A Magyar Televízió Rt.-ben e napokban kapja kézhez a fel-mondólevelét mintegy 170 dolgozó. Miközben a költség-csökkentés szükségességét senki nem vitatja, a döntéssorozat rengeteg indulatot váltott ki a megtépázott intézményben. A Narancs tudósítója az elbocsátások kapcsán húsz jelenlegi és volt tévés munkatárssal, köztük vezetőkkel és beosztottakkal beszélgetve próbált képet alkotni a köztelevízió állapotáról.
"Több mint 25 éve dolgozom itt, és Hankiss Elemér óta a mostani az első vezetés, amelyiken érződik, hogy tényleg akar valamit. Leépí-tették azokat a nagy beszállítókat, akiken keresztül a legtöbb pénz kifolyt, van elképzelésük, és tesznek is annak érdekében. Ha lassan is, de jó irányba indultunk el."
"Sok mindent láttam, de ilyen szintű szervezetlenségre, külső és belső információs káoszra és mutyizásra még itt sem volt példa soha. Az a fő baj, hogy a vezetőknek nincs víziója, nem tudják, hogy mit akarnak, csak válságot kezelnek és a botrányokra reagálnak, abból pedig minden napra jut."
A fenti idézetekben nemcsak az a közös, hogy a látszattal ellen-tétben ugyanarról a közszolgálati televízióról szólnak, hanem az is, hogy mindkét, lapunknak (egy nap különbséggel) megszólaló középszintű vezető névtelenséget kért. Az viszont biztos, hogy a mintegy 1600 fő belsős és 6-800 külsős munkatárssal dolgozó közszolgálati tévé nemcsak a külső szem, de az ott dolgozók számára is átláthatatlan, vagy legalábbis nehezen kiismerhető intézmény. A dolgozók nemcsak a folyamatosan változó külső és belső elvárásokról nem értesülnek (vagy csak egymástól, pletyka formájában), de olykor arról sem, hogy a konkrét munkahelyük éppen melyik szervezeti egységhez tartozik, vagy hogy ki a főnökük. A folyamatos bizonytalanságérzethez a csoportos leépítések idején egzisztenciális félelmek társulnak, s ez csak tovább ront az intézményben uralkodó légkörön.
A zavarodottságot érzékelve a köztévében októberben és novemberben is sor került egy-egy a belső hálózaton élőben közvetített állományi gyűlésre, ahol a munkatársak a vezetői tájékoztatókat követően kérdéseket tehettek fel. A Narancs birtokába jutott felvételeken pontosan érezhető az, amit Rudi Zoltán, a Magyar Televízió elnöke ott (és később lapunknak is) részletesen kifejtett: a köztelevízió egy többnyire idősödő és kedvét szegett gárdájú, egyre bizonytalanabb gazdasági és politikai helyzetű, teljesen kiszámíthatatlan jövőjű, és ma is a hetvenes évek strukturális keretei között működő állami nagyvállalat. (Rudi utólag arra kérte a Narancsot, hogy ne idézzük a vele folytatott, mintegy másfél órás beszélgetés során elhangzottakat, mivel a cikk többi megszólalója által elmondottak mellett számára ellenőrizhetetlenné válna a mondatainak helyi értéke. Sajnáljuk.) A csapongó vezetőségi beszámolókkal és az üzemi tanács vezetőjének szakszervezeti bizalmi jellegű közbevetéseivel fémjelzett, sokórás, terjengős gyűlésekből az erős naftalinszag ellenére néhány fontos momentum jól kivehető volt.
Munka
Nyilvánvaló például, hogy az elnök a köztelevíziót a politika, a média, a megsértett gazdasági és dolgozói érdekkörök támadásainak kereszttüzében álló, ugyanakkor kiemelkedően fontos közfeladatot ellátó intézménynek látja és láttatja, amelynek méltatlan anyagi és tárgyi feltételek közepette kell (kellene) nap mint nap helytállnia. Ez az értékelés pontos, más kérdés, hogy szerencsés-e épp az elbocsátáso-kat magyarázó gyűlésen az ostromlott vár kapitányának szerepében drámai hangon monologizálni. Ráadásul Rudi, miközben a tévé (nézői szempontból kissé korhadtnak tűnő) rangjáról és közszolgá-lati funkcióiról beszélt, a munkatársak konkrét kérdéseire csak ritkán tudott érdemben válaszolni.
