Ítélet Strasbourgból: embertelen volt egy család fogva tartása a tranzitzónában

  • narancs.hu
  • 2021. március 2.

Belpol

Egy öttagú család ügyében mondta ki a bíróság, hogy jogellenesen tartották fogva őket. 

Kimondta a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB), hogy jogellenesen tartottak fogva a röszkei tranzitzónában egy öttagú családot - közölte a Magyar Helsinki Bizottság, amely a család jogi képviseletét látta el Strasbourgban.

Mint írják, a komoly egészségügyi problémákkal küzdő és súlyosan traumatizált család - az Iránból menekülő R.R., állapotos afgán felesége és három kisgyermekük - 2017 áprilisában léphetett be a röszkei tranzitzónába, ott adhatták csak be menedékkérelmüket, és az eljárást is ott kellett lefolytatni, mert akkoriban változtak a szabályok. 

Az asszonyt eredeti hazájában kegyetlenül üldözték, súlyos traumák érték, amelyet követően először Iránban talált biztonságra, de a férjét később itt fenyegető veszélyek miatt Iránból is tovább kellett menekülniük kisgyermekeikkel együtt. 

Az akkor bevezetett szabályok értelmében a menedékkérő családot a teljes menekültügyi eljárás idejére, időkorlát nélkül a tranzitzónába zárták, egyéni helyzetüktől és attól függetlenül, hogy az számukra embertelen, megalázó bánásmódot jelentett. Ráadásul a hazai szabályok azt is megakadályozták, hogy a ténylegesen megvalósuló fogvatartás és az elhelyezési körülmények ellen hatékony jogorvoslatot keressenek a magyar bíróságoknál.

A család esetében tovább súlyosbította a helyzetet, hogy bár a Magyar Helsinki Bizottság kérelme nyomán a strasbourgi bíróság ideiglenes intézkedésként arra szólította fel a kormányt, hogy a kérelmezőknek helyzetünknek megfelelő elhelyezést biztosítsanak, ez nem történt meg, maradniuk kellett a tranzitzónában. Emellett a férfinak hónapokon át nem adtak enni, ez is csak a strasbourgi bíróság újabb döntése nyomán történt meg. 

A család csak 3 hónap és 26 nap után szabadult a röszkei tranzitzóna konténerbörtönéből, mikor a magyar menekültügyi hatóság döntést hozott arról, hogy a családot hazájukban fenyegető veszélyek miatt védelemre szorulnak.  

A család ezután fordult a Magyar Helsinki Bizottság segítségével az EJEB-hez, hogy állapítsa meg, a röszkei tranzitzónában hónapokon át tartó elhelyezésük fogvatartásnak, mégpedig jogellenes fogvatartásnak minősül, a hazai szabályok ugyanis nem teszik lehetővé a hatékony bírósági jogorvoslatot.

A strasbourgi bíróság ma kimondta, hogy az iráni-afgán család röszkei tranzitzónában történő közel 4 hónapig tartó elhelyezése

jogellenes fogvatartásnak minősül, amelyre embertelen, megalázó körülmények között került sor, megfelelő döntés és hatékony jogorvoslat biztosítása nélkül. 

A közleményben hozzáteszik, az ítélet megfelel az Európai Unió Bírósága jogértelmezésének is, a luxembourgi bíróság ugyanis tavalyi ítéletében már kimondta, hogy fogvatartásnak minősül és az uniós jogba ütközik az R.R.-ék helyzetével egyezően, a menekültügyi eljárás teljes idejére elrendelt tranzitzónai elhelyezés. Az uniós bíróság értelmezése szerint a tranzitzónában legfeljebb négy hétig lehet őrizetben tartani menedékkérőket, ezt követően biztosítani kell az országba való belépésüket és megfelelő elhelyezésüket Magyarország területén. Menedékkérők őrizetben tartására pedig ezen túl, az ország területén lévő fogdákban is kizárólag indokolt esetben, bírósági felhatalmazás esetén kerülhet sor.

Az uniós bírósági döntést követően bezárták a tranzitzónákat, így a jogellenes fogvatartás véget ért, de addig is sok száz, a mostanihoz hasonló jogellenes fogvatartás történt. 

"A strasbourgi bíróság mai döntésével pedig megnyílik az út, hogy azok a jogellenesen sanyargatott emberek, akiket korlátlan időre fémkonténerekbe zárt a magyar állam, végre igazságot kapjanak" – mondta Pohárnok Barbara, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje, a kérelmezők jogi képviselője. 

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.