Interjú

„Ismertük egymást egészséges állapotunkban”

Vajda Viktória, a Momentum elnökségi tagja betegségéről és a közéletről

Belpol

2023-ban, az országgyűlési választások után diagnosztizálták nála a szklerózis multiplexet. A gödi ellenzéki együttműködés szétesése után úgy döntött, a szélmalomharcot nem folytatja önkormányzati képviselőként. A Momentum elnökségi tagjaként a párt egészségügyi szakpolitikusa. Példaképe a Parkinson-kórral élő, máig aktív édesanyja, valamint Karsai Dániel.

Magyar Narancs: „Egy időre leálltak működni a lábaim, nem tudtam futni, de sétálni sem sokat.” Tavaly márciusban, a születésnapján osztotta meg ismerőseivel a Facebookon, hogy szklerózis multiplex (SM) betegséggel diagnosztizálták.

Vajda Viktória: Az első tünet az egyik pupilla megnagyobbodása volt, amit nem vettem komolyan. Azért rákerestem az interneten, és a Google mindenféle ijesztő dolgot dobott fel, ezért elmentem a háziorvosomhoz. Fél évre rá kaptam időpontot neurológushoz, de nem tudtam elmenni, mert a lányom kruppos lett és a váci kórházba került, és el is felejtettem az egészet. Később, 2023 januárjában vettem észre sminkelés közben, hogy remeg a kezem. De ez sem zavart a mindennapokban. A legsúlyosabb tünet az volt, amikor a lábam gyengülni kezdett. Eleinte arra fogtam, hogy biztos nem jó a cipő, szorít, vagy hogy mozgásszegény életet élek. Azonban édesanyámat Parkinson-kórral diagnosztizálták, és összeraktam a dolgot. Végül az ő neurológusához kaptam időpontot magánrendelésben.

MN: Mennyibe került, hogy felállították a diagnózist?

VV: Szakorvosi vizsgálat 30 ezer, sima MR 40–50 ezer. Az orvos javasolta, hogy legyen egy kontrasztanyagos MR-vizsgálat is, ami 120 ezer forintba került.

MN: Ezt sokan nem tudják megfizetni, így ők csak hosszú hónapok, esetleg évek alatt jutnak el a folyamat végére.

VV: Egészen biztosan több idő, mint magán­úton a néhány hét, és biztosan több, mint amennyire sürgős lenne egyes esetekben. Azt tudom, hogy miután kezembe került a kontrasztos eredmény, rögtön SM-központba irányítottak, amely állami fenntartású. Akkor már nagyon gyorsan reagáltak, azért is, mert akut tüneteim voltak: nem tudtam lábra állni. Tehát alapvetően van kapacitás, de lehet, hogy a sürgős esetekre tartogatják. Az MR-t évente meg kell ismételni, volt, hogy este kilencre mentem, vagyis egész nap járatják a gépeket. Azt el tudom képzelni, hogy valaki csak hónapok árán jut el idáig, és a nálam súlyosabb esetekben azonnal szteroidos kezelést kell alkalmazni, hogy ne lépjen fel tartós agykárosodás. Ilyenkor hetek, sőt napok is számítanak. Én még a szerencsésebbek között vagyok, ettől függetlenül látszik az MR-felvételeken, hogy vannak tartósan károsodott pontjaim. De azt az orvosok nem tudják megmondani, hogy ezek a közelmúltban vagy sok évvel ezelőtt alakultak-e ki.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.