magyarnarancs.hu: Kihallgatásról érkeztél az interjúra, egy állítólag bántalmazott egyiptomi férfi kérte a segítségedet. Mit tapasztalsz, változik a szemlélet? A büntetés-végrehajtás (bv.) manapság már bátorítja az előzetesben lévőket, hogy forduljanak a jogvédő szervezetekhez?
Fazekas Tamás: Ha nem is bátorítja, de nem akadályozza őket. Az ilyen bántalmazásos ügyeket optimális esetben gyorsan kivizsgáltatják. Ha eltussolják, egyre gyakrabban derül ki. Ezért mind több parancsnok úgy van vele, hogy ő felveteti a látleletet, megteszi a feljelentést, a fogvatartott nyugodtan hívja csak a Magyar Helsinki Bizottságot, s onnan nyomozzon az ügyészség, jöjjenek a külső kontrollszervezetek. Ez helyes gondolkodás, megkönnyíti az életét, munkáját.
| ||
magyarnarancs.hu: Sok eltussolt ügy kerül mégis napvilágra…
FT: El kell választani a rendőrségen és a büntetés-végrehajtáson belüli bántalmazást. Az előbbinél gyakoribbak a rendőrök kollegiális asszisztálásával szőnyeg alá söpört ügyek. A zárt intézményekben egyre több parancsnok áll hozzá helyesen a bántalmazási ügyekhez, be vannak kamerázva, sok a „kockázat”. A rendőri bántalmazásoknál, visszaéléseknél negatív ez a tendencia, és nagyon nehéz utánajárni az ügyeknek. A 2006-os zavargások után volt öt ügyfelem a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és a Helsinkin keresztül, akiknek az esetét úgy állították be, hogy ők támadták meg a rendőröket – elláttam a védelmüket, és az eljárások még a vádemelésig sem jutottak el. Később sértetti képviselőjük is voltam: próbáltuk beazonosítani az akkori, igen rossz idegállapotú rendőrség szolgálatot teljesítő bántalmazóit, majd több ügyben bepereltük a magyar államot kártalanításért.
magyarnarancs.hu: A Pro Bono-díjat a rangos amerikai jogi szervezet, a PILnet és a Magyar Ügyvédi Kamara együtt adta át neked, például jelenlegi és egykori igazságügyi miniszterek jelenlétében. Utóbbiak megköszönik, hogy a jogvédő munkátokkal problémákra mutattok rá, vagy utálnak, mert folyton kekeckedtek?
FT: Az elismerés megtisztelő, nem tartom tartalmatlan plecsninek. Szakmai munkára kaptam, a Helsinki, A Város Mindenkié (AVM) csoport, és a Háttér LMBTQ jogvédő szervezet jelölt. Nem az én személyem az izgalmas, hanem az ügyek és a szervezetek, amiknek dolgozom. Az államszervezetben – okszerűen – általában nem vagyunk népszerűek. Kellemetlenek vagyunk, de egyben hasznosak is, mint az őrkutyák: a mindenkori kormányon következetesen számon kérjük az emberi jogi standardokat – következetesen. Hol több, hol kevesebb dolgunk akad. De egyre több hivatal ismeri fel, hogy érdemes velünk együttműködni. Egyfajta szelep is vagyunk, társadalmi feszültségeket tudunk levezetni és koordinálni, problémákat hozunk felszínre. Az állam „át tud passzolni” ügyeket: legyen az helsinkis képviselet bántalmazásos ügyekben, vagy a TASZ romaprogramja, jogsegélyszolgálata hátrányos térségekben. Szóval, mintha állami feladatot is ellátnánk. Egy értelmes apparátus rájön, hogy ez hasznos, még ha borsot törünk is az orra alá, vagy akár komoly bíróságokon, például Strasbourgban nagy ügyeket nyerünk.
magyarnarancs.hu: Sosem vágytál jól jövedelmező, kényelmes, irodai jogi munkára?
FT: Hát, nem vagyok Audival furikázó jogász, szépen megyek a hajnali vonattal, vagy egy kollégámhoz bekéredzkedve az elhíresült miskolci roma büntetőügyek ötvenedik tárgyalására is, ahol – halkan jegyzem meg – rendre kiderül, hogy a sértett vagy szkinhed, vagy gárdista. Engem a büntető- és az alkotmányjog érdekel, ez illik a stílusomhoz, ott be kell menni a cellákba, vagy hajnalig forró dróton maradni, ha épp gimnazistákat csuknának le a felsőoktatás jövőjéről szóló tüntetésen.
