Vitézy Tamás portréja - 1.

Hajóhoz kikötő is kell

Belpol

Felszámolási eljárás indult a Vitézy Tamás horvátországi befektetéseit működtető Adriatiq Islands Group Hotels hazai leányvállalatával szemben, de Horvátországból sem érkeztek jó hírek az elmúlt években: az üzletember érdekeltségébe került primosteni turisztikai ingatlanokat kezelő cég ügyében hivatali eljárások, nyomozások indultak. A magyar és a horvát céget is tetemes adósság terheli. Az idáig vezető utat mutatjuk be.

Volt egy hajóm, kellett hozzá egy kikötő - emlékei szerint e pofonegyszerű ok miatt kezdett bele horvátországi tengerparti befektetéseibe Vitézy Tamás, a Fideszhez közel álló milliárdos üzletember, akit nemcsak rokoni szál (bátyja első felesége Orbán Viktor édesanyjának a testvére), de jó barátság is fűz a miniszterelnökhöz. (Lásd: A bécsi nagykövet hátszele, Magyar Narancs, 2012. február 11.) Vitézyt "izzó vitorlázási szenvedélye" vitte az Adriára - erről részletesen mesélt 2005 tavaszán a De Luxe magazinnak.

Borbarát megoldás

Mint elmondta, végül egy katamarán mellett döntött, amit azért választott, mert olyan simán siklik a vízen, hogy nem ömlik ki a vörösbor a fedélzeten. Hátránya volt viszont a mérete, a szélessége miatt nem lehetett egyik dalmát kikötőben sem kínlódás nélkül kiemelni. Egy ideig Korfun, aztán Sukosanban horgonyzott vele, végül a megoldást az általa megvalósított tribunji kikötő jelentette, ahová telepített olyan darut, amivel kényelmesen vízre bocsáthatja a hajót.

Vitézy a 2000-es évek elején, az első Orbán-kormány idején kezdte horvát terjeszkedését. A tribunji kikötő beruházását a sibeniki körzethez tartozó primosteni kikötő, kemping, szálloda átvétele követte, majd lettek szállodái Hvar szigetén, Gradacban, a makarskai riviérán, valamint a Peljesac-félszigeten. Az általa felépített és elnökölt Adriatiq Islands Group Hotels (AIGH) létesítményei majdnem Dubrovnikig sorakoznak a tengerparton. Az AIGH tanácsadó testületét ismert jobboldali közgazdászok alkotják, közöttük Töröcskei István, a Széchenyi Bank alapítója, az Államadósság Kezelő Központ vezetője, Boros Imre, az első Orbán-kormány PHARE-támogatásokért felelős minisztere, Bod Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke, Orbán Viktor korábbi gazdasági főtanácsadója.

Az AIGH magyar leányvállalata, az Adriatiq Islands Group Hungary Kft. egyik ügyvezetője 2010. februárig Habony Árpád volt, a miniszterelnök befolyásos kommunikációs tanácsadója, a rezsicsökkentés állítólagos szellemi atyja. (Habony-portrénkat lásd: Az árnyékelnök, Magyar Narancs, 2011. szeptember 1.) A választási év elején Habony együtt köszönt le tisztségéről Szalay-Bobrovniczky Vince bécsi magyar nagykövet testvérével, Szalay-Bobrovniczky Kristóffal, aki 2004 és 2007 között többek közt az Infocenter.hu Zrt. tulajdonában lévő Heti Válasz vezető tisztségviselője volt, lapigazgatóként is dolgozott. (Szalay-Bobrovniczky igazgatósági tagja a Giró-Szász András kormányszóvivő által gründolt Századvég Gazdaságkutató Zrt.-nek, és ő vezeti Giró-Szász másik saját alapítású cégét, a Strategopolis Kft.-t is.) Idén márciusban felszámolási eljárás indult a 2011-ben mínusz 40 milliós adózott eredményt produkáló, a saját tőkéjét 202 millió forint negatívba fordító társasággal szemben.

Vitézy Tamás egyike Magyarország legsikeresebb üzletembereinek - ezt az AIGH honlapjáról tudjuk meg. A felsőfokú minősítés nem alaptalan: 2003-ra 2,8 milliárdos vagyonával a száz leggazdagabb magyar toplistájára írta fel magát, 2006-ban már 5,8 milliárd, 2009-ben 9 milliárd forinttal szerepelt az elitklubban.