A közvélemény a Magyar Tele-vízió ügyeiről elsősorban a botrányok kapcsán értesül (ilyen volt most ősszel - a teljesség igénye nélkül - a Híradó női műsorvezetőinek eltávolítása, Friderikusz Sándor viharos távozása, az Este című műsor előre felvett, ám élőként tálalt ünnepi Gyurcsány-interjúja), a vezetők több empátiát várnának a sajtótól. Tény, hogy valószínűleg nincs még egy olyan intézmény, ame-lyiknek ennyire mostoha személyi, gazdasági és főleg politikai körül-mények közt kellene működnie. Valamennyi informátorunk egyetért abban, hogy drámai az mtv-s dolgozók korfája, közülük rengetegen alkalmatlanok és nem is hajlandók a rendszeres munkavégzésre. "Jellemző, hogy amit az >>itt ragadt>nem tudnakKözszájon forog legalább tucatnyi olyan vezető beosztású munkatárs neve, akiről a házon belül többé-kevésbé köztudott, hogy egy ideje semmilyen néven nevezhető produktum nem került ki a kezéből. Van, aki hónapszámra az intézménybe sem jár be, mások szakszervezetileg védett pozíciókba bújnak, ám ezért, esetleg politikai vagy egyéb, kiismerhetetlen okok miatt a mostani hullámban sem merült fel az elbocsátásuk. Hasonló a helyzet azoknak a műsorkészítőknek az esetében is, akiknek a munkaszerződésben feltüntetett műsora megszűnt: ők a jelenlegi törvények értelmében nem kötelezhetők más munkakör ellátására. A legtöbben persze ilyenkor a házon belül munka után néznek, részt vállalnak az új műsorok készítésében, ugyanakkor mindenki kapásból fel tud sorolni legalább egy tucat embert a környezetében, aki évek óta csak látszattevékenységeket folytat. "A Magyar Televízió hihetetlenül gyorsan égeti ki az embereket, a kreativitást és munkakedvet. A fölöslegessé válóktól lehetetlen megszabadulni, utánpótlás pedig alig van" - értékelte a helyzetet lapunknak Sipos Pál, a tudományos és ismeretterjesztő műsorok főszerkesztője. "Léhűtők alkalmazása nem szociális érzékenység kérdése" - fogalmazott találóan egyik forrásunk.
Pénz
Rudi Zoltán a gyűlésen idézte azt a televíziós kurátort, aki szerint a mostani vezetés még arra sem kapta meg az esélyt, hogy megbukjon: az Országgyűlés által megítélt apanázs több mint egynegyedének, 5,3 milliárd forintnak a visszatartása a működőképesség határára sodorta az intézményt, amelyik amúgy is az EU legrosszabbul finanszírozott köztelevíziója. Történt ez azután, hogy a szigorúbb gazdálkodásnak köszönhetően a részvénytársaság megalakulása óta először teljesí-tette az éves üzleti tervét úgy, hogy ráadásul soha ilyen kevés pénzből még nem gazdálkodott. A Narancs forrásai többnyire egyetértettek abban, hogy a korábbi időkre jellemző nagy összegű, elsősorban a külsős produkciós irodákon keresztüli pénzkiszivattyúzást mára a vezetés sikeresen megállította. Igaz, a gazdálkodásra rálátó forrásaink azt is hozzátették, hogy a kevesebb mint húszmilliárdos büdzsé eleve nem tesz már lehetővé a korábbihoz hasonló nagyságrendű lenyúlásokat, bár kisebb stiklikről szinte mindenki beszámolt. Mint ahogy a sokszorosan nullára írt, széteső Szabadság téri technika karbantartásán túl nem telik szinte semmilyen távlati fejlesztésre sem - ami a székházügy lebegtetésének a fényében érthető is, hiszen a jövőbeli köztévé technikai bázisának ismerete nélkül kockázatos dolog fejlesztgetni.
