgynevezett ökológiai folyosó övezetbe esik, amely az Országos Ökológiai Hálózaton belül az egyik övezettípus. Erről a Magyarország és egyes ki­emelt térségeinek területrendezési tervéről szóló 2018-as törvény rendelkezik: az ökológiai folyosó övezetek olyan élőhelyek, amelyek döntően természetes eredetűek, és alkalmasak egyéb élőhelyek közötti biológiai kapcsolatok biztosítására. Részint egy ilyen területen kezdődtek el most tavasszal a földmunkák és a vízelvezetés – megsemmisítve egy elvileg kiemelten kezelt, jogilag azonban védtelen élőhelyet. Több szakember egyöntetűen állítja, hogy mielőtt az akkumulátorgyár-stratégiát elindították, egy nagy, Magyarország egészére kiterjedő környezetvédelmi hatástanulmányt kellett volna végezni – amire persze nem került sor.

A tüntetéseken, a csoportokban úgy 70 százalék a nők aránya. „Jöhetnek nekünk akármilyen szép statisztikákkal, mi, anyák ösztönösen érezzük, hogy ez a gyár nem jó. Még meg sem épült, de már több száz hektár termőföldet elvett. Országszerte pedig már több ezret” – mondja Judit. Éva pedig folytatja: „Nézzük meg a tendenciákat, milyen minisztériumok szűntek meg: oktatási, természetvédelmi… És ami megszűnik vagy amiben hiányosságok vannak, az általában az anyák nyakába rakja a terhet. Mert végül mi tanulunk a gyerekkel, az idős, beteg családtagokat mi gondozzuk, mi visszük a lehetetlen egészségügyi ellátórendszerbe, mi aggódunk azon, hogy mit fogunk enni, tiszta-e a víz, tiszta-e a levegő…”

Sokan mondják ezeknek az anyáknak, hogy ki kell tartaniuk, mert ha Debrecen elbukik, vagy­is megépül a gyár, akkor minden városban keresztülviszik a terveket. Persze, vannak olyan hangok is, hogy tessék, Debrecen, egyétek meg, amit főztetek!

„Hogy mennyire csapta ki a fideszes szavazóknál ez a gyár a biztosítékot? Szerintem még nem eléggé. Úgy húsz százalék kezd elpártolni, a maradék nyolcvanból hatvan még nem nagyon akarja elhinni, hogy a Fidesz valami »nem jót« csinál, de már gyanakszik, a maradék húsz pedig még mindig csőlátású”

– véli László.

Judit szerint rá kellene venni az embereket, jöjjenek ki, lássák a saját szemükkel, mekkora az a terület, amit az ipari park elfoglal. Arra gondoltak, kerékpártúrákat szerveznének ide. „Ki kell menni az utcára és beszélgetni kell az emberekkel, ez a leghatásosabb. Ebben is érdemes összefogni más civilekkel.”

Fónainé Pásztor Enikő, a MIAKÖ elnöke néhány szimpatizáns társaságában, otthonában fogad, ez lett az egyesület főhadiszállása. Enikő friss nyugdíjas, négy gyermeke és hét unokája van. Szociológus férjével két éve költöztek ki Debrecenből Mikepércsre, ahol egy gyerekek képzésére szolgáló, környezetbarát módszereket ismertető bemutatókertet alakítottak ki. Ebbe az idilli képbe rondított bele a település tőszomszédságába tervezett akkumulátorgyár.

A CATL gyár működése Debrecen Gugyori és Szepes nevű részeit és Mikepércset fogja leg­inkább érinteni. Az utóbbi, 5300 lelkes település központja Debrecentől 10, a Déli Ipari Parktól alig 4 kilométerre van. „De attól, ahol most itt ülünk, légvonalban csak ezerötszáz méterre lesz a gyár” – mondja Enikő. A falu az elsők között van a csok és a falusi csok felhasználásában, ami jelzi, hogy magas a kisgyermekes családok aránya. Kedvelt település azok számára, akik szeretik a nagyváros közelségét, de szívesebben élnek falusias környezetben, jellemzi a lakóhelyüket Éva. Ők 17 éve költöztek ki, akkor úgy 3 ezren laktak Mikepércsen.