Vesztek gázt?

A rendszerváltozást követően kivirágzott magántulajdon-alapú magyar gazdaságban nem egyedülálló sikertörténet Vitézy Tamásé. A végzettségét tekintve kohómérnök Vitézy 1990 előtt a Ganz Mávag mozdonygyárában dolgozott főmérnökként. "Kihasználta az átalakuló magyar gazdasági, társadalmi viszonyokat, számos magánvállalkozást hozott létre" - közli magáról az AIGH oldalán. 1990-ben megalapítja a svájci kenő- és karbantartó kémiai anyagok importjával foglalkozó Nicro Kft.-t. E társaság, amelynek tulajdonrészétől 1996-ban vált meg, jelentőségében kismiska volt a két évvel később létrehozott Euro-Bridge (EB) Kft.-hez képest. A földgázimporttal foglalkozó cég az orosz gázexport konkurenciájaként a teljes magyar import 8-10 százalékát szerezte be Ukrajnából a Mol számára. A földgázimportba a tribunji vitorláskikötő építéséhez hasonló egyszerű okok miatt vágott bele. "Baráti kapcsolatok révén elvetődtünk Ukrajnába, ahol megkérdezték, nem akarunk-e földgázt venni?" - vallott erről a Manager Magazinnak 2007-ben. Ugyanakkor feltételezhető, hogy nem csupán baráti kapcsolatok alapozták meg a gázbizniszt: Vitézy már 1991-ben megvetette lábát Ukrajnában, amikor a Marketin Verobnisztvo Kommercija Ukrajna nevű társasággal idehaza megalapította a máig létező Uni Kft.-t.

Vitézy az ukrán barátok ajánlatára nem tudott nemet mondani. Bementek a Molba, és elmondták, mit szeretnének. És az olajtársaság sem mondott nemet. Amint az index.hu-nak az orosz-ukrán- magyar gázkereskedelem rendszerváltozás utáni történetét leíró riportjából kiderül, az Euro-Bridge ukrán tárolókban tartott gázt szállított Magyarországra. Ezek voltak a legendás kilencvenes évek, amelyek első fele szomszédunknál is az elnyert függetlenség utáni helyezkedéssel, pozíciószerzéssel telt. Viktor Csernomirgyin orosz miniszterelnök akkor építette állami óriássá a Gazpromot; ezt az átalakulási állapotot lovagolta meg Ukrajnában is Vitézy. A gázkivitel menedzseléséhez nem kispályás játékosok kellettek a határ túloldalán, hiszen Ukrajna maga is importra szorult, az ország tartalékait érthetően nem export céljaira képezték. Rendkívüli engedélyekre volt szükség, de akkoriban az ukrán állami gázvállalatok pénz híján voltak, és a rendszert az ösz-szeomlás fenyegette - a többi sejthető.

1996-tól az EB tulajdonosi körébe bekerül a titokzatos, angliai O and G Minerals Ltd. offshore cég, amelynek kézbesítési megbízottja Vitézy ügyvédje, Cseszlai János. Az O and G máig Vitézy társtulajdonosa a cégben. A Manager Magazin azon felvetésére, hogy ezek az O and M-ben lévő angolok körülbelül annyira angolok, ahogyan Vitézy, az üzletember ekképp magyarázta az offshore cégpolitika előnyeit: "Az ukránokkal nem lehet úgy kereskedni, hogy nekik ne legyen jó. Létre kellett hozni egy céget, amelyben ők is érdekeltek. Az offshore cégek a globalizáció szülöttei. El tudnám mondani, hogy a neoliberális politika hogyan hozta létre ezeket. Ha egy piacon talpon akarunk maradni, akkor használni kell minden olyan eszközt, amelyet a multik saját maguknak kitaláltak. Ha nem használjuk, akkor menthetetlenül elpusztulunk. Üzletileg miért elítélendő?" (Vitézy különösen érdekes a későbbiek ismeretében, amikor a Gyurcsány-kormány idején a Fidesz nekiesett az "offshore-lovagok"-nak.) Azok az angolok valójában ukránok, ismerte el - hozzátéve: azért van igazi angol is, akit az ukránok hoztak, de hogy miképpen számolnak el egymással, az nem rá tartozik. Az ukrán érintettséget egyébként le sem tagadhatta volna, hiszen 1993-1996 között az Euro-Bridge-ben üzletrészhez jutott egy ukrán állampolgár, Igor Szelepej is.

