Interjú

„Többséget teremteni nekem van nagyobb esélyem”

Vitézy Dávid főpolgármester-jelölt

Belpol

Távlati tervei vannak, mert fontosnak tartja a hosszú távú víziókat. Nem a nagyberuházásokat kéri számon a főváros vezetésén, hanem az olyan kis ügyeket, mint például harminc macskakennel beszerzése. Az LMP főpolgármester-jelöltjével beszélgettünk.

Magyar Narancs: Van jogsija?

Vitézy Dávid: Nincs. Sosem volt rá szükségem. Mindig is tömegközlekedtem, igyekszem olyan helyekre menni nyaralni, hogy tömegközlekedéssel bejárható legyen, ebből kicsit sportot is űzök. Még az igen kevéssé fejlett Nicaraguában is helyi busszal mászkáltam. Mindig Budapesten dolgoztam, amikor nem külföldön. Egyébként majdnem elkezdtem jogsit szerezni, mert több munkám lett Észak-Amerikában, és olyan városokba keveredtem, ahol semmi tömegközlekedés nincs, Uberre várni pedig néha fél óra. Azt gondoltam, ha mondjuk Texasban kell dolgoznom – amúgy tömegközlekedési projekteken –, akkor muszáj lesz megszereznem a jogsit. Végül nem jutottam odáig.

MN: Miért nem Texas, miért Budapest?

VD: Ezt a közvetlen környezetemben is meg szokták kérdezni. Csalódott vagyok, hogy a város mennyire nem fejlődik, főleg térségünk nagyvárosaival összevetve. Tökéletes időzítés nyilván sosincs a politikában. Amikor eldöntöttem az indulást, már akkor is érezhető volt a kiábrándulás a régi ellenzéki ajánlatból, amit a DK testesít meg. Budapesten nyilvánvaló az elégedetlenség a Fidesz Budapest-politikáját illetően, ezt nemhogy az ellenzéki szavazók, de még a kormánypártiak jelentős része is osztja vagy érzi. Tehát itt van az ideje egy új városvezetési ajánlatnak.

MN: Miért nem kormányt váltunk, ha a Fidesz politikájával van gond?

VD: Azt 2026-ban lehet, arról egy másik választás szól. Ráadásul nekem a városvezetéssel kapcsolatban nem szorítkozik arra a kritikám, hogy a kormány nem ad elég pénzt. Persze, nem ad, de szerintem ami pénze a fővárosnak van, azt sem használja föl megfelelően. Ebben a kampányban figyelek arra, hogy semmi olyasmit ne kérjek számon Karácsony Gergelyen, amire azt lehet mondani, hogy a kormány miatt nem teljesíthette, mert ez nem lenne korrekt. De amikor a köztéri kukák leszerelését, a járatritkítást, vagy éppen az állatvédelem teljes elhanyagolását kérem számon, azok mind olyan témák, amelyekben a mai erőforrások mellett is lehetne sokkal többet elérni.

MN: Nem az fogja eldönteni a jövőnket, hogy hány kuka van. Az állatvédelem mennyire jó hívószó Budapesten?

VD: Nem mérések alapján alakítottuk ki ezt a politikát, ezért nincs erre válaszom. Számomra ez elvi kérdés, régóta igyekszem ezért tenni, sok állatot örökbe fogadtam, kerestem nekik gazdát, mindig is támogattam a civileket, akik ezzel foglalkoznak. Nyilván közlekedési szakértőként kevesebbet beszéltem erről. Látom azt, hogy a hozzánk hasonló nagyvárosok e téren mire képesek. Nem állítom, hogy a főváros legtöbbeket érintő, legsürgetőbb ügye ez. De sokat mond el egy közösségről, hogyan bánik a neki kiszolgáltatott állatokkal. Tavaly ősszel a Vérmezőn találtam egy vérző fejű macskát. Az Illatos úton nem tudtak segíteni, civilek vitték el végül az állatot. Eszembe jutott ez a történet, és kikértem az adatokat. Tarlós alatt pontosan ugyanannyi macskakennel volt, mint most: 29 darab egy ekkora városban. Készséggel elhiszem, hogy a kormány miatt nem lehet semmit csinálni, de azt azért ne mondjuk, hogy plusz harminc macskakennelt Orbán Viktor miatt nem tudott a főváros kihelyezni. Ezt inkább példaként említem arra, hogy csak a kormány és a főváros harcában tematizálható ügyekben van aktivitás, és ami nem illeszkedik bele ebbe a narratívába és nem a lájkbajnokság része, azzal nem is foglalkoznak. Ezt hívom pártpolitikai csatatérnek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.