Indokolatlanul nyolcvanegy hónap a börtönben

Homokszem a gépezetben

Belpol

Több mint egymilliárd forintra készül perelni a magyar államot az a férfi, akit 2003-ban első fokon, majd 2004-ben jogerősen 13 év fegyházbüntetésre ítéltek "két rendbeli" emberölési kísérletért. A moteltulajdonos ebből hat évet és kilenc hónapot le is ült. E hét keddjén azonban - perújítás után - a bíróság jogerősen felmentette, mivel jogos védelmi helyzetben használta pisztolyát.

"A Szántai Attila által tett feljelentés nyomán indult büntetőperben megállapítottak szerint őt későbbi támadói mintegy másfél hónapon keresztül zsarolták - vázolja az előzményeket Jován László, aki a perújítási eljárásban Szántait képviseli. - 2000 decemberében a motelben megloptak egy vendéget. Azt a hibát azonban elkövette a tolvaj, hogy otthagyta a névjegyét. A tulaj, Szántai betelefonált a rendőrségre. A rendőrök közölték vele, egy ilyen piti tolvajt nagyon nehéz megfogni, nem így kell ezt megoldani. A következő nap megjelent velük a motelben egy civil is. Amikor a rendőrök elmentek, a civil azt mondta, védeni kellene a panziót, mert lopnak, meg a vendégek nem tudnak pihenni. Üljön ott egy ember, figyeljen. A tulajdonos viszont úgy látta, erre semmi szükség. Mire közölte az 'ajánlattevő', hogy de igen, háromszázezerért havonta, plusz meg is kell mindennap rendesen etetni azt az embert. Ha nem így lesz, akkor vendég sem lesz a szállóban. Ekkor Szántai megint szólt a rendőrségnek, de ott elhajtották azzal, hogy amíg vér nem folyik, nem tudnak csinálni semmit."

A lázálom nem ért véget a panziótulajdonos számára: 2001. január hatodikán olasz vendégei is voltak a motelnek, akik szórakozni indultak. Szántai azt ajánlotta, két-három óra múlva jöjjenek vissza, mivel gyanakodott, hogy a zsarolók előbb-utóbb beváltják fenyegetésüket. Négy óra múltán aggódni kezdett, ezért elindult körülnézni a környéken. Egy bárban talált rájuk. Ahogy belépett, rögtön le is verte valaki a földre. Odahívtak még két embert, akik megkérdezték tőle, mi lesz azzal a háromszázezerrel.

A Szántait elmarasztaló ítélet indoklásában az szerepelt, hogy "partnere" volt a támadóknak - holott ami azon a téli napon történt, az éppen ennek az ellenkezőjét mutatta. Szántait, mivel nem állt kötélnek, újra leütötték, elvették tőle a nála levő hatvanezer forintot, majd levetkőztették. Amikor egy pillanatra nem figyeltek rá, lekapta a kabátját a fogasról, és cipő nélkül, zokniban, kabátban meg egy szál gatyában futásnak eredt. Ketten szaladtak utána. Utolérték, leütötték, de fölkelt, futott tovább, míg elérte a szállodát. Üldözői betörtek a panziójába. A felesége próbálta feltartani őket. Szántai ekkor elővette otthon tartott pisztolyát, nagy nehezen kituszkolta üldözőit a teraszra, majd tízet lőtt a levegőbe. Előtte még mondta nekik, hogy "menjetek innen, mert éles fegyver van nálam". Ezek után további nyolc golyót kilőtt a tárból. Támadói el akarták venni tőle a pisztolyt, egyikük pillangókéssel ment feléje, őt csak lövéssel tudta megállítani. A másik támadó dulakodás közben sérült meg, 15 centire a mellkasától volt a fegyver csöve, amikor elsült; felülről lefelé hatolt át a testén a golyó. "Szántait közvetlen veszély fenyegette. Ha bosszúból vagy indulatból lőtt volna, közel engedi magához őket? Sportlövő volt, nyilván kiválóan tudott célozni. 'k viszont a figyelmeztetés ellenére azt hitték, játékfegyver vagy legfeljebb gázpisztoly van nála. Oldalra irányítva a fegyvert belelőtt a kerítésbe is azzal a céllal, hogy ha azon átmegy a golyó, láthatják, nem gázpisztoly van a kezében" - magyarázza Jován László.

Ítéletek így meg úgy

Szántai Attila ellen gyilkossági ügyben indult büntetőeljárás: a két támadó súlyosan megsebesült, egyikük később belehalt a sérülésébe. Jogos védelmet pedig csak nyomozó hatóság, illetve bíróság állapíthat meg a körülmények megismerése és mérlegelése után.

"Az első fokon eljáró bíró - benne van a jegyzőkönyvben - többször szólt az ügyészségnek, hogy nem tudja tárgyalni az előzményeket, amelyek előidézték a fegyverhasználatot. Ugyanis már akkor - rablás és folytatólagosan, súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolási kísérlet vádjával - büntetőeljárás folyt az életben maradt sértettel, annak társaival, illetve egy korrupt rendőrrel szemben, éppen védencem följelentése alapján - mondja Jován László. - A Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) tárgyalta azokat az ügyeket is. Azt a kettőt azért külön, mert a rendőrében a Katonai Nyomozó Hivatal végezte a felderítő munkát, a többiekében a rendőrség. De annak nem lett volna akadálya, hogy egyesítsék az eljárásokat, s így az egész folyamatot együtt kezeljék." Az ügyvéd szerint ha a bíró részletesen vizsgálhatta volna az előzményeket, egészen más ítélet születik - de egyik bíró nem vonhat el ügyet egy másiktól, ráadásul munkáját köti a beterjesztett vád.