magyarnarancs.hu: A Miskolc környéki ügyeknél mennyire direkt, „talált” esetek ezek? Három héttel a tatárszentgyörgyi romagyilkosság után indul eljárás romák ellen…
FT: A miskolci (amelynek része a „Halál a magyarokra” feliratú bot esete – S. B.) és a sajóbábonyi ügyek hátteréről nem konspirálnék. Alapvetően meg kell fékezni a gyűlölet-bűncselekményeket, és az állam, ugye, kitalál erre büntetőjogi tényállásokat a kisebbségek védelmére, és hogy visszarettentsék a szélsőségeket. De azt vettük észre, hogy hirtelen olyan eljárások indultak, amelyek éppen a védendő kisebbség tagjai ellen irányultak. Az ügyekben közös, hogy nem a romák mennek valahova, nem ők vadásznak le „magyarokat”, hanem a szkinhed vagy gárdista kötődésűek mennek oda romákhoz, akik emiatt félnek és reagálnak, mert éppen akkor zajlanak a romagyilkosságok.
magyarnarancs.hu: Miért idézőjelezed a magyar szót?
FT: Az ügyészség álláspontja az, hogy a vádlottak magukat különböztetik meg etnikailag a magyaroktól. Ez abdszurdum, ki van csavarva. Olyannyira, hogy a botos ügyben az egyik vádlott nem roma, hanem etnikai magyar. Ezek álrasszista bűncselekmények – sőt a miskolci ügy szerintem a vélt jogos védelem tankönyvi példája.
magyarnarancs.hu: A közelmúltban hangsúlyos feladatod volt: hajléktalanokat kirekesztő ügyekben léptél fel.
FT: Fontosak a praxisomban a hajléktalanok szabálysértési eljárásai. Az ilyen ügyben szakmailag nem nagy kihívás például a szankciók kikerülése, a bizonyítási eljárás, de a szociálisan elesett emberek helyzete indokolja a segítséget: akár privát ügyvédként, akár jogsegélyszolgálaton keresztül. Valószínűleg a legembertelenebb tendenciája a mostani jogalkotásnak, hogy a legszegényebb, leginkább gondoskodásra szoruló réteget kriminalizálja. Talán akkor szakadt el a cérna a TASZ-nál, amikor a VIII. kerületi szabálysértési irodára üzemszerűen vittek be nincsteleneket életvitelszerű közterületen tartózkodás miatt. Az AVM aktivistái nagyon elkötelezettek, ők „szállítanak” ügyeket, mi pedig velük egyeztetve megyünk tárgyalásokra. Most leültek az ügyek az Alkotmánybíróság (AB) döntésének hála, de mivel kerülő úton csak visszakerültek a rendelkezések a módosított alaptörvénybe, tartok attól, hogy az embertelen, minden racionalitást nélkülöző vegzálások újraindulnak.
magyarnarancs.hu: Az ügyek iránt elkötelezett vagy. Az ügyfeleiddel is rokonszenvezel?
FT: Nyilván nem. Inkább elvi szinten fogom fel az ügyeket, nem szimpátia alapján. Végső soron finnyáskodhatunk, de emberekről beszélünk. Nem szeretnék abba a hibába esni, mint az államapparátus. Azért fizetek adót, hogy ezek az ügyek ne legyenek vagy ésszerűen oldja meg az állam. Gondolja végig, és kulturáltan, ne izomból, durván közelítsen egy problémakörhöz.
magyarnarancs.hu: Ha valaki Pro Bono-díjas ügyvéd, akkor a szakmabeliek megsüvegelik vagy baleknak nézik?
FT: Egy-két fura megjegyzésen túl inkább elismerést kaptam. Egyébként majdnem minden ügyvéd csinál pro bono-megbízásokat, csak sokszor szívességnek nevezik. Nyugaton teljesen szokásos, hogy mindenki elvisz egy meghatározott számú ügyet ingyen egy pozitív társadalmi cél érdekében – persze, nem az anyukádnak megírt adásvételiről van szó. A jogi kultúra egyfajta morálisan kötelező parancsa, hogy mivel relatíve sok pénzt keresel, cserébe az időd 5-10 százalékában grátisz segítesz. Sok irodánál ez fel van osztva: ki a környezetjoghoz ért, ki a büntetőügyekhez, s így motiválva is van az ügyvéd, nem éli meg tehernek, mert a téma a szakterületébe vág. Te választod ki, te csinálod meg, nem szenvedsz közben, és van benned egy morális elvárás, hogy valamit visszaadj a tudásodból egy embernek, egy cél érdekében.
| ||
magyarnarancs.hu: Mi alapján szelektálsz?
