Magyar Narancs: Van jogsija?
Vitézy Dávid: Nincs. Sosem volt rá szükségem. Mindig is tömegközlekedtem, igyekszem olyan helyekre menni nyaralni, hogy tömegközlekedéssel bejárható legyen, ebből kicsit sportot is űzök. Még az igen kevéssé fejlett Nicaraguában is helyi busszal mászkáltam. Mindig Budapesten dolgoztam, amikor nem külföldön. Egyébként majdnem elkezdtem jogsit szerezni, mert több munkám lett Észak-Amerikában, és olyan városokba keveredtem, ahol semmi tömegközlekedés nincs, Uberre várni pedig néha fél óra. Azt gondoltam, ha mondjuk Texasban kell dolgoznom – amúgy tömegközlekedési projekteken –, akkor muszáj lesz megszereznem a jogsit. Végül nem jutottam odáig.
MN: Miért nem Texas, miért Budapest?
VD: Ezt a közvetlen környezetemben is meg szokták kérdezni. Csalódott vagyok, hogy a város mennyire nem fejlődik, főleg térségünk nagyvárosaival összevetve. Tökéletes időzítés nyilván sosincs a politikában. Amikor eldöntöttem az indulást, már akkor is érezhető volt a kiábrándulás a régi ellenzéki ajánlatból, amit a DK testesít meg. Budapesten nyilvánvaló az elégedetlenség a Fidesz Budapest-politikáját illetően, ezt nemhogy az ellenzéki szavazók, de még a kormánypártiak jelentős része is osztja vagy érzi. Tehát itt van az ideje egy új városvezetési ajánlatnak.
MN: Miért nem kormányt váltunk, ha a Fidesz politikájával van gond?
VD: Azt 2026-ban lehet, arról egy másik választás szól. Ráadásul nekem a városvezetéssel kapcsolatban nem szorítkozik arra a kritikám, hogy a kormány nem ad elég pénzt. Persze, nem ad, de szerintem ami pénze a fővárosnak van, azt sem használja föl megfelelően. Ebben a kampányban figyelek arra, hogy semmi olyasmit ne kérjek számon Karácsony Gergelyen, amire azt lehet mondani, hogy a kormány miatt nem teljesíthette, mert ez nem lenne korrekt. De amikor a köztéri kukák leszerelését, a járatritkítást, vagy éppen az állatvédelem teljes elhanyagolását kérem számon, azok mind olyan témák, amelyekben a mai erőforrások mellett is lehetne sokkal többet elérni.
MN: Nem az fogja eldönteni a jövőnket, hogy hány kuka van. Az állatvédelem mennyire jó hívószó Budapesten?
VD: Nem mérések alapján alakítottuk ki ezt a politikát, ezért nincs erre válaszom. Számomra ez elvi kérdés, régóta igyekszem ezért tenni, sok állatot örökbe fogadtam, kerestem nekik gazdát, mindig is támogattam a civileket, akik ezzel foglalkoznak. Nyilván közlekedési szakértőként kevesebbet beszéltem erről. Látom azt, hogy a hozzánk hasonló nagyvárosok e téren mire képesek. Nem állítom, hogy a főváros legtöbbeket érintő, legsürgetőbb ügye ez. De sokat mond el egy közösségről, hogyan bánik a neki kiszolgáltatott állatokkal. Tavaly ősszel a Vérmezőn találtam egy vérző fejű macskát. Az Illatos úton nem tudtak segíteni, civilek vitték el végül az állatot. Eszembe jutott ez a történet, és kikértem az adatokat. Tarlós alatt pontosan ugyanannyi macskakennel volt, mint most: 29 darab egy ekkora városban. Készséggel elhiszem, hogy a kormány miatt nem lehet semmit csinálni, de azt azért ne mondjuk, hogy plusz harminc macskakennelt Orbán Viktor miatt nem tudott a főváros kihelyezni. Ezt inkább példaként említem arra, hogy csak a kormány és a főváros harcában tematizálható ügyekben van aktivitás, és ami nem illeszkedik bele ebbe a narratívába és nem a lájkbajnokság része, azzal nem is foglalkoznak. Ezt hívom pártpolitikai csatatérnek.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
