Izomból nyomják

Veszélyes játékba kezdett Orbán Viktor a közszolgáknak előírt kötelező oltással: rendőrök, tűzoltók és tanárok ezrei mondhatnak fel munkahelyükön, ha sarokba szorítják őket – néhány hónappal az országgyűlési választások előtt.

Kötelezővé teszi a koronavírus elleni vakcina felvételét a Magyar Közlönyben október 28-án közzétett kormányrendelet az állami fenntartású intézmények dolgozóinak, így például a rendőröknek, a katonáknak, a tanároknak. Az alkalmazottaknak idén december közepéig, legkésőbb jövő év január végéig kell felvenniük az oltás első dózisát (egydózisú oltás esetén az egyetlent) – előbb, ha rendszeresen érintkeznek állampolgárokkal, utóbb, ha a háttérben dolgoznak. Az oltásról szóló igazolást öt napon belül kell bemutatni a munkáltatónak. Az oltást megtagadókat a munkáltató legfeljebb egyéves fizetés nélküli szabadságra küldheti; a státuszuk megmarad, de társadalombiztosítást nem fizetnek utánuk. Csak azok mentesülhetnek a kötelező vakcinázás alól, akik orvosi igazolással bizonyítják, hogy az oltás egészségügyi okból – például autoimmun betegség miatt – ellenjavallt. A kormány felajánlja a kötelező oltás bevezetésének lehetőségét az önkormányzati vezetőknek és a piaci munkáltatóknak is; a rendelet hatálya viszont nem terjed ki a magánfenntartású és egyházi iskolák, szociális és gyermekvédelmi intézmények dolgozóira.

Nem kerek történet

A Magyar Narancs egyenruhásokat kérdezett a kötelező oltásról a Zsaruellátó Facebook-oldalon keresztül. Érdeklődésünkre – túlzás nélkül – napokon át özönlöttek a panaszlevelek: a névtelenül üzenő rendőrök, katonák arról írtak, hogy 10–20 év szolgálat után hagyhatják ott a „céget”, mert a kötelező oltás az utolsó csepp lesz a pohárban, ezt a kényszert már nem viselik el. Meglehet, a vakcina ellen felhozott érveik között néhány ingatag lábakon áll vagy egyértelműen cáfolható, ám aggodalmaikra nem válasz feletteseik és a kormány utasítása. „Mind a magam, mind az oltatlan kollégáim nevében merem állítani, hogy azért nem vettük fel a vakcinát, mert nem szeretnénk kísérleti alany lenni (…) mi lesz akkor, amikor tömegesen le kell szerelni kényszerből, mikor így sincs állomány? Az nem zavarja a »nagyokat«, hogy az a létszámhiány már bőven veszélyeztetni fogja az állampolgárok biztonságát?” – írta egyikük.

Egy „kék kismama” (azaz rendőrnő), aki a harmadik gyerekét várja, hangsúlyozta: nem oltásellenes, de a jelenlegi vakcinákban nem bízik. A családjában azt tapasztalta, hogy a beoltottak közül többen is szövődményekkel küzdenek. Bár várandós anyaként táppénzen van otthon, a napokban felhívták a munkahe­lyéről. „Mondtam, hogy nem vagyok oltva és nem is vagyok hajlandó, legfőképp, mivel kisbabát várok, s felelős vagyok egy másik éle­tért is. Azt mondták, megértik, de rám is vonatkozik a kötelező! Különben fizetetlen” – utalt nyilatkozónk a fizetés nélküli szabadságra.

Egy 17 éve szolgáló nyomozó jelezte: autoimmun betegséggel küzd, ez azonban háziorvosa szerint nincs rajta a mentességet biztosító betegségek listáján. Így inkább munkahelyet vált, mint hogy vállalja a kockázatosnak érzett oltást. Többen is azt bizonygatták, hogy nagycsaládosan, kiszolgáltatott anyagi körülményeik ellenére (egy pályakezdő rendőr fizetése pótlékokkal együtt sem éri el nettó 200 ezer forintot) megtagadják az oltást.

A legtöbben azzal érveltek, hogy ők már átestek a Covidon, van védettségi igazolványuk és bizonyítottan magas az antitestszintjük. Értelmetlennek, sőt veszélyesnek tartják, hogy erre „ráoltsanak” – ehelyett heti vagy havi ellenanyagszűrést kérnének. „Van védettségi igazolványom, a második (…) Ennek ellenére elküldenek hamarosan. Tehát meccset biztosítani nem mehetek ki, mert veszélyes vagyok, de a meccsre kimehetek, mert van igazolványom (…) Be kellene oltatnom magam valami ellen, ami ellen igazoltan védett vagyok, hogy megtarthassam a munkámat, és mindezt az állampolgárok védelmében, akik között korlátozás nélkül lehetek amúgy. Csak nekem nem kerek ez a történet, vagy én őrültem meg?” – mutatott rá egyikük a járványügyi szabályokban feszülő ellentmondásra.