A kormányzat szerint révbe ért a MÁÉRT hajója, miután múlt pénteken elfogadták a zárónyilatkozatot. Ennek fő mondanivalója az, hogy a kormánynak meg kell vizsgálnia, miről és hogyan szóljon a meghozandó kerettörvény a határon túli magyarok magyarországi jogállásáról. Optimizmusuk határtalan, pedig volt már olyan, hogy a hajó a révben süllyedt el.
A MÁÉRT majdnem botrányba fulladt, miután az MSZP ácsit mondott a Nyugaton élő magyar állampolgárok választójogára (lényegében ugyanezt tette az SZDSZ is). A kisgazdák szerint azért, mert a szocialisták zsigerből gyűlölik az ´56-os emigránsokat; erről ennyit.
Magyar a magyarnak
A mostani ellenzéket azonban nemcsak a kormányzat részéről érte kritika: Tőkés László és Duray Miklós is érthetetlennek tartja a volt koalíció ellenkezését. Az MSZP azonban ügyesen taktikázott: két, egymáshoz nem szervesen kapcsolódó ügy összemosásával elérte, hogy "kompromisszum" köttessék, azaz a választójogról nincs duma (ennek elfogadásához amúgy is kétharmados többség kell a parlamentben), viszont a speciális státusról folyhat a diskurzus (akár az MSZP nélkül is, mivel egy kerettörvény meghozatalához elég a sima többség); a kormány meg csak vizsgálódjon, miről szóljon e törvény. (Lásd még: Álmodozások kora, MaNcs, 1999. november 11.) Miközben az MSZP is kézjegyével látta el a zárónyilatkozatot, Tabajdi Csaba ex-főkisebbségügyis illúziókeltésnek nevezte, hogy egyetlen törvénnyel szabályozni lehetne a magyar kisebbségek itteni oktatását, egészségügyi ellátását, a határátlépést, a munkavállalást, hiszen eddig már vagy 150 törvény érinti a határon túliakat. Egy dologban viszont nagy az egyetértés kormány és ellenzék között: a kisebbségi magyarok ne akarjanak Magyarországon letelepedni. Kormánypárti interpretációban ez úgy hangzik, hogy a magyaroknak ott kell boldogulniuk, ahol a gólya a kéménybe dobta őket, az ellenzék pedig ezt úgy artikulálja, hogy a munkavállalás engedélyezése ideszívná a kisebbségi magyarokat, azt meg minek, hisz van itt nélkülük is munkanélküliség. A munkavállalási jog megadása kapcsán mindkét oldal elfeledi: ez nem jár munkahelyadással is, azaz úgyis csak az kapna munkát, akire szükség van, vagy pedig olyan olcsón dolgozik, hogy magyar állampolgár számára az már nem pálya. És aki itt dolgozik, az itt is adózik; a munkavállalási jog kérdése tehát nem (csupán) nemzetpolitikai kérdés, ahogyan azt különben nonstop szajkózzák.
Függő
Egyvalami már most borítékolható: a kerettörvény - ha lesz egyáltalán - tovább mélyíti a határon túli magyar közösségeken belüli szakadékokat, egyebek közt szociális alapon is: a szegényebbek (például a kárpátaljaiak) még inkább hátrányba kerülnek a magyar politika liblingjei (Tőkés, Duray) által képviseltekhez képest. A helyzet az, hogy eddig is az számított, ki lóg az anyaországi emlőn.
Az elképzelések szerint a kerettörvény pusztán pénz dolga: súlyos milliárdok kellenének, hogy az összeomlás előtt álló egészségügy (ezt maga Gógl Árpád szakminiszter állítja) elbírja a határon túliakat, hogy itt tanulhassanak a fiatalok stb. Azt senki sem tudja, mennyibe kerülnek az adófizetőknek a határon túliak. Az azért sejtet valamit, hogy csak az erdélyi magyar felsőoktatásra 2 milliárd forint megy a következő évben. Csapody Miklós (MDF) szerint hazudna, aki azt állítaná, tud pontos összeget mondani. Közalapítványokba mennek százmilliók, közpénzek zarándokolnak egyházi úton, az oktatásügyi és a kultusztárca is százmilliókat áldoz a határon túliak oktatására, sajtójára, könyvkiadására, színházára stb. Jelentős költségvetési pénzek vándorolnak különböző jogcímeken a kisebbségi magyar pártok támogatására, megosztására és felügyeletére. A kerettörvény alkalmasint mindezt összefoglalhatná, legalább szabály lenne rá, mire mennyi mehet.
Megalázottak és megalázandók
Eörsi Mátyás (SZDSZ) nem fűz reményeket a tervbe vett kerettörvényhez: elsősorban az alanyi kört lesz nehéz meghatározni. Eddig a magyar politika azt tartotta magyarnak, aki magyarnak vallja magát, a kormányzat viszont "pontosítaná", ki is a magyar. A Csapody-féle háttéranyag keresztlevélhez, anyakönyvi kivonathoz és más "konkrét" bizonyítékhoz kötné, kit is illetnének meg e jogok. Eörsi viszont mindenfajta megalázó vizsgálódást elképzelhetetlennek tart - még ha ilyesmire Nyugat-Európában is van példa -, abszurdnak véli, hogy "magyarságismeretből vizsgázzon az", aki kisebbségi magyarként Magyarországon kezeltetné lúdtalpát, tanulná a néptáncot, vagy vállalna munkát.
Csapody Miklós lapunknak megerősítette: valóban fontolóra veszik a "magyarságleellenőrző" intézmények bevezetését. Az elképzelésnek van racionális alapja: a törvény, ha lesz, a törvényszöveg alanyára, tehát a határon túli magyar közösségek tagjaira vonatkozzék. Csakhogy tapasztalataink alapján úgy látjuk: a jelenleg is létező, megalázó hivatali eljárásokat a tervezett törvény szellemisége tovább erősítené, jó akarat ide vagy oda.
A kisebbségi magyaroknak azonban - Magyarország EU-csatlakozása miatt - a megaláztatások ellenére is érdemes lesz átvészelniük a procedúrát. Az is biztos, hogy az EU nemigen örül majd a "vízummagyaroknak". A schengeni szabályokból nem lehet lealkudni, még ha Orbán Viktor folyamatosan összeakasztja is a bajuszt az EU-val, mondván: az uniós külpolitikához való igazodás nem feltétel nélküli. Aminek akár az lehet az ára, hogy seggre ül az ország is meg a határon túli magyarok is.
- szerbhorváth -
