Iványi Gábor lassú léptekkel ment a pulpitushoz. A bekészített két szék közül a kereszt díszítésűt, David Pressman – akit következetesen Dávidnak szólított – a Dávid-csillagosat foglalta el. Rövid és nagyon méltóságteljes ünnepség volt, a beszédekben pedig legalább annyi helye volt a sorok közötti gondolatoknak, mint az expliciteknek. Pont, mint az „átkosban”, mondanánk. Balatoni Péter zongoraművész játszotta az amerikai himnuszt (a végén Lisztet).
A Magyar Evangéliumi Testvérközösség lelkésze, az Oltalom Karitatív Egyesület vezetője, a Wesley János Lelkészképző Főiskola rektora azt mondta Jakab apostol levelét is idézve: „Magyarország nem egy jelentős világpolitikai tényező, de ahogy a Biblia mondja, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat! Ezért nem közömbös, hogy mi történik itt velünk a Kárpát-medencében. 2010-től példátlan antidemokratikus és alkotmánysértő folyamatok indultak el. A kétharmados parlamenti uralmat megszerző Fidesz nagyjából felszámolta a jogállamot. Ma már nem beszélhetünk hatékony és cselekvőkész parlamentről, független ügyészségről és bíróságokról, sajtó- és vallásszabadságról. Soha nem látott mértéket ölt a korrupció, példátlan mértékű az egészségügy, a köz- és felsőoktatás, a kulturális élet ellehetetlenítése.”
Iványi Gábor kitért arra, hogy David Pressman mindezt testközelből megtapasztalhatta. Úgy fogalmazott, a nagykövet bátran, hitelesen és következetesen szót emelt a jogállamiság sérelmei kapcsán, és méltósággal viselte a kormány támadásait. „Az itt töltött több mint két év alatt Pressman nagykövet úr elindította azt a változásfolyamatot, ami reményt ad a demokratikus értékek helyreállítására és szolidáris az emberi jogokat tiszteletben tartó társadalom újjáépítésével. A sötétségben, amelyben jelenleg immár másfél évtizede vergődünk, biztos fénypont volt Dávid Pressman úr a jó ügyekért való kiállásával.” A lelkész végül hozzátette, a Wesley díjat a megalapítása óta eltelt tizenkét évben mindössze öt alkalommal ítélték oda kiváló emberek számára; Iványi szerint a ma Magyarországon elfogadható kitüntetések között a Wesley-díj elég előkelő helyen áll.
A díjátadót néma csendben nézte a közönség, csak a fotósok gépei kattogtak, ahogy megörökítették az öleléseket, a visszafogott szomorkás mosolyokat. Pressman – akinek talán ez volt az utolsó nyilvános beszéde Magyarországon – a két ország közös hagyományairól, a korrupció elleni küzdelemről és a demokrácia iránti elkötelezettségről beszélt. Rogán Antal amerikai szankciós listára kerülésével kapcsolatban azt mondta, „azért cselekedtünk, mert fontos számunkra ez a (magyar-amerikai) kapcsolat és aggodalommal figyeljük, hogy a korrupció hogyan ássa alá Magyarország szuverenitását azáltal, hogy elvonja a közforrásokat azoktól, akiknek a leginkább szükségük lenne rájuk. Éppen ezért tartom helyénvalónak, hogy miután felléptünk azok ellen, akik korrupt módon gazdagítják az elit réteget egy kis időt tölthetek Önökkel is, egy olyan közösséggel, amely elkötelezetten támogatja Magyarország leginkább rászoruló állampolgárait.”
Pressman úgy folytatta, az Iványi Gábor-féle egyház azok megsegítésén dolgozik, akik a korrupció következményeit a leginkább megszenvedik. A nagykövet szerint Magyarországnak a Nyugat mellett kell lehorgonyoznia, és partneri viszont kell ápolnia az Egyesült Államokkal. „És Önökhöz hasonlóan én is hiszem, hogy meg kell őrizni és védeni kell az ilyen partnerségeket. És szembe kell nézni azokkal az erőkkel, amelyek belülről vagy kívülről fenyegetik azokat” – mondta David Pressman, aki beszédében a hazájukat hűségesen szolgáló hazafiaknak nevezte Iványiék közösségét. „Honfitársaikért végzett szolgálatuk az átláthatóság, az egyenlőség és a demokrácia érdekében összhangban áll a magyar nemzet legnemesebb hagyományaival.”
