Hónapokig tartó exlex állapot után új befektető mentheti meg a Dunaferrt?

Álügyvédek, álpapírok, ál-Habsburg, illegitim vezetőség, érvénytelen közgyűlés, gyárfoglalási kísérletek – káosz uralta a Dunai Vasmű elmúlt fél évét. A többségi orosz és a kisebbségi ukrán tulajdonosok a cégvezetésért harcolnak, a gyár közben takaréklángon üzemel, a felmondások folyamatosak. 

„Hosszú hónapok óta nincsen semmilyen kommunikációnk a Dunaferr vezetésével, így nem is kapunk hivatalos információt a gyár működéséről. Ismereteink szerint éppen, hogy megy a vasmű, talán 20 százalékos kapacitással ketyeg” – mondja László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke.

Az ISD DUNAFERR Dunai Vasmű Zrt. szomorú helyzetéről legutóbb decemberben számoltunk be (lásd: Vasfüggöny, Magyar Narancs, 2020. de­cember 17.); a cég vezetése tavaly nyáron felmondta a kollektív szerződést, majd szeptember végével lejárt Evgeny Tankhilevich cégvezető megbízatása, amit az­óta sem hosszabbítottak meg. Ő azóta általános vezérigazgató-helyettesként hivatkozik magára, és illegitim módon vezeti a gyárat. Innen kezdve gyakorlatilag a széles nyilvánosság előtt zajlott a Dunaferr tulajdonosi körének a vitája. A cég megszerzéséért folyó jogi harc jószerivel kibogozhatatlan, és március óta olykor egészen szürreális jeleneteket idézett elő.

Megtévesztés

Tavasszal krimibe illő események sora vette kezdetét, a fejleményeket pedig sokszor nem is tudták követni és megérteni a szakszervezeti vezetők, a munkavállalók, de még a bíróságok sem.

A Dunaferrnél az alapprobléma máig az, hogy a cég nem felel meg a törvényes működés feltételeinek: nincs érvényes jogkörökkel rendelkező vezetése, felügyelőbizottsága, igazgatósága.

Közgyűlést sokáig nem is tudtak összehívni, majd március elején megjelent két titokzatos személy, Natalia Bashinska és egy magát Franz Vladimir Habsburg-Lothringennek nevező ukrán állampolgár – több ukrán és magyar személy kíséretében –, és mindenféle, általuk érvényesnek és törvényesnek mondott meghatalmazásokkal próbáltak bejutni a Dunaferr területére, hogy átvegyék a cég irányítását. Akkor nagyjából ötödik hónapja legitim cégvezetés nélkül működött a vasmű, és hosszú hónapok óta késve, részletekben kaptak fizetést a munkavállalók. Tankhilevich a vasmű nevében sietett leszögezni, hogy hamis papírokkal érkeztek az ukrán személyek és nem tekinthetők a többségi tulajdonos (végső soron az orosz Vnyesekonombank) meghatalmazottjainak, hanem az ukrán kisebbségi tulajdonosi kör emberei, akik Tankhilevich szerint jogtalanul akarják átvenni a cégvezetést.

Nem sokkal később felbukkant egy magyar személy, Mikó István, aki azt állította, ügyvédként őt bízta meg azzal a többségi tulajdonos, hogy a nevében eljárva állítsa vissza a vasmű törvényes működését. Mikó ezért március közepére összehívott egy online közgyűlést (mert a gyár területére a jelenlegi menedzsment, azaz Tankhilevich nem engedte be őket). Ez a közgyűlés Mikó akkori tájékoztatása szerint határozatképes volt, mivel a részvényesek 99,94 százaléka megjelent, és megválasztotta az igazgatóság és a felügyelőbizottság tagjait, módosította a társaság alapszabályát. A változásbejegyzési kérelmet az illetékes cégbíróságra benyújtották. Tankhilevich azonban így kommentálta mindezt: „2021. már­cius 26-án a kétes hátterű ukrán agresszorok képviselői megtévesztettek néhány kisebbségi tulajdonost, hamis meghatalmazásokkal – internetes kapcsolaton keresztül – összejövetelt tartottak, és ismételten megpróbálták átvenni a Dunaferr vezetését, hogy a vállalat vagyontárgyait jogellenesen megszerezzék.”

