n "Az egész ország Sopronra és Szécsényre figyel" - mondta Szájer József, a Gyõr-Moson-Sopron megyei 7. választókerület eddigi képviselõje a november 7-i kampánygyûlésen. A jelek azonban nem erre utalnak: nemigen emlékezni olyan idõközi országgyûlési választásra, amely az országos közfigyelem látóterébõl ennyire kiszorult volna. Ami azzal együtt is meglepõ, hogy a december 5-i kétkérdéses népszavazás - mindenekelõtt a magyarkérdés - egyre inkább uralni kezdi a médiát. Ám érdekes módon a pártok sem mozgattak meg mindent ahhoz, hogy a sajtó e két helyszínre fokuszáljon, holott a kormányzati cikluson belüli voksolásokat a gyõzelemre esélyes fél mindig a közelgõ nagy megméretés elõjátékának igyekszik láttatni.
A lagymatag
kampány oka alighanem az, hogy az induló pártok egyike sem biztos a saját erejében. Az MSZP és az MDF helyzete a legérthetõbb: elõbbi egy totális kormányzati és párttisztújítás után, utóbbi egy rázós belválság kellõs közepén van. A szocialisták talán új erõre kaptak az elmúlt két hónapban, de ez sem garantál semmit a 2002-ben sima Fidesz-gyõzelmet produkáló választókerületekben. Az is kérdéses, hogy az EP-választást követõ MDF-es gyõzelmi hangulatba mennyire rondított bele a Lakitelek Munkacsoport megalakulása, illetve tagjainak gyors kizárása a képviselõcsoportból. Egy csúfos kudarc kínos szituációba hozhatja az emelkedõ párt vízióját sulykoló pártvezetést, vagyis bölcsebb hallgatni - überkedni utólag is ráérnek, amire persze nincs nagy esélyük. Még akkor sem, ha soproni jelöltjük, Nagy Tamás kampányszövegét találtuk a leginkább szívhez szólónak. (Például: 1990-ben nem akart "statisztálni ahhoz, ahogy a >>nyugodt erõa >>szabad madárA Fidesz is visszafogottabb a vártnál: hiszen ha nem szerzi meg mindkét helyet, már veszít (a két mandátum elvégre az övék volt, mégpedig nagyon: 2002-ben Szájer 4500, Surján 3000 szavazattal verte a szocikat). Nógrád megye 3. választókörzetében esélyesebbek, ám Sopronban korántsem egy-értelmû a helyzet. Egyrészt a központi vezetés elutasította a helyiek favorizáltját, s a sajátját indíttatta Firtl Mátyás személyében; másrészt igen negatív volt a visszhangja annak az akciónak, amellyel a soproni jobboldal meg akarta akadályoz-ni az MSZP-jelölt nyilván-tartásba vételét. Ez volt az egyetlen eset, amely meghaladta az országos sajtó ingerküszöbét: a helyi és a területi választási bizottság Fidesz-MDF-Jobbik többsége október közepén elutasította a szocialista Kránitz László jelentkezését, mondván, a 2002-es területi listáról már az Országgyûlésbe került aktív képviselõ nem lehet ugyanazon ciklus idõközi választá-sán egyéni jelölt is. Kránitz egyébként még a nyáron állásfoglalást kért az Or-szágos Választási Irodától (OVI) errõl, s az iroda számára pozitív jogértelmezése után kezdte el a kopogtatócédulák gyûjtését; de a helyi jobboldalnak az OVI is kevés volt. Kránitzot végül a bíróság helyezte vissza a jogaiba október 21-én. Orbán amúgy a "demokrácia próbájának" nevezte a hét végi voksolást, valamint a december 5-i népszavazást.
A Fidesz azért sem tekintheti elõre lefutottnak a választásokat, mert a 2003 óta tartó lendület az utóbbi hónapokban alábbhagyott; és hogy átmeneti állapotról van-e szó vagy épp ellenkezõleg, a hullámvölgy kezdetérõl, egyelõre nem megjósolható. A párt mindenesetre az elmúlt idõszak szlogenjeivel operált: munkahelyteremtés, a miniszterelnökrõl nem az ország szavazott, legyen kettõs állampolgárság stb. Új elemként esetleg Orbán remek meg-figyelése említhetõ, miszerint "aki nemet mond a kettõs állampolgárságra, az soha nem lehet 15 millió magyar miniszterelnöke".
A legkevesebb szót
az SZDSZ-re kell vesztegetni; annál is inkább, mert õk maguk sem törõdnek sokat az elõttük álló két hétvégével. Például a párt honlapján hétfõ este egyetlen utalást sem találtunk arra, hogy vasárnap országgyûlési választások lesznek, amelyen egy saját jelöltjük, Kóczán Zoltán is indul.
A szabaddemokraták persze az elmúlt két választás eredményei alapján túl sok jóra nem számíthatnak Sopronban, noha korábbi indulójuk az országos SZDSZ-átlagnál mindig jobb eredményt ért el. Szécsényben viszont, ahol 2002-ben aspiránsuk a 25 646 érvényes voksból mindössze 876-ot gyûjtött be, eleve az MSZP jelöltjét, Borenszki Ervint, a Nógrád megyei közgyûlés elnökét támogatják. Borenszki mögé a koalíciós partner mellett az Országos Cigány Önkormányzat is feltakart; ám az erõsen katolikus térségben Orbán volt kabinetfõnökének és kollégiumi szobatársának, Nagy Andornak biztatóbbak a kilátásai. Annak ellenére is, hogy a lokálpatrióta Borenszkivel ellentétben Nagynak nincs sok köze Nógrád megyéhez. (Szórólapján szemérmesen vall errõl: "Falun születtem, vidéken nevelkedtem, nagyon sokat kaptam a magyar vidéktõl, ezért szeretnék most a szécsényi választókerületben élõk hasznára lenni.")
A parlamenten kívüli pártok krémje is fölvonul: a Munkáspárt (Nagy Attila) nyilván sok szavazatot visz majd el a szécsényi elsõ fordulóban az MSZP-tõl (Sopronban nem indulnak); a MIÉP, amely mindkét helyen próbálkozik, kampányában valamely aktuális világösszeesküvés leleplezése mellett a nógrádi Jobbik-jelölt Franka Tibor ekézésére fordít jelentõs energiát. Az egykori csurkista újságírónak többek között a szemére vetik - joggal -, hogy Jézus születési helyének Jeruzsálemet jelölte meg. Az egyházi tematika a Jobbikban amúgy igen fontos lehet: a párt soproni embere, a huszonéves Kirkovits Balázs például honlapján kiemeli, hogy "már ötévesen ministráltam a Szent István Plébániatemplomban". Vasárnap nyilván sokra megy vele.
B. I.
