Minden harmadik magyarországi vállalkozás evás lehet - derül ki az adóhivatal szakértői becsléséből. Összesen legföljebb 300 ezer - egyéni és társas - vállalkozás térhet át az egyszerűsített vállalkozási adóra; a gyakorlatban ez a szám föltehetően kisebb lesz.Ugyanaz a kereskedelmi televízió ugyanarra alapozva ("adószakértői vélemény") néhány napon belül egymástól nagyságrendileg eltérő "adatokat" közölt: először 50 ezerben "határozta meg" az evára áttérők lehetséges számát, másodszor már az 500 ezret kürtölte világgá. De a legnagyobb ellenzéki párt politikusaira hivatkozva elhangzott már a 15 ezres szám is.
A bizonytalanságon
nincs mit csodálkozni: egyszerűen nincs olyan - nyilvánosan hozzáférhető - naprakész és pontos adatbázis, amely az éves forgalom alapján adna képet az egyéni és társas cégekről, ezért egyik becslés annyira pontos (vagy sem), mint a másik. Most azonban az APEH Bács-Kiskun Megyei Igazgatóságán (nemhiába informatikai szakértő az új főnök, Vörös Attila) kidolgoztak és lefuttattak egy programot, amely árbevétel alapján válogatta "le" az adóalanyokat, továbbá figyelembe vette a kizáró tényezőket is (részesedés más cégben, az evások számára tiltott tevékenységi kör stb.). E szerint a 33 225 egyéni vállalkozás közül - saját adóbevallásaik alapján - 17 018 (51,1 százalék) térhet át az evára. A 18 561 élő társaság közül - minden eddig nyilvánosságra hozott feltételre figyelve - 3846 (20,7 százalék) cég választhatja az egyszerűsített adóformát.
Ezek végre olyan adatok, amelyekből legalább a potenciális evások nagyságrendjét meg lehet becsülni. Bács-Kiskun persze nem etalon, hiszen a megye gazdasági teljesítménye alapján nem tartozik az országos élvonalba - ezzel együtt mégiscsak viszonyítási pont. (Budapest és Pest megye toronymagasan kiemelkedik a mezőnyből, az ország északnyugati régiója is az átlag fölött teljesít, a többiek viszont nagyjából összemérhetők az Alfölddel.) Elvégezve a megfelelő számításokat, az APEH szakértői arra a következtetésre jutottak, hogy az országban jelenleg működő társaságok közül maximum 66 ezer, míg az egyéni vállalkozások közül legföljebb 234 ezer felel meg az eva követelményeinek. Összesen tehát - együtt számolva az egyéni és társas vállalkozásokat - nem több, mint maximum 300 ezer evás lehet jövőre. Másképp fogalmazva: minden második egyéni vállalkozás és minden ötödik cég élhet az egyszerűsített vállalkozási adó kínálta lehetőségekkel.
Mindebből persze nem következik automatikusan, hogy valóban ennyien át is térnek; egyelőre anynyit jelenthetünk ki biztonsággal, hogy 300 ezernél semmiképp sem lesz több az evások száma. Azt már korábban lehetett kalkulálni (megtette a Narancs is), hogy az eva azok számára lehet üdvözítő, akiknek a költségei nem haladják meg a bevételhez viszonyított 65-70 százalékot.
Egy-egy cég gyakorlatias szemszögéből
vizsgálva az evát, kijelenthetjük: az eva tipikusan a kényszervállalkozások üdvét szolgálja, és innen nézve a rendszerváltás óta a legnagyobb "találmány" (nem véletlen, hogy az ügyvédlobbinak sikerült elérnie, hogy reá is kiterjedjen). Az eva lényege nem pusztán annyi, hogy minimálisra csökkenti az adminisztrációs terheket (de továbbra is szigorú számadású okmány szolgál a bevételek nyilvántartására, ezen felül a bérekkel kapcsolatban is marad minden teendő a régiben). A legjobb az benne, hogy végre törvény távolítja el a legkisebbek - más szavakkal: a legkiszolgáltatottabbak - feje fölül Damoklesz folyton ott suhogó kardját: az állam ugyanis mindeddig úgy tett, mintha Béla bácsinak a feleségével közösen jegyzett Hátha bétéje összemérhető lenne a milliárdos forgalmú Izé Rt.-vel - persze milliós támogatást, önkormányzati adókedvezményt csak az utóbbi kapott.
A tipikus kényszervállalkozó
legnagyobb problémája az volt - és az is lesz -, hogy képtelen "elköltségelni" (számlákkal igazolni) bevételeit, miközben rá van szorulva arra, hogy az utolsó fillérig feléljen minden befolyó pénzt. Az adótörvények - teljes joggal és érthetően - szigorúan tiltották a nem vállalkozási vagy akár csak részben vállalkozási céllal vásárolt anyagok, eszközök, szolgáltatások stb. elszámolását; és Magyarországon nincs olyan cég, amelynek könyvelésében a legjóindulatúbb revizor ne találna pár perc alatt olyan számlát, amely nem felel meg e jogszabályi előírásnak. Az eva ehhez képest a realitásokból indul ki: a cégvezető nyilvántartja bevételeit, havonta átutalja a munkabért és annak közterheit, negyedévente becsöngeti a bruttó forgalom 15 százalékát, ám a maradék pénzt arra és úgy költi, amire akarja, ráadásul a lehető legtörvényesebben.
1990 óta - és persze előtte is - minden politikai erő, minden kormány a kis- és középvállalkozások támogatását tűzte zászlajára - ám a kényszervállalkozások gondjaival senki sem foglalkozott. A minimálbér 1998-2002 közötti emelése a legjobb példa erre: az állam (a központi költségvetés) a legszerencsétlenebbek megsarcolásából nagyobb többletjövedelemre tett szert, mint amennyi pluszhoz a - magukat foglalkoztató - "munkavállalók" jutottak.
Ballai József
Működő vállalkozások Magyarországon
(2002. május 31.)
Társas vállalkozások száma (bt., kft., rt.) 320 650
Egyéni vállalkozások száma 458 182
Összesen 778 832
(Forrás: Központi Statisztikai Hivatal)
Maximum hány vállalkozás felel meg az eva követelményeinek
(2002. szeptember 24. - szakértői becslés)
Társas vállalkozás 66 000
Egyéni vállalkozás 234 000
Összesen 300 000
(Forrás: APEH)