Az Euro-Bridge sikere abban állt, hogy Vitézy ukrán partnerei tíz százalékkal olcsóbban tudtak gázt szerezni, mint amennyiért a Gazprom adta a Molnak, és bár a tíz évnél hosszabbra nyúló import során nem gigantikus menynyiséget szállítottak le, a haszon így is számottevő volt. Ahhoz például elegendő, hogy Vitézy megalapozza a jövőjét, és más ágazatokba fektessen. Az EB prosperitását jelezte, hogy a Vitézy óbudai lakhelyére bejegyzett cégnek, amely egyébként a többi vállalkozásának is helyet ad, 1999 és 2011 között létezett egy balatonlellei fióktelepe, a 92 főt befogadó, kétcsillagos Hotel Part szállodával azonos címen.

A Vitézy eredeti tőkefelhalmozását szolgáló gázkereskedés 2004-ig tartott. Ez az ukrán narancsos forradalom évére esett, ami után a szintén gázkereskedelem révén meggazdagodott, gázhercegnőként emlegetett Julija Timosenkót miniszterelnökké választották. "Kis cég voltunk, és a nagyok asztaláról próbáltuk elvenni a morzsákat, próbáltunk belőle jól élni. Azt viszont tudomásul kell venni, hogy ez az egész üzlet az oroszok privilégiuma. Amíg piciben csináltuk, addig nem volt baj, bár igazából soha sem csináltuk nagyban. Nagyon komoly politikai és anyagi érdekek működnek, ebben józan ember nem nyit csatát, szépen hátrébb lép egyet" - fedte fel a sikertörténet végét Vitézy. Az index.hu szerint egyébként nemcsak a politikai helyzet, hanem idővel a Mol hozzáállása is változott, különböző szerződésmódosításokkal, kötbérezéssel kezdte kiszorítani a konkurens Euro-Bridge-et. A Vitézy által emlegetett hátrébb lépést a mérlegadatok is tükrözik: 2010-es nettó 22 millió forintos árbevétele 2011-re 1,4 millió forintra zsugorodott. A cég fő tevékenységéből, az üzemanyag- és tüzelőanyag-kereskedelemből származó forgalmat mutató üzemi eredménye 2010-ben mínusz 57 millió, 2011-ben mínusz 19 millió forint volt. Az adózás utáni eredményben viszont előrelépett: a 2010-es mínusz 6 milliós gödörből kimászva 2011-ben plusz 56 millió forintos eredményt produkált, ami persze így is messze esik a 2009-es 127 milliós nyereségtől, nem szólva azokról az évekről, amikor forgalma elérte a tízmilliárd forintot.

Mindig igyekezett több lábon állni. Az EB indulásával egy időben Haidekker Tamással, aki az Euro-Bridge felügyelőbizottságában is helyet kapott, újraélesztette az 1899-ben alapított, kovácsoltvas tárgyakat, acélszerkezeteket gyártó Haidekker Hungária vállalatot. A Haidekker és Társa Kerítés-, Kertkapu- és Sodronygyártó Kft.-nek a közelmúltig jól futott a szekere, ők gyártották többek között a japán, a koreai, a holland, az osztrák követség kerítését, a parlamenti lift burkolati védőrácsait, a Gresham-palota kovácsoltvas kapuit, Moszkvában, Varsóban, Prágában dolgoztak, idehaza bevásárlóközpontok tetőszerkezeteit, korlátait készítették. Vitézy a hanyatlás évének tekinthető 2011-ben, amikor mínusz 57 milliós adózott eredményt értek el - 2007-től több adóhatósági végrehajtást kaptak -, kilépett a cégből. A társaságnak idén márciusban elrendelték a felszámolását.

