Hogy a SARS-CoV-2 nevű koronavírus okozta fertőzés nem csak Kína vagy tágabban Ázsia problémája, 2020 elején már egyértelművé vált. Az emberek veszélyérzete itthon is feltámadt, február végén, amikor az első riasztó (bár még messze nem a legborzasztóbb) képsorokkal szembesült az ország az olaszországi Bergamo kórházából, a boltokból egyik napról a másikra eltűntek a fertőtlenítőszerek és a tartós élelmiszerek, védőmaszkot pedig kis idő múltán már jószerivel csak aranyáron vagy még úgy sem lehetett beszerezni hetekig.
Magyarországon január 31-én alakították meg a járvány figyelésére és – szükség esetén – kezelésére hivatott operatív törzset (OT). Az addig ismeretlen vírus ellen – megfelelő vakcina híján – mind több ország választotta az egyetlen hatékonynak tűnő megoldást, a teljes lezárást. Különféle megnyilatkozásokból leszűrhető volt, hogy Orbán Viktor ezt mindenképpen el akarta kerülni. A Kossuth rádióban 2020. február 28-án például ezt közölte: „Most a koronavírus minden figyelmet magához vonz, de a történelmi kihívás továbbra is a migráció.” Két hétre rá azonban már számos korlátozó intézkedést voltak kénytelenek bejelenteni. A kormányfő akkor – és egy ideig még – figyelt a járványügyi szakértők javaslataira. Szívesen hivatkozott is rájuk, kedvenc szófordulatai közé tartozott „a szakemberek azt mondták”, valamint „a tudósok véleménye szerint”.
Az első igazolt megbetegedésekről március legelején számoltak be, 2020. március 11-én pedig a kormány vészhelyzetet hirdetett ki, bár az iskolákat vonakodott bezáratni a kormányfő. Március 12-én, csütörtökön azonban a budapesti Toldi Gimnázium egyik teljes osztálya egyszerűen hazament, amikor megtudták, hogy egyik osztálytársuk édesanyja elkapta a koronavírust. A kormányzati szervek és intézmények bagatellizálni próbálták a problémát, kötelezően előírva a másnapi megjelenést, de pénteken csak körülbelül negyven diák ment be a gimnáziumba. A Fidesz megérezte, hogy ha továbbra is halogatja a döntést, azzal maga alatt vágja a fát. Úgyhogy a párt frakcióvezetője, Kocsis Máté – nyilván megosztani kívánva a kormányoldal felelősségét – hétpárti egyeztetést kezdeményezett, amelynek nyomán az iskolák bezárására kérték fel a kormányt; az akkori források szerint főként a maguk és a családjuk életét féltő idősebb KDNP-s képviselők hatására.
A fölkészületlenség mélyebb okai
Noha a Kínában és az Olaszországban történtek alapján bizonyos előkészületeket már addig is lehetett volna tenni, voltaképpen semmilyen védőfelszerelés nem volt ekkor az országban. E felkészületlenséget újabb hangzatos bejelentésekkel kompenzálta a miniszterelnök, aki kijelentette, hogy „fürkészeket” és „portyázókat” szalajtott szerte a világba lélegeztetőgépért, maszkért, orvosi eszközökért, egyéb védőfelszerelésekért. Hamarosan sorra érkeztek a diadaljelentések az újabb és újabb beszerzésekről. A miniszterelnök azzal dicsekedett, hogy „lélegeztetőgépek tekintetében világelsők vagyunk”.
Az 1990 utáni kormányok 2010-ig (az első Orbán-kormány kivételével) rendre megpróbálták átalakítani – hatékonyabbá, betegközpontúvá és fenntarthatóvá tenni – az egészségügyi ellátórendszert. Ám a mindenkori ellenzék demagóg kampányokkal támadta e kezdeményezéseket, amelyek így vagy be sem indultak, vagy rövid idő alatt zátonyra futottak. A felelősség azonban nem egyforma: a Fidesz ellenzékben ott gáncsolt el minden reformtörekvést, ahol csak tudott, 2008-ban pedig demagóg hecckampánnyal menedzselte azt a népszavazást, amely után az egészségügy bármiféle strukturális átalakítása lekerült a napirendről.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
