Holokauszt-emlékkiállítást nyitott meg a Horthy tér atyja

  • Magyar Krisztián
  • 2013. február 19.

Belpol

Vagonkiállítással emlékeznek az elhurcolt zsidókra Gyömrőn. A megnyitón beszédet mondott a polgármester is, aki a főtér Horthy parkká történő átnevezéséről döntött tavaly. Gyenes Levente felelősségét nem egy szónok felemlegette.

Az archív képeket, korabeli tárgyakat, valamint katonai ruhákat felvonultató, a haláltáborokba igyekvő vonatokba történő bevagonírozást megidéző vagonkiállítás 2007 óta járja az országot. Tegnap a gyömrői vasútállomásra érkezett az emlékkocsi, abba a kisvárosba, ahol alig több mint fél éve Horthy térré keresztelték át a főteret. Civilek már az átnevezés előtt tiltakoztak, de mindössze annyit értek el, hogy csak a park neve viseli a volt kormányzó nevét, így a téren álló közintézmények címében nem szerepel Horthy. (Ennek ugyan ellentmond egy képviselő-testületi meghívó.) Az átnevezés ellen leginkább tiltakozó Környezet-, Ifjúság- és Gyermekvédelmi Egyesület (KIGYE) népszavazási kezdeményezéssel élt, össze is gyűltek a szükséges aláírások, ám a népszavazás nem lett sikeres, az önkormányzatot nem kötelezte arra a lakosság, hogy visszanevezze a teret. A valamivel több mint egy hónapja rendezett voksoláson a jogosultak mindössze 18 százaléka, összesen 2270 lakos ment el szavazni, közülük majdnem 1800-an ellenezték az átnevezést. Mindez a már több éve futó vagonkiállítás gyömrői állomáshelyének különös alaphangot adott, amelyet nem felejtettek el a megnyitón felszólalók sem.


 

Először Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója vonta felelősségre a képviselőket, szerinte az átnevezésről szóló döntést „szégyellni fogja Gyömrő lakossága”. De azt is hozzátette, bízik abban, hogy a történelem a helyére tesz mindent, és a politika „beteges divatvirága pedig elhervad”. Majd a döntéshozók felelősségére utalva elmondta, reméli, hogy a pályaudvaron található vagonkiállítás sokak lelkét megérinti, és „akiket illet, revideálják korábbi álláspontjukat”.

Felelősség, de kié is?

A gyömrői polgármester láthatóan kissé zavarodottan indult a mikrofon elé. Közben a mintegy százötven résztvevő többsége a helyszínen a civilek által osztogatott, „A szabadság az nem csak egy tér” feliratú fehér papírzászlót emelt a magasba. Gyenes Levente kínosan ügyelt arra, hogy a közterület-átnevezésről egy árva szót se szóljon, de a meglehetősen monoton szónoklat alatt Horthy nevét sem ejtette ki. Először hosszasan sorolta, hogy kit üdvözöl az eseményen, majd akinek csak lehetett, megköszönte a vándorkiállítás Gyömrőbe szervezését. Ezután viszont elszólta magát, a jobboldaltól nem idegen szóhasználattal zsidók ÉS magyarok kapcsolatáról beszélt, mintha az előbbiek nem tartoznának az utóbbi csoportba is.  „E szavaim minden betűje igaz a zsidó népre, és e szavaim minden betűje igaz a magyar népre is. Látják, hogy milyen közel is vagyunk egymáshoz? Akik pedig egymáshoz közel állnak, azok még jobban átélik a másik fájdalmát.” Beszélt a felelősségről is, arról, hogy nekünk megadatott az emlékezés lehetősége, és az is, hogy a felelősséget viselve megakadályozhatjuk a korábbi rémségek megismétlődését. Majd azt is mondta, hogy ne borzadjunk el a tárlat láttán, hanem gyűjtsünk erőt, így meg tudjuk akadályozni az ott bemutatott szörnyűségek megismétlődését. (A megnyitó után videoriportban kérdeztük meg a polgármestert arról, hogy miképpen hozható össze a Horthy tér és a kiállítás.)

A gyömrői deportáltak emléke

A Horthy park ellen korábban már többször szót emelő Karsai László történész sem kímélte a Gyenes Levente által vezetett helyi képviselő-testületet. Meglátása szerint Horthy Miklós a náci tömeggyilkosok cinkosa volt, és hogy nevét ma Gyömrőn egy park viselheti, az „ennek a városnak, ennek az önkormányzatnak a szégyene, bűne és hibája, és a deportáltak emlékének meggyalázása is”. Szívszorító volt a történész beszédének az a néhány pillanata, amikor arról a mintegy 160 gyömrői zsidóról emlékezett meg, akiket elhurcoltak. A háttérben épp egy menetrend szerint közlekedő vonat robogott el a tárlatnak otthont adó vagon mögött.


 

Izrael magyarországi nagykövete már kissé visszafogottabb volt, helyi ügyekre igazából nem is utalt. Ilan Mor arról beszélt, hogy a borzalmak újraidézésében „bizonyos hangok” ismét érdekeltek, de tiltakozni kell az ordas eszmék feléledése ellen. Az ünnepség befejező részében a 85 éves Forgács János az Auschwitz-Birkenauban átélt megrázkódtatásait idézte fel, majd Verő Tamás rabbi héberül, aztán magyarul imádkozott a vértanúk lelkéért.

A magyarnarancs.hu-nak Karsai László hangsúlyozta, hogy egyes jobboldali politikusok, közéleti személyek és publicisták Horthyban megpróbálják a nagy irredenta, makulátlan államférfit bemutatni, és csak azt akarják róla közölni, hogy az ő idejében volt gazdasági fejlődés, továbbá visszaszereztünk egyes területeket. Megtisztítják minden bűntől, hibák sorozatától, ezáltal látszólag egy olyan államférfi képét festik, akire büszkén fel lehet nézni. Azoknak az embereknek, akik szerint a kormányzó érdeme az, hogy Hitler és Mussolini kezéből visszakapott bizonyos területeket, legyen Horthy parkjuk, de a saját kertjükben – jegyezte meg a történész.

A vagon padlózatára lábnyomokat festettek, a bejárat előtt az elhurcoltak táskáit szimbolizáló bőröndök sorakoznak. A tárlat február 22-ig lesz a gyömrői vasútállomáson, márciusban Újpesten és Tapolcán, áprilisban Keszthelyen állomásozik majd a vagon.

Neked ajánljuk