"Gyula, Gyula, Gyula, Gyula, Gyula, Gyula, Gyula."
"Mit istenkedik itten?"
"Gyula, Gyula, Gyula, Gyula."
"Na. Aggyak húsz forintot?"
"Aggyá´."
"Akkor adok, ha időben jön a vonat."
A Barátság étterem összes - és gyakorlatilag egyetlen - termeiben zajlik a helyi verbálszkander-bajnokság selejtezője, a részvétel számít, nem a csattanó: a versenyzők sem tudják, miről beszélnek. A rendes, fizikai igénybevétellel járó szkander-kupát valamikor tavaly ősszel szervezték, az eseményről készült fotók a faliújságot díszítik. Elmulasztottuk feljegyezni, ki lett a szkander bég.
"Majd ha bejön a vonat. Ha nem késik, majd adok." Hehe.
"Hol a kannád?"
"Elitta."
Röhög a kocsma. A fiúk szilaj viccelődésben vannak, a Barátságban dúl a druzsba. Este fél hét körül lehet az idő, a törzsközönség a söntésre és "egy kis vörös meg fehér" kipárolgására támaszkodik; a község semmit sem bíz a véletlenre, a szemközti intézményt úgy hívják, hogy Ramszesz Discotech.
Itt élhetnek azok a "kis gazdák" (értsd: földművelőcskék, parasztocskák) - és ez lehet az a "józan paraszti ész" -, akikről a kies Kelenföldön született Deutsch Tamás polgártárs hétfőn reggel a Napkelte műsorában lelkendezett; ő csak tudja, miről beszél, nemegyszer látták, amint a kelenföldi bikás parkban barátságosan meglapogatja a fémből készült állat tomporát, majd a szoborra kapcsolja a fejőgépet. Elég vidám négy évünk lesz, ha a szorgos polgárok naponta megdicsérik majd az agrárszféra bölcs képviselőit, akik között szép számban vannak Nobel-díjas vegyészek és harvardi professzorok.
De ne legyünk igazságtalanok. És: "Ne nyolcszáz forint legyen egy kiló hús, meg hatszáz."
"Hanem?"
"Hanem háromszáz."
"A választási malacnak meg százötven kilója" - de ne várjon senki megfejtést: ez tény-e vagy vágyakozás.
Hol vagyunk? Mi ez az egész?
Az első fordulóban két megye - Hajdú-Bihar és Szabolcs-Izé-Akármi - alulteljesített, a miérten törjék a fejüket az élhető országban reménykedő és a választók előrelátó bölcsességét magasztaló fűzfapolitológusok; Hajdú-Biharban az első fordulóban a választásra jogosultak 61,24 százaléka szavazott a Riskára és a Pejkóra, a málnára és a tormára; 44 ezer 419 polgártárs etette inkább állatait, vagy kapálta a környék megélhetését biztosító terményeket: valahogy így lett eredménytelen az első forduló, és maradt hoppon tizenegy jelölt (hogy aztán a visszalépések után egy indulónak már csak öt vetélytárssal kelljen számolnia).
A legeslegalacsonyabb részvételi arány a hajdúhadházi körzetben volt, itt van Hajdúsámson, a Barátság pedig egy hajdúsámsoni étterem. Ez pedig a második forduló napja.
"Vártunk", indokolja az első fordulóról való távolmaradásukat a szavazóhelyiségből távozó család. "Túl sok jelölt volt, nehéz tizenegy között dönteni. Mára tisztábbak a viszonyok, van értelme a szavazásnak. Így most mi vagyunk az a bizonyos egy százalék, ami eldönti, hogy ki fog győzni." Rossz lehet egy exit pollosnak: a szavazópolgártárs azt ismételgeti, hogy döntése titkos, ahhoz nekünk semmi közünk. Az sem zavarja, hogy nem is kérdezzük tőle. "Egyék meg azt, amit főztek", mondja arról a pártról, amire leadta szavazatát. Nézünk bambán, nem értjük pontosan, mit mondott, melyik lehet az az országos listát állító párt, aki majd megeszi azt, amin négy évig munkálkodott. Mert az lehet ugyan bármelyik: a Magyar Biciklista Fórum, élén Lezsákkal, a Nagy-Magyarországként darabjaira hulló KDNP, a Fidesz, másokról ezúttal ne essék említés. Alanyunk meg néz ránk, úgy érzi, hogy elszólta és elárulta magát, mindegy: "Az MSZP-re szavaztunk, hát ők csináltak itt mindent az elmúlt időszakban, mér´ egye más meg azt, amiért ők dolgoztak?" Bonyolult a magyar nyelv, lám, többféleképpen értelmezhető egy szólás; a szívatásról is attól függően alkotunk véleményt, hogy a f... (vulg.) melyik végén állunk.
