Interjú

„Többséget teremteni nekem van nagyobb esélyem”

Vitézy Dávid főpolgármester-jelölt

Belpol

Távlati tervei vannak, mert fontosnak tartja a hosszú távú víziókat. Nem a nagyberuházásokat kéri számon a főváros vezetésén, hanem az olyan kis ügyeket, mint például harminc macskakennel beszerzése. Az LMP főpolgármester-jelöltjével beszélgettünk.

Magyar Narancs: Van jogsija?

Vitézy Dávid: Nincs. Sosem volt rá szükségem. Mindig is tömegközlekedtem, igyekszem olyan helyekre menni nyaralni, hogy tömegközlekedéssel bejárható legyen, ebből kicsit sportot is űzök. Még az igen kevéssé fejlett Nicaraguában is helyi busszal mászkáltam. Mindig Budapesten dolgoztam, amikor nem külföldön. Egyébként majdnem elkezdtem jogsit szerezni, mert több munkám lett Észak-Amerikában, és olyan városokba keveredtem, ahol semmi tömegközlekedés nincs, Uberre várni pedig néha fél óra. Azt gondoltam, ha mondjuk Texasban kell dolgoznom – amúgy tömegközlekedési projekteken –, akkor muszáj lesz megszereznem a jogsit. Végül nem jutottam odáig.

MN: Miért nem Texas, miért Budapest?

VD: Ezt a közvetlen környezetemben is meg szokták kérdezni. Csalódott vagyok, hogy a város mennyire nem fejlődik, főleg térségünk nagyvárosaival összevetve. Tökéletes időzítés nyilván sosincs a politikában. Amikor eldöntöttem az indulást, már akkor is érezhető volt a kiábrándulás a régi ellenzéki ajánlatból, amit a DK testesít meg. Budapesten nyilvánvaló az elégedetlenség a Fidesz Budapest-politikáját illetően, ezt nemhogy az ellenzéki szavazók, de még a kormánypártiak jelentős része is osztja vagy érzi. Tehát itt van az ideje egy új városvezetési ajánlatnak.

MN: Miért nem kormányt váltunk, ha a Fidesz politikájával van gond?

VD: Azt 2026-ban lehet, arról egy másik választás szól. Ráadásul nekem a városvezetéssel kapcsolatban nem szorítkozik arra a kritikám, hogy a kormány nem ad elég pénzt. Persze, nem ad, de szerintem ami pénze a fővárosnak van, azt sem használja föl megfelelően. Ebben a kampányban figyelek arra, hogy semmi olyasmit ne kérjek számon Karácsony Gergelyen, amire azt lehet mondani, hogy a kormány miatt nem teljesíthette, mert ez nem lenne korrekt. De amikor a köztéri kukák leszerelését, a járatritkítást, vagy éppen az állatvédelem teljes elhanyagolását kérem számon, azok mind olyan témák, amelyekben a mai erőforrások mellett is lehetne sokkal többet elérni.

MN: Nem az fogja eldönteni a jövőnket, hogy hány kuka van. Az állatvédelem mennyire jó hívószó Budapesten?

VD: Nem mérések alapján alakítottuk ki ezt a politikát, ezért nincs erre válaszom. Számomra ez elvi kérdés, régóta igyekszem ezért tenni, sok állatot örökbe fogadtam, kerestem nekik gazdát, mindig is támogattam a civileket, akik ezzel foglalkoznak. Nyilván közlekedési szakértőként kevesebbet beszéltem erről. Látom azt, hogy a hozzánk hasonló nagyvárosok e téren mire képesek. Nem állítom, hogy a főváros legtöbbeket érintő, legsürgetőbb ügye ez. De sokat mond el egy közösségről, hogyan bánik a neki kiszolgáltatott állatokkal. Tavaly ősszel a Vérmezőn találtam egy vérző fejű macskát. Az Illatos úton nem tudtak segíteni, civilek vitték el végül az állatot. Eszembe jutott ez a történet, és kikértem az adatokat. Tarlós alatt pontosan ugyanannyi macskakennel volt, mint most: 29 darab egy ekkora városban. Készséggel elhiszem, hogy a kormány miatt nem lehet semmit csinálni, de azt azért ne mondjuk, hogy plusz harminc macskakennelt Orbán Viktor miatt nem tudott a főváros kihelyezni. Ezt inkább példaként említem arra, hogy csak a kormány és a főváros harcában tematizálható ügyekben van aktivitás, és ami nem illeszkedik bele ebbe a narratívába és nem a lájkbajnokság része, azzal nem is foglalkoznak. Ezt hívom pártpolitikai csatatérnek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.