Interjú

„Ha nem a futsalcsapatot küldenék tárgyalni”

Cseh Katalin, a Momentum EP-képviselője, a Renew Europe frakció alelnöke az európai politikáról és pártja esélyeiről

Belpol

Eltörölné a vétójogot, csökkentené a bürokráciát az uniós intézményekben. A legaktívabb magyar EP-képviselő évek óta személyesen magyarázza el kollégáinak Brüsszelben, hogyan vágja vissza az Orbán-kormány a honi demokráciát.

Magyar Narancs: A felmérések alapján nehéz dolga lesz a Momentumnak június 9-én. Közelről hogy néz ez ki?

Cseh Katalin: Azt gondolom, az elmúlt öt évben elvégeztük az Európai Parlamentben azt a munkát, hogy tiszta lelkiismerettel állhassunk most a választók előtt. Sikerült újraértelmeznünk, mit jelent EP-képviselőnek lenni: ez nem kifizetőhely és parkolópálya a pártban kellemetlenné vált emberek számára. Egyedüli tárgyalóként voltunk ott a jogállamisági mechanizmusnál, elértük, hogy 40 mil­liárd euróval több közvetlen forrás került abba a kalapba, amelyből nem a kormányon keresztül osztják a pénzeket. Végigküzdöttük ezt az öt évet. Azt látom, ezt értékelik az emberek, és a következő hetek célja, hogy megértessük: a választás tétje az, hogy legyenek európai ellensúlyai az Orbán-kormánynak, és ennek mi vagyunk a garanciája.

MN: Ön volt az egyik legaktívabb EP-képviselő, de a szavazók jellemzően a belpolitikai teljesítményt értékelik az EP-választáson is. Nem dühös a pártjára?

CSK: Egy autokratikus rendszerben mindenkinek azon a terepen kell küzdenie, ami neki megadatik. Hálás vagyok azért, hogy a pártom jóvoltából az Európai Parlamentben dolgozhatok, és hálás vagyok az európai liberális frakciónak is, amelyet alelnökként szolgálhattam. Azt, hogy ott ülhettem olyan döntéseknél, ahol más magyarok nem nagyon ültek, a pártomnak köszönhetem. Magyarország nehezebb terep, de minden nehézség ellenére itthon is a legjobb szándékainknak megfelelően dolgozunk, és csak bízni tudok abban, hogy a következő években is tudom támogatni az EP-s munkámmal azt, hogy Magyarországon változzon a helyzet.

Az én munkamorálomnak és hozzáállásomnak nagyon megfelelő, hogy az Európai Parlament egy elképesztően meritokratikus terep. Ha valaki dolgozik, jelen van, vállalja az elveit, akkor itt előre lehet jutni. Az, hogy a Momentum túl tudott lépni a saját közjogi súlyán, és érdemben tudta formálni a szabadabb és erősebb Európát, óriási eredmény. Szomorú, hogy az elmúlt években nem zaj­lottak Magyarországon európai viták, a kormányzati kommunikációban leegyszerűsödött minden arra, hogy gendermigránsokat küldenek ide óvodásokat átoperáltatni, meg tücskökkel etetnének minket. Elképesztően hülyének nézik a választókat. Az, ami az EP-ben és az Európai Unióban történik, nekünk is sorskérdés. Az, hogy miként tudunk szereplők maradni az egyre inkább nagyhatalmi logika mentén haladó világban, hogyan tudjuk megerősíteni a közösségünket, hogyan tudjuk megvédeni magunkat, hogyan erősítjük a gazdaságot, nagyon nagy részben európai szinten dől el. Egy magyar képviselő most az EP-ben tud talán a legtöbbet tenni.

MN: Öt éve ön volt a Momentum listavezetője mint kifejezetten Európába készülő politikus, most pedig Donáth Anna. Miért?

CSK: Szép eredményeket tudtam elérni delegációvezetőként is, az egyik legbefolyásosabb képviselő lettem, de ez a választás Magyarországon belpolitikai szempontok alapján is zajlik. Teljesen helyénvaló, hogy a Momentum legkarakteresebb belpolitikai arca vezeti a listát, ő szimbolizálja azt, amit a közösségünk képvisel. Eddig is csapatmunka volt, ezt akarjuk folytatni.

MN: Igaz, hogy ha csak egy mandátum jön össze, akkor azt megosztják, időben elfelezve?

CSK: Van egy ilyen megállapodás, de remélem, hogy nem lesz aktuális.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.