Van tehát hat jelölt, akik között választani kell Hajdúhadház és környéke lakóinak: Szántó Mihály (MSZP), Láyer József (Fidesz), Bertók Béla (FKgP), Köles Zoltán (SZDSZ), Kapronczi Mihály (MIÉP) és a független Szima Róza.
"Itt a kisgazdáknak kellene nyerniük, már csak a környék miatt. De annyira hangos a vezetőjük, hogy az itteniek félnek rá szavazni", fogad bennünket az egyik helyi illetékes, aki "hivatalból mindenkit ismer". "Láyer? Egy nagydarab, kopaszodó, negyvenes ember. Szántó? Magas, nagydarab férfi, állatorvos. Õ volt az előző ciklusban a képviselőnk, a kimértségéért tisztelem. Bertók? Magas, vékony, a debreceni tanítóképzőben dolgozik. Volt itt kampánygyűlése, egy óra alatt nagyon szépen elmondta, hogy mit akar megvalósítani. Nekem mindegyik szimpatikus", vázolja a helyi jelöltek közötti választás nehézségeit az asszony.
Tétován körülnézünk, de nem látunk semmit (átugorható rész)
Nyírábrány. A Panoráma útikönyvből hiányzik a neve, de ennek ellenére a település él, létezik, és nem alaptalanul büszke magára: az Ábrányi Kornél Művelődési Ház egyik tárlójában az Ábrányiak családfája jelzi, hogy az eredménytelen szavazás miatti érdeklődésünk sehol sincs a Pirk Ottmár (1255) vagy az Ehelleus Péter (1326) iránti szükséges tisztelet mellett. A nagy ősök emléke pillanatnyilag háttérbe szorul, a szavazóbizottság tagjai, tanulva a korábbi érdektelenségből és unalomból, magukkal hozták a családi fotóalbumokat. Kisgyerek kutyával, nagymama seprűvel, anyós üléssel, málnaszüret láda sörrel, hogy csak a látványosabbakat idézzük a múlt Orwo- és Kodak-lenyomataiból. Bár lehet, hogy nem volt alaptalan a szavazóbizottság félelme, a vasárnapi ebéd után folyamatosan érkeznek a szavazókörbe az ábrányiak.
"Nehogy még egy tatárjárás legyen", mondja a szavazás után egy idős ember; nyilván azért fél, mert személyesen látta Batu kánt falvakat felperzselni. Úgy látszik, itt minden érzés a múltban gyökerezik. Pedig a jövő is rejteget még számos jót és szépet: június 27-én a szórakoztató esten fellép Herman Júlia (nóták, örökzöld dallamok), Szilvia (sztriptíztánc), a művelődési ház moderntánc-csoportja, a sztárvendég: Maksa Zoltán humorista. Belépő: 1000 Ft. Júniusban hüllőkiállítás is lesz (a hüllőket a debreceni terrárium szállítja), a fetisiszta szekció közgyűlése viszont elmarad.
"Nincs itthon a férjem, kivitte az ebédet a libagondozónak", fogad Szántó Mihály szocialista képviselő felesége. A várakozás idejére étterembe vonulnánk, de nincs. Azaz van, de "nem működik". Marad a Mini cukrászda, amelyik könnyen a vendéglő sorsára juthat: egy műkedvelő tisztiorvos is a pecsétjéhez kapna, ha látná, amint a fiatalasszony először kívülről törli meg a fagyispultot, aztán a rongyra rakódott kórokozóknak ad még egy esélyt: nagy műgonddal simítja végig a fagyistálak szélét, gyengéden ösztökélve lerakódásra a koszt.
"Szopik Debrecen", szól egy vendég a kocsmában az asztalán álló üres poharakhoz és a hamutálhoz, majd a földre dobja a csikket, és kis híján utánuk veti magát a mélybe. Civis right. Sose tudjuk meg, mire gondolt (a DVSC az előző nap szopott), az ábrányi polgártárs biciklire száll, és életét, valamint a forgalom biztonságát erőteljesen veszélyeztetve, elindul egy másik kiváló határőrközség irányába.
