Magyar Narancs: Az Időképet több mint 400 ezren lájkolták a Facebookon. Ismertségük ellenére is kevesen tudhatják, hogy valójában mivel foglalkozik egy magánszolgáltató.
Szente-Varga Bálint: Két szegmense van az Időkép működésének - az egyik a médiarésze, amit nap mint nap látnak az emberek. Az elmúlt egy hónapban naponta átlagosan 460 ezer embert érünk el, ennyien olvasnak minket. Emellett a Facebook-csoportunk is 410 ezres - vagyis egy óriási tábor használja a portált. Ez a szekció igen jelentős részben a látogatók által beküldött információkból épül fel: minden releváns időjárási helyzetről, illetve paraméterről, amelyet a látogatóink osztanak meg illetve küldenek be, vizualizáció készül, eseménydús, izgalmas helyzetekben élő tudósításokat csinálunk, válogatunk a beérkezett tartalmakból, s ha valamilyen releváns időjárási helyzet következik be, arról cikkekben vagy egyéb módon tájékoztatjuk az olvasót. Mivel ilyen nagy olvasótáborunk van, többnyire hozzánk érkezik be olyan információ, amely szélsőséges időjárási helyzetről vagy látványos természeti jelenségről tudósít - legyen az tornádó, üstökös vagy meteor. De az Időképnek van egy másik profilja is: meteorológiai szolgáltatásokat nyújtunk, kiemelt partnereink közé tartozik például az Index, az Axel-Springer, a Generali, a TV2 vagy az ATV - ők mind tőlünk vásárolnak különböző meteorológiai információkat.
Fotó: Németh Dániel
MN: Ezek rövid és középtávú előrejelzések?
SZVB: Azok is, de ennél sokkal szélesebb a portfóliónk. Például a Generali Biztosító a kárrendezési tevékenységéhez múltbéli időjárásra vonatkozó információkat kérdez le tőlünk - ezekből tudják elbírálni, hogy egy bejelentés valós-e. Létezik egy olyan szolgáltatásunk, amelyben az egyes várható kiemelkedő időjárási eseményekről tájékoztatjuk az embereket sms-ben.
Nagy Gergely: Megemlíteném még a mobilplatformunkat és az applikációinkat, amely szintén piacvezető a két platformon öszszesen majdnem félmilliós letöltéssel - naponta körülbelül nyolcvanezren használják ezeket. Ami a professzionális, illetve a lakossági szolgáltatásokat és a médiatevékenységeket illeti, weboldalunkon jórészt a felhasználók által generált tartalmak találhatók, de itt nem csupán az általuk beküldött beszámolókról, jelentésekről, fotókról, videókról van szó, hanem azokról az időjárási adatokról is (szél, csapadék, légnyomás stb.) amelyeket saját állomásaik segítségével mérnek. Ezek az állomások kapcsolódnak a rendszerünkhöz - a nap huszonnégy órájában töltik fel az időjárási jellemzőket, adatokat. A professzionális tevékenységünkhöz viszont az észlelői adatoktól független saját telepítésű és használatú meteorológiai infrastruktúránkat használjuk. Ezek közül talán a legfontosabb a saját radarhálózatunk, amelynek a létét hosszú ideig megkérdőjelezte a szakma - olyan vélemények keringtek, hogy nincsenek igazi radarjaink, csupán hajóradarokkal rendelkezünk. Ez nyilvánvalóan nem igaz: radarberendezéseinket a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság hivatalosan meteorológiai típusú lokátorként jegyezte be.
MN: Hogyan lehet megkérdőjelezni valaminek a létét, amiről igen egyszerű megbizonyosodni?
NG: Mi sem értjük egészen. Annyi bizonyos, hogy ezek a radarok egy picit másra valók, mint amiket az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) használ. Ennek vannak előnyei és hátrányai is. Kétségtelen előny, hogy a radarjaink sokkal előbb képesek észrevenni egy kialakulóban lévő hevesebb, konvektív rendszert, tehát egy viharzónát, egy erős zivatarra utaló csapadékmezőt. Mi percenkénti frissítéssel dolgozunk, ilyen felbontásban látjuk a kialakulóban lévő eseményeket - míg az OMSZ radarjai negyedóránként képesek képet frissíteni, ráadásul egy nyolcperces utófeldolgozás is kell a megjelenítéshez, így sokszor akár 23 perccel késhet a radarkép a valós meteorológiai történésekhez képest - ez nálunk másfél perc. A radarjainknak hátrányai is vannak: kevésbé képesek például a csendes, áztató eső érzékelésére, felderítésére - ebben tényleg jobbak a drágább radarok. A veszélyes jelenségek észlelésében viszont nálunk az előny. Nagyon fontos a villámlokalizációs hálózatunk, amely már 25 állomásból áll - ezek milliomod-másodperc pontosságú időbélyegzővel és irányérzékelővel ellátott szenzorokat tartalmaznak. Együttesen képesek meghatározni, hol vannak kialakulóban a zivatarok, melyek elektromos kisülésekkel is járnak. Az ebből összeálló élőkép másodpercenként frissül - meteorológusaink is ilyen felbontásban látják. A szélmérő hálózatunk szintén saját infrastruktúra, ami abban is különleges, hogy a szélmérőink tizedmásodpercenként mérnek, és szintén másodpercenként továbbítják a mérési adatokat. Ez azért is fontos, mert ha csak bizonyos időintervallumokban vennénk mintát szélsebességből, ahogyan azt bizonyos korábbi, amúgy hiteles és jó műszerek teszik...
MN: ...akkor a széllökéseket nem tudnák érzékelni.
NG: Pontosan.
MN: Úgy tűnik, hogy a viták nem a középtávú előrejelzések körül zajlanak, mivel a prognózisalkotáshoz a jelentősebb nyugati számítógépközpontok számítógép-kapacitására van szükség - az ezekből adódó modelleket vetik össze és adaptálják a hazai speciális viszonyok figyelembevételével.
NG: A peremfeltételeket globálisan mindenki felhasználja.
MN: Tehát a prognóziskészítéshez szükséges adatokat önök sem közvetlenül az OMSZ-től kapják - az ő adataik az érvényes megállapodások alapján nemzetközi meteorológiai szervezetekhez kerülnek: többek között ebből számolnak a nagy előrejelzési központok szuperszámítógépei.
SZVB: Önmagában az OMSZ adatainak aránya minimális. Ahhoz, hogy több napra előre tudjuk jelezni az időjárást, az összes nemzet meteorológiai szolgálatának kell adatokat szolgáltatnia és beadnia a közösbe. Hogy milyen adatokat mérnek itt, a Kárpát-medencében, az minimális relevanciájú a tekintetben, hogy milyen időjárás várható a következő egy hétben.
NG: Talán sokkal fontosabb, hogy mi történik és milyen adatokat mérnek a Földközi-tenger medencéjében.
MN: De ahhoz a tevékenységhez, ami az éppen a közeljövőt próbálja megjósolni (lásd Dunkel Zoltán OMSZ-főigazgatóval készült interjúnkat: "Ha tényleg veszélyhelyzet van", Magyar Narancs, 2012. november 8.), az úgynevezett nowcastinghoz fontosak a helyben mért adatok, a jelenben kapott radar, csapadék, villámkisülési, szélinformációk.
NG: Így van, ezért fontos, hogy ezt már saját infrastruktúrában tudjuk megvalósítani. Ebből a szempontból ismét elkülöníteném a médiatartalmat és a szolgáltatási tartalmat. Amit felhasználunk a laikus felhasználók által továbbított információk közül, azok a szép vagy legalábbis látványos videók, fotók - az embereket alapvetően ez érdekli mint médiatartalom. Amikor azonban arról döntünk, hogy egy közép- vagy rövid távú előrejelzésben közzéteszünk-e valamilyen figyelmeztetést, veszélyjelzést, akkor ezt MSc titulusú diplomás meteorológusaink végzik, felhasználva, elemezve villámlokalizációs rendszerünket, a radarjaink által szolgáltatott képeket, illetve a szélmérőink által nyújtott információkat.
MN: Az oldal a maga nemében páratlan szintű felhasználói aktivitást indukált: az olvasók egy közösség tagjaként igyekeznek hozzátenni a tartalomhoz.
NG: Ez szerkesztett tartalom. Úgy kell elképzelni, hogy a felhasználók hatalmas mennyiségű információt zúdítanak ránk (természetesen pozitív értelemben). Ha csak médiatartalomról van szó, akkor szerkesztőink, ha meteorológiai relevanciájú bejelentések érkeznek, akkor a meteorológusaink döntenek arról, hogy ezek közül melyek hozhatók nyilvánosságra. De ez a fajta szakmai szerkesztés valós idejű: a beérkezett fotók, videók, beszámolók értékelése nem tart tovább 5-10 percnél. Abban az esetben, ha kétséges a tartalom, több helyről is megvárjuk annak a verifikációját. Amikor például egy tornádóról kapunk fotót, akkor - mivel ennek igen nagy a hírértéke és nemkülönben a lehetséges okozott kár - a hitelesség érdekében négy-öt forrásból is megvárjuk a megerősítést.
SZVB: A hitelességre törekszünk - és minket abszolút hiteles csatornaként kezelnek. Ha azt állítjuk, hogy valahol tornádó volt, azt már nem kérdőjelezi meg senki. Ebből a szempontból is nagy a felelősségünk abban, hogy ezeket a híreket gondosan ellenőrizzük.
NG: Az ellenőrzés nem csak azt jelenti, hogy négy-öt független forrásból szerzünk megerősítést. Ellenőrizzük a képek digitális jellemzőit, elkérjük az eredeti képeket, és meteorológusaink az adott helyszínen elemzik az összes archív adatot - hogy egyáltalán kialakulhatott-e egy ilyen extrém időjárási esemény az adott makro- és mikroszinaptikus helyzetet figyelembe véve, illetve, hogy a távérzékelési eszközök adatai alátámasztják-e az észlelést.
MN: A meteorológiai törvénytervezetet eredetileg az OMSZ hiányzó törvényi szabályozásával és a nemzetközi szervezetek ajánlásával magyarázták, de Illés Zoltán szakállamtitkár a minap már arról beszélt, hogy az állam milliárdokat költ a meteorológiai adatok összegyűjtéséért, s hogyha magáncégek időjárási információkat közölnek, akkor azokat az állami monopóliumtól kell megvenniük.
NG: A magam részéről szűkíteném és kettébontanám a kérdéskört. Először is káoszról nincs szó. Általában azzal szoktak érvelni a meteorológiai törvény szükségessége mellett (a Vidékfejlesztési Minisztérium, illetve Illés Zoltán államtitkár képviseli ezt az álláspontot - B. Z.), hogy a WMO (a Meteorológiai Világszervezet) ajánlása szerint minden államban lennie kell egy hiteles hangnak, amely meteorológiai vészhelyzet esetén a hivatalos riasztások kiadását szabályozza. Ne legyen több, esetleg egymásnak ellentmondó információ, ami egyszerre kering a lakosság körében, megzavarva és megtévesztve az embereket. Ez a fajta hivatalos kommunikáció egy nagyon erős csúsztatást tartalmaz: a WMO ajánlása nem azt mondja ki, hogy magánszolgáltatók ne bocsáthassanak ki előrejelzéseket, amelyek akár zivatarokra vagy heves széllökésekre vonatkozó információkat is tartalmaznak. A WMO szövegezésében kifejezetten, hangsúlyosan megjelenik, hogy a hivatalos riasztási rendszer legyen egységesítve, s ennek legyen egyetlenegy szószólója, ami valóban legyen állami monopólium. Csakhogy a hivatalos riasztás kibocsátása definíció szerint egy joghatással járó cselekmény, ami a katasztrófavédelmi, rendőrségi, tűzoltósági és egyéb hivatalos szervek azonnali reakcióját vonja maga után. A WMO nem amiatt aggódik, hogy több különböző előrejelzés létezik, hanem azért, hogy ne okozzon káoszt a katasztrófa- és rendvédelmi szervek reakcióiban, ha több különböző forrásra hallgatnak. A törvénytervezet szükségességének indoklásában két fogalmat mosnak össze, és ez jut el a közvéleményhez is. Egyetértünk azzal, hogy azok a riasztások, melyek a hivatalos szervek mozgósítását rendelik el, legyenek állami kézben, és maradjanak függetlenek a magánszolgáltatóktól. Azzal viszont egyáltalán nem értünk egyet, hogy ezt hangoztatva gyakorlatilag megöljék a magán meteorológiai előrejelzések lehetőségét. Nonszensz azt előírni, hogy egy meteorológus jelezhet előre szép, napsütéses időt, de nem mondhat olyat, hogy zivatarok lehetségesek.
MN: A törvénytervezet szövegének tüzetes áttanulmányozása után nyilvánvaló, hogy mennyire lazán, illetve nagylelkűen jelöli ki a kizárólagos állami feladatok körét - mindezt a potenciális időjárási veszélyek és releváns társadalmi-gazdasági hatások köré rendelve. És az élet olyan sok területét említik meg, hogy ez alapján alig marad tér a magánszolgáltatók számára.
NG: Gumiszabályokról van szó, valóban. Az év 70-80 százalékában előfordulhat valamilyen veszélyes időjárási helyzet, ami valaki számára kockázatot hordozhat. Legyen itt szó ködről, látástávolság-csökkenésről, jelentős légnyomásváltozásról - de még a meleg, napsütéses idő is veszélyes lehet, hiszen akkor leéghetünk, hőgutát kaphatunk, s aki ezt a volán mögött nehezen viseli, könnyen balesetet okozhat. Végső soron nagyon kevés olyan időjárási helyzet van, amit - legalábbis a törvény jelenlegi olvasatában - előre jelezhetne egy diplomás, ám a magánszférában dolgozó meteorológus. Ily módon pedig életszerűtlen az egész. Arról nem is szólva, hogy egy adott időjárási esemény veszélyessége is az adott élethelyzettől függ - egy közepes erősségű szél is kockázatos lehet egy nagyobb, lengő terhet emelő daru számára. Most ha a meteorológus előre jelez egy 30 km/h-s, közepesen élénk szelet, akkor a törvény olvasata szerint már jogszabályba ütköző dolgot tett, hiszen van olyan társadalmi élethelyzet, ahol ez veszélyhelyzetet teremt.
MN: Nemcsak veszélyhelyzetről van szó, hanem a "mezőgazdaságot, az erdőgazdálkodást, a vízgazdálkodást" érintő időjárási helyzetekről. Ezenfelül az OMSZ kizárólagos hatáskörben nyújthatna meteorológiai szolgáltatásokat 1000 főt meghaladó szabadtéri rendezvényeknek, biztosítóknak (jármű-, illetve vagyon- és baleset-biztosítási ügyekben), továbbá a közmű- és energiaszolgáltatók és általában mindenféle, egészben vagy részben állami tulajdonú szerv és gazdálkodói egység részére.
SZVB: Mondhatjuk azt is, hogy a tervezet szerint az OMSZ monopolfeladatai teljes átfedésben állnak a mi szolgáltatási palettánkkal - s ez aligha véletlen. Az a probléma, hogy az OMSZ költségvetésének csak a harminc százalékát állja az állam. Éppen ezért keresnek olyan eszközöket, hogy miként lehetne a szolgálat működését megfinanszírozni. Azzal a feltételezéssel élnek, hogy ha ellehetetlenítik a magánszolgáltatókat, s monopolizálják a piacot, illetve hatósági árakat szabnak meg, be tudják hajtani a hiányzó pénzt. Kérdés persze, hogy például mindaz, ami március 15-én történt, nem elegendő bizonyíték-e arra, hogy ilyen esetben milyen fontos tájékoztatási munkát vállal magára a magánmeteorológia. Azokat az információkat gyűjti, melyek egy hivatalos szolgálaton nem tudnak átmenni, hiszen az OMSZ-nek nincs arra rendszere, hogy egy állampolgár be tudjon küldeni és közzé tudjon tenni közérdekű híreket, fotót, videodokumentációt - amely a közhasznú tájékoztatást szolgálná. Azt hiszem, a mostani vészhelyzet kezelésének, elhárításának alkalmával kiemelten fontos és pozitív szerepet játszottak a magánszolgáltatók. A piac monopolizálásával kapcsolatos másik probléma, hogy nincs összhangban semmiféle EU-s alapelvvel. Talán éppen az időjárási piac az, ahol a leghatékonyabban tud érvényesülni a láthatatlan kéz elve. A versenyhelyzet rákényszeríti arra a szolgáltatókat, hogy megküzdjenek egymással a minél pontosabb előrejelzésért, s olyan innovációkat hajtsanak végre, melyek az állampolgárok és a gazdasági szereplők hasznára válhatnak. Monopolhelyzetben ez a hatékonyságjavító versenykényszer megszűnne. És persze munkahelyek is. Ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy a szabályozás után még elérhető meteorológiai információk valóban pontosabbak lennének, ahogy azt a mostani törvénytervezet hatástanulmányában leírták.
MN: A törvénytervezetben az is szerepel, hogy aki igénybe veszi az OMSZ információit és szolgáltatásait, annak fizetnie kell - sőt talán nem csak nekik: gondoljunk az elektronikus és online médiát érintő bizonytalan értelmezési tartományú kitételekre. Mindez az Időképet mint online médiumot is érinti, sőt a reklámbevételetekről rendszeresen nyilatkozni is kellene az OMSZ-nek, ugyanis ennek arányában állapítanák meg a szolgáltatási díjat...
SZVB: ...ami számos cégnél üzleti titkot képez. Ez is egy kérdéses pontja a tervezetnek: az OMSZ gyakorlatilag hatósági jogköröket kapna, betekinthetne az időjárási piac más szereplőinek a könyveibe. De ide tartozik a meteorológiai műszerek, berendezések kalibrálásának ügye is: ezt is az OMSZ végezné, amely egyben piaci szereplő is. Erősen kérdéses, hogyan lehet valaki egyszerre bíró és játékos a pályán.
MN: A tervezetet olvasva igen nehezen lehet belátni, hogy miért ne lehetne egy időjárással foglalkozó, közérdekű információkat nyújtó oldalt fenntartani, tartalmakat előállítani.
SZVB: Rengeteg visszajelzést kaptunk olvasóinktól, elképedt emberektől, hogyan kaphat nyilvánosságot egy ilyen vad elképzelés. Bízunk benne, hogy az illetékesek időben megfontolják és finomítják ezt a törvényjavaslatot. S megfontolják azt is, hogy egy ilyen törvénytervezetnek milyen létjogosultsága lehet az Európai Unión belül.
Hiába próbálták a közelmúltban megkérdőjelezni a hitelességünket, valójában nagyon komoly szakmai munka és kutatás-fejlesztés zajlik a háttérben. Nyilván születtek belső összehasonlítások az egyes előrejelzések pontosságáról - s mi nem is vonjuk kétségbe az Országos Meteorológiai Szolgálat szakmai tevékenységét (a prognózisok összehasonlítását és minősítését tőlünk függetlenül megtették többen is a sajtóban). Jelenleg éles versenyhelyzet van, s mindenki minél pontosabb előrejelzések elkészítésére törekszik, és ez a mechanizmus meglepően jól működik. Ha megszűnik a versenyhelyzet - ami a foglalkoztatottság és a költségvetés adóbevételei szempontjából is kedvezőtlen fejlemény volna -, negatívan befolyásolná az egész ország versenyképességét. Ráadásul a törvény nem rendelkezhet arról, hogy mi legyen a külföldi székhelyű meteorológiai szolgáltatók sorsa - márpedig ilyenek is működnek az országban. 'ket egy magyarországi hatályú törvény nem tudja korlátozni - így elképzelhető, hogy hazai szolgáltatókat szorít ki a külföldiek előnyére.
MN: Nem csak titeket érint ez a törvény, hiszen számos meteorológiai szolgáltató működik az országban az OMSZ-en kívül - a Metnet, az Eumet vagy a Köpönyeg számít ismertebbnek. Hányan működnek összesen a piacon?
SZVB: Valamivel több mint egy tucat.
NG: Egymástól is eltérő profillal. A Köpönyeg nem rendelkezik saját infrastruktúrával - ők bevallottan hobbioldalnak tekintik magukat, ennek megfelelően pozicionálják a saját nézettségüket. Emellett viszont vannak a professzionális szolgáltatók - így Pártai Lucia és Aigner Szilárd cége, az Eumet. 'k mindketten képzett és jól ismert meteorológusok - esetükben senki sem vonhatja kétségbe a sok évtizedes elemzői tapasztalatot és a szaktudást. Számos magyar biztosítótársaság külföldi cégekkel dolgoztat. Ha keresztülmenne a törvény, akkor ezek az igen jelentős lobbierővel rendelkező cégek biztosan az unióhoz fordulnak, hogy jogi normakontrollt kérjenek.
MN: A privát meteorológiai szférával egyeztetett a minisztérium a törvény megszületése előtt?
SZVB: Mások nevében nem tudunk nyilatkozni, de minket nem kerestek meg semmilyen formában.
NG: Ettől függetlenül az Időkép még a közigazgatási egyeztetés lezárulta előtt eljuttatta saját észrevételeit és javaslatait a törvénytervezettel kapcsolatban az előterjesztő Vidékfejlesztési Minisztériumnak a megadott, nyilvános e-mail címre. Nem tudjuk, hogy figyelembe vették-e.
MN: Igen éles reakciók érkeztek az olvasóktól. Visszatérő javaslat, hogy ha megvalósul a törvényalkotó restriktív szándéka, akkor válaszként - s ha máshogy nem, legalább virtuálisan - önök is telepítsék át a székhelyüket külföldre.
NG: De ez nem lehet cél az Európai Unióban - ráadásul ellentétes volna az unió szellemével. Természetesen meg lehet csinálni, de ez senkinek sem lehet érdeke, hiszen azt az üzenetet küldi minden más vállalkozás felé, hogy meneküljön az országból, mivel bármikor államosíthatják a tevékenységi körét. Ez nagyon rossz lenne az államnak is, mert megelőző céllal elkezdenének más magáncégek is kitelepülni, hiszen ki tudhatja, hogy mikor lesz egy olyan törvényjavaslat, amely az ő életüket lehetetleníti el. A törvény elfogadása borzalmasan rossz üzenet lenne, reméljük, hogy ezt a politikai döntéshozók is belátják.