Időközben a székesfehérvári cégbíróság rendkívüli közgyűlést hívott össze május 6-ra, ám addig is történtek furcsaságok. Egy áprilisi este kopasz verőlegények jelentek meg Dunaújvárosban azzal a céllal, hogy erővel bejussanak a vasmű területére. Az akció szervezését Mikó vállalta magára. A rendőrségnek végül sikerült megfékeznie a betolakodókat. Mikó ekkor tovább fenyegetőzött és azt mondta, hogy hamarosan visszajönnek sokkal többen, és akkor sikerre viszik az akciót.

Mikó a májusi közgyűlésen is kulcsfigura volt még; és bár a szakszervezet például nem értett egyet vele, azt a szakik sem tudták eldönteni, hogy Mikó vagy az ellenlábasai-e a csalók. Mindenesetre egyvalakiről biztosan kiderült, hogy szélhámos: áprilisban a Euronews feltárta, hogy

a hangzatos nevű Franz Vladimir Habsburg-Lothringen visszaél a Habsburg névvel, és semmi köze a családhoz.

Az ügyben megszólalt Habsburg György, az utolsó magyar király, IV. Károly unokája, aki elmondta: ismerik a férfit és tudják róla, hogy csaló, de jogilag egyelőre nem tudnak lépni ellene.

 

Van eladó nagyolvasztó

Fotó: MTI/Máthé Zoltán

Ilyen zavaros előzmények után tartották meg a cégbíróság által összehívott, hivatalosnak tűnő májusi közgyűlést. Mivel Tankhilevich az „ellenfeleit” továbbra sem engedte be a gyár területére, a megjelent részvényesek kénytelenek voltak egy parkolóban megtartani az eseményt. Ekkorra, ugye, túl vagyunk a kopaszokon (akik azóta nem próbálkoztak újra, fenyegetés maradt csupán a hangzatos gyárfoglalás), és túl vagyunk az ál-Habsburg leleplezésén.

Mindenesetre Mikó arról tájékoztatta a helyi sajtót, hogy sikerült visszaállítani a vasmű törvényes működését, megválasztották az új igazgatóságot, a felügyelőbizottságot, az új cégvezetőt és a könyvvizsgáló céget is. A Duol beszámolója szerint igazgatósági tag lett az ál-Habsburg is. A cégvezetésből visszahívták Tankhilevichet, helyére egy Gladkikh Vasyl nevű ukrán férfit neveztek ki. Persze, mindez csak elméletben történt meg –

a gyakorlatban továbbra is Tankhilevich tartja magát jogszerű vezetőnek és irányítja a gyárat, és ebben azóta sem akadályozza őt egyik magyar hatóság sem.

Ahogyan az várható volt, Tankhilevichék nem ismerték el a májusi közgyűlést sem és jogi útra terelték az ügyet, hiszen még márciusban megtámadták a cégbíróság azon döntését, amely a májusi közgyűlés összehívását rendelte el.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a Tankhilevich-féle Dunaferr képviseletében eljáró Nagy Péter ügyvéd is a cég működésének törvényes keretek közé visszaállításán ügyködött, amit úgy próbált elérni, hogy a korábban lemondott orosz igazgatósági tagok visszajegyzését kérte a cégbíróságtól. A Győri Ítélőtábla május ötödikén elutasította ezt a kérelmet, mondván, a Dunaferrnek jelenleg nincsen olyan tisztségviselője, aki eljárhat a cég nevében, így cégképviseleti ügyekben sem tud senki a Dunaferrnél olyan meghatalmazást adni, amely alapján egy ügyvéd eljárhatna.

Úgyhogy mindkét oldalon van egy-egy ügyvéd: az egyikről a hatóságok mondják ki, hogy nincs joga eljárni, a másikról pedig azok állítják, hogy hamis felhatalmazással érkezett, akiknek a törvény előtt nincsen jogosultságuk a cégvezetésre.