Akik között választottak
Szántó Mihály "politikai apátiával" magyarázza az első forduló alacsony részvételi arányát; és kiábrándulásból neki is jutott elég: készséggel elismeri, hogy az elmúlt négy év alatt nem sikerült megvalósítania elképzeléseit. Azt hitte, könnyebb lesz. A térség - amelyik Szántó doktor szerint "nem elmaradott, az rossz terminológia", hanem hátrányos helyzetű - felzárkóztatása még várat magára, pedig ez lenne a legfontosabb; a fejlett és beruházásokkal telített Dunántúl helyett ide, a román és ukrán határ közelébe csalogatni az új befektetőket. Munkahelyeket teremteni, felrázni a sorsukba beletörődött embereket, nemzetközi határátkelőhelyet nyitni... Szántó Mihály szerint az első négy év nem volt elég arra, hogy látványos változás következzen be, a következő négy év lesz sorsdöntő. Ha lesz mandátum, ugye, délután öt óra után vagyunk még csak.
Szántó kampányának az lehetett (volna) az erőssége, ami. Képviselő-állatorvosként napi kapcsolatban volt a bázissal, elletés közben interpellálhattak a polgárok, az eboltás felért egy fogadónappal. A kampány idején végigjárta a körzet összes települését, fórumokat tartott ismerős arcoknak: a politikai érdeklődés nem jellemzi a körzetben élő polgártársakat. A párton kívüli képviselőnek az elmúlt két hétben alaposan besegített az MSZP: korábban csak Szűrös Mátyás jött el hozzá, most kampányolt itt Horn Gyula és Baja Ferenc. Meg is lett a böjtje, lásd a keretes anyagban közölt végeredményeket.
Szántó doktor az elmúlt négy évben sem adta fel praxisát és vállalkozását (libázik, mondhatni), nagy riválisa, Láyer József (Fidesz) viszont úgy döntött: hivatásos képviselő lesz, ha bekerül az Országgyűlésbe - de ez a ha persze már korábban eldőlt: Láyer a megyei listán is jelölt volt, az urnazárás előtt pár perccel már a képviselőség biztos tudatában nyilatkozhatott. A kissé rezignált Szántó doktorral ellentétben Láyer képviselő(jelölt) dinamikus és ambiciózus, ahogy egy alternatívát jelentő jelölthöz illik; tervei és elképzelései ugyanakkor szinte pontról pontra azonosak a szocialisták által támogatott állatorvoséval. Felzárkózás, határátkelőhely és közbiztonság. És még: a cigányság helyzetének javítása. Országos szinten a közoktatási kérdésekben érdekelt a jelölt-pedagógus, a pártprogram vonatkozó részének kidolgozásában is részt vett, az oktatási ügyekkel foglalkozó "Pokorni-kabinet" tagja.
Illúziói azonban nincsenek. Ahhoz, hogy a jelenleg kishatárforgalmat bonyolító ábrányi átkelőhely nemzetközivé terebélyesedjen (amivel a térség bekapcsolódna a nemzetközi árufuvarozás vérkeringésébe s a többi), pénz kell, idő és lobbizás. Pénz, idő és lobbizás dolga lesz az is, hogy a "minden faluban huszonnégy órás rendőri jelenlétet" program megvalósulhasson. Az iskolabővítéshez, a romaprogramhoz szintén gempa kell.
Összeszámoljuk, hogy mekkora összegről beszélünk tulajdonképpen: ahhoz, hogy a térség sorsa kicsit is jobbra fordulni kezdjen, mintegy félmilliárd forintot kell a leendő jelöltnek a budapesti pénzlelőhelyekből kitaposnia. Idő? Van: az átkelőhely úgy két éven belül megépülhetne, a többihöz jó, ha egy ciklus elég lesz. A romaprogram átnyúlik a következő ciklusokba. Láyer képviselő(jelölt) csak akkor nem fog nagyot nézni négy év múlva, ha választóinak elmagyarázta: nem azért kell rá szavazniuk, mert hamarosan jobban fognak élni.
Rövid távon Hajdúhadház környékén nem változhat semmi.
*
Hazafelé tartunk, amikor a Kossuth rádió választási műsorában a győztes párt vezetője megkérdezi a riportert, hogy ismeri-e a róla szóló viccet. "Nem készültem önből", ismeri be a tudósitó, majd végighallgatja Orbán Viktor tréfáját. Vecsésnél bennünk is felmerül, vajon hányan nem készültek Orbánból?
- pálinkás-szüts, makai -
Eredmények
| 1. Láyer József (Fidesz - MPP): | 37,03% | (7653 szavazat) |
| 2. Dr. Szántó Mihály (MSZP): | 35,04% | (7241 szavazat) |
| 3. Dr. Bertók Béla (FKgP): | 14,64% | (3026 szavazat) |
| 4. Köles Zoltán (SZDSZ): | 7,33% | (1514 szavazat) |
| 5. Kapronczi Mihály (MIÉP): | 3,32% | (687 szavazat) |
| 6. Dr. Szima Róza (független): | 2,63% | (544 szavazat) |
(Forrás: BM Központi Nyilvántartó és Választási Hivatal;
