Interjú

„Többséget teremteni nekem van nagyobb esélyem”

Vitézy Dávid főpolgármester-jelölt

Belpol

Távlati tervei vannak, mert fontosnak tartja a hosszú távú víziókat. Nem a nagyberuházásokat kéri számon a főváros vezetésén, hanem az olyan kis ügyeket, mint például harminc macskakennel beszerzése. Az LMP főpolgármester-jelöltjével beszélgettünk.

Magyar Narancs: Van jogsija?

Vitézy Dávid: Nincs. Sosem volt rá szükségem. Mindig is tömegközlekedtem, igyekszem olyan helyekre menni nyaralni, hogy tömegközlekedéssel bejárható legyen, ebből kicsit sportot is űzök. Még az igen kevéssé fejlett Nicaraguában is helyi busszal mászkáltam. Mindig Budapesten dolgoztam, amikor nem külföldön. Egyébként majdnem elkezdtem jogsit szerezni, mert több munkám lett Észak-Amerikában, és olyan városokba keveredtem, ahol semmi tömegközlekedés nincs, Uberre várni pedig néha fél óra. Azt gondoltam, ha mondjuk Texasban kell dolgoznom – amúgy tömegközlekedési projekteken –, akkor muszáj lesz megszereznem a jogsit. Végül nem jutottam odáig.

MN: Miért nem Texas, miért Budapest?

VD: Ezt a közvetlen környezetemben is meg szokták kérdezni. Csalódott vagyok, hogy a város mennyire nem fejlődik, főleg térségünk nagyvárosaival összevetve. Tökéletes időzítés nyilván sosincs a politikában. Amikor eldöntöttem az indulást, már akkor is érezhető volt a kiábrándulás a régi ellenzéki ajánlatból, amit a DK testesít meg. Budapesten nyilvánvaló az elégedetlenség a Fidesz Budapest-politikáját illetően, ezt nemhogy az ellenzéki szavazók, de még a kormánypártiak jelentős része is osztja vagy érzi. Tehát itt van az ideje egy új városvezetési ajánlatnak.

MN: Miért nem kormányt váltunk, ha a Fidesz politikájával van gond?

VD: Azt 2026-ban lehet, arról egy másik választás szól. Ráadásul nekem a városvezetéssel kapcsolatban nem szorítkozik arra a kritikám, hogy a kormány nem ad elég pénzt. Persze, nem ad, de szerintem ami pénze a fővárosnak van, azt sem használja föl megfelelően. Ebben a kampányban figyelek arra, hogy semmi olyasmit ne kérjek számon Karácsony Gergelyen, amire azt lehet mondani, hogy a kormány miatt nem teljesíthette, mert ez nem lenne korrekt. De amikor a köztéri kukák leszerelését, a járatritkítást, vagy éppen az állatvédelem teljes elhanyagolását kérem számon, azok mind olyan témák, amelyekben a mai erőforrások mellett is lehetne sokkal többet elérni.

MN: Nem az fogja eldönteni a jövőnket, hogy hány kuka van. Az állatvédelem mennyire jó hívószó Budapesten?

VD: Nem mérések alapján alakítottuk ki ezt a politikát, ezért nincs erre válaszom. Számomra ez elvi kérdés, régóta igyekszem ezért tenni, sok állatot örökbe fogadtam, kerestem nekik gazdát, mindig is támogattam a civileket, akik ezzel foglalkoznak. Nyilván közlekedési szakértőként kevesebbet beszéltem erről. Látom azt, hogy a hozzánk hasonló nagyvárosok e téren mire képesek. Nem állítom, hogy a főváros legtöbbeket érintő, legsürgetőbb ügye ez. De sokat mond el egy közösségről, hogyan bánik a neki kiszolgáltatott állatokkal. Tavaly ősszel a Vérmezőn találtam egy vérző fejű macskát. Az Illatos úton nem tudtak segíteni, civilek vitték el végül az állatot. Eszembe jutott ez a történet, és kikértem az adatokat. Tarlós alatt pontosan ugyanannyi macskakennel volt, mint most: 29 darab egy ekkora városban. Készséggel elhiszem, hogy a kormány miatt nem lehet semmit csinálni, de azt azért ne mondjuk, hogy plusz harminc macskakennelt Orbán Viktor miatt nem tudott a főváros kihelyezni. Ezt inkább példaként említem arra, hogy csak a kormány és a főváros harcában tematizálható ügyekben van aktivitás, és ami nem illeszkedik bele ebbe a narratívába és nem a lájkbajnokság része, azzal nem is foglalkoznak. Ezt hívom pártpolitikai csatatérnek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.