Magyar Narancs: A liberális párt néhány képviselője múlt vasárnap, a Szabad Találkozások nevű fórumon ismét a koalícióből való kilépés lehetőségét feszegette. Eközben a véleményük a miniszterelnöki alkotmánymódosításokról nem sokban különbözik az önétől.
Kuncze Gábor: Két dologról van itt szó, amit határozottan szeretnék szétválasztani. Az egyik, hogy a miniszterelnök február 16-i beszédében közjogi javaslatokkal állt elő. Bár ilyen ügyekben a kormányzatnak nincs kompetenciája, de az kétségbevonhatatlan, hogy a miniszterelnöknek lehet véleménye, és lehetnek javaslatai is. E javaslatok nem nyerték el az SZDSZ tetszését. Háromból egy találatot ért el a miniszterelnök úr. A közös EP-lista hamvába holt ötlet volt. A közvetlen köztársaságielnök-választásról az SZDSZ-nek 89 óta határozott az álláspontja: a jelenlegi közjogi rendszerben a parlament által választott elnöki funkció a megfelelő, és nem a közvetlenül választott. Az MSZP szerint viszont közvetlenül kell elnököt választani. A nézetkülönbség a két párt között tagadhatatlan. Ám ehhez természetesen az összes többi pártnak is van köze, s épp ezért ez nem kormányzati kompetenciába tartozó, hanem széles politikai egyeztetést igénylő kérdés. De ez egy valódi vita a miniszterelnök úr és az SZDSZ között. Ettől elkülönül az, ami vasárnap történt. A tanácskozáson egymást lovalták bele a felszólalók, és a végén egyre elfogadhatatlanabb durvaságokat mondtak. Eközben nem gondolták végig, hogy mit beszélnek. Ilyen alpári stílusban szabaddemokrata szerintem ne politizáljon; az ott elhangzott felszólalások számomra elfogadhatatlanok. Függetlenül attól, hogy egyébként ők is vitatják, helyesen, a miniszterelnök javaslatait. A vasárnap történtek meg az utózöngék, hogy tudniillik itt egyeseknek bocsánatot kellett kérniük, épp a miniszterelnököt támogatták meg. Aki most könnyedén válaszolhatja, hogy én ezzel nem foglalkozom, én békét akarok. Ez csak őt erősíti, és eltereli a figyelmet a lényegi kérdésekről, a közjogi vitákról. Megjegyzem, a közjogi felvetések szintén elterelték a figyelmet nagyon fontos kérdésekről.
MN: A múlt pénteken ön sem válogatta meg különösebben a szavait.
KG: Mire gondol?
MN: Hát hogy képeskönyv-e az alkotmány, vagy nem...
KG: Igen, ezt sokan mondják, de kérdem én: vannak benne képek? Nincsenek. Egy abszolút realista megállapítást tettem. Hozzáteszem, az akkor legfrissebb javaslat, amire a sajtótájékoztatónkon kérdésre reagáltam, és amit eredetileg Kiss Péter miniszter ismertetett a Népszavában, egy zavaros összetételű Gazdasági és Szociális Tanács megalakulását indítványozta, amely a kormányra nézve kötelező javaslatokat tesz. Erre mondtam én azt, hogy aki ezt ki tudja ejteni a száján, annak sürgősen meg kell néznie az alkotmányt. Nehéz olvasmány, de érdemes forgatni. Sőt, javasolnám a kormányprogram forgatását is, bár abban sincsenek képek. De nincsen benne a Gazdasági és Szociális Tanács sem.
MN: A megjegyzés tehát nem a miniszterelnöknek szólt?
KG: Eredetileg nem, de ez mindegy, mert utána a javaslatot a miniszterelnök úr is megismételte.
MN: És nem vette magára? Önök nincsenek rossz viszonyban egymással.
KG: Az alkotmány forgatását mindenkinek ajánlom. Van egy vita a miniszterelnök úr és énközöttem, ami a múlt pénteken valóban egy kicsit keményebbre sikeredett, hiszen ő azt válaszolta, hogy az SZDSZ fél a demokráciától. De demokráciaügyben az SZDSZ harap. A párt alapítói épp a demokrácia nevében léptek föl már a kezdetektől, az SZDSZ demokratikus elkötelezettségét soha senki nem vonta kétségbe. Most sem félünk a demokráciától, hanem féltjük a demokráciát. A közjogi vitánaka részünkről ez a lényege.
