Így üresítette ki a kormány a pedagógus-életpályamodellel járó béremelést

Belpol

Az életpályamodell sosem volt több jól hangzó szlogennél.

Idén sem lesz béremelés a pedagógusoknál, a kormánynak továbbra sincs olyan javaslata, ami legalább a pedagógusok napi megélhetési problémáit rendezné - számolt be lapunk hétfőn a tanárok szakszervezetei és a Belügyminisztérium (BM) közötti tárgyalások után. A BM - ez ugyan nem a megbeszélés témája volt - ugyanakkor hajlandó felülvizsgálni, hogy a tanári életpályamodellben tényleg szükség van-e annyi minősítésre, mint amennyire jelenleg kötelezik a dolgozókat. A munkaterhek csökkentésével a tanári pálya vonzerejét növelnék. Erről a Magyar Hírlap című kormánypárti lap írt.

Az életpályamodell valójában sosem volt több jól hangzó szlogennél. A tanárok 2013 októberében kapták meg első olyan fizetésüket, amelyet a pedagógus-életpályamodell érvénybelépésével számítottak. A Népszabadság akkori híre szerint bár több pénzt kaptak, ám a többlet jó részét „nem ingyen adják”, „azért pluszmunkát várnak el.” 

Ebből is már látszódhatott, hogy pedagógusok nem számítanak, ha a propaganda céljai felülírják a mégoly jogosnak mondott igényeket. A 2011-es törvény úgy rendelkezett róla, hogy csak 2013. szeptember 1-jétől vezessék be az életpályamodellel járó béremelést. Azonban már 2012 áprilisában kormányhatározat született arról, hogy egyetértenek ezzel, de csak ha „a makrogazdasági és költségvetési feltételek azt megalapozottá teszik”. „Ellenkező esetben a 2014. januártól történõ bevezetés lehetõsége megvizsgálandó.”

2012 októberében (tehát még mindig a rendelkezés hatályba lépte előtt csaknem egy esztendővel) Giró-Szász András akkori kormányszóvivő a Kossuth Rádióban azt mondta, tartalmazza ugyan a 2013-as költségvetés a pedagógusi bértáblát, illetve béremelést, de az Európai Unió azt kérte, hogy a 2012-es és a 2013-as hiánycélt 2,5, illetve 2,2 százalékban állapítsa meg Magyarország, és plusz tartalékokat építsen be a rendszerbe, amiket szükség esetén meg lehessen mozgatni, ha az európai válság úgy hozza. A pedagógus-béremelés ebbe a kategóriába került. „A kormányszóvivő elismerte: a bevezetés függ attól, hogy az unióban milyen helyzet alakul ki.”

A vége az lett, hogy az életpályamodell egyik elemének, az azonnali egyösszegű emelésnek – arra hivatkozva, hogy időközben az ebben részesítettek a körét bővítették a pedagógiai szakmai szolgáltatást nyújtó intézményben pedagógiai szakértőként és előadóként, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottakkal – csak a 60 százalékát kapták meg az iskolában és óvodában dolgozó pedagógusok. Még pontosabban: annak is az 50 százalékát, azzal, hogy a maradék 10-et négy évre elosztva, 2017-ig kapják majd. Erről a 2013-as a tanév kezdete előtt, még néhány nappal született döntés, az Országgyűlés sebtében összehívott, kétnapos rendkívüli ülésén.

Eredetileg az életpályamodell három részből állt: egy azonnali, szemmel látható béremelésből, a továbbá a minimálbérhez igazodó illetményalapból és az előmeneteli rendszerből.

Ezzel szemben még a rendelkezés hatályba lépése előtt az egyszeri béremelést megfaragták, valamint kidöntötték az életpályamodell legstabilabbnak ígért oszlopát, a kereset minimálbérhez igazítását. Csak összehasonlításképpen: annak összege jelenleg 200 000 forint, nem beszélve a garantált bérminimumról, ami 260 000. S hogy még szebb legyen a történet: noha az állami iskolákban dolgozó pedagógusok közalkalmazottak, nem vonatkoznak rájuk azok általános előmeneteli szabályai, beleértve – éppen az önálló bértábla miatt – a díjazásukat is. Ami már a bevezetése előtt megroggyant.

Az ígért előnyökért „cserébe” például megnövekedett a tanárok kötelező óraszáma: hetenként 22-26-ot kell abszolválni. A különbözetért nem jár túlórapénz, és csökkent a pótlékok száma. 

Szükséges hangsúlyozni: mindez az állam által fenntartott általános és középiskolákban, illetve az önkormányzati óvodákban dolgozó pedagógusokra vonatkozik, az összesnek mintegy kilencven százalékára. Nem tartoznak ide a nemzetiségi önkormányzat, az egyházi jogi személy, a vallási egyesület, más személy vagy szervezet fenntartásában működő köznevelési intézményben dolgozó kollégáik. 2019 óta a szakképző intézmények – technikumok, szakiskolák – pedagógusai sem. Sőt az ott dolgozó tanárok – hiába van ilyen diplomájuk – hivatalosan nem is pedagógusok, hanem oktatók, ez a titulusuk. Pluszban már nem is közalkalmazottak. Mindezek miatt jogilag munkavállalók – e tekintetben a Munka törvénykönyve vonatkozik rájuk –, így valamennyivel védtelenebbek, de általában kicsit jobban keresnek közalkalmazott kollégáiknál. Persze nem annyit, mint amennyit a pedagógusi bértábláról való leválasztásukkor.

„Harminc százalékos emelésről volt szó – mondta lapunknak egy ilyen pedagógus. – Mindenkinek. Csakhogy kiemelt cél volt, hogy a pályakezdő kollégák nettó fizetése kétszázezer forint fölé emelkedjék – nagyon helyesen –, ám ehhez övékét akár 50-60 százalékkal kellett emelni, így az idősebb kollégáknak 10-15 százalékos növelés jutott.” És mesélt még valamit az egyetemi végzettségű „oktató”: „Tudnivaló, hogy a szakképző iskolába járó gyerekek a második és harmadik évben az egyik héten itt vannak, a másikon az úgynevezett képzőhelyen. Ehhez azonban az első tanév befejeztével szakmai alapvizsgát kell tenniük. Ha sikerül, a képzőhellyel – tehát ott, ahol a szakmájuk gyakorlati részével foglalkoznak – a szakképzési törvény szerint munkaszerződést kötnek, és hetente nettó 82 ezer forintot kapnak. Kétheti munkáért, mert a hónap másik felét az iskolában töltik. Ha ezt megszorzom kettővel: egy hónap alatt 164 000 forint. A múlt év végén is vizsgáztattam. Akkor a fizetésem nettó 234 ezer forint volt.

Arra gondoltam, hogy az a 15 éves gyerek, aki szemben ül velem, több mint kétharmadát megkeresi a következő tanévtől – tanulóként – annak, amennyiért én dolgozom, diplomásként.”

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk