Hatalmas veszteséget termel az állami tulajdonban lévő kóserfarm, mégsem zárják be

  • narancs.hu
  • 2023. augusztus 8.

Belpol

Nem igazán érthető a működése. Volt olyan év, hogy az Agro Rehab 70 milliós bevétel mellett mínusz 900 milliós üzemi eredményt csinált.

2018 óta 3,2 milliárd forint veszteség keletkezett a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő tulajdonában álló Agro Rehab Kft-nél, ám ennek ellenére nem zárják be, hanem adófizetői pénzen finanszírozzák

írja a 24.hu. A kóser brokkoli és karfiol termesztésére szakosodott céget 2014-ben alapították, 2019-től már közvetlen állami tulajdonba került. Ettől kezdve 2023-ig a tulajdonosi joggyakorló kormánybiztosként Seszták Miklós volt, majd tavalytól újra az MNV, amely a Nagy Márton vezette Gazdaságfejlesztési Minisztérium felügyelete alá tartozik jelenleg.

A kisvárdai cég

  • tavaly 62 millió forint bevétel mellett mínusz 721 milliós üzemi eredményt értek el. Ez tizenkétszeres veszteség, ami ráadásul nem egy kiugróan negatív érték, mert volt a cégnél ennél magasabb arány is.
  • 2019-ben 70 milliós bevétel mellett mínusz 900 milliós üzemi eredményt hoztak össze,
  • 2018-ban 42 millió bevétel mellé 615 milliós veszteség párosult.

Eszerint az Agro Rehab egy évtizede hol 15-szörös, máskor 12-szeres veszteséget termel.

A lap azt írja, hogy a cég körül feltűnt a hazai zsidó közélet ismert, az EMIH-hez (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség) köthető alakja is. A jelentős politikai beágyazottsággal rendelkező Szabó György – volt fideszes képviselő, jelenleg Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (Mazsök) elnöke – 2014-től 2020-ig volt az Agro Rehab ügyvezetője, de Megyeri András Jonatán is dolgozott a cégnek.

A cég ügyvezetője nem kívánt nyilatkozni a lapnak, nem mondta meg, mi az oka a folyamatos veszteségnek, ahogy azt sem, mi lesz a cég sorsa a közeljövőben. Nem árult el sokat a lapnak Szabó György, ahogy az MNV, a Gazdaságfejlesztési Minisztérium, Nagy Márton és Seszták Miklós sem. A Köves Slomó-féle EMIH reagált: azt írták a hírportálnak, hogy nem voltak üzleti kapcsolataik az Agro Rehabbal.

(Címlapképünk illusztráció)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.