Az a hétvégi szorongásos álom,
mikor képtelen vagyok bezárni egy kocsiajtót valaki elől, az én hibám, minek kell öt-hat órákat eltölteni a gép előtt az arctalan Szodomával. Õk figyelmeztettek: ne szálljak be, ha kellemetlennek és visszataszítónak találom, ne küldjek nekik üzeneteket, hülye kérdéseket, ne fűzzek a témáikhoz több kilobájtos undorító kommentárokat és ne űzzek tréfát az ő komoly szenvedélyeikből. Nem kötelező ezt nézni és olvasni.
A finomabb oldalakon
még lehet mulatni, végül is hogy jutna egyébként eszembe, hogy létezik orrszőrszex, vagy mennyi unatkozó és kielégítetlen amerikai háziasszonynak van szüksége egy domesztikált kígyóra vaginamásztatás végett. Abban sem találok kivetnivalót, hogy valaki tizenhét évesen és szűzen az Interneten kér segítséget a defloráláshoz ahelyett, hogy hallgatna érett asszonytársaira, akik az Absolut vodkásüveg-szex oldalakon vezetik be egymást a patinás butéliákkal űzhető izgalmas játékokba. Kifejezetten szórakoztatóak a családi oldalak, ahol kifáradt libidójú férfiak reklámozzák zsíros hajú, konyhaszagú feleségeiket, házikabátból kilógó mellekkel, esetleg a tizenöt éves Chevi motorháztetejére feszülve a kerti sütő mellett. Szellemesnek mondható a lábfejfotó-kollekció. Lám, milyen izgató lehet egy integető, rossz vérkeringésű lábhüvelykujj.
Aki orgiákon szeretne
feltöltődni, partnert cserélni, elmaradt orgazmusokért kárpótlódni, az megszervezheti ezt a gépen keresztül, de jobb olvasni róluk, és a gépbe verni, mint megadott címre odamenni, aztán kéjgyilkosok karjaiba futni.
A maszturbálós csapat gyakorlatias és nagyon informatív, néha költői. Érzéki a tengerparti nemiszerv-olajozás, majd széttárt lábbal viharos széllel való dacolás kreatív és örömteli magányának általuk közvetített képe.
Mindannyian
a poklok legmélységesebb zugaiban
fogtok elégni! - ilyen levelekkel próbálkozik a felháborodott szörfer az incesztisták, a pedofilek, a bestiálisok, a nekrofilek és az állatokhoz vonzódók toleranciát követelő szociológiai egységeinek kommunikációja láttán. A ványadt karmámra esküszöm, én sem gondoltam volna, hogy egyszer még virtuális valósággá válik gyermekkorom rémképe (egyébként a dunántúli folklór szerves része), a rézfaszú bagoly által abúzálva lenni.
Nem tudok szabadulni a szerencsétlen
kutyába zárt lélek
képétől, akit gazdija a szájával több fejezeten keresztül kielégít, közben önmagának is hipnotikus orgazmust előidézve, sem a galambdúcokban rettegő, análisan túlfolyásossá gyötört galambok rémült, buta szemeitől. Félnék meglátni azt a farkabüszke fekete nácit, aki halott kiskorú fehérek farba kúrásával fenyegetőzik harminc levélen keresztül, csapnivaló helyesírással. Casper képét viszont szeretném látni, hogy örökre megjegyezzem, de ő magáról nem tesz fel képet a netre, csupán a tízéves Katerináról, akit felülmúlhatatlan fantáziával aláz meg. Halála előtt azt a szegecses herehúzót azért túlrántanám még rajta, amit az egyik szadokolumna hirdet a katalógusában. Hozzá képest kispályás az az anyuka, aki évről évre felhelyezi a képernyőre lassan cseperedő, tökeszőrösödő fiacskája képét. Az csak néz ki bután az anyai ágyból, hogy: kedvüket lelhessék benne mások is.
Ki nevelje fel szexuálisan a gyereket, ha nem a szülő? - kérdezi tök komolyan a levelezőtársaktól, és ezzel egyet ért Trixi is, a húszéves nimfomán, aki istenként tiszteli apját szexuális teljesítményeiért. A hullák már legalább nem tudnak róla, mit csinálnak velük. Ennek ellenére nem mutatnak jól Ed Gain amerikai kannibál, sorozatgyilkos áldozatainak feltehetőleg rendőrségi fotói a monitoron, különösen éhgyomorra. A szemein látszik, hogy élőben szép volt, s most igazi nekroálom. A nekrósok elmebeteg szexuális fantáziával, élvezettel leveleznek róla.
Viccnek is agyrém,
pedig engem figyelmeztettek, sőt, szerintük azon is el kellene gondolkoznom, hogy nincsenek-e benne ezek a lehetőségek minden kapcsolatomban. Azóta is gondolkodom.