Politika
A Magyar Televízió politikai kiszolgáltatottsága közhelynek számít - ám a botrányos és minden ízében megbukott médiatörvény megváltoztatása, a közmédiumok politikai függésének felszámolá-sa, a tervezhető, normatív finan-szírozás bevezetése egyelőre még utópiának is távoli. Kivétel nélkül mindegyik beszélgetőtársunk kendőzetlen, keserű indulattal rótta fel a teljes politikai osztálynak az intézmény politikai hűbérbirtokká silányítását, ebből kifolyólagos szakmai és morális lezüllesztését, majd a totális kiszolgáltatását a kereskedelmi csatornák támasztotta versenynek. Ráadásul a két kereskedelmi tévés koncesszió meghoszszabbításához való "gördülékeny" kormányzati hozzáállás vagy a Fidesz Hír Tv fémjelezte médiapolitikája hosszú távon egyik oldal győzelme esetén sem kecsegtet túl fényes kilátásokkal a magyar közszolgálati televíziózás jövőjére nézve.
Mégsem mindenki látja a jövőt egyértelműen borúsan. A reorganizációs folyamatról és a Magyar Televízió átvilágításáról jól tájékozott forrásunk véleménye szerint vállalatirányítási, folyamatszervezési szempontból a köztévé kétségkívül drámai állapotban van ugyan, de a helyzet korántsem kilátástalan. A jelenlegi vagy egy a reorganizáció és a fejlett vállalatirányítási technikák bevezetése iránt a mostanihoz hasonlóan elkötelezett vezetés 2-3 év alatt megvalósíthatná azokat az üzemszervezési reformokat, melyeknek eredményeképpen sokkal átláthatóbb és hatékonyabb válla-lati struktúra jöhetne létre. Addig azonban hosszú út vezet: az alapjaiban hiányzó informatikai infrastruktúra megteremtése, a papír alapú bizonylatolás számítógépesre cserélése, valamennyi dolgozó hatáskörének, felelősségének és a vele szemben támasztott elvárásoknak a (már most is zajló) szerződéses rögzítése. A helyzetet jól jellemzi, hogy jelenleg a Narancs több forrásból megerősített információi szerint számos mtv-s munkatárs éppen azért nem hajlandó számítógéppel dolgozni (vagy akár csak mtv.hu-s e-mail címet létrehozni), mert így elkerülheti, hogy elszámoltatható legyen. Amíg ezt megtehetik, marad a mostani helyzet: az ügyek kijárásában a sze-mélyes kapcsolatok és a hierarchia ismeretének primátusa, a valódi teljesítmény objektív mérhetetlensége, a számonkérhetőség teljes hiánya.
Kérdés, hogy a hatékony üzemi kommunikáció jegyében fogant lépésként értékelhető-e az, amikor Rudi Zoltán az említett állományi gyűlésen felkérte a tévé dolgozóit, hogy hagyjanak fel az "idiotisztikus" pletykák terjesztésével, mert rendszerint az akadályozza meg, hogy a vezetőkön keresztül a valós információk eljussanak a dolgozókhoz. Helyette az intranet használatát és a belső elektronikus hírlevél olvasását ajánlotta a figyelmükbe. A Narancsnak volt alkalma tanulmányozni a köztévé belső informatikai hálózatát, de onnan érdemi információ például arról, hogy egy konkrét embernek ki a felettese, nem szerezhető be.
