Az Európai Bizottság korábbi alelnöke, Viviane Reding már tavaly szeptemberben azt követelte, hogy az Európai Néppárt – amelynek Reding és Orbán is tagja – zárja ki soraiból a Fideszt. Most azt írja a Die Weltben közölt cikkében – amelyet a 168 Óra szemlézett –, hogy áldatlan szövetség formálódik az uszító Orbán Viktor és Kaczyński között, akik a szlovák és a cseh kormánnyal együtt az unió alapjait igyekeznek kikezdeni. Ezek a kormányok haszonelvű módon csak arra hivatkoznak, ami nekik közvetlenül előnyös. Ezt az önzést azután nacionalista lármával hirdetik. Reding rámutat, hogy akinek nem fontos az emberi méltóság, a szabadság, egyenlőség és testvériség, annak érdemes elgondolkodnia azon, hogy valóban Európához akar-e tartozni. Ha úgy dönt, hogy megy, senki sem fogja marasztalni. Európának csapatjátékosok kellenek, és nem kerékkötők. (A további részleteket lásd itt!)
| ||
Reding befolyásos politikus, de már nem tartozik az EU vezetői közé. A baj az, hogy nem csak ő gondolkodik így. Decemberi interjúnkban Jávor Benedek EP-képviselő magyarázta el részletesen és meggyőzően azt a folyamatot, amely akár Magyarország unióból való kirekesztéséhez is vezethet. Ezt idézzük most, a teljes interjút itt olvashatják.
„A nagy veszély az, hogy erősödnek az európai integráció szétesése felé mutató folyamatok. A magállamokban egyre szélesebb körben alakul ki az a meggyőződés társadalmi, politikai, de akár kormányzati szinten is, hogy az új perifériaországok kihasználják az uniós intézményrendszert. A kelet-közép-európai országok csak addig ragaszkodnak az európai szolidaritáshoz, amíg az a pénzek lehívásáról szól, amíg lehetőség van arra, hogy a német és holland adófizetők pénzét eljuttassák a helyi oligarcháikhoz. Ám ha a szolidaritás számukra kényelmetlen vagy politikailag nem kívánatos lépéseket igényelne, azonnal felmondják az együttműködést. Nem pusztán morális kételyről van szó; az európai döntéshozók azzal néznek szembe, hogy a tervezett integrációs lépéseik rendre elbuknak a kelet-európai tagállamok ellenállásán – és ebben Magyarország az élen jár. Amit a magyar kormány a menekültügyben képvisel, az elsősorban nem azért kellemetlen, mert Magyarország mást mond, mint amit Brüsszel. De az unió vezetői azt látják: míg ők a közös megoldást keresik, addig a végrehajtást néhány tagállam megakadályozza – erre tökéletes példa a kvótarendszer bíróság előtti megtámadása. Hosszú távon ez ahhoz a meggyőződéshez vezethet, hogy Európát nem lehet egységesen továbbvinni az integráció útján, mert néhány tagállam e folyamatot aktívan gátolja. Innen már csak egy lépés, hogy kialakuljon egy olyan általános nézet, hogy akkor el kell engedni ezeket az országokat, járják a saját útjukat. Ez nem az unióból kizárást jelenti, hanem a kétsebességes Európa létrejöttét, ahol a magországok egyre jobban elmélyítik az integrációt, a periférián lévők viszont nagyobb szabadságot kapnak akár a jelenlegi keretek lazítására is – csak ne akadályozzák a többieket a haladásban.
| ||
A folyamat könnyen önerősítővé válhat, mert mindkét rész elfogadja, hogy nem kell erőltetni bizonyos országok integrációját, Magyarország és a hozzá hasonlóan gondolkodó országok nyugodtan erősíthetik az általuk kívánatosnak tartott nemzeti szuverenitást. A kétsebességes Európa felé tett fontos lépés a 2020 utáni költségvetés tervezése lehet, amely legkésőbb 2017-ben elkezdődik. Ha addig maradnak a jelenlegi politikai frontvonalak, akkor az unió olyan költségvetést hoz létre, amely jelentősen visszavágja a kohéziós politika forrásait. A nyugat-európai vezetők joggal mondhatják, hogy minek finanszírozzák ezeket – a sokszor ráadásul korrupt – országokat, amikor cserébe nem kapnak támogatást a nekik fontos lépések meghozatalához. Orbán rendre kifejti: Magyarországnak azért nem érdeke kilépni az unióból, mert közvetlen anyagi haszna származik a tagságból. Ha tehát a 2020 utáni kohéziós politika a támogatást számottevően mérsékli, az az uniós tagság vonzerejét is jelentősen csökkenti az Orbánhoz hasonlóan gondolkodó politikusok szemében. A végén aztán mindkét fél azon dolgozik majd, hogy megszabaduljon a másiktól. És amekkora balszerencséje van Magyarországnak, ez még sikerülhet is.”
