Nyilvános megemlékezésen búcsúztatták el a közelmúltban elhunyt Vágó István újságírót, televíziós műsorvezetőt, DK-s politikust csütörtökön a fővárosi Szent István parkban. Az online is közvetített eseményen Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke és Verebes István színész, rendező, dramaturg, műsorvezető mondott beszédet.
Gyurcsány Ferenc úgy fogalmazott: kitűnő embertől búcsúznak, akit a legtöbben televíziós személyiségként ismertek meg. Zenész volt, nyelvzseni, szkeptikus, és utolsó éveiben politikus, valahol az amatőr és a hivatásos politikai lét határán. Vágó István sokrétűen homogén volt, szellemi, intellektuális, erkölcsi, közéleti értelemben egyetlenegy fordulat, cikk-cakk, elhajlás nem fedezhető fel a pályáján – mondta a DK elnöke, hozzátéve, Vágó István kilenc nyelven beszélt, érzelmes, kíváncsi, impulzív, szenvedélyes volt.
Vágó István 37 évig televíziózott, és ezalatt a műveltségi vetélkedők első számú műsorvezetője lett és maradt. Kvízmesternek hívták, amit ő, mint „kifejezést kifejezetten utált” – emlékeztetett Gyurcsány Ferenc, majd arról ebszélt, ateista volt, de mégis hitt.
Hitt abban, hogy van különbség jó és rossz között, hitt az emberi méltóságban, a szabadságban, a racionalitás erejében és mindenekelőtt hitt az emberben.
A DK elnöke kitért arra is, hogy a műsorvezető 1994-től sokszor az SZDSZ környékén tűnt fel, de nem volt a párt tagja. Amikor „egyre sűrűbb lett a magyar közélet levegője 2010 után, akkor érkezett hozzánk.” Nélküle más lesz, elveszik egy szín, egy mosoly, egy gesztus, egy tekintet – mondta beszéde végén Gyurcsány Ferenc.
A volt pályatársak, kollégák nevében beszélő Verebes István arra hívta fel a figyelmet, hogy Vágó István minden róla készült képen mosolyog, mert vidám, jóhangulatú ember volt. A vidámsága, a felkészültsége, az alapossága, ahogy az információkat begyűjtötte, óriási előnyökkel bírt atekintetben, hogy soha nem lehetett rajtakapni nemtelenségen. Verebes István arról is beszélt, barátságuk nem egyetértésen alapult, mert sok mindenben nem értettek egyet. Abban azonban nagyon egyetértettek, hogy az embernek, morális tartásának, de legalábbis annak szándékának, feddhetetlennek kell lennie, főleg, ha nyilvánosság előtt szerepel. Verebes úgy fogalmazott: az a három dolog, amely „maszattalanná tette a barátságunkat”, a humor, a jómodor és a tisztesség volt.