Ezért is volt üzemszervezési szempontból érdekes pillanat, amikor az októberi összejövetelen felállt egy hölgy a beruházási osztályról, és megkérdezte a vezetőségtől, hogy vajon ki az ő főnöke, mivel az osztály kettéosztása óta nem tudja, ki alá tartozik. Az alábbiakban lényegében szó szerint idézzük Rudi Zoltán válaszát: "Kérdezze meg a kettő közül az egyik embert, akiről azt gondolja, hogy talán ő az ön főnöke. Ha azt mondja, hogy igen, az ön főnöke ő, akkor megkapta a választ, ha nem, akkor is meg tetszett kapni a választ. Erre a kérdésére gyorsan megnyugtató, kielégítő választ kaphat. Akinek kétsége van, hogy ki a főnöke, ma délután négyig kérdezze meg." A kioktató felhangtól és némi cinizmustól sem mentes reakcióról megkérdeztük Rudit is, de magyarázatát, bár szívesen tennénk, sajnos nem idézhetjük. A hölgy problémája azonban egyáltalán nem látszik egyedinek: előfordul, hogy az mtv-ben egész szervezeti egységeket mozgatnak anélkül, hogy a beosztottakat értesítenék, akadtak olyan vezetői kinevezések, amelyek csak szóban történtek meg, de még a Narancs vezető beosztású forrásai közt is volt olyan, aki csak körülbelül tudta megmondani a pillanatnyi beosztását.
A gyűlésen felszólalók közt volt az mtv-vel munkaügyi perben álló Nagy Navarro Balázs külpolitikai szerkesztő is, aki októberben arra kérdezett rá, hogy az általa utalásszerűen ismertetett kirívó jövedelmi eltérések tekintetében várható-e az egyenlő munkáért egyenlő bérezést rendelő alkotmányos előírás betartása, és hogy a leépítések közepette miként vehet fel a tévé félmilliós fizetéssel középiskolai végzettségű embereket diplomát megkövetelő állásba. "Balázs, te egy sértett ember vagy, amihez megvan a jogod"- kezdte némileg személyeskedő válaszát Rudi, majd kifejtette, hogy a tévé nem csavargyár, ahol darabbérben lehetne dolgozni, és a szellemi termékek előállításának díjazása szükségképpen szubjektívebb, a munkaerőt pedig a piacról kell megvásárolni, ahol ennyi az ár. Mivel azonban ez érezhetően nem tűnt kimerítő válasznak arra a felvetésre, hogy egy szerkesztőségen belül az azonos munkakörben, azonos munkát végző emberek jövedelme között miként lehetséges nagyságrendbeli eltérés az alapjövedelmek és a pótlékok közt is, még hozzátette: "Te nem a tényekről beszélsz, te interpretálsz." Egy hónappal később Nagy Navarro Balázs immár a leépítendő munkatársak egyikeként kérdezett rá, hogy van-e esetleg összefüggés előző felszólalása és a listára kerülése között. Nincs - hangzott a humánerő-forrásos kolléganő válasza.
Azt egyébként valamennyi informátorunk cáfolta, hogy bármilyen politikai alapú tisztogatási szándék lett volna az elbocsátottak névsorának összeállításában. A lapátra tettek listája az esetek többségében értelmezhető a szakmaiság és a fiatalítás jegyében: a menedzsment a korra, a szakképzettségre, a szaktudásra és a szorgalomra helyezte a hangsúlyt. Általában, de nem mindig. Amikor mások mellett a saját kirúgása kapcsán, két diplomája és hét idegen nyelvben való jártassága jegyében Nagy Navarro Balázs is rákérdezett e szempontok érvényesülésére, az alkalmassági szempontok között a hr-es vezető interpretá-ciójában rögvest megjelent a lojalitás és a változásokhoz való hozzáállás is.
A sort a sminkesektől a díszletépítőkig lehetne folytatni: az előbbi munkát az mtv a jövőben közbeszerzésen kiválasztott külsős céggel végezteti, bár a vélemények eltérnek, hogy anyagilag jobb-e ez így. A díszletesek közül az októberi gyűlésen elhangzottak szerint csak azt a három embert küldték el, akinek megvolt a megfelelő végzettsége a szükséges szakmunkák végzéséhez.
