Az Európai Bizottság 2020 októberében indította útjára az új Roma Keretstratégiát. Az ebben megfogalmazott ajánlások alapján a tagállamoknak 2030-ig meghatározott célok és eredmények elérésével kell biztosítaniuk a roma lakosság hatékony integrációját és felzárkóztatását, ennek figyelemmel kísérését és értékelését az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) által szolgáltatott adatok és háttérinformációk teszik lehetővé. Az FRA október 25-én publikálta friss jelentését a 2021-es felmérés adataira támaszkodva.
A felmérés tíz európai ország (Csehország, Görögország, Spanyolország, Horvátország, Magyarország, Olaszország, Portugália, Románia, Észak-Macedónia és Szerbia) roma lakosságának a helyzetét mutatja be, többek között az oktatás, a foglalkoztatottság és a lakhatás tükrében. A szakemberek 2021-ben több mint 8000, önmagát romának valló személlyel készítettek interjút, emellett pedig több mint 20 000, a megkérdezettek háztartásában vagy környékén élő válaszadótól is gyűjtöttek adatokat, és mivel a mintavételi eljárás ugyanazon elveket követte, mint az FRA 2016-os, Az Európai Unió második felmérése a kisebbségekről és a hátrányos megkülönböztetésről (EU-MIDIS II), ezért az adatok időbeli összehasonlítására is van lehetőség.
Az FRA jelentése viszont arra jutott, hogy
az uniós stratégia ellenére az elmúlt néhány évben alig változott valamit a romák helyzete a vizsgált országokban.
A kutatás adatai alapján miközben az európai romák integrációjában, alapvető jogaik elismerésében a foglalkoztatás, az oktatás, az egészségügyi ellátás és a lakhatás terén csupán kismértékben lehet előrelépésekről beszélni, a cigányellenes megnyilvánulások visszaszorulása kapcsán valamelyest javult a helyzet, mégis a megkérdezettek 25 százaléka érezte már magát diszkriminálva az etnikai hovatartozása miatt. A korábbi adatokkal összehasonlítva alig történt változás ezen a téren: 2016-ban a diszkriminációs ráta 26 százalék volt.
Ezen kívül a válaszadók mintegy 17 százaléka számolt be arról, hogy valamilyen formában gyűlölet vezérelte zaklatásnak volt áldozata a felmérést megelőző egy évben. Ez viszont jelentősen kisebb arány, mint 2016-ban, amikor a megkérdezettek 30 százaléka tapasztalt ilyesmit.
A felmérésből az is kiderül, hogy összeségében ugyan kevesebb roma él súlyos anyagi nélkülözésben, a megkérdezettek 80 százalékát azonban még mindig szegénység fenyegeti. Ötből négy roma él olyan háztartásban, ahol a szociális támogatásokkal kiegészített kereset az adott ország mediánjövedelmének kevesebb mint 60 százalékát teszi ki, a tizennyolc éven aluli roma lakosság pedig mintegy 83 százalékánál merül fel a szegénység kockázata. Az öt évvel korábbi adatokhoz képest ugyan van javulás, az európai roma népesség 62 százaléka helyett már csak 48 százaléka él súlyos anyagi nélkülözésben, azonban még mindig minden második (54 százalék) roma gyerek él ilyen körülmények között. Ez az arány 2016-ban egyébként 66 százalék volt.
Pozitív fejleménynek tekinthető ugyanakkor, hogy az elmúlt évek során a romák egyre inkább képbe kerültek az őket képviselő emberi jogi szervezetek létezésével, bár továbbra is csak nagyon kevesen (5 százalék) kérnek segítséget, ha valamilyen hátrányos megkülönböztetés éri őket.
A 2016-os adatokhoz hasonlóan a friss felmérésből is jól látható, hogy a romákat ért diszkriminációból fakadó incidensek,
a gyűlöletalapú zaklatások és erőszakos cselekmények nagy része továbbra is láthatatlan marad azon intézmények számára, akiknek törvényi kötelezettségük lenne segítséget nyújtani az áldozatoknak,
pedig a megkérdezettek fele (50 százalék) hallott már legalább egy egyenlőségi vagy emberi jogi szervezetről. Ez az öt évvel korábbi adatokhoz képest (29 százalék) jelentős előrelépés.
A romák ugyanakkor kevéssé bíznak az állami hatóságokban: a megkérdezetteknek csak 39 százaléka nyilatkozott úgy, hogy bízik saját országának rendőrségében, az igazságszolgáltatási rendszer kapcsán pedig már csak 31 százalék érzi így. A lakosság egészéhez képest (71 és 54 százalék) ez még mindig nagyon alacsony arány.
A tagállamoknak szemmel láthatóan jelentős erőfeszítéseket kell tenniük, hogy az oktatás terén igazodni tudjanak a Bizottság ajánlásaihoz. A 2016-os adatokhoz képest ugyanis alig történt változás az oktatás helyzetében:
a roma fiatalok 70 százaléka még mindig korán kiesik a rendszerből.
A roma gyerekek mindössze 44 százaléka részesül kisgyermekkori nevelésben vagy gondozásban, és csak minden negyedik (27 százalék) 20 és 24 év közötti roma fiatal szerez középfokú végzettséget. Ebben a kérdésben 2016 óta nem történt előrelépés. A tagállamok vállalása szerint a következő tíz éven belül fel kellene számolni a szegregált oktatást, és csökkenteni a roma többségű iskolákban tanulók számát. Ehhez képest jelenleg a roma gyerekek fele (52 százalék) ilyen szempontból továbbra is szegregált intézményekbe jár. A felmért uniós országokban ráadásul ötből egy roma gyerek volt már zaklatás áldozata az iskolában származása miatt.
A munkavállalás tekintetében valamelyest már jobb a helyzet, azonban jelentősek az eltérések a fiatalok és a nők esetében. Uniós szinten a 20-64 év közötti romák mindössze 43 százaléka kap fizetést teljes- vagy félállásban végzett munkából, valamint alkalmi munkák után, de Magyarország és Olaszország már 2021-ben elérte az EU által meghatározott 60 százalékos célt. Hazánk ebben a tekintetben egyébként 62 százalékkal az élen jár – az más kérdés persze, hogy milyen jellegű munkák teszik ki ezt az eredmény, statisztikailag ugyanis ide számít az alacsony fizetéssel járó kötelező közmunkaprogram is.
A roma nőknek európai szinten ugyanakkor csak mindössze 28 százaléka dolgozott 2021-ben, és minden második (56 százalék) 16 és 24 év közötti roma fiatal munkanélküli. Hazánkban ez az arány 36 százalék. Nem könnyíti meg a roma népesség foglalkoztatottsági arányának növekedését az sem, hogy kétszer annyian (33 százalék) számoltak be most a munkakeresés során tapasztalt diszkriminációról, mint öt évvel korábban (16 százalék).
A felmérés továbbá kitér az egészségügyi ellátásra és a lakhatási körülményekre is, az adatok azonban sok esetben itt is felemás képet mutatnak. Például a roma lakosság 72 százaléka rendelkezik egészségbiztosítással, de 82 százalékuk továbbra is túlzsúfolt háztartásban él, ötből egy roma lakásban (22 százalék) pedig nincs csapvíz. Ezek az adatok egy világjárvány árnyékában különösen aggasztók.
