A Délvidékről származó, de szülőföldjét már érettségije után odahagyó Illés a Budapesti Műszaki Egyetem ösztöndíjas tanulójaként párhuzamosan szerzett vegyészmérnöki és biológusi végzettséget, majd egy évre rá doktori fokozatot. A fiatal tudósjelölt környezetvédő közéleti aktivitásának ideális terepe a bomlás évtizedének Kádár-rendszere: a rendszerváltást előkészítő egyik fontos mozgalom, a Duna-kör alapítója, ami - más prominens zöldmozgalmáréval együtt - alapvetően befolyásolta politikai identitását: a Duna-körből nemigen vezetett út az utódpárti dominanciájú magyar baloldalhoz.
Kicsit befele
A kádárizmus legutolsó éveit a Yale-en töltötte kutatói ösztöndíjjal, innen a Világbank kelet-európai részlegéhez tért vissza. (Később, politikai karrierjének válságidőszakában újra feltűnt a bankszektorban.) Innen a Környezetgazdálkodási Intézethez, majd az EU budapesti nagykövetségére került, környezet- és természetvédelmi főtanácsadóként. A kilencvenes évek derekán egy újabb kutatói ösztöndíjjal visszatért az Egyesült Államokba, ekkori témája már szakpolitikusi pályáját készítette elő: egy működőképes, a magyar helyzetre alkalmazott környezetvédelmi államigazgatási rendszer alapjait kísérli meg kidolgozni. Ezt megelőzően kétszer is elindult az országgyűlési választásokon független jelöltként, majd csatlakozott a Fideszhez, és nemsokára a párt egyik alelnöke lett.
Országos politikai karrierje 1998-ban kezdődött, Terézváros egyéni képviselőjelöltjeként nyert mandátumot. Belépőjét kissé beárnyékolta, hogy a kampány során egy ízben szó szerint is utcai harcosként viselkedett, szóváltásba és dulakodásba keveredett a Baloldali Ifjúsági Társulás egyik sportszerűtlenül plakátoló aktivistájával.
A koalíciós kényszer mellett heves, megalkuvást nem tűrő alkata is komoly szerepet játszott abban, hogy Orbán Viktor nem őt, hanem a kisgazda Pepó Pált nevezte ki környezetvédelmi miniszternek. Illésnek be kellett érnie a környezetvédelmi bizottság vezetésével. Elnökként újfent kiélhette harcos késztetéseit a Pepóval vívott küzdelemben; a miniszter ténykedését a zöld szervezetek, az EU környezetvédelmi bizottsága és a magyar közvélemény egyaránt növekvő irtózattal figyelte. Pepó személye látványosan igazolta Illés egyik visszaemlékező mondatát, miszerint a Fidesz 1998-ig, tehát kormányra kerüléséig vállalta a környezetvédelmet - kampánybéli zöld kirakatemberének éppen Illés Zoltánt használva, akinek a futtatásával az akkori zöldek rokonszenvét igyekezett megszerezni a párt.
Miniszteri ténykedésének vége felé, 2000-ben Pepó egyenesen Illés eltávolítását szorgalmazta a parlamenti bizottság éléről, mégpedig Illés elégtelen kvalitásaira hivatkozva. Ekkor már Torgyán doktor is kénytelen volt közbelépni, hogy megvédje "barátját" a pártja által delegált minisztertől. Persze nem mindig volt ez így: a ciklus elején Orbán Viktor és Kövér László többször is megrótta Illést, hogy "túl sokat veszekszik" egy kormánytaggal. Pedig Illés a dolgát végezte: a parlamenti bizottságok feladata éppen a szaktárca tevékenységének felügyelete.