Tudják még követni?

A Győri Ítélőtábla végül hatályon kívül helyezte a székesfehérvári cégbíróság döntését a május eleji közgyűlésről, tehát utólag érvénytelennek minősítették a parkolóban tartott közgyűlést. Jogerős döntésében az ítélőtábla új eljárásra utasította a cégbíróságot, amelyben vizsgálni kell a felek meghatalmazott ügyvédeinek képviseleti jogát.

Pengeélen

A közgyűléses cirkuszok után az önjelölt képviselők hangja elcsendesedett, viszont egyre aggasztóbb hírek érkeztek a vasmű felől. Május 31-én az adóhatóság határozatban közölte a céggel és több leányvállalatával, hogy ha június 30-ig nem adják be a vállalat 2019-es (!) hivatalos pénzügyi beszámolóját, akkor felfüggeszti a cég adószámát, és elrendeli a kényszertörlést. A Dunaferr egyébként a korábbi években sem siette el a beszámolók leadását, és a 2020-as is hiányzik, de egyelőre a 2019-esnél tartunk csupán. Utóbbit a NAV által meghatározott határidőn túl sikerült beadni.

Amúgy már a dokumentum létezése is érdekes, hiszen nem volt érvényes közgyűlés, amely elfogadhatta volna. Ezt maga Tankhilevich is elismeri: „Annak elfogadására a legfőbb szerv ülésének hiányában nem kerülhetett sor, ugyanakkor a vállalkozás a beszámoló részeként közzétett mérleg fordulónapja óta folyamatosan és jelenleg is működik. (…) Az éves beszámoló könyvvizsgáló általi ellenőrzése megtörtént és befejeződött, ugyanakkor a beszámoló legfőbb döntéshozó szerv általi elfogadása hiányában könyvvizsgálói jelentés kiadására a mai napig nem került sor” – olvasható a beadott dokumentumhoz csatolt nyilatkozatban. Vagyis Tankhilevich szerint úgy működik a cég, hogy valójában nem működik, hiszen a döntéshozók nem hoznak döntéseket, magáról a könyvvizsgálatról pedig annyi derül ki, hogy Tankhilevich azt állítja, megtörtént.

 

A főkohász (Evgeny Tankhilevich)

Fotó: MTI/Kovács Attila

A 2019-es beszámoló nem mellesleg siralmas képet fest a vállalatról. A Dunaferr 2019-es árbevétele 335,6 milliárd forintról 288,8 milliárdra csökkent, adózott eredménye pedig mínusz 54 milliárd forint, ez a cég történetének eddigi legnagyobb vesztesége. Mivel ezek csak a 2019-es számok, egyelőre nem tudni, hogy a koronavírus okozta válság hogyan mutatkozik meg a 2020-as mérlegben – a cég annak leadásával továbbra is adós.

„A sajnálatos az egészben, hogy kifejezetten nagy a kereslet a Dunaferr termékeire szerte a világon. Nemigen látunk bele abba, hogy mi történik a cégnél, hiszen Tankhilevich már hosszú ideje egyáltalán nem kommunikál velünk. Tulajdonképpen a napi történésekből rakjuk össze a kis kockákat, és próbálunk valami összképet kapni” – mondja lapunknak a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke, aki szerint a jelenlegi 20 százalék – a gyár ezen a kapacitáson vegetál – valószínűleg arra sem elég, hogy a „hideg vízre valót megtermeljék”.

Mivel pontos számot nem tudnak a szakszervezetek a jelenlegi létszámról sem, a felmondások mértékét nem képesek követni; az viszont biztos, hogy folyamatosan hagyják el a gyárat a dolgozók.

„Úgy fogalmazott nemrég az egyik üzemvezető, hogy ha most beesne egy akkora megrendelés, ami 50 százalékos gyárkapacitást igényelne, azt nem is tudnák teljesíteni”

– idézi fel László Zoltán, aki bár nincs a decemberben kirúgott szakszervezeti vezetők között, mégsem léphet be a gyárba. A Tankhilevich-féle vezetés nem engedi be, mondván, a szakszervezetek is az „ukrán hordák” oldalán állnak. A szakszervezet így csak egy a városban bérelt helyiségben tudja fogadni a munkavállalókat, érdemi érdekképviseletet nem is tudnak végezni. „Hogyan? Azt se tudjuk, ki a munkáltató. De azért jönnek a kollégák, kicseréljük az információinkat, egyfajta közösségi kapcsolattartás zajlik” – mondja László Zoltán.