A párhuzamos eljárásban szereplő vádlottakat tanúként így is kihallgatták, igaz, önmagukat nem voltak kötelesek bűncselekménnyel vádolni. Szántai Attila vádlottként tett vallomását ugyanakkor a másik perben - mint tanúvallomást - elfogadták, míg a sajátjában nem. "A bíró azt mondta, hogy nem szavahihető" - magyarázza Jován László. Azt, hogy Szántaira többen támadtak, a bíró nem vitatta, "az időrendiséggel viszont baja volt: arra alapozta az ítéletet, hogy amikor Szántai meglőtte a sértetteket, akkor már nem bántotta őt senki. Vagyis megtorlásként lőtt" - mondja Jován László.

A másik per vádlottjai Szántai Attila perében tanúként azt mondták, amit az sajátjukéban: nem követtek el semmit, nem bántották, nem zsarolták, nem rabolták ki a panzió tulajdonosát. Az ő büntetőperükben eljáró bíró azonban egyéb bizonyítékok - többek között Szántainak a szó szerint "átvett" vallomása - alapján úgy ítélte meg, hogy megvalósultak e cselekmények (amit a másodfok is megerősített). Egy harmadik bíró pedig elítélte a perbe fogott rendőrt bűnpártolásért és okirat-hamisításért.

Korrekció

A perújítási eljárásban Jován László többek között arra hivatkozott, hogy védence a hatóságokhoz fordult, de hiába bízott bennük - sőt később kiderült, hogy a rendőrök egyike összejátszott a Szántait zaklatókkal. Perújítási indítványt akkor lehet benyújtani, ha a jogerős ítélet után olyan új tény, körülmény merül fel, amely addig nem volt ismert, illetve az alapügyben nem lehetett figyelembe venni. Erre a másik eljárás befejezése után nyílt mód, amikor 2007-ben jogerősen is elítélték annak a pernek a vádlottait, így már papíron is "valószínűsíthető" volt a folyamatos zsarolási kísérlet, a "sértetti közrehatás", illetve a jogos védelmi helyzet. A Fővárosi Ítélőtábla is így látta, ezért elrendelték az eljárás lefolytatását.

Felmentést vagy legalábbis lényegesen enyhébb ítéletet tartott Szántai és védője jogosnak. "Számításba vehették volna az alapeljárásban az erős felindulást vagy a beszűkült tudatállapotot, mert akkor is okkal hihette volna, hogy jogos védelmi helyzetben van. Már a vélt jogos védelem is, ha tévedésben van az illető, de erre alapos az oka, kizárja a büntethetőséget - részletezi Jován László. - Szerintem ráadásul indokolt volt így védekezni, hiszen nyilvánvalóan a testi épségét, életét közvetlenül fenyegető támadás érte. A fegyverszakértői vélemények is ezt támasztották alá. Azokat azonban az első és a jogerős ítélet meghozatalakor is figyelmen kívül hagyták. A perújítás során újabb szakértőt hallgattak meg, aki alátámasztotta kollégái korábbi véleményét."

Az új eljárásban a bíróság első körben fölmentette a vádak alól Szántai Attilát. Az egyik esetben jogos védelmet állapított meg, a másikban a bizonyítékok hiányára hivatkozott. Az ügyészség fellebbezett, ragaszkodva eredeti álláspontjához. Ezután váratlan fordulat következett: a fellebbviteli ügyészség az iratok áttanulmányozása után megváltoztatta a fellebbezést, és azt javasolta a bíróságnak, mindkét esetben tekintsék a szituációt jogos védelmi helyzetnek. (Az ügyészség tudniillik nemcsak vádhatóság, hanem a törvényesség egyik őre is: így akár enyhítést vagy felmentést is indítványozhat.) A végső döntést kimondó bíróság is erre a következtetésre jutott, és Szántai Attilát mindkét vádpont alól fölmentette - kilenc évvel a 13 éves szabadságvesztést kiszabó ítélet és nagyjából öt évvel az új eljárás megkezdése után. ("A perújítási folyamat elindításakor védencemet szabadlábra helyezték. Nem volt miért sürgetnünk az ügyet" - mondja Jován László.) A nyomozás elején, rendőrségi őrizetbe vételét követően nyolc napig házi őrizetben volt Szántai Attila, majd visszavitték a börtönbe, ahonnan már ki sem jött hat év kilenc hónapig (előbb előzetes letartóztatásban volt, utóbb elítéltként raboskodott).

"Az ötgyermekes Szántai Attilának azt megelőzően akkor volt csak dolga a rendőrséggel, amikor meghosszabbította a személyi igazolványa érvényességét - teszi hozzá mindehhez az ügyvéd. - Ez az ügy azzal kezdődött, hogy bejelentést tett a lopásról. Majd arról, hogy zsarolják. Hiába. Aztán majdnem hét évet ült. A mostani ítélet kimondta, hogy ártatlanul. Úgy tudom, a politikai ügyeket nem tekintve ez rekord a magyar kriminalisztika történetében. A kártérítési igényünk is ilyen mértékű: több mint egymilliárd forint."


Figyelmébe ajánljuk

A pénztelenség segíthet a Homokhátságon

Lényegében elkaszálta a kormány a Homokhátság, pontosabban a Duna-Tisza-köze vízpótlási projektjeit. Egy határozatban a leghátulra sorolták a beruházást, így aligha lesz esély arra, hogy megvalósuljon. Elsőre rossz hírnek tűnik ez, valójában ennél jobb nem is történhetett volna a térséggel.