Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

Így fejlesztik Orbánék az oktatást: oda jutottunk, hogy a béka segge alatt van az egyetemeink színvonala

  • narancs.hu
  • 2017. augusztus 16.

Belpol

Jobban teljesítő ország rosszabbul teljesítő egyetemei.

A világ egyetemeit összesítő sanghaji rangsorban mostanra egyetlen magyar egyetem sincs az 500 legjobb felsőoktatási intézmény között – írja a 444.hu, és azt is hozzáteszi, hogy a korábbi két legjobb egyetemünk, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) és a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) már csak a legjobb 600 intézmény közé fért be, ami a posztszocialista országok egyetemei között is a másodvonalnak felel meg.

Érdemes megemlíteni, hogy a legjobb 500-ba csupán hat volt szocialista ország egyeteme fért be (magyar egy sem, ugye). Ugyanakkor az valamennyire biztató, hogy ELTE-n folyik a legjobb matematikusképzés a volt szocialista országok egyetemei közül, és orvosképzésben is csak a prágai egyetem teljesít jobban az egykori szocialista országok közül a Semmelweis Egyetemnél. De versenyképes a társadalomtudományi képzések területén a Közép-európai Egyetem (CEU) is, amelynek ellehetetlenítésén erőt nem kímélve dolgozik a kormány.

Előző cikk a rovatban Így változtatná meg a Momentum a választási rendszert Így változtatná meg a Momentum a választási rendszert
Következő cikk a rovatban „Megroppant a NER” - Török Gábor a kormány és az ellenzék 2018-as esélyeiről „Megroppant a NER” - Török Gábor a kormány és az ellenzék 2018-as esélyeiről

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Kritika

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Kritika

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Kritika

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Kritika

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

Kritika

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

Kritika

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Kritika

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.