Illés azonban nem érte be Pepóval és utódaival, maradt energiája más minisztériumokra is: egy ízben nekiment Martonyi János külügyminisztériumának, amikor a tárca olyan törvényjavaslatot terjesztett a parlament elé, ami lehetővé tette volna a külföldről érkező hulladék magyarországi elhelyezését, "az ország szemétteleppé válását", ahogy Illés fogalmazott. A bizottsági elnök a javaslatot kidolgozó minisztériumi apparátus esetleges üzleti érdekeire is tett utalást, nem kis feltűnést keltve. Környezetpolitikusként egyébként is rendre azt látta, hogy politika és gazdaság szétszálazhatatlanul összefonódik, még saját pártjában is. Állandóan gyanakvó politikai attitűdjét - túl az alkati okokon - ez a tapasztalat magyarázza.
Illés saját párttársaival először az atomenergia következetes ellenségeként, később egyre inkább a pártbeli centralizáció kemény szavú kritikusaként került szembe. 2001-től csak az elnökség póttagja, 2003-tól már az sem. A 2002-es országgyűlési választásokon belpesti kerületében egyéniben simán veszített, listán "billegő" helyet kapott; értékelése szerint a váratlan vereség csinált belőle képviselőt, mivel az országos kompenzációs listán kiosztható mandátumok száma a kudarc miatt több lett az előzőleg kalkuláltnál. A választási vereség után alelnökként folytatta munkáját a környezetvédelmi bizottságban, ám utóbb innen is visszahívták, mert Turi-Kovács Béla (aki a Pepó bukását követő pár hónapos átmenet után az FKGP delegáltjaként az 1998- 2002-es ciklus végéig irányította a környezetvédelmet) panaszkodott rá, hogy nem egyeztet vele eleget. Illés válasznyilatkozataiban a rá jellemző nyerseséggel jelzi, hogy Turi-Kovács hozzáértésének mértéke ezt a hibát, ha elkövette volna is, megbocsáthatóvá tenné. Illés és Turi-Kovács viszonya már 2002 előtt sem volt felhőtlen. A Budapest és az agglomeráció zöldterületeit védő törvény előkészítését sürgetve a bizottsági elnök egy alkalommal egyenesen "a minisztérium felső vezetői körében tapasztalható fejetlenségről" beszélt.
Kicsit kifelé
Állítása szerint fenyegetéssel vették rá, hogy ne vállalja a Fidesz zöldtagozatának elnökjelöltségét, bár ez szerinte nem az első eset, addig is kapott "figyelmeztetéseket" a fideszes atomlobbitól. A fenyegetést hivatalosan természetesen tagadják, az akkoriban frissen beszerzett Schmitt Pál alelnök mindenkit, elsősorban magát az érintettet biztosítja arról, hogy éppen ellenkezőleg, nagyon is számítanak Illés "széles körű szakismereteire". Ekkor már pártalelnöki megbízatását is értékeli, úgy véli, a tagság bizalma "rehabilitálta".
Amikor visszalépett a zöldtagozati elnökjelöltségtől, hangsúlyozta, hogy csak pozíciókról hajlandó lemondani, "ügyekről" soha, és ezt több ízben be is bizonyította. Valkón például 2003 októberében kis híján megverik, amikor környezetvédő szervezetekkel együtt tiltakozik a helybeli hulladéklerakó építése ellen; a NATO-lokátort Szlovénia hegyeiben javasolja felállítani Magyarország területe helyett; a dorogi szemétégető ügyében Gyurcsány Ferenccel keveredik 2005-ben nyilatkozatpárbajba, mivel úgy véli, a francia tulajdonos nem bizonyult a létesítmény "jó gazdájának", ezért érdemes lenne megfontolni a visszavásárlást. Az égető körüli többfordulós csatározásokban konfliktusba keveredett - nem először és nem utoljára - az illetékes Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőséggel, amikor a hatóság 2004-ben feloldotta a korábbi szennyeződés miatt elrendelt beszállítási tilalmat. Már 1999-ben, bizottsági elnökként is célzott a hatóságoknál szükséges személycserékre, amikhez mostani kinevezése után - első intézkedései egyikeként - neki is látott. (Lásd a Pepó nyomdokain című keretes anyagunkat.)
