Izzasztó volt az előválasztási vita, de főleg a nagy meleg miatt

Belpol

Karácsony állva maradt, Kálmán Olgát felkészítették, a Momentum jelöltje a jobboldaliakra célzott.

A Gulyás Márton-féle Partizán szervezésében péntek este lement a főpolgármester-jelölti előválasztás első vitája. Résztvevői az eddig ismertté vált jelöltek voltak: Karácsony Gergely az MSZP-Párbeszéd színeiben, a DK által támogatott, de függetlenként induló Kálmán Olga és a momentumos Kerpel-Fronius Gábor.

Azt hiszem, az este kulcsmondatát Karácsony mondta ki, amikor úgy fogalmazott: „a legfontosabb, hogy legyőzzük Tarlós Istvánt. Majdnem mindegy, hogy közülünk ki teszi ezt meg.”

Az alapvetően szakpolitikai kérdésekre koncentráló vita nagyjából végig ebben a barátságos mederben zajlott, a konkrét kérésekben  kevés különbség mutatkozott a jelöltek között. Mindhárman fontosnak tartják az önkormányzati bérlakások építését, a hajléktalanság büntetésének megszüntetését, de abban is egyetértettek, hogy értelmetlen ingyenes BKV-t ígérni.

false

Várospolitikai ügyekben tényleg csak minimális eltérések jöttek elő: Kálmán Olga azt mondta, egyáltalán nem kell új árvízvédelmi gát a Római-partra, Karácsony Gergely szerint kell, de nem a parti sávban; Kerpel-Fronius Gábor a másik két jelöltnél óvatosabban, megengedőbben fogalmazott az Airbnb megregulázásának kérdésében...

Körülbelül ennyi. De az igazi kérdés talán nem is az volt, ki mit csinálna Budapesttel – hiszen az ellenzéki pártok a fő dolgokban egyetértenek, legalábbis szavakban -, hanem hogy hármójuk közül ki lehet Tarlós legesélyesebb kihívója. Tehát az esélyességükről, rátermettségükről, alkalmasságukról próbálták győzködni a nézőket a klíma nélküli szakszervezeti székház katlanjában összecsapó jelöltek.

Kálmán Olgáról kiderült, hogy televíziós tapasztalata nem csak a kérdezésre vértezte fel. Ő beszélt a legfolyékonyabban, és a terelésben, a kérdések meg nem válaszolásában is profi volt. Szerintem a nyitó kört és az átláthatóságra vonatkozó első kérdést egyértelműen megnyerte a szabad Budapestre koncentráló előadásával; ám később az is kiderült róla, hogy bár rövid idő alatt is egész jól felkészítették, a városvezetés apró-cseprő dolgaiban azért még zavarba lehet hozni, és válaszait inkább az általánosságok felé kormányozza.

false

Karácsony Gergely az elején egy kicsit feszültnek tűnt – talán még nem heverte ki a Gyurcsány-féle hátba szúrást -, de ahogy egyre több kérdésnél tudta előhozni zuglói teljesítményét, úgy lendült bele a vitába. Míg Gulyás Márton keresztkérdéseit – hogy kit tartanak a korábbi fővárosi polgármesterek közül a legjobbnak, vagy hogy mely három női közszereplőről neveznének el közterületet -  a másik két jelölt inkább passzolta, ő ezekre is kapásból tudott válaszolni. Erős mondása volt a Tiborcz-adónak nevezett luxusingatlan-adó, amit talán Kálmán Olga felbukkanása után talált ki, de legalábbis akkortól helyezett előtérbe.

false

A momentumos Kerpel-Fronius is idegesen indult, az elején zavaróan sok volt az ő-zés a beszédében, és az is nehezen érthető, hogy a Momentum Budapest-víziójának miért csak az egyik elemét hozta elő (azt, hogy az emberek legfeljebb jövedelmük 30 százalékát költsék lakhatásra; miközben kimaradt, hogy 10 perc utazással elérhető legyen egy városközpont, és hogy évi 20 ezer magyart hozzunk haza Budapestre). A záróbeszédek közül viszont nekem az övé volt a legerősebb: megfogalmazta az előválasztás tétjét, a Fidesz támadására koncentrált, és kezet nyújtott a nem fideszes jobboldali és a „párt nélkül maradt” (értsd: volt LMP-s) szavazóknak.

false

Egymást végig nagyon kevéssé támadták a jelöltek, azt is inkább Gulyás biztatására: Karácsonynak Kerpel-Fronius szúrt oda egyet a parkolási botrány miatt; Kálmán Olgát Karácsony támadta a frissen jött főpolgármesteri ambícióért