Gönczöl Katalin: A visontai ügy egy 116 oldal terjedelmű vizsgálatnak csak egy része. Az egész vizsgálat az elmeszociális otthonokban, valamint az elmerehabilitációs intézetekben lévőket, illetve ezek jogi helyzetét tárta fel. Õk magyar állampolgárok, nekik is ugyanolyan állampolgári jogaik vannak, mint bárki másnak. Ezeket a jogokat rehabilitációs céllal korlátozták, és így nekünk kötelességünk a helyzetük megismerése.
MN: Nem is maga a vizsgálat okozott meglepetést, sokkal inkább az, hogy az intézetet az ombudsman bezáratja.
GK: Itt olyan állapotokat találtunk, amelyek nemhogy az európai, hanem az általános 20. századi emberi jogi normáknak sem feleltek meg. Az intézmény szociális intézményként működik, ahol a kellő szakértelem hiánya miatt az orvosi eszközök lehetőségeit büntetésként használják, és ahol az állampolgári jogok minimális követelményrendszere sem érvényesül. Az épület, ahol működik ez az intézmény, emberek elhelyezésére alkalmatlan. Ezt a véleményt nemcsak mi, hanem az intézetet vezető munkatársak is igazolták. A visontai hőerőmű okádja magából a környezetszennyező anyagokat, beborítja vele az egész vidéket és természetesen elsősorban a közvetlen környezetét, ezáltal az otthon lakóit is. Találtunk olyan beteget, akit 25 évvel ezelőtt egy pszichiátriai beutalás következtében kórházban helyeztek el, majd áthelyezték ide, és azóta is itt van anélkül, hogy a beutaló orvoson kívül valaha valaki más is látta volna. Ezt például egy nagyon súlyos, garanciákat sértő esetnek érzem, ami ha nem is feltétlenül tipikus, de ha egy rendszeren belül előfordulhat, akkor az a rendszer alapvetően hibás. Természetesen felelőtlenség lenne ezeknek az embereknek a sorsáról úgy dönteni, hogy az intézetet azonnal be kell zárni, és a dolog el van intézve. A vizsgálat eredményeként a megfelelő következtetéseket levontuk, és mivel tudomásunk van arról, hogy a megyében elkezdődött egy másik szociális otthon építése, ezt szeretnénk megsürgetni.
MN: Meddig terjed, illetve mire korlátozódik az országgyűlési biztos jogosítványa?
GK: Az országgyűlési biztos kötelessége vizsgálni az állampolgári jogoknak azt a katalógusát, amit az alkotmány előír, a tulajdonhoz való jogtól kezdve a szabadságjogokig, a panaszkodáshoz való jogtól a jogbiztonság érvényesüléséig. Ez a katalógus mindaddig üres a hétköznapi ember számára, amíg konkrét esetekkel nem találkozik. Minden olyan hatóságnak a vizsgálata az ombudsman hatáskörébe tartozik, amely alkotmányos visszásságot okozhat és annak orvoslása nem tartozik a bíróság hatáskörébe. Az alkotmányból eredően az ombudsman törvényből fakadó jogosítványa, hogy vizsgálata eredményeként bármilyen ajánlást megfogalmazzon, köztük akár intézetek bezárását is. A visontai ügyben is ajánlás született, viszont ez az ajánlás olyan szigorúan hangzik, mintha döntés lenne. Fakad természetesen mindez abból, hogy az ombudsman a parlament intézménye.
MN: Az ombudsmani hivatal fiatal intézmény. Mennyiben határozza meg az első ombudsman személyisége ennek a területnek a jövőbeni tevékenységét, mennyiben alakítja visszafordíthatatlan módon ezt az intézményt a tény, hogy ön kriminológus volt?
GK: A jelenlegi munkám, hála istennek, nem esik túl messze attól a területtől, ahol eddig működtem. A kriminológus az élet meghatározó területét, a bűnt vizsgálta, míg most az alkotmányos jogsértések okait keresem. Az a készség, amely kialakult bennem harminc éven keresztül, hogy valaminek az okát keresem a társadalomban, hozzásegít ahhoz, hogy jelenlegi beosztásomban is addig kutakodjak, amíg a valóság is fölsejlik az általunk vizsgált eseményekben. Ez hozzásegít ahhoz, hogy nem csak a betű szerinti jogsértést tudjuk megállapítani, hanem azt az alkotmányos visszásságot is, ami a jog szellemének megsértéséből fakad. Szeretném eloszlatni azt a tévhitet is, amely szerint az ombudsman nem más, mint a nép ügyvédje. Ez populista felfogás, és nem igaz. Az állampolgári jogok érvényesítésének ügynöke vagyok. Egy vizsgálat végén azt is megállapíthatjuk, hogy az általunk vizsgált hatóság joggyakorlata, jogértelmezése helyes. Nem arról van szó, hogy az egyik oldalra szerződtem, és ott mindenáron kiállok, hanem arra, hogy egy meghatározott értékrendet képviseljek és érvényesítsek.
MN: Mennyiben politikai intézmény az ombudsman?
GK: Az ombudsman semmi szín alatt nem a politika játékszere. Aktuálpolitikai értékeket soha nem képviselhet, szigorúan szakmai megfontolások alapján jár el. A parlament intézménye, és nem a parlamenti többségé; az egész parlamentnek tartozik beszámolóval. Ausztriában például négy ombudsman van hivatalban, és a mindenkori négy párt jelöltjéből választhat a parlament. Az ombudsmanok tehát pártjelöltek. Osztrák kollégáimmal konzultálva érdekes következtetésre jutottam. Õk megválasztásuk után soha többé nem tartoznak ahhoz a párthoz, melynek jelöltjeként befutottak. Szakterületenként osztják fel maguk között a világot, és érvanyagukban többé pártpolitikai érdek nem jelentkezik.
MN: A politikától vissza az állampolgárokhoz. Hogyan és milyen ügyben érdemes ombudsmanhoz fordulni?
GK: Az állampolgárok legokosabban akkor járnak el, ha írásban, a szükséges dokumentumokat csatolva fordulnak a hivatalhoz, és olyan ügyeket terjesztenek az ombudsman elé, amelyek nem tartoznak bírósági hatáskörbe. Olyan üggyel sem foglalkozhatunk, amelyben a bíróság jogerősen állást foglalt.
MN: Jogerős ítélet után akkor sem fordulhat az állampolgár az ombudsmanhoz, ha az ítélet állampolgári jogait sértené?
GK: Ez érdekes kérdés. A mai állapot szerint nem szólhat bele. Ez a hivatal, mielőtt gyökeret eresztene a magyar hatalmi ágak között, mielőtt ez a Trabant megtalálná az elegáns Mercedesek között a helyét úgy, hogy a parkolóban már nincs hely, nem nagyon akarja a csápjait kiterjeszteni. Magyarországon az állampolgári jogi hivatal nem szeretne a föltétlenül szükségesen túl terjeszkedni. A magam részéről egy kicsit talán túlzottan is tisztelem a bírói függetlenséget. Teszem ezt azért is, mert ma Magyarországon a bírói függetlenségnek még meg kell teremteni a kultúráját.
MN: Joga van-e - hasonlóan az Alkotmánybírósághoz - az ombudsmannak is hivatalból eljárni, vagy csak a megkeresésekre kezdi el tevékenységét?
GK: Hivatalból is indítunk eljárásokat. Egyszer például diszkrimináció alapos gyanúja miatt egy olyan ügyben indítottam hivatalból eljárást, amit a Somogy megyei Néplapban olvastam. Ha jól emlékszem, egy kéményseprőt leutasítottak a buszról azzal, hogy kéményseprőket nem szállít a Volán. Vizsgálatot rendeltem el, mert úgy gondolom, hogy a kéményseprőnek ugyanolyan emberi jogai vannak, mint másnak, tehát joga van a szállításhoz is. Sikerült a feleket egy asztalhoz ültetni, és végül kiderült, hogy a Volán érvelése a helytálló, mert szerintük a kéményseprő piszkos, az eszközei piszkosak, és így a Volán a közlekedésben a többi utas biztonságát nem tudja garantálni. A Kéményseprő Vállalat ekkor széttárta a karját, és megkérdezte, hogy akkor mi a teendő. A felek abban egyeztek meg, hogy a Kéményseprő Vállalat a jövőben védőköpenyt fog rendszeresíteni munkatársainak, és így a Volán szállítani fogja őket. Ez a kéményseprőügy azért tipikus, mert az állampolgári jogok kultúrájának fejlesztésekor a kis dolgokból kell elindulni. Különben a legtöbb panasz és a legtöbb megkeresés az önkormányzatok szakirányú szerveivel kapcsolatban érkezik. A nyugdíjbiztosításra is sokan panaszkodnak. Gyakori ügyfelünk az adóhatóság, a vámhatóság, a rendőrség, a büntetés-végrehajtás, az egészségügy. Magyarországon van egy széles körű hallgató tömeg. Nekünk leginkább erre kell odafigyelnünk.
MN: Tapasztalata szerint mennyire hatékony az ombudsman, és mennyire veszik komolyan?
GK: Azt mondják, hogy az ombudsman attól gyenge, hogy csak ajánlást tehet. Én viszont azt mondom, hogy pontosan ettől erős, mert kommunikációra ad alkalmat. Alkalmat ad a másik félnek arra, hogy kifejtse az álláspontját. Tapasztalatom szerint a megszólítottak - azok, akik az ajánlást kapják - általában nem elhárítanak, hanem tudomásul veszik, hogy megszólítják őket, és erre szakmai érvekkel reagálnak.
MN: Ez az együttműködési készség azért mégsem általános. A rendőrségeken tapasztalt túlkapások esetében sem mindig ez a jellemző.
GK: Amikor a rendőrség túlkapásaira fény derül, annak mindig alaposan utánajárunk. Van, amikor elfogadják, máskor elutasítják a véleményünket. A Rendőr Szakszervezet például nagyon szorosan együttműködik velünk. Csak példaként említem az egyik közös esetünket, amikor egy rendőr szakmai önállóságáról és emberi méltóságáról volt szó. Az országos rendőrfőkapitány elutasította az ajánlásunkat. Ezután megkerestük a belügyminisztert, aki végül is kötelezte az országos rendőrfőkapitányt egy másik utasítás kiadására. Egy, a rendőrséggel kapcsolatos másik ügy szintén tipikus lehet. Azt kezdeményeztük, hogy a jövőben a rendőrségen történt rendkívüli eseményeket ne maga a rendőrség vizsgálja, hanem az ügyészség. Ennek az az értelme, hogy a rendőr ne legyen rákényszerítve arra, hogy maga vizsgálja a saját kollégája ügyét. Ugyanezt mondtuk a fegyverhasználattal kapcsolatban is, ugyanis jelenleg, ha a rendőrségen fegyverhasználat történik, azt a rendőrség vizsgálja ki. Ebben az esetben is azt javasoltuk, hogy a fegyverhasználat vizsgálata az ügyészség hatásköre legyen. Hogy mi lesz ennek az ajánlásnak a sorsa, majd elválik. Ezt a kezdeményezésünket azért nem tettem közzé országosan a sajtóban, mert meggyőződésem, hogy nem jó az, ha az ombudsman mindennap a sajtóban szerepel. Csak akkor szólaljon meg, ha úgy érzi, hogy mondandója a teljes közvéleményt foglalkoztatja.
MN: Az ombudsmanhoz érkezett megkeresésekből lehet-e valamilyen következtetést levonni a társadalom pillanatnyi állapotára vonatkozóan?
GK: Lehet is meg nem is. Én úgy gondolom, ahol nagyon régen van ombudsman, ott még nagyobb a szükség rá. Nálunk még nem minden területen érzik, hogy mire használható ez az intézmény. Azokban az országokban, ahol húsz, harminc vagy száz éve létezik ez a hivatal, az ombudsmanok egészen más jellegű panaszokkal foglalkoznak, mint mondjuk mi, akik a rendszerváltáshoz közeli időszakban kerültünk hivatalba. Nálunk a rendszerváltással kapcsolatos értékválasztással összefüggésben fordulnak elő az alapvető panaszok. Hollandiában az ombudsman inkább olyan ügyekkel foglalkozik, mint például a nők diszkriminációja, vagy hogy szabad-e verni a gyereket. Amennyiben nálunk az átalakulással járó nagy megrázkódtatások lecsitulnak, a mi tevékenységünk is más irányt vesz. A jogi érvelés az állampolgári kultúra finomságaira is jobban kezd majd figyelni.
Heltai Péter