A 2006-os választásokon a Fidesz már "biztosra ment" vele kapcsolatban, és az utcai harcos ezúttal a vereség ellenére sem lett parlamenti képviselő. Következő évei, miután polgármesterjelöltként is veszített Verók Istvánnal szemben, nem kis részben az MSZP-SZDSZ-vezetésű helyi önkormányzat elleni - alkalomadtán bírósági - fellépéssel telnek. Az országos politikából lassan kiszorult környezetvédő harci kedvét a végletekig felszítják a kerületi önkormányzat homályos ingatlanügyei. Átmenetileg újra utcai harcossá, utcák, terek, épületek védelmezőjévé válik. Újfent szembesül gazdaság és politika összefonódásával, a lakossági igények és a befektetői érdekek ütközésével.
A terézvárosi ingatlanháború egyik csatájának hevében azt találta mondani, hogy mihelyst módjuk lesz rá, felülvizsgálják az elkótyavetyélt épületek privatizációs szerződéseit, akár a szerződések érvénytelenségét kimondó perektől függetlenül is. Ez a mondat szépen összecsengett Illés pártelnökének a magyar földre vonatkozó, és a jogbiztonság elvétől ugyancsak eltekintő hasonló kijelentéseivel.
2006-ot követően másik frontot is nyitott: meddőnek bizonyult kísérletet tett a végletekig centralizált Fidesz pártszerkezetének "demokratizálására". Úgy vélte, a demokratikus döntési mechanizmusokat felváltó, a szervilitást jutalmazó kontraszelekció okozta az ismételt választási vereséget, és ez hosszú távon az egész pártot felemésztheti. Illést próbálkozása rövid időre a baloldali sajtó sztárjává teszi, emlékezetes nyilatkozatot ad a Népszabadságnak és a 168 "rának, amelyekben a maga keresetlen stílusában lényegében nímandként jellemzi Orbán Viktor lakájait.
A terézvárosi fronton sem finomkodik, Verók István polgármester kilátásba is helyezi feljelentését 2008-2009 fordulóján. Amit Illés egyébiránt megszokhatott: Orosz Sándor (MSZP) például Illés Pakssal kapcsolatos álláspontja miatt fordult bírósághoz közveszéllyel fenyegetés tényállásának megállapítását kérve, míg 2007-ben a regionális Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség a 2004-ben Csepelen lerakott, rákkeltő anyagokkal szennyezett galvániszap veszélyességének úgymond eltúlzása miatt. Utóbbi esetben Illés a kerület megrendelte vizsgálat eredményére hivatkozva súlyos, azonnali intézkedést igénylő veszélyhelyzetről beszélt. Intézkedésre azért nem került sor jó ideig, mert a veszélyes hulladékot azzal a felszámolás alatt álló céggel próbálták elvitetni, amelyik odaszállíttatta. Ekkor tett javaslatot a minisztérium az ilyen eseteket megelőzendő egy "környezeti felelősségbiztosítási" tárgyú törvényjavaslat gyors kidolgozására, ami pénzbeli biztosíték letételét írná elő veszélyes anyagokkal foglalkozó cégek számára. A törvényjavaslat elkészült ugyan, de soha nem került a Ház elé, mert a szakmai egyeztetések során kockázatosnak találták "vállalkozásellenességét" az akkori, amúgy is nehéz gazdasági helyzetben. Persányi Miklós volt miniszter és egykori államtitkára, Dióssy László egyaránt úgy nyilatkozott lapunknak, hogy a törvény elfogadását ma is szükségesnek és sürgősnek tartanák: Illés Zoltán államtitkár, ha kíván vele valamit kezdeni, bizonnyal megtalálja a törvényjavaslatot.
Illés és Persányi kapcsolata annak idején nem volt mentes a feszültségektől. A Fidesz szakpolitikusa "a magyar környezetvédelem rendszerének gumigerincű szétverőjeként", "árulóként" szokott volt megemlékezni a különben általa is felkészültnek tartott szakpolitikusról. A környezetvédelmi miniszterek ostoraként Illés legkevésbé Fodor Gábor miniszteri munkájával volt elégedetlen, a Rába habzása ügyében fellépő minisztert jóformán megdicsérte: ilyesmire saját pártja kormányzásakor egyetlen alkalommal sem vetemedett. Később ugyan alábbhagy a lelkesedése, de így is Fodor ússza meg a legolcsóbban, akivel, persze még jóval miniszteri kinevezése előttről, közös módosító indítványt is jegyeznek - nota bene: Paksról, 2005-ben.
Bár az indítvány nem közvetlenül erre vonatkozik, Illésnek az atomerőmű üzemidejének meghosszabbítása elleni legfőbb érve, hogy a megújuló energiák fölöslegessé tehetnék Paksot. Hatezer szélerőmű üzembe helyezését javasolja, mondván, hogy ez a megoldás számos új munkahelyet is teremtene.
Különbéke
Az utóbbi években Illés mintha belefáradt volna a többfrontos háborúba. Nyilatkozatai szerint arra jutott, hogy hatalmas pártjával szembefordulva, utcai harcosként nem lehet eredményes politikus. Egy alkalommal úgy fogalmazott a stop.hu-nak, hogy amennyiben szakpolitikusi erőfeszítéseit a Fidesz támogatja - és megítélése szerint így állnak a dolgok -, ő a nagyvonalúságukat "politikai lojalitással viszonozza". Utalt egyszer arra is, hogy pártbeli ellenfelei "kiestek Orbán Viktor piksziséből". Forrásaink szerint bár Illéssel szemben alapszervezete bizalmatlan, Orbán Viktor személyes utasítására vált 2010-ben terézvárosi képviselőjelöltté, hogy ezúttal - az országos trendnek megfelelően - gond nélkül hozza kerületét.
Államtitkári ténykedése a regionális Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségekkel és az Országos Főfelügyelőséggel folytatott hosszú, rossz viszony éveit határozottan lezáró eltávolításokkal és elődei szerződéseinek felülvizsgálatával kezdődött. A Miskolc melletti ártér beépítésének engedélyeztetése miatt menesztette az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség vezetőjét - akinek egyébként az origo birtokába került dokumentumok szerint semmilyen szerepe nem lehetett a rajta számon kért ügyben.
A rendcsinálás következő lépéseként Illés azzal vádolta meg Réz András esztétát, hogy cége nagy összegű állami megrendelésekhez jutott, de már a következő kanyarban kiderült, hogy nem Réz cégéről, hanem csak egy őt alkalmazó társaságról van szó. A frissen kinevezett államtitkár ezek után nyilvánosan megkövette Rézt. Illés a területéhez tartozó háttérintézményt kíván pár hónapon belül létrehozni, hogy ne kelljen külső cégekhez "kiszervezni" az államtitkárság munkáját.
Az államtitkár szelídülésének jele, hogy - szokásával és szerepértelmezésével ellentétben - nem tette szóvá, hogy a szélerőművek létesítésére kiírt pályázatot a bírálati szakaszban módosították, kiváltva az Energia Klub, a Magyar Szélenergia Társaság és az LMP erőteljes rosszallását. Bár a terület nem hozzá tartozik, a szélenergia, mint láttuk, Illés Zoltán szívügye, és aligha van jelen pillanatban a szélerőműveknek nála befolyásosabb híve. Ráadásul bizottsági elnökként nem jelentett számára gondot más tárcákkal megütközni. Erre akár a Belügyminisztérium is módot adhatna. Illés szerint nem lehet azt várni az önkormányzatoktól, hogy saját erejükből oldják meg az árvízi védekezést, ehhez sem elegendő számú ember, sem pénz, sem szakértők nem állnak rendelkezésükre. Pintér Sándor viszont épp az ellenkezőjét gondolja: ő úgy látja, hogy közmunkások foglalkoztatásával, a vízlevezető árkok karbantartásával jórészt kezelhetővé válna az árvízveszély helyi szinten is.
