„Nem állnak a tárgyalások, hanem lezárultak” – mondta megkeresésünkre Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke. – „Augusztusban volt egy előzetes megbeszélés a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán (VKF) arról, hogyan képzelnek el a munkáltatói, illetve a munkavállalói oldal szervezetei a home office-szabályozást. Néhány alapkérdésben általánosságban meg is tudtunk egyezni: a rezsiátalányról, a munkaeszközök finanszírozása adómentességének határáról, illetve arról, hogy mind a két fél kérheti a home office-t, és írásban kell rögzíteni a feltételeket.
A szakszervezeti vezető hozzátette: úgy volt, hogy szeptemberben visszatérnek a kodifikált normaszöveg megvitatására. Ám mivel ez nem történt novemberben sem, az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz (ITM) fordultak. A tárcától azt a választ kapták, dolgoznak még rajta, mert vannak tisztázatlan kérdések, amiket rendezni kell, és a tervezet majd ezt követően kerül a felek elé. Aztán megjelent a távmunka szabályozása egy kormányrendeletben. Kordás László hozzáfűzte, ez tartalmazta azokat a pontokat, amelyekben augusztusban megállapodás született.
Függetlenül attól, hol tart a törvénymódosítás, a munkáltatói és a munkavállalói oldal között maradtak vitás kérdések. A munkáltatók például azt mondják, nem lehet garantálni az otthon dolgozó rezsiköltségeinek megfizetését. A kiindulópont a minimálbér tíz százaléka – legfeljebb. Ami akár lehet nulla is. „A nullát nem tudom elfogadni, mert abból indul ki, hogy van olyan haszonnal járó tevékenység, aminek a költsége nulla. Holott nincs. Ahol szolgáltatást, terméket, profitot állítanak elő, annak szükségszerűen vannak költségei” – mondta Kordás László.
A home office-szal kapcsolatos másik vitás kérdés, hogy az otthoni munkarendet csak közös megegyezéssel lehessen kialakítani, tehát ha a munkavállaló nem akarja, nem kötelezhető rá.
A home office-t alapvetően mindkét fél kezdeményezheti, és ha a feltételek adottak, a munkáltató nem állhat ellen. Lényeges elem, hogy a vészhelyzetben hozott szabályozás nem teszi lehetővé a munkavállaló elbocsátását pusztán azért, mert a munkáltatónak nem tetszik a home office alkalmazása.
Az otthoni munkavégzéssel összefüggésben akkor szólalt meg a vészcsengő a szakszervezeteknél, amikor „Szijjártó elkezdte mondogatni, nem játszunk szakszervezetesdit, hanem aki home office-ban akarna dolgozni, azonnal kirúgja”. Azonmód javasolta a munkavállalói oldal, hogy ennek tilalmát foglalják törvénybe. Az nem született még meg, de a kormányrendeletben benne van. Amit aztán a veszélyhelyzet megszűntével vagy hatályban tartják, vagy nem. „Újabb csata lehet, tavasszal is volt” – értékelte Kordás László.
„Az első hullám váratlanul ért minket, a szakszervezeteket és a kormányzatot is. Aztán meglepő gyorsasággal és rugalmassággal alkalmazkodtak a felek, főleg a munkaadók, munkavállalók.” Erről már Perlusz László, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkára beszélt lapunknak. „A nyár folyamán felmerült annak az igénye, hogy a home office-t a Munka törvénykönyvében is szabályozni kellene. A kormányzati oldal támogatta, előzetes egyeztetések is folytak a munkaadók és a szakszervezetek között. Egyetértünk abban, hogy nagyfokú tárgyalási, megállapodási szabadságot kell adni a munkaadóknak és a munkavállalóknak” – emelte ki Perlusz László.
Szó volt már akkor a költségátalányról is. A néhány héttel ezelőtti kormányrendeletben nagyjából a nyáron megbeszéltek körvonalazódtak:
a költségtérítés a minimálbér tíz százalékáig terjedhet, és jellemzően az áram- és internetköltségekkel – esetleg némi rezsi-részlettel – kalkulálva.
Az irodai munka átalányköltség-elszámolásához nem szükséges számlákat gyűjtögetni, ezt a munkaadó biztosíthatja költségként, tehát járulékmentesen.
A szakszervezetek azt várják, hogy ez a térítés ne lehessen akár nulla forint, mindenképp járjon valamennyi. „Perlusz László kifejtette: a költségátalány csupán lehetőség. Nem is lenne logikus kötelezővé tenni. A kevésbé nyereséges cégeket, vagy a nagyszámú érintett dolgozó miatt a költségeket kevésbé elviselőket szükségtelenül korlátozná a home office kiterjesztésében. Előfordulhat, hogy a munkaadó inkább elbocsájtja a munkavállalót, vagy más megoldást keres, részmunkaidőt, egyebet. Kényszerhelyzet, ha nem tudja engedni a home office-t, mert a költségtérítés kötelező előírás olyan helyzetekben is, amikor a munkavállalónak rendelkezésre állnak a home office feltételei. Akik közül sokan lemondanának a költségátalányról, hogy otthon dolgozhassanak. „Gondoljunk bele, hogy például egy IT-programfejlesztő cég nem küldhetné el home office-ra a programozóit, csak ha költségátalányt fizet! Vagy egy cég anyagilag is kiválóan elismert felső vezetőjének, akinek különben is kötetlen a munkarendje, kötelezően igénybe kellene vennie a költségátalányt” – említ két példát a szakszervezeti vezető.
A VOSZ főtitkára is szükségesnek tartja a törvénymódosítást. „A munkaadók, munkavállalók eddig is elrendezték egymás közt ezt a kérdést, de gyengén volt alátámasztva, ami egy esetleges jogvita esetén bizonyos fokú bizonytalanságot vonhat maga után” – mondta Perlusz László.
Úgy véli: a kormányrendelet javított ezen a helyzeten, azonban nem oldotta meg száz százalékig.
Tovább kell vinni a Munka törvénykönyvébe a szabályozást, amit finomítani szükséges: egyebek mellett a munkabiztonság, az illetéktelen hozzáférés elleni védekezés feltételeit, az üzleti titok megőrzése, valamint a diszkréció megteremtésének technikáját, illetve azt is, hogy kinek meddig terjed a felelőssége különböző esetekben.
A home office szabályozására a kormánynál is rákérdeztünk. Az ITM-től azt a választ kaptuk, hogy a rendkívüli jogrendre tekintettel a home office-t kormányrendelet szabályozza, ami megfelelően rugalmas, és lehetőséget teremt arra, hogy a munkáltató és a munkavállaló megállapodjék az otthoni munkavégzésben. Így egyelőre kvázi „okafogyottá vált” a Munka törvénykönyvének ez irányú módosítása.
