Interjú

„Ha nem a futsalcsapatot küldenék tárgyalni”

Cseh Katalin, a Momentum EP-képviselője, a Renew Europe frakció alelnöke az európai politikáról és pártja esélyeiről

Belpol

Eltörölné a vétójogot, csökkentené a bürokráciát az uniós intézményekben. A legaktívabb magyar EP-képviselő évek óta személyesen magyarázza el kollégáinak Brüsszelben, hogyan vágja vissza az Orbán-kormány a honi demokráciát.

Magyar Narancs: A felmérések alapján nehéz dolga lesz a Momentumnak június 9-én. Közelről hogy néz ez ki?

Cseh Katalin: Azt gondolom, az elmúlt öt évben elvégeztük az Európai Parlamentben azt a munkát, hogy tiszta lelkiismerettel állhassunk most a választók előtt. Sikerült újraértelmeznünk, mit jelent EP-képviselőnek lenni: ez nem kifizetőhely és parkolópálya a pártban kellemetlenné vált emberek számára. Egyedüli tárgyalóként voltunk ott a jogállamisági mechanizmusnál, elértük, hogy 40 mil­liárd euróval több közvetlen forrás került abba a kalapba, amelyből nem a kormányon keresztül osztják a pénzeket. Végigküzdöttük ezt az öt évet. Azt látom, ezt értékelik az emberek, és a következő hetek célja, hogy megértessük: a választás tétje az, hogy legyenek európai ellensúlyai az Orbán-kormánynak, és ennek mi vagyunk a garanciája.

MN: Ön volt az egyik legaktívabb EP-képviselő, de a szavazók jellemzően a belpolitikai teljesítményt értékelik az EP-választáson is. Nem dühös a pártjára?

CSK: Egy autokratikus rendszerben mindenkinek azon a terepen kell küzdenie, ami neki megadatik. Hálás vagyok azért, hogy a pártom jóvoltából az Európai Parlamentben dolgozhatok, és hálás vagyok az európai liberális frakciónak is, amelyet alelnökként szolgálhattam. Azt, hogy ott ülhettem olyan döntéseknél, ahol más magyarok nem nagyon ültek, a pártomnak köszönhetem. Magyarország nehezebb terep, de minden nehézség ellenére itthon is a legjobb szándékainknak megfelelően dolgozunk, és csak bízni tudok abban, hogy a következő években is tudom támogatni az EP-s munkámmal azt, hogy Magyarországon változzon a helyzet.

Az én munkamorálomnak és hozzáállásomnak nagyon megfelelő, hogy az Európai Parlament egy elképesztően meritokratikus terep. Ha valaki dolgozik, jelen van, vállalja az elveit, akkor itt előre lehet jutni. Az, hogy a Momentum túl tudott lépni a saját közjogi súlyán, és érdemben tudta formálni a szabadabb és erősebb Európát, óriási eredmény. Szomorú, hogy az elmúlt években nem zaj­lottak Magyarországon európai viták, a kormányzati kommunikációban leegyszerűsödött minden arra, hogy gendermigránsokat küldenek ide óvodásokat átoperáltatni, meg tücskökkel etetnének minket. Elképesztően hülyének nézik a választókat. Az, ami az EP-ben és az Európai Unióban történik, nekünk is sorskérdés. Az, hogy miként tudunk szereplők maradni az egyre inkább nagyhatalmi logika mentén haladó világban, hogyan tudjuk megerősíteni a közösségünket, hogyan tudjuk megvédeni magunkat, hogyan erősítjük a gazdaságot, nagyon nagy részben európai szinten dől el. Egy magyar képviselő most az EP-ben tud talán a legtöbbet tenni.

MN: Öt éve ön volt a Momentum listavezetője mint kifejezetten Európába készülő politikus, most pedig Donáth Anna. Miért?

CSK: Szép eredményeket tudtam elérni delegációvezetőként is, az egyik legbefolyásosabb képviselő lettem, de ez a választás Magyarországon belpolitikai szempontok alapján is zajlik. Teljesen helyénvaló, hogy a Momentum legkarakteresebb belpolitikai arca vezeti a listát, ő szimbolizálja azt, amit a közösségünk képvisel. Eddig is csapatmunka volt, ezt akarjuk folytatni.

MN: Igaz, hogy ha csak egy mandátum jön össze, akkor azt megosztják, időben elfelezve?

CSK: Van egy ilyen megállapodás, de remélem, hogy nem lesz aktuális.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.