A megjuhászodott államtitkár nem csatlakozott az LMP-frakció kezdeményezéséhez sem, amikor régi elvbarátját, Sólyom Lászlót próbálták másodszorra köztársasági elnökké jelölni. Alighanem még számos olyan helyzetbe kerül majd, amikor elvei érdekében elvei ellenében lesz kénytelen cselekedni, ráadásul alkalmanként indokolatlan gyanakvásával is meg kell küzdenie. Amennyiben nem tud változtatni modorán, úgy az utcai harcos megalkuvásképtelensége az új helyzetben könnyen hatalmi arroganciává válhat - mi tagadás, vannak erre utaló jelek. Ezzel együtt is egyike a második Orbán-kormány azon tisztségviselőinek, akik nemcsak autonóm személyiségek, de van is fogalmuk a rájuk bízott területről.
Pepó nyomdokain
A regionális Természetvédelmi, Környezetvédelmi és Vízügyi Hatóságok többségének, továbbá a Hortobágyi, az 'rségi és az Aggteleki Nemzeti Parknak a vezetőit is lecserélte Illés Zoltán az előző hetekben. Előbbi döntései is vitathatók, de legalább következnek eddigi tevékenységéből, hiszen a leváltottak többségével nemegyszer ütközött fideszes szakpolitikusként. A nemzeti parkok irányítóinak az eltávolítása azonban végképp érthetetlen, és Illés nem is kívánta megosztani a nyilvánossággal szempontjait, csupán utalt "bizonyos", a közvéleményre ezek szerint nem tartozó gazdálkodási ügyekre. Forrásaink szerint a vezetők valódi bűne az volt, hogy jó viszonyt ápoltak a menesztett Haraszthy László természetvédelmi szakállamtitkárral.
Hatalmi pozíciójában Illés természetvédő civilekkel is szembekerült. A Tiszántúli Természetvédők Társulata nyílt levelében olyan hangnemben beszél az államtitkár eddigi ténykedéséről, ahogy annak idején Illés értékelte elődei munkáját. A levélírók szerint ha Illés így folytatja, "akkor (...) államtitkári pályafutásából legfeljebb holmi természetellenes ámokfutás marad meg a közvélemény röpke emlékezetében". A helyzet kísértetiesen emlékeztet a Pepó Pál kavarta botrányra, aki az ezredfordulón hasonló módon vált meg Aradi Csabától, a Hortobágyi Nemzeti Park akkori igazgatójától, soha be nem bizonyított visszaélésekre hivatkozva, a szakma heves ellenállását kiváltva. Nota bene éppen az Aradival szembeni fellépés mérgesítette el végleg Pepó és Illés viszonyát. A most felmentett vezetők csak az újságból értesültek elbocsátásukról, Illés pedig azért nem tudott nyilatkozni ügyükben, mert éppen szabadságon tartózkodik.
Szabó Imre, az előző kormány környezetvédelmi minisztere érthetetlennek tartja a döntést. A nemzeti parkok igazgatói állásait 2008-ban Fodor Gábor újrapályáztatta, és sem az eljárást, sem a kiválasztott személyeket nem kifogásolta akkor senki - mondja. Csiba Katalin, az LMP szóvivője kijelentette, hogy pártja teljes mértékben osztja a civil természetvédők felháborodását: "Megdöbbentőek az eltávolítás körülményei, és az még inkább, hogy Illés Zoltán ígérete ellenére sem előzte meg semmilyen vizsgálat a döntést, és indoklás sem követte." Az LMP egyébként Illés további tervét, a Természetvédelmi Õrszolgálat tervbe vett átszervezését is szakmaiatlannak tartja, amennyiben ökológiailag összetartozó területeket különböző intézmények kezelésébe adna.
