Holokauszt-emlékkiállítást nyitott meg a Horthy tér atyja

  • Magyar Krisztián
  • 2013. február 19.

Belpol

Vagonkiállítással emlékeznek az elhurcolt zsidókra Gyömrőn. A megnyitón beszédet mondott a polgármester is, aki a főtér Horthy parkká történő átnevezéséről döntött tavaly. Gyenes Levente felelősségét nem egy szónok felemlegette.

Az archív képeket, korabeli tárgyakat, valamint katonai ruhákat felvonultató, a haláltáborokba igyekvő vonatokba történő bevagonírozást megidéző vagonkiállítás 2007 óta járja az országot. Tegnap a gyömrői vasútállomásra érkezett az emlékkocsi, abba a kisvárosba, ahol alig több mint fél éve Horthy térré keresztelték át a főteret. Civilek már az átnevezés előtt tiltakoztak, de mindössze annyit értek el, hogy csak a park neve viseli a volt kormányzó nevét, így a téren álló közintézmények címében nem szerepel Horthy. (Ennek ugyan ellentmond egy képviselő-testületi meghívó.) Az átnevezés ellen leginkább tiltakozó Környezet-, Ifjúság- és Gyermekvédelmi Egyesület (KIGYE) népszavazási kezdeményezéssel élt, össze is gyűltek a szükséges aláírások, ám a népszavazás nem lett sikeres, az önkormányzatot nem kötelezte arra a lakosság, hogy visszanevezze a teret. A valamivel több mint egy hónapja rendezett voksoláson a jogosultak mindössze 18 százaléka, összesen 2270 lakos ment el szavazni, közülük majdnem 1800-an ellenezték az átnevezést. Mindez a már több éve futó vagonkiállítás gyömrői állomáshelyének különös alaphangot adott, amelyet nem felejtettek el a megnyitón felszólalók sem.


 

Először Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója vonta felelősségre a képviselőket, szerinte az átnevezésről szóló döntést „szégyellni fogja Gyömrő lakossága”. De azt is hozzátette, bízik abban, hogy a történelem a helyére tesz mindent, és a politika „beteges divatvirága pedig elhervad”. Majd a döntéshozók felelősségére utalva elmondta, reméli, hogy a pályaudvaron található vagonkiállítás sokak lelkét megérinti, és „akiket illet, revideálják korábbi álláspontjukat”.

Felelősség, de kié is?

A gyömrői polgármester láthatóan kissé zavarodottan indult a mikrofon elé. Közben a mintegy százötven résztvevő többsége a helyszínen a civilek által osztogatott, „A szabadság az nem csak egy tér” feliratú fehér papírzászlót emelt a magasba. Gyenes Levente kínosan ügyelt arra, hogy a közterület-átnevezésről egy árva szót se szóljon, de a meglehetősen monoton szónoklat alatt Horthy nevét sem ejtette ki. Először hosszasan sorolta, hogy kit üdvözöl az eseményen, majd akinek csak lehetett, megköszönte a vándorkiállítás Gyömrőbe szervezését. Ezután viszont elszólta magát, a jobboldaltól nem idegen szóhasználattal zsidók ÉS magyarok kapcsolatáról beszélt, mintha az előbbiek nem tartoznának az utóbbi csoportba is.  „E szavaim minden betűje igaz a zsidó népre, és e szavaim minden betűje igaz a magyar népre is. Látják, hogy milyen közel is vagyunk egymáshoz? Akik pedig egymáshoz közel állnak, azok még jobban átélik a másik fájdalmát.” Beszélt a felelősségről is, arról, hogy nekünk megadatott az emlékezés lehetősége, és az is, hogy a felelősséget viselve megakadályozhatjuk a korábbi rémségek megismétlődését. Majd azt is mondta, hogy ne borzadjunk el a tárlat láttán, hanem gyűjtsünk erőt, így meg tudjuk akadályozni az ott bemutatott szörnyűségek megismétlődését. (A megnyitó után videoriportban kérdeztük meg a polgármestert arról, hogy miképpen hozható össze a Horthy tér és a kiállítás.)

A gyömrői deportáltak emléke

A Horthy park ellen korábban már többször szót emelő Karsai László történész sem kímélte a Gyenes Levente által vezetett helyi képviselő-testületet. Meglátása szerint Horthy Miklós a náci tömeggyilkosok cinkosa volt, és hogy nevét ma Gyömrőn egy park viselheti, az „ennek a városnak, ennek az önkormányzatnak a szégyene, bűne és hibája, és a deportáltak emlékének meggyalázása is”. Szívszorító volt a történész beszédének az a néhány pillanata, amikor arról a mintegy 160 gyömrői zsidóról emlékezett meg, akiket elhurcoltak. A háttérben épp egy menetrend szerint közlekedő vonat robogott el a tárlatnak otthont adó vagon mögött.


 

Izrael magyarországi nagykövete már kissé visszafogottabb volt, helyi ügyekre igazából nem is utalt. Ilan Mor arról beszélt, hogy a borzalmak újraidézésében „bizonyos hangok” ismét érdekeltek, de tiltakozni kell az ordas eszmék feléledése ellen. Az ünnepség befejező részében a 85 éves Forgács János az Auschwitz-Birkenauban átélt megrázkódtatásait idézte fel, majd Verő Tamás rabbi héberül, aztán magyarul imádkozott a vértanúk lelkéért.

A magyarnarancs.hu-nak Karsai László hangsúlyozta, hogy egyes jobboldali politikusok, közéleti személyek és publicisták Horthyban megpróbálják a nagy irredenta, makulátlan államférfit bemutatni, és csak azt akarják róla közölni, hogy az ő idejében volt gazdasági fejlődés, továbbá visszaszereztünk egyes területeket. Megtisztítják minden bűntől, hibák sorozatától, ezáltal látszólag egy olyan államférfi képét festik, akire büszkén fel lehet nézni. Azoknak az embereknek, akik szerint a kormányzó érdeme az, hogy Hitler és Mussolini kezéből visszakapott bizonyos területeket, legyen Horthy parkjuk, de a saját kertjükben – jegyezte meg a történész.

A vagon padlózatára lábnyomokat festettek, a bejárat előtt az elhurcoltak táskáit szimbolizáló bőröndök sorakoznak. A tárlat február 22-ig lesz a gyömrői vasútállomáson, márciusban Újpesten és Tapolcán, áprilisban Keszthelyen állomásozik majd a vagon.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.