Kokárda és Puch

Vitézyt üzleti megfontolásai során politikai elkötelezettsége sem befolyásolta. Bár nyíltan jobboldali üzletembernek vallja magát, aki ki meri tűzni a kokárdát, nem volt ellenére, hogy 1998 szeptemberében Puch László befogadja a többedmagával 1990-ben alapított mohácsi konzervgyártó cégbe. A Schenk és Társai Kft.-ben az MSZP pénztárnokával 2002. májusig közösködött, a cég Puch távozása után Mo-Konzerv Kft.-ként folytatta működését, majd 2008-tól, amikor Vitézy a cégben közvetlen befolyást szerzett, a társaság profilt váltott, és átállt a gumi-újrahasznosításra, immár Magyar Gumi-újrahasznosító (MGU) Kft. néven. Vitézy 2009. decemberig megőrizte névre szóló üzletrészét: ekkor helyébe az Uni Kft. került, majd 2010-től előbb az Adriatic, utóbb a Primatum FCP nevű luxemburgi befektetési alappal egészült ki a tulajdonosi struktúra. Utóbbi társaság Vitézy adriai vállalkozásaiban is feltűnik szponzorként. Vitézy döntését igazolni látszik, hogy a gumi-újrahasznosítás jövedelmező befektetés, amihez forrásokat lehet szerezni. Az MGU 2011 júniusában adta át Tamásiban az 1,1 milliárd forintos beruházással, 494 millió forintos európai uniós támogatással megvalósult gumiőrlő üzemét. Az avatáson Illés Zoltán (Fidesz) államtitkár mellett Vitézy az MGU 49 százalékos tulajdonosaként szólt az ünneplőkhöz.

Vitézy a lapkiadásba is belefogott. 2004-ben egy szintén brit bejegyzésű offshore cég, a Burdette Limited tulajdonlásával létrehozta a Reform-újság Lap- és Könyvkiadó Kereskedelmi Kft.-t, hogy feltámassza az 1988-ban indult első bulvárlapot, a Reformot. Az újságot két évig tartotta életben, 2006 júniusában, a Fidesz számára vesztes választások után került sor az utolsó lapértekezletre. Szintén ebben az időben dobta piacra a Helyi Théma nevű ingyenes hetilapot a fővárosi kerületekben. Egy 2009-ben készült Népszabadság-interjúban arról beszélt, hogy milliárdokat bukott rajta, de továbbviszi, mert ez számára szolgálat: annak a szellemiségnek a szolgálata, amit az ország az első Orbán-kormány alatt tapasztalt meg.

Tapasztalt tengerész

A 2000-es években vadonatúj befektetési területre lép: vitorlázáshoz, tengerparthoz kapcsolódó idegenforgalmi létesítményeket, főként szállodákat fejleszt Horvátországban, nyilatkozata szerint "összes érdekeltségét ide telepítette". Vitézy visszaemlékezése szerint ezekben az években kezdődött lelkesedése a vitorlázás iránt, az Adrián tanulta a hajózást, majd annyira beleszeretett, hogy megvásárolta az említett vörösborbarát katamaránt. Az új üzlethez kellett egy hozzáértő üzlettárs, Kerekes László, akivel azóta is szoros a kapcsolata. Kerekes az 1990-es évektől foglalkozott hajók bérbeadásával, az AIGH honlapja az egyik legsikeresebb kikötőfejlesztő vállalkozóként, "az adriai térség tapasztalt tengerészeként" mutatja be, noha karrierje az égben kezdődött, a MÉM Repülőgépes Szolgálatánál helikopter- és repülőgép-szerelőként dolgozott. Kerekes indította a rendszerváltozáskor az első hazai műholdvevő készülékeket gyártó céget, a Parsat Kft.-t. A vitorlázással kapcsolatos családi vállalkozása, a Master Yachting Hungary Hajózási és Szolgáltató Kft. 1996-ban indult, 2001 elején Vitézy oldalán megalapítja a balatonfűzfői vitorláskikötőt fejlesztő Master Invest Kft.-t., az év végén pedig a horvát területekre specializálódó Dalmácia Holiday Szálloda- és Kikötőépítő Üzemeltető (DH) Kft.-t. A DH nem áll felszámolás alatt, jóllehet utóbbi évekbeli eredménye az Adriatiq Hungary teljesítményét messze alulmúlja. Az üzletrészeire alapított Raiffeisen bankos jelzálogával jócskán megterhelt Dalmácia Holiday 5 milliárd forinton nyilvántartott eszközeinek értékét az adósság 2011-ben 2,6 milliárd forinttal haladta meg, elérve a 7,7 milliárd forintot, miközben saját tőkéje mínusz 2 milliárd forintra esett, céltartaléka és nettó árbevétele pedig egyaránt nulla forinton állt.

(A cikksorozat a Göbölyös Soma Alapítvány támogatásával valósult meg.)

Neked ajánljuk