Sikertörténet
A Magyar Televízión belüli műsorkészítési állapotokat talán semmi nem jellemzi olyan jól, mint a vezetők által sikertörténetként, a minőségi közszolgálat netovábbjaként értékelt Dokuzóna című, hétfőnként este kilenckor vetített dokumentumfilm-válogatás és a hozzá tartozó, ám másfél órával később kezdődő beszélgetések keletkezésének és belső fogadtatásának körülményei. (A nyolckor végződő Híradó és a tízkor kezdődő Este közti kétórás főműsoridősáv szűkössége és általában a köztévé politikai és kulturális műsorainak az aránya önmagában is vitatható közszolgálati felfogásra vall, de információink szerint az ilyen súlyú döntések nem a Szabadság téren születnek.)
A Dokuzónát többször, köztük lapunk hasábjain is megdicsérték a köztelevízió vezetői. Ehhez képest sokan (köztük ő maga is) meglepődtek, hogy a filmsorozatot addig jegyző szerkesztő, Bíró László is a leépítendő munkatársak közé került. Mint azt a második állományi gyűlésen felszólalva elmondta, a dicséreteket követően nehezen tudja a szakmaiság jegyében értelmezni az eltávolítását, különösen, mivel szakirányú felsőfokú végzettséggel is rendelkezik, és több idegen nyelven beszél. Rudi Zoltán ekkor vizsgálatot ígért.
Bíró a Narancsnak elmesélte, hogy a filmfőszerkesztőség korábbi vezetője, Monory Mész András bízta meg a Dokuzónában bemutatandó dokumentumfilmek válogatásával, szerkesztésével. Bíró egy 50 filmből álló listát terjesztett Simon András műsorokért felelős alelnök és Baló György akkori kulturális főszerkesztő elé (a magyar filmek kiválasztása határozottan tilos volt, az október 24-én a műsor keretében leadott minősíthetetlen színvonalú, az ünnepi tematikához illeszkedő magyar dokumentumfilmet nem a Filmfőszerkesztőség szerkesztette). Júniusban merült fel, hogy a kulturális főszerkesztőség a gyakran erős témájú filmek mellé beszélgetést is szervezne. Az első körben kiválasztott, lefordított és szinkronizált 12 külföldi filmről Bíró számára csak hónapokkal később derült ki, hogy nem mindenkinek tetszettek. A Monory helyére a Duna Tévétől érkező Takácsy Gizella helytelenítette Bíró választásait, és a Narancsnak mind Sipos Pál, mind Baló György kifejtette, hogy könnyebb, fogyaszthatóbb, jobb filmeket szerettek volna a képernyőn látni az egyebek mellett prostitúcióról, szervkereskedelemről, eutanáziáról, szexuális zaklatásról szóló művek helyett.
Bíró először a pár napja lezajlott belső vizsgálat során értesült arról, hogy legjobb tudása és a filmek végén szereplő felirat ellenére valójában nem ő, hanem a beszélgetéseket vezető Baló György volt a műsor szerkesztője. Mint lapunknak elmondta, a vizsgálat keretében igen tanulságos beszélgetést folytatott a humánerő-forrási részleg munkatársaival az intézményen belüli kommunikációról, különös tekintettel arra, hogy a Takácsynak küldött, a műsorral kapcsolatos kérdéseire dokumentálhatóan sosem kapott választ, miként arra sem, hogy vajon hol húzódnak a döntési kompetenciák határai, illetve hogy ő személy szerint mikor és miben hibázott. A felmondását viszont megerősítették.
Lapunkat időközben megkereste Almási Tamás és Böjte József, akik Simon András a Narancsnak adott interjújából ("Majd szétrobbantam a tehetetlenségtől", 2005. november 17.) értesültek arról, hogy ők dokumentumfilmeket válogatnak a köztévében. Mint elmondták, egy öttagú, külsős, társadalmi munkában dolgozó szakértői grémium keretében valóban tettek javaslatot az mtv vezetőinek egy magyar nyelvű dokumentumfilm-sorozatra és beszélgetésekre, de az egyértelműen kedvező reakciók és a nem kevés befektetett munkájuk ellenére a Dokuzóna végül kizárólag külföldi filmekből áll. "Nem vagyunk megsértődve, de nem szeretnénk, hogy bárki rajtunk kérje számon ezt a válogatást, mert az égvilágon semmi közünk nincs hozzá."