MN: Azóta beszéltek egymással?
KG: Természetesen. Látjuk, vita van közöttünk, azt is, hogy ez időnként mintha elmérgesedne. Ám remélem, mindenki mindent elkövet annak érdekében, hogy ez mederben tartható legyen.
MN: A közvetlen elnökválasztásról szóló javaslattal szemben politikai vagy elvi kifogásai vannak az SZDSZ-nek?
KG: Is-is. Annak idején, a kerekasztal-tárgyalásokon, kényes egyensúlyt kialakítva lérehoztuk azt a közjogi rendszert, amelyben a parlamenté a vezető szerep. Mi nem látjuk az idejét annak, hogy ezen változtassunk. Ha mégis, akkor a köztársasági elnök közjogi státusát is górcső alá kell venni. Fennállhat ugyanis a veszély, hogy közvetlen választáson nyer az elnök, aki mögött természetesen egy párt áll. Aztán ez a párt, az elnök pártja elindul a rá következő parlamenti választáson. Ha olyan személy kerül elnöki pozícióba, akiben megvan erre a hajlam, az egész berendezkedés a prezidenciális rendszer irányába mozdulhat el. Akár úgy is, hogy közben semmit nem változtatunk az alkotmányon. Szerintünk ez veszélyes. Nem akarjuk, hogy egy vezér vezesse az országot.
MN: Az SZDSZ tehát akkor fontolná meg a közvetlen elnökválasztás lehetőségét, ha csökkentik az elnök alkotmányos jogköreit?
KG: Nem. Azt gondoljuk, ez bonyolultabb kérdés annál, hogy lakossági fórumokon lehessen tárgyalni róla. Az összes következményt végig kellene gondolni - ezért az SZDSZ inkább azt mondja, hagyjuk változatlanul a bevált és működőképes rendszert. Ami pedig a napi politikai aktualitást illeti: a Fidesznek jelenleg, közvetett választás esetén nullaszázalékos esélye van arra, hogy 2005-ben fideszes politikus legyen a köztársasági elnök, az MSZP-nek meg 100 százalék arra, hogy egy MSZP által jelölt politikus töltse be ezt a posztot. Ha közvetlenül választ a nép, a Fidesz esélyei 50 százalékra nőnek, az MSZP-nek meg ugyanennyire csökkennek. Én nem látom be, milyen érdek lehet amögött, hogy az ellenzéket ilyen helyzetbe hozzuk, aminek következtében aztán a 2006-os választás eredménye is borítékolható lehet. Így ilyen fontos kérdésekben erről döntést hozni nem lehet.
MN: A közvélemény-kutatási adatok szerint ez nem nagyon népszerű álláspont.
KG: Függetlenül attól, hogy a nép esetleg ezt akarja, végig kell gondolni az összes következményt. Ügydöntő népszavazást tartani ebben az ügyben sem lehet, ezért nyugodtan elengedhetem a fantáziámat, és javasolhatom azt, hogy az adókat szállítsuk le a felére, és ne sanyargassuk már a népet. Szerintem a nép ennek örül. Egy népszavazáson - erről sem lehet tartani egyébként - megszavaznák, de ettől még végig kell gondolni az összes következményét. Például hogy kiesik néhány száz milliárd adóbevétel. A halálbüntetés ügyében biztos, hogy többséget kapna az igen szavazat. Magyarország helyreállítaná a halálbüntetést, és akkor ennek is lenne következménye. Például hogy nem lépünk be az Európai Unióba. Annyira semmi nem egyszerű, mint ahogy most azt a miniszterelnök úr beállítja. Inkább populista: találkozik a tömegek igényével, és nem számol a következményekkel.
MN: Az SZDSZ ellenzi a kétkamarás parlamentet is. Pontosan miért is?
KG: Ez az ötlet a Medgyessy-Boross-találkozón vetődött fel, bár Medgyessy ezt már megpendítette a 2002-es választási kampányban is, csak sürgősen levette a napirendről. Ennek a helyére próbálták most becsempészni a Gazdasági és Szociális Tanácsot. De erről azóta sem hallottunk. Ha ez terítéken lenne egyébként, akkor arról megint csak a pártoknak kéne egyeztetniük. Nem látom értelmét annak, hogy erről a koalícióban vitatkozni kezdjünk. Azt viszont, amivel itt egyesek az SZDSZ-en belül fellépnek, hogy a miniszterelnök csak olyat mondjon, amit előtte az SZDSZ-szel egyeztetett, és mi azzal egyetértünk, elfogadhatatlan kívánalomnak tartom. Hadd tegyem hozzá: a Szabad Tanácskozások arról szólnak, hogy az SZDSZ-en belül néhányan anélkül akarnak szólni a nyilvánossághoz, hogy az álláspontjukat egyeztetnék a párt vezetésével. Ha saját magukkal szemben nem állítanakilyen követelményt, akkor miért akarják a miniszterelnökkel szemben alkalmazni?
MN: Az SZDSZ egyetlen javaslatot tart vitára érdemesnek, és ez a kisebb parlament. Sőt, kész tervük is van e reformra. Mit tartalmaz?
KG: A választási törvény általunk javasolt módosítása szerint 152 egyéni választókerület lenne, a többi képviselőt, 98-at pedig listán választanánk meg. Erre az országos listára nem szavaznánk, hanem az egyéni választókörzetben vesztes töredékszavazatok kerülnének fel rá. Ez a jelenleginél arányosabb rendszert jelentene, vagyis jobban tükrözné a választók eredeti véleményét. A 152 egyéni körzet egyébként visszatérés az Ellenzéki Kerekasztal eredeti javaslatához.
MN: De ez is a mostaninál 24-gyel kevesebb körzetet, következésképp a határok átszabását jelentené. Van konkrét javaslatuk a földrajzra is?
KG: Annak idején a kerekasztal erre is kínált megoldást, amit át lehetne venni. Ám mindez újfent azt bizonyítja: nem pusztán arról van szó, hogy akarok-e kisebb parlamentet, vagy nem, mert mindenki akar. A nehéz kérdések csak ezután jönnek: arányosabb lesz-e rendszer, vagy nem, mi történik a választókerületekkel, hogy osztom fel a vesztes szavazatokat és a többi. Ma már az előző négy választás tapasztalataiból mindenki pontosan tudja, hogy hol, kinek van nagyobb esélye, és nyilván mindenki úgy szeretne új választókerületeket rajzolni, hogy az ő sanszai legyenek nagyobbak. Ezért erről is nagy viták várhatók. Mi először 1993-ban javasoltuk a kisebb parlamentet, azóta ez ciklusonként előkerül, a pártok sokat tárgyaltak is a kérdésről, de soha nem sikerült megállapodni. Hisz az éppen erős pártoknak más preferenciái vannak, mint az épp kevésbé támogatottaknak. Most is nehéz lesz konszenzusra jutni. Esetleg ha olyan törvényt fogadnánk el, amely majd 2010-ben lép hatályba.
MN: Ezekben az alkotmányos vitákban van-e egy olyan pont, amit kijelölt magának és a pártnak: ha a miniszterelnök vagy a szocialista párt átlépi, akkor ki kell lépni a kormányból?
KG: Egyelőre ezzel nem kalkulálok. Szerintem ezért a kérdésért önmagában nem lehet felvetni a kilépést a koalícióból. Azt akkor lehet megtenni, ha a kormány tudatosan homlokegyenest az ellenkezőjét csinálja a közösen elfogadott programnak. Ekkor kell leülni egyeztetni, és ha ez nem sikeres, akkor az SZDSZ felteheti magának a kérdést: tényleg, mit is keresek én még itt? Addig is a két koalíciós párt dolgozzon a kormányprogram megvalósítása érdekében. Ebben még sok vitánk lesz egyébként. Nem tartom szerencsésnek a koalíció lebegtetését indokolatlan esetben, hisz ez azokat a szavazókat, akik egyébként az SZDSZ-szel szimpatizálnak, de semmiképpen nem akarják vissza Orbán Viktort, az MSZP-hez hajtja. Az egy demokráciában természetesen előfordul, hogy a többség legyőzi a kisebbséget. A mosani kérdésekben szigorú szabályok érvényesek: az alkotmány módosítása az összes képviselő kétharmadának egyetértését igényli. A két nagy párt összefogása nélkül ezekben döntést hozni nem lehet. Azt gondolom, ha ez bekövetkezik, az SZDSZ-nek tudomásul kell vennie: a többség megváltoztatta a közjogi rendszert. Az egy más kérdés, hogy ezek után az SZDSZ-t a koalíciós fegyelem nem nagyon kötné, és ettől kezdve a kormányon belül is önálló politizálásba kezdene.
Bojtár B. Endre
