Hull a pelyhes fehér hó, sok közvécé lenne jó!

  • LT
  • 2016. december 23.

Belpol

Viccesnek tűnik, pedig egyáltalán nem az.

A Város Mindenkié (AVM) lakhatási érdekvédelmi csoport még ősszel indított kampányt olyan evidens célokat megfogalmazva, hogy

1. Budapesten legyen több közvécé;

2. a biztosítandó illemhelyek száma legyen törvénybe foglalva.

Az őszi kampányukban arra hívták fel a figyelmet, hogy nem csak kevés a közterületi illemhely a fővárosban, és a probléma tulajdonképpen mindenkit érint, de arra is, hogy a sokszor erre visszavezethető köztisztasági szabálysértések legnagyobb része (kb. 75%-a) a hajléktalan embereket érinti. „Azt is tudjuk, hogy 2015-ben csak Budapesten több mint 5000 esetben állapította meg a szabálysértési hatóság a Szabstv. 196. § (1) a) pontja szerinti köztisztasági szabálysértési tényállás megvalósulását. Viszont fontos, hogy az előző adat nem kizárólag vizeléssel vagy székletürítéssel megvalósított köztisztasági szabálysértések száma, mert a szemeteléssel, rágókiköpéssel vagy zsebkendőeldobással megvalósult köztisztasági szabálysértések is ezt a számot gyarapítják” – írták akkor, hozzátéve, hogy „az önkormányzatok feladatkörének módosítására van szükség annak érdekében, hogy a közvécék fenntartása kötelezően ellátandó önkormányzati feladattá váljon”.

Közillemhely a Nyugatinál a 40-es években (jobbra)

Közillemhely a Nyugatinál a 40-es években (jobbra)

Fotó: fortepan.hu

A csoport november 19-én, a „vécék világnapján” arra hívta fel a figyelmet, hogy májusban a Fővárosi Önkormányzat városigazgatási osztálya ugyan foglalkozott a problémával, sőt ki is emelték, hogy milyen nagy hiány van közvécékből Budapesten, de az AVM szerint a Fővárosi Önkormányzat ezzel le is tudta a problémát. „Szeretnénk emlékeztetni az önkormányzatot, hogy a feladatait ne terheljék másra. Nagyon köszönjük, ha napirendre kerül ez a téma! Kérjük, tudatosabban foglalkozzanak a problémával. Kérjük, hogy alapvető emberi méltóságunkban ne alázzanak meg minket” – hangzott el akkor, ám mivel érdemi lépés azóta sem történt,

újabb akcióra kerül sor.

Mivel A Város Mindenkié az Utcajogásszal közösen „A Szükség törvényt bont” jeligére törvénymódosítási javaslatot fog benyújtani a témában, addig is minden lehetséges fórumon fel kívánja hívni a főváros vezetőségének figyelmét arra, hogy szükség van közvécékre.

Ezért ma 18–19 óra között a Belvárosban, a Deák térnél lévő Városháza park karácsonyi vására előtt, a 9-es busz megállójánál lévő ’működő’ közvécénél adnak elő egy olyan „műsort”, melynek keretében a Bennfentes Kívülállók Közkórus (BKK) átdolgozott karácsonyi klasszikusokat (köztük a Hull a pelyhes fehér hó, sok közvécé lenne jó! c. slágert) énekel. Ennek ellenére mégsem a viccelődésé lesz a főszerep: az AVM ezúton is tájékoztatni kívánja a közvéleményt a jelenlegi áldatlan állapotokról.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.