Iványi Gábor kitüntette David Pressmant

Belpol

A Magyar Evangéliumi Testvérközösség lelkésze Wesley-díjat adományozott az amerikai nagykövetnek. Az eseményre diplomaták, politikusok és a gyülekezet tagjainak jelenlétében szerda délután került sor a Megbékélés Háza Templomban.

Iványi Gábor lassú léptekkel ment a pulpitushoz. A bekészített két szék közül a kereszt díszítésűt, David Pressman – akit következetesen Dávidnak szólított – a Dávid-csillagosat foglalta el. Rövid és nagyon méltóságteljes ünnepség volt, a beszédekben pedig legalább annyi helye volt a sorok közötti gondolatoknak, mint az expliciteknek. Pont, mint az „átkosban”, mondanánk. Balatoni Péter zongoraművész játszotta az amerikai himnuszt (a végén Lisztet).

A Magyar Evangéliumi Testvérközösség lelkésze, az Oltalom Karitatív Egyesület vezetője, a Wesley János Lelkészképző Főiskola rektora azt mondta Jakab apostol levelét is idézve: „Magyarország nem egy jelentős világpolitikai tényező, de ahogy a Biblia mondja, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat! Ezért nem közömbös, hogy mi történik itt velünk a Kárpát-medencében. 2010-től példátlan antidemokratikus és alkotmánysértő folyamatok indultak el. A kétharmados parlamenti uralmat megszerző Fidesz nagyjából felszámolta a jogállamot. Ma már nem beszélhetünk hatékony és cselekvőkész parlamentről, független ügyészségről és bíróságokról, sajtó- és vallásszabadságról. Soha nem látott mértéket ölt a korrupció, példátlan mértékű az egészségügy, a köz- és felsőoktatás, a kulturális élet ellehetetlenítése.”

Iványi Gábor kitért arra, hogy David Pressman mindezt testközelből megtapasztalhatta. Úgy fogalmazott, a nagykövet bátran, hitelesen és következetesen szót emelt a jogállamiság sérelmei kapcsán, és méltósággal viselte a kormány támadásait. „Az itt töltött több mint két év alatt Pressman nagykövet úr elindította azt a változásfolyamatot, ami reményt ad a demokratikus értékek helyreállítására és szolidáris az emberi jogokat tiszteletben tartó társadalom újjáépítésével. A sötétségben, amelyben jelenleg immár másfél évtizede vergődünk, biztos fénypont volt Dávid Pressman úr a jó ügyekért való kiállásával.” A lelkész végül hozzátette, a Wesley díjat a megalapítása óta eltelt tizenkét évben mindössze öt alkalommal ítélték oda kiváló emberek számára; Iványi szerint a ma Magyarországon elfogadható kitüntetések között a Wesley-díj elég előkelő helyen áll.

 
Fotó: A szerző felvétele
 

A díjátadót néma csendben nézte a közönség, csak a fotósok gépei kattogtak, ahogy megörökítették az öleléseket, a visszafogott szomorkás mosolyokat. Pressman – akinek talán ez volt az utolsó nyilvános beszéde Magyarországon – a két ország közös hagyományairól, a korrupció elleni küzdelemről és a demokrácia iránti elkötelezettségről beszélt. Rogán Antal amerikai szankciós listára kerülésével kapcsolatban azt mondta, „azért cselekedtünk, mert fontos számunkra ez a (magyar-amerikai) kapcsolat és aggodalommal figyeljük, hogy a korrupció hogyan ássa alá Magyarország szuverenitását azáltal, hogy elvonja a közforrásokat azoktól, akiknek a leginkább szükségük lenne rájuk. Éppen ezért tartom helyénvalónak, hogy miután felléptünk azok ellen, akik korrupt módon gazdagítják az elit réteget egy kis időt tölthetek Önökkel is, egy olyan közösséggel, amely elkötelezetten támogatja Magyarország leginkább rászoruló állampolgárait.

 
Fotó: A szerző felvétele
 

Pressman úgy folytatta, az Iványi Gábor-féle egyház azok megsegítésén dolgozik, akik a korrupció következményeit a leginkább megszenvedik. A nagykövet szerint Magyarországnak a Nyugat mellett kell lehorgonyoznia, és partneri viszont kell ápolnia az Egyesült Államokkal. „És Önökhöz hasonlóan én is hiszem, hogy meg kell őrizni és védeni kell az ilyen partnerségeket. És szembe kell nézni azokkal az erőkkel, amelyek belülről vagy kívülről fenyegetik azokat” – mondta David Pressman, aki beszédében a hazájukat hűségesen szolgáló hazafiaknak nevezte Iványiék közösségét.Honfitársaikért végzett szolgálatuk az átláthatóság, az egyenlőség és a demokrácia érdekében összhangban áll a magyar nemzet legnemesebb hagyományaival.”

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.