FT: Sokszor megbízó szerint. Van két nagy, állandó megbízóm, a TASZ és a Helsinki: sok ügy eleve ehhez a két szervezethez fut be, vagy én irányítom át. Máskor ügytípus szerint szelektálok: van, hogy nem illik a portfóliómba, de elvállalom, mert szakmailag izgalmas, és érdemes elmenni vele akár a legfelsőbb fórumokig. Ilyenkor a jogi probléma fontos: ha az embert nézem, nem biztos, hogy vállalnám. Kollégáim emlékezetes ügye volt a rendőrgyilkos rabló, Engel Zoltán ügye: golyót kapott, mozgássérült lett, s végig kellett vinni, hogy a bv.-n belül milyen jogok illetik meg. Itt félretették a személlyel kapcsolatos morális aggályokat: hiszen az ügy minden egyes mozgássérült fogvatartott problémáját is szimbolizálta. Az ügyvédi portfóliómba tartoznak még a menekültügyek, a kábítószer-fogyasztók jogsegélyes ügyei, kicsit az információ- és szólásszabadság, újságírók ellen indított rágalmazásos ügyek és a gyülekezési jog – ezeket a jogsegélyszolgálatokon keresztül kapom meg, vagyis egyfajta előszűrőn át.
magyarnarancs.hu: A gyülekezési joggal különösen szeretnek mostanában játszani, hisz számos értelmezést enged.
FT: Bizony. Van egy szépen, de szellősen megírt gyülekezési törvényünk még 1989-ből, amihez néha hozzányúlt az AB. Viszonylag laza a szabályozás, sok a kiskapu, a rendőrség – nem feltétlenül jószántából, de – sokszor kihasználja ezeket, ha be akar tiltani egy rendezvényt, például a tavaly forgalmi okok miatt betiltott Budapest Pride-ot. Jogilag tarthatatlan volt a tiltó határozat, szerintem tudták ezt a minisztériumban és a rendőrségen egyaránt. Ez egy politikai gesztus lehetett a szélsőjobb felé, hogy „ugyan mi megreguláznánk a buzikat, de hát ha a bíróság engedi, akkor nem tehetünk semmit, mert hogy jogállam van”. Próbálkozgatnak a gyülekezési joggal, 2010–2011-ben több ügyben eljártam, ahol szakszervezeti tüntetéseket tiltottak be, mondván, zavarná az Országgyűlés munkáját a demonstráció, ami, nota bene szombatra esett. Az igazi trükközés a „műveleti területnek” nyilvánítás. A másik klasszikus csel a területek jó előre lefoglalása „kulturális rendezvényekre”, lásd a 2012. március 15. előtt történteket. Az AB ezt is szépen elkaszálta.
magyarnarancs.hu: Az otthon szülés nem tartozik a portfóliódba, a 2010-es Ternovszky Anna-üggyel mégis sikerült felkeltened a törvényhozók figyelmét is.
FT: Sokáig ezt nem lehetett legálisan csinálni. Formálisan lehetett otthon szülni, de szakember nem segíthetett – alapjáraton is szabálysértést követett el, de pillanatok alatt büntetőeljárásban is találhatta magát komplikáció esetén, aki közreműködött. Sokszor tapasztaltuk, hogy a legkisebb hibára a mentővel a rendőr is jött. Régen felmerült, hogy ezt a dolgot szabályozni kell. Nyugat-Európában ezeket a köröket már lefutották, konszolidálódott a helyzet. Vállaltunk a bábák büntetőügyeiben védelmet, emellett egy várandós kismamával, Annával elvittük az otthon szülés ügyét Strasbourgig. Megnyertük. Kérelmének indoka az volt, hogy ő fizet adót, tb-járulékot, semmiféle egészségügyi indoka nincs annak, hogy nem szülhet otthon, hisz problémamentes volt a várandósság. Akart egy szaksegítséget, de a dúla szabálysértést követett volna el. Ezért Annát negatívan megkülönböztették mindenféle racionális ok nélkül, azaz a magánéletébe avatkozott az állam. A bíróság ki is mondta, hogy mindez a szabályozatlanság és a szabálysértési fenyegetettség miatt van. Ezután gyorsult fel a folyamat. A jelenlegi szabályozás még nem a legjobb, de legalább a lehetőség megvan. Most már adnak ki licenceket – ez kismértékben a mi sikerünk is.
magyarnarancs.hu: Ha már siker: mi volt a legszebb honor, amit egy jogsegély kapcsán kaptál?
FT: Egy ügyfelem adott egy tradicionális afgán sapkát, egy tibeti menekülttől pedig bicikliváltóból készült gyertyatartót kaptam. Utóbbi azóta is ott van az asztalomon.