A nyár közepén ideiglenes vagyonfelügyelők jelentek meg a cégnél, az állami tulajdonban lévő Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. emberei. Egy ideig nagy volt a titkolózás, nem lehetett tudni, pontosan mi is történik a Dunaferrnél. A sajtóban néhányan arra tippeltek, hogy nem nyilvános reorganizációs eljárás zajlik a cégnél – aminek amúgy sokan örültek volna. A Reorganizációs Kft. ugyanis eddig a kormány által stratégiailag kiemelt jelentőségűvé nyilvánított gazdálkodó szervezetek felszámolójaként volt ismert, a járvány ideje alatt viszont bővült a hatásköre: reorganizációs eljárást végezhet, azaz csőd vagy felszámolás helyett a működőképesség helyreállításával foglalkozik, már ha életképes az adott cég.

„Sokan ezt állami beavatkozásnak vélték, de erről szó sem volt. A vagyonfelügyelők azoknak a védelmében érkeztek a céghez, akiknek a Dunaferr tartozik, tehát a hitelezőket védték” – mondja Kálló Gergely, a térség jobbikos országgyűlési képviselője, aki arról is beszámolt, hogy a vagyonfelügyelők bejelentkeztek az önkormányzatnál is, de csak egy protokoll-látogatásra.

Kálló megjegyzését támasztja alá az a június végi közlemény, amelyben a Reorganizációs Kft. világossá teszi jelenléte okát: „Az ideiglenes vagyonfelügyelet tartama alatt az ISD DUNAFERR Dunai Vasmű Zártkörűen Működő Részvénytársaság ellen még nem kezdődik meg a felszámolási eljárás, az eljárás célja a hitelezői érdekek védelme a bíróság felszámolásról történő jogerős döntéséig.” Egy általunk megkérdezett jogi szakértő szerint a Dunaferr egy vagy több hitelezője eljárást kezdeményezhetett, amely arra irányult, hogy nyilvánítsák fizetésképtelenné a Dunaferrt, és az ideiglenes vagyonfelügyelet mellett a hitelezők a pénzükhöz juthassanak. A vagyonfelügyelet egyébként csak egy hónapig tartott. Az eljárással kapcsolatban megkerestük a Nemzeti Reorganizációs Kft.-t, ahonnan azt a tájékoztatást kaptuk, hogy azért zárult le ilyen hamar az eljárás, mert a bíróság azt állapította meg, hogy a Dunaferr nem fizetésképtelen. „Az ideiglenes vagyonfelügyelő azt a célt szolgálja, hogy amíg a bíróság nem jut döntésre a fizetésképtelenség kérdésében, addig is legyen kontroll az adós cég felett, ami megakadályozza, hogy ez idő alatt vagyonkimentés történjen” – mondta megkeresésünkre Pallós Zoltán, a Nemzeti Reorganizációs Kft. ügyvezetője.

Természetesen a gyárban is híre ment a vagyonfelügyelők megjelenésének. „Mindenki várta, hogy ennek az eljárásnak lesz valami látványos eredménye, valami megváltozik, legalább annyi, hogy lesz tájékoztatás, kommunikáció a valós helyzetről, és hogy mire lehet számítani a jövőben” – idézi föl a reménykedést a szakszervezeti alelnök, de a munkásoknak csalódniuk kellett, tájékoztatást semmiről nem kaptak.

A korábban kirúgott szakszervezeti vezetők ügye a bíróságon van, egyiküknél első fokon ki is mondták, hogy jogszerűtlen volt a munkáltató részéről az elbocsátás; a bíróság arra kötelezte a Dunaferr vezetését (bár, ugye, kérdés, hogy az egyáltalán létezik-e), vegye vissza a dolgozót. „Ez azóta sem történt meg, a többieknél pedig októberben lesz tárgyalás.

„Érdekes, hogy a bíróságok állandóan átadják egymásnak ezt az ügyet, hol Székesfehérváron, hol Győrben foglalkoznak vele. Olyan, mintha a hatóságok is fáznának ettől”

– véli László Zoltán.

Orosz megmentő?

A botrányos hónapok után, augusztus 18-án írt arról az energia- és nyersanyagpiaci témákat feldolgozó Argus Media banki forrásokra hivatkozva, hogy a Metalloinvest nevű orosz acél- és bányaipari társaság készül átvenni a dunaújvárosi vasművet, és ez hónapokon belül meg is történhet. A portál szerint az orosz vállalat tárgyalásokat folytat a Dunaferr többségi tulajdonosával, a Vnyesekonombankkal a vasmű megvásárlásáról. A hírt azonban nem erősítette meg egyik fél sem, mivel az Argus Media nem tudta elérni sem a Metalloinvestet, sem a Dunaferrt.

Az orosz cég neve korábban is felbukkant, Tankhilevich egy júniusi közleményében stratégiai partnernek nevezte azt. A Metalloinvest nem kispályás játékos: Oroszország legnagyobb vasércfeldolgozójáról van szó. A vállalatot tulajdonló USM Holdings Business Development cégben 49 százalékos részesedése van Aliser Uszmanovnak, aki a Forbes listája szerint a hatodik leggazdagabb orosz üzletember. A Wikipedián található információk szerint Uszmanov üzbég származású, 68 éves, és 2012-ben még ő vezette a leggazdagabb orosz üzletemberek listáját. Számos cégben van tulajdonrésze, egyebek mellett az övé a Kommerszant nevű kiadóvállalat, az egyik legnagyobb orosz mobiltelefon-szolgáltató, a MegaFon, és társtulajdonos a Mail.Ru-csoportban, amely a legnagyobb internetes cég az orosz nyelvterületeken. Mi több, 2007 és 2018 között Uszmanovnak tulajdonrésze volt az egyik vezető angol fociklubban, az Arsenalban.

Néhány nappal Uszmanov képbe kerülése után a magyar állam elárverezte maradék Dunaferr-részesedését, amely ugyan minimális mértékű (0,0004 százalékos) volt, és mindössze 2,2 millióért kelt el. Kálló szerint valószínűsíthető, hogy azért most vált meg az állam ettől a résztől, mert ezzel is egyszerűsödik a tulajdonosi képlet, és így könnyebb lehet a cég eladása. Az országgyűlési képviselő és a szakszervezeti alelnök szerint is bizakodásra adnak okot a tulajdonosváltásról érkező hírek, de lehet, hogy korai még az öröm. „Akkor leszek nyugodt, ha pecsét kerül a papírra, a termelés 50 százalék fölé emelkedik, és a munkások végre egy részletben kapják meg a bérüket” – mondja Kálló Gergely.

Szeptember elején a cég „legfőbb, általános vezérigazgató-helyettese”, azaz Tankilevich levelet intézett a Dunaferr dolgozóihoz, amelyben azt állította, sikerült kivédeni az Ukrajna felől érkező támadásokat, és reméli, hogy azok nem kezdődnek újra. Mivel a piac változatlanul pörög – írja –, a Dunaferr helyzete is fokozatosan kezd javulni. „Ezt látva elérhető közelségbe került a szakmai befektető belépése is, ami véglegesen rendezni fogja majd a problémáinkat. Érthető, hogy amíg a támadások okozta káosz fennállt, addig a szakmai befektető is kivárt” – áll a levélben, amelyben nem nevezte meg a befektetőt. Arról is tájékoztatta a munkásokat, hogy decembertől már normálisan, egy összegben fogják kapni a fizetésüket, addig viszont marad a részletekben való fizetés.

Az elmúlt egy év történései alapján azonban sokakban erős a kétely, hogy a Dunaferr sorsa mintegy varázsütésre kedvező fordulatot vesz majd.