Valamit tenni kellett

A mikepércsi polgármester által tavaly novemberben szervezett közmeghallgatáson egyikük kérdésére a polgármester bevallotta, hogy a lakosság igazából semmit nem tehet a gyár megépülése ellen.

„Erre mély csend lett. Nálam ez volt az a pont, amikor azt mondtam, az nem lehet, hogy csak úgy a nyakunkba raknak egy ilyen gyárat!” – idézi fel Éva. Elkezdett foglalkozni a témával, főleg a gödi gyárról megjelent híreket tanulmányozta, s minél többet tudott meg, annál aggasztóbbnak találta a helyzetüket. Közben a mikepércsi Face­book-fórumon látta, hogy más anyukák is mozgolódni kezdtek.

A januári debreceni közmeghallgatásra már együtt készültek a mikepércsi anyák. A második meghallgatás után figyelemfelhívó sétát szerveztek Mikepércsről Debrecenbe, ahová a Gödért Egyesületet is elhívták, és beszédeket mondtak. Ekkor döntöttek úgy, hogy egyesületként folytatják. „Akik beléptek az egyesületbe, azok a félelem első körén már túlléptek” – fogalmaz Éva. Minden létező utat, amit csak látnak maguk előtt, bejárnak: perek, népszavazás, tüntetések, kiadványok szerkesztése, lakosságot tájékoztató szakmai fórumok szervezése. Utóbbira példa a március 31-én Mikepércsen megrendezett fórum, ahová négy szakértőt hívtak meg, köztük Fábián István vegyészprofesszort (az előadások elérhetők a YouTube-on).

Különleges alkalom volt ez, mert a felkért szakemberek – Éltető Andrea, Holoda Attila, Balogh Richárd és Fábián István – arccal vállalták, hogy beszámolnak az akkumulátorgyárak hazai megjelenésével összefüggő kutatásaikról, szakmai véleményükről. Az elmúlt hónapokban általuk napvilágra hozott részletek jelentősen árnyalták a gyárral kapcsolatos közvélekedést. „Folyamatosan keressük a Fábián professzorhoz hasonló szakembereket”, mondja Enikő.

Éva a dominóhatásról beszél: a Déli Ipari Parkban már felépült egy felső küszöbértékű veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem, az EcoPro (katódgyár), és ott a Semcorp, amely hamarosan kezdi a tesztüzemet; ez szintén veszélyes anyagokkal fog dolgozni (akkumulátorba használatos szeparátor fóliát gyárt), továbbá más kisebb üzemek és egy nemzetközi repülőtér van itt – mindezek közvetlenül egymás mellett.

„Amikor a közmeghallgatáson megkérdeztük, hogy ha valamelyikben robbanás vagy bármilyen havária esemény történik, az milyen hatással lesz a többi gyárra és a környező településekre, akkor azt a választ kaptuk a gyár képviselőitől, hogy erre nem készült vizsgálat, mert az első üzem esetében a szimuláció azt mutatta ki, hogy nem áll fenn ilyen veszély. Az adatok leszalámizása zajlik, és az egész ipari park együttes hatása katasztrófa- és környezetvédelmi szempontból nincs vizsgálva” – meséli Éva.

Noha a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság (TI­VIZIG) több szempontból aggályait fogalmazta meg a február 10-én kelt szakvéleményében, február 13-án a CATL megkapta az engedélyeket, így az építkezés elindult, a földmunkák már zajlanak. A MIAKÖ viszont bíróságon támadta meg a katasztrófavédelmi és a környezethasználati engedélyeket. Az azonnali jogvédelmet, ami megállíthatta volna az egész folyamatot, a bíróság ugyan elutasította, de ha kimondja, hogy valóban nem felelt meg a jogszabályi feltételeknek bármelyik megtámadott engedély, akkor az építkezést le kell állítani.

„A debreceni önkormányzat honlapján a kifüggesztések sem kifüggesztve, hanem nagyon is elbújtatva vannak. Ha mint állampolgárok szeretnénk részt venni a lakóhelyünket érintő közügyekben, igen nehéz dolgunk van” – fogalmaz Enikő. Ezért aztán az egyesület szórólapozik, és elkezdtek egy tájékoztató kiadványt szerkeszteni a főbb adatokkal. Enikő szerint a kezdetben nagyon egyoldalú és részleges tájékoztatás miatt gondolták egy darabig sokan azt, hogy innovatív, előremutató beruházásról van szó. „E-autók, környezetvédelem… De amikor kiderült, hogy maga a gyártás milyen környezeti hatásokkal jár, és hogy nem lehet valami úgy zöld, ha lokálisan szennyez, akkor elindult egy fordulat.”

„Az emberek nem hülyék. Amikor azzal támadják őket, hogy ha nem akarod a gyárat – ami, teszem hozzá, kínai gyár –, akkor hazaáruló vagy!, azon azért sokan elgondolkodtak” – fűzi hozzá Éva.

Enikő szerint téved, aki azt hiszi, hogy ez majd a következő generáció problémája lesz. „Négy év alatt szennyezték el a gödi vizet! Nem a majdban van ez, hanem a mostban! Ezért nincs semmi bizalmunk a magyar engedélyeztető hatóságokban.”

A Professzorok Batthyány Körének debreceni csoportja úgy érezte, ki kell állnia az akkugyár mellett, ezért március 15-én közleményt adott ki: „Ha a városunk javát akarjuk, akkor nekünk is föl kell áldoznunk valami keveset abból a földből, amelyet eleink örökségként hagytak ránk. Nincs más választásunk! (…) azt kell látnunk, hogy ami ellen önös érdekből sokan tiltakoznak, az valójában egy össznemzeti programnak a része. Az akkumulátorgyár vállalásával mi debreceniek az egész magyarság előmenetelét szolgáljuk. (…) Az őseinkhez méltóan mi is nézzünk bizakodva a jövőbe.”

Hallgatnak és dühösek

A nem valamely szervezet, egyesület nevében nyilatkozó, hétköznapi emberek nem kívánták a nevüket adni. Közülük többen arról számoltak be lapunknak, hogy a munkáltatójuk jelezte, még a közösségi oldalakon se adjanak hangot ebbéli véleményüknek. Egy középkorú értelmiségi hölgy, aki hosszú évek óta Debrecenben él, így fogalmaz: „A közmeghallgatásokon nem ellenzékieket vagy fideszeseket, csak civil polgárokat láttam, akik a maguk néha talán egyszerű módján, elkezdtek felelősen gondolkodni. Volt köztük református lelkész is. Akármit mond a polgármester, szerintem nagyon megbánta a városvezetés, hogy belement ebbe, de már nem tudott kifarolni belőle.”

Egy idősebb férfi szerint „a debreceni cívis ember köztudottan eléggé elutasító. Mit fogunk kezdeni több ezer, hirtelen ideköltöző vendégmunkással? Néhány év alatt rászabadítani erre a zárt világra egy teljesen más kultú­rát – drasztikus merénylet. De errefelé nincsenek olyan fundamentalista zöldek, mint mondjuk Németországban. A debreceniek nem fogják a testükkel akadályozni a gyár megépülését. Inkább elköltöznek vagy apátiába zuhannak”.

A Civil Fórum Debrecen Egyesület szerint a 2024-es önkormányzati választás lesz az igazi népszavazás. Addig is anonim közvélemény-kutatást végeznek: piacokon, a Nagyerdőn, a Fórum pláza előtt, a Józsaparkban, a Ködszínháznál. Először tavaly októberben kérdezték a lakosokat arról, támogatják-e a gyár megépülését, és hogy bíznak-e a hatóságokban ez ügyben. Akkor a 4600 megkérdezett 73 százaléka nem akart akkugyárat Debrecenben. Most megismétlik a felmérést, harmadik napja vannak az utcán. Gondola Zsolt ügyvéd, az egyesület elnöke és önkormányzati képviselő lapunknak a józsaparki fórumon elmondta: hétvégente délelőtt és délután is kint vannak, és az eddigi tapasztalatok szerint két-három óra alatt több százan mennek oda a pultjukhoz és töltik ki a kérdőívet. Az már most látszik, hogy hiába volt azóta hatalmas kormányzati propaganda, az őszihez képest még nagyobb az ellenállás, pár százaléknyian szavaznak csak a gyár mellett. Pontos számokat május közepén közölnek.

 
Bátorságpróba a Józsaparkban
A szerző felvétele

Gondola Zsolt szerint az emberek dühösek, nehezen dolgozzák fel, hogy nem kérdezték meg őket előzetesen. „Azt látjuk, hogy a gyár megítélése nem igazodik a pártpreferenciákhoz: sokan előbbre helyezték ezt az ügyet, mint a pártválasztást. Ugyanígy társadalmi helyzettől, iskolázottságtól is független a vélemény. Azt mondjuk, hogy ha ennyire erős a társadalmi ellenállás, akkor nem szabad, hogy ez a gyár megépüljön, vagy ha megépül, be kell zárni. Abba a szakaszba léptünk, amikor mindenki elmondta a véleményét. Most már nem arról kell meggyőzni a debrecenieket, hogy káros ez a gyár, hanem hogy legyen hitük abban, hogy a jövő évi választáson egy olyan önkormányzati testületet szavazzanak meg, amely azt mondja, hogy bezárja a gyárat, és nem teszi számára hozzáférhetővé a közüzemeket. Mert az lehetetlen, hogy egy egész város akarata ellenére működjön valami.”

Ami Mikepércs lakosságának kiállását illeti, a Mikepércsi figyelő nevű Facebook-csoport dinamikáját érdemes figyelni. Tavaly novemberben, a helyi közmeghallgatás után megjelent poszt még sok lájkot és kommentet kapott, majd egész télen át tartó csönd következett a közösségi oldalon. Legutóbb április 2-án osztotta meg valaki a Nyugatifény.hu cikkét, amelyben arról írnak, hogy a Debreciner.hu teljes terjedelmében lehozta a TIVIZIG fentebb említett szakvéleményét. A poszt mindösszesen 2 lájkot és egy „mérges fejet” kapott, hozzászólás az akkugyárról vagy a vízügyi (ex)igazgató szakvéleményéről nem olvasható.

Polgármesteri kurázsi

Papp László, Debrecen fideszes polgármestere a Klubrádiónak januárban azt nyilatkozta, hogy ő akkor is támogatná az akkugyár megépülését, ha egy éppen akkor folyamatban lévő felmérés eredménye szerint a lakosság többsége nem támogatná ezt. Nyilatkozataiból ítélve a polgármester lojalitása azóta is töretlen pártja és kormánya iránt. Vannak olyan hangok is, amelyek szerint a Fidesz tart attól, hogy a 2024-es önkormányzati választások „rámennek” a CATL-ügyre, ezért nem kizárt, hogy másik polgármesterjelöltet indít a párt Debrecenben. A helyiek szerint Papp László „kezdetben meglehetősen pökhendi módon úgy nyilatkozott, hogy neki erről az egészről nem kötelező tájékoztatást adnia a lakosságnak, és csak akkor árnyalta a dolgot, amikor látta a közvélemény erősödő ellenállását”.

Timár Zoltán, Mikepércs szintén fideszes polgármestere, aki immár húsz éve a település első embere, lapunk megkeresésére így fogalmazott: „Felmérés nem készült a településen, de a személyes beszélgetésekből, illetve a közösségi médiában fellelhető véleményekből azt kell mondanom, hogy a gyár ellenzői sokkal többen vannak. Polgármesterként az álláspontom nem változott: továbbra sem szeretném, ha egy felső küszöbértékű veszélyes anyagokat felhasználó gigagyár épülne Mikepércs határába. Szeretnénk megtartani a településnek azt a falusias jellegét, amelyen több tíz éve dolgozunk az itt élőkkel. Ebbe nehezen illeszthető bele több ezer vendégmunkás elszállásolása, erre sem az infrastruktúra, sem az intézményrendszerünk, például a helyi egészségügy nincs felkészülve. Kifejezetten munkásszálló megépítését a helyi szabályozás nem engedi, ezen nem vagyunk hajlandók változtatni.” Timár Zoltán arra is emlékeztetett, hogy míg Debrecen milliárdokat kap fejlesztésre azért, hogy a gyár működni tudjon, és az infrastruktúrát hozzá lehessen igazítani, „addig Mikepércs, amely ennek az egésznek a legfőbb elszenvedője lesz, egyetlen fillért sem kap előzetesen. Eddig semmiféle kompenzációval nem kerestek bennünket, jelenleg Debrecen is elzárkózik ettől”.

A Mikepércs.hu-n elérhető Mikepércsi Tükör márciusi számában megjelent egy interjú Timár Zoltánnal, ebből idézünk: „Természetesen a településem polgárait kell képviselnem, és csak másodsorban vagyok pártpolitikus. A legjobb az, ha a kettő egy irányba tart, de ha az érdekek ellentétessé válnak, egy polgármesternek nincs más választása, mint a településén élők százszázalékos képviselete. (…) Számomra értelmezhetetlen, amikor e hozzáállásomat számon kérik rajtam. (…) Tapasztaljuk, hogy az itt élők nem hagyják az álmaikat veszni és küzdenek, ameddig csak bírnak. Mi is küzdünk velük. Élünk a jogi lehetőségekkel, monitoring rendszert építünk ki, támogatjuk a civil kezdeményezéseket, az információkat nyilvánosságra hozzuk.”

A 47-es úton, Mikepércstől délre eső kis település, Sáránd is alig 8 kilométerre fekszik a debreceni Déli Ipari Parktól. Gondolhatnánk, számukra sem közömbös, hogy kik, mit és milyen volumenben fognak gyártani a CATL gyárában. Megkeresésünkre azonban Dézsi András, Sáránd független polgármestere azt üzente, nem kíván nyilatkozni az ügyben.

A vizes tények

Pintér Sándor belügyminiszter március végén menesztette Kincses Dánielt, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság (TIVIZIG) vezetőjét, nem sokkal azután, hogy a szakhatóság a debreceni CATL gyár környezethasználati engedélyeztetési eljárásához készített véleményezésében számos hiányosságot állapított meg, illetve ajánlásokat tett. Ezek szerint vízgazdálkodási szempontból több ponton is újra kell tervezni az üzemet, és az akkugyár óriási vízigénye miatt egész Debrecen vízhálózatát át kell alakítani. A teljes, hétoldalas vízügyi szakvélemény nyilvánosságra kerülését eleinte próbálták megakadályozni, de már egy ideje elérhető a Debreciner.hu hírportálon.

„Nem lenne szabad egy energiahiányos országba ennyire energiaigényes iparágat telepíteni” – ezt már Fábián István vegyészprofesszor, a Debreceni Egyetem szervetlen és analitikai tanszékének tanára jelentette ki, aki április 11-én tartott telt házas előadást az MTA Debreceni Akadémiai Bizottság székházában. A Debreceni Egyetem (DE) korábbi rektorának Magyarország akkumulátor nagyhatalom lesz! Megéri? című előadását (amely egészében elérhető a YouTube-on) eredetileg az egyetemen rendezték volna, ám a Természettudományi és Technológiai Kar dékánja ezt nem engedélyezte, arra hivatkozva, hogy aktuálpolitikai kérdéseket megvitató programnak nem adnak teret.

Fábián professzorral az egyetemen kívül találkoztunk. Mint mondta, szakemberként gyakran megszólal közéleti témákban, szerinte ez az értelmiség felelőssége. Úgy látja, nagyon sok tévhit, fél- vagy téves információ látott napvilágot. Nem pártok nevében, hanem független szakértőként nyilatkozik, de így is kap hideget, meleget, amiért elmondja véleményét. Ami a sokak szerint aggasztó vízhasználatot illeti, noha a CATL állítja, túlnyomórészt ún. szürkevizet, vagyis tisztított szennyvizet fog használni a hűtéshez, Fábián professzor az engedélyek alapján jelenleg nem lát garanciát arra, hogy nem a települési vízhálózatról látják majd el a gyárat, döntően lágyított vízzel. Erre utal a TIVIZIG szakvéleménye is: a szürkevíz igénybevételét kormányhatározat irányozza elő, de „ilyen irányú tervezési folyamatot egyik gyár esetében sem tapasztaltunk eddig”. Ráadásul a déli gazdasági övezetbe települő más cégeknek is jelentős a vízigénye. A vegyészprofesszor a gyár hatalmas energiaigényéről úgy fogalmazott, hogy a Paksi Atomerőmű által termelt áram 35–40 százaléka a debreceni Déli Ipari Parkban landol majd. Azt pedig nem érti, miért olyan közel telepítik a gyárat a lakott területhez, amikor köztudott, hogy az akkumulátorgyár veszélyes üzem.

A CATL Magyarország Kft. kérdéseinkre az alábbi választ adta: „A cég (…) a vonatkozó összes európai uniós, valamint magyarországi jogszabálynak megfelelően fogja működtetni üzemét. Vállalatunk számára prioritás, hogy a (…) gyár működtetése semmilyen tekintetben ne veszélyeztesse a környezetében élők ivóvíz- vagy energiaellátását. Ennek érdekében a teljes gyártási folyamat fenntartható és környezetbarát lesz, és a gyár vízigényének legalább 70 százalékát újrahasznosított, szürkevízből fedezzük. A teljesen zárt gyártási technológia biztosítani fogja, hogy semmilyen szennyező anyag ne kerüljön a felszín alatti vízkészletbe, amit egy szigorú monitoring rendszer folyamatosan ellenőrizni fog. A gyár energiaszükségletének jelentős részét már a beruházás első fázisának átadását követően megújuló forrásokból tervezzük biztosítani, és célunk, hogy az üzem működése rövid időn belül karbonsemlegessé váljon. Prioritást élvez, hogy a debreceni gyárban magyar, elsősorban helyi munkavállalókat foglalkoztassunk, vonzó, értékes munkahelyeket kínálva.”

Felvett iram

„A jövőt úgy hívják, hogy önvezető autók és elektromos meghajtású járművek. Magyarország mindkét területen felvette az iramot” – jelentette ki Orbán Viktor a gödi Samsung SDI akkumulátorgyár megnyitóünnepségén még 2017-ben. Az elmúlt öt évben számos ázsiai hátterű, elektromos járművekbe készülő akkumulátorokkal vagy azok alapanyagaival foglalkozó cég jelentette be, hogy Magyarországon kíván üzemet nyitni. A CATL mellett más cégek Gödön, Iváncsán, Fóton, Vácon, Gödöllőn, Győrszentivánban, Debrecenben, Nyíregyházán, Miskolcon, Tárnokon, Sóskúton, Monoron terveznek vagy már működtetnek akkumulátorgyárat.

A kormány jelentős állami támogatást nyújtott mindehhez: e beruházásoknál átlagosan a költségek 9 százalékát állta az állam, de volt, ahol ez az arány a 30 százalékot is elérte. Általában úgy jelentették be és indították el őket, hogy nem egyeztettek a helyi lakossággal, sokszor az érintett önkormányzatokkal sem. A településeknek 2020 márciusa óta amúgy sincs hatósági jogköre építési ügyekben, ezt a kormányhivatalok gyakorolják, ráadásul egyes akkumulátor­ipari beruházásokat nemzetgazdasági szempontból kiemeltté is nyilvánított a kormány, amivel tovább könnyítette a hatósági eljárásokat a cégek számára. Egy április 27-én megjelent kormányrendelet pedig lehetőséget ad a hatóságnak, hogy a kötelező közmeghallgatások a jövőben az érintettek személyes megjelenése nélkül is megtarthatók legyenek. Elég lesz annyi, hogy az eljáró hatóság a honlapján közzéteszi mindazon információkat, amelyek az érintettek közmeghallgatásban való részvétele szempontjából lényegesek, majd a megadott határidőn belül észrevételeket és kérdéseket lehet föltenni. Ezután a hatóság a tájékoztatását közzéteszi a honlapján.

 

A lapszám további cikkei itt érhetőek el >>>

Heti hírlevelünkre itt tud feliratkozni >>>

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Kiszúrt autókerekek, leszaggatott plakátok, feljelentések - így várja a választást Ágasegyháza

A Bács-Kiskun megyei községben 2010 óta Füredi János a polgármester, akinek az előterjesztésére a képviselő-testület megtiltotta, hogy a kampány ideje alatt a jelöltek választási fórum céljából kibéreljék a település közintézményeit. Ez ellen, illetve a településen eluralkodott közhangulat miatt tüntettek egy maroknyian a napokban, két független polgármesterjelölt felhívására.