Izzasztó volt az előválasztási vita, de főleg a nagy meleg miatt

Belpol

Karácsony állva maradt, Kálmán Olgát felkészítették, a Momentum jelöltje a jobboldaliakra célzott.

A Gulyás Márton-féle Partizán szervezésében péntek este lement a főpolgármester-jelölti előválasztás első vitája. Résztvevői az eddig ismertté vált jelöltek voltak: Karácsony Gergely az MSZP-Párbeszéd színeiben, a DK által támogatott, de függetlenként induló Kálmán Olga és a momentumos Kerpel-Fronius Gábor.

Azt hiszem, az este kulcsmondatát Karácsony mondta ki, amikor úgy fogalmazott: „a legfontosabb, hogy legyőzzük Tarlós Istvánt. Majdnem mindegy, hogy közülünk ki teszi ezt meg.”

Az alapvetően szakpolitikai kérdésekre koncentráló vita nagyjából végig ebben a barátságos mederben zajlott, a konkrét kérésekben  kevés különbség mutatkozott a jelöltek között. Mindhárman fontosnak tartják az önkormányzati bérlakások építését, a hajléktalanság büntetésének megszüntetését, de abban is egyetértettek, hogy értelmetlen ingyenes BKV-t ígérni.

false

Várospolitikai ügyekben tényleg csak minimális eltérések jöttek elő: Kálmán Olga azt mondta, egyáltalán nem kell új árvízvédelmi gát a Római-partra, Karácsony Gergely szerint kell, de nem a parti sávban; Kerpel-Fronius Gábor a másik két jelöltnél óvatosabban, megengedőbben fogalmazott az Airbnb megregulázásának kérdésében...

Körülbelül ennyi. De az igazi kérdés talán nem is az volt, ki mit csinálna Budapesttel – hiszen az ellenzéki pártok a fő dolgokban egyetértenek, legalábbis szavakban -, hanem hogy hármójuk közül ki lehet Tarlós legesélyesebb kihívója. Tehát az esélyességükről, rátermettségükről, alkalmasságukról próbálták győzködni a nézőket a klíma nélküli szakszervezeti székház katlanjában összecsapó jelöltek.

Kálmán Olgáról kiderült, hogy televíziós tapasztalata nem csak a kérdezésre vértezte fel. Ő beszélt a legfolyékonyabban, és a terelésben, a kérdések meg nem válaszolásában is profi volt. Szerintem a nyitó kört és az átláthatóságra vonatkozó első kérdést egyértelműen megnyerte a szabad Budapestre koncentráló előadásával; ám később az is kiderült róla, hogy bár rövid idő alatt is egész jól felkészítették, a városvezetés apró-cseprő dolgaiban azért még zavarba lehet hozni, és válaszait inkább az általánosságok felé kormányozza.

false

Karácsony Gergely az elején egy kicsit feszültnek tűnt – talán még nem heverte ki a Gyurcsány-féle hátba szúrást -, de ahogy egyre több kérdésnél tudta előhozni zuglói teljesítményét, úgy lendült bele a vitába. Míg Gulyás Márton keresztkérdéseit – hogy kit tartanak a korábbi fővárosi polgármesterek közül a legjobbnak, vagy hogy mely három női közszereplőről neveznének el közterületet -  a másik két jelölt inkább passzolta, ő ezekre is kapásból tudott válaszolni. Erős mondása volt a Tiborcz-adónak nevezett luxusingatlan-adó, amit talán Kálmán Olga felbukkanása után talált ki, de legalábbis akkortól helyezett előtérbe.

false

A momentumos Kerpel-Fronius is idegesen indult, az elején zavaróan sok volt az ő-zés a beszédében, és az is nehezen érthető, hogy a Momentum Budapest-víziójának miért csak az egyik elemét hozta elő (azt, hogy az emberek legfeljebb jövedelmük 30 százalékát költsék lakhatásra; miközben kimaradt, hogy 10 perc utazással elérhető legyen egy városközpont, és hogy évi 20 ezer magyart hozzunk haza Budapestre). A záróbeszédek közül viszont nekem az övé volt a legerősebb: megfogalmazta az előválasztás tétjét, a Fidesz támadására koncentrált, és kezet nyújtott a nem fideszes jobboldali és a „párt nélkül maradt” (értsd: volt LMP-s) szavazóknak.

false

Egymást végig nagyon kevéssé támadták a jelöltek, azt is inkább Gulyás biztatására: Karácsonynak Kerpel-Fronius szúrt oda egyet a parkolási botrány miatt; Kálmán Olgát Karácsony támadta a frissen jött főpolgármesteri ambícióért, mire a DK támogatottja azzal lőtt vissza, hogy Karácsony egy éven belül sok minden szeretett volna lenni.

A vita legérdekesebb része az volt, amikor a moderátor egyenként faggatta a jelölteket kínos politikai kérdésekben. Itt mind a hármuknál kijött a támadási felület. Kerpel-Fronius Gábornál az, hogy pártja egy éve még egyenlőségjelet tett a Fidesz és az MSZP közé (mármint szó szerint, egy plakátra fújt feliratban), most mégis a szocialistákkal közös együttműködésben vesz részt. Kálmán Olgánál az, hogy két hónapja még elképzelhetetlennek tartotta a főpolgármester-jelöltséget, és azt is mondta, hogy Fidesz-kormány alatt úgysem lehet mit kezdeni a fővárossal. Karácsony Gergelynél pedig természetesen a zuglói parkolási botrány, amit szerinte amúgy már rendeztek is, az MSZP támogatásával, igaz, ehhez a nyilvánosság erejét kellett felhasználnia.

Szóval, egyik jelölt sem tökéletes, ezt tudják is egymásról, de vélhetően nem ettől lesz hangos az előválasztási kampány. És hogy mit tudtunk meg ma? Kálmán Olga tényleg komolyan gondolja, és DK-s hátszéllel valós esélyei is vannak;  Karácsony Gergelyt nem szabad leírni az MSZP-P csúfos EP-választási szereplése alapján; a Momentumnak pedig siker, hogy az ellenzék vezető szerepéért is vívott küzdelemben a két baloldali párttal egyenrangú félként jelenhet meg.

Hogy mindez hova vezet, azt először a június 20. és 26. közötti előválasztás eredményéből látjuk majd, aztán meg az őszi önkormányzati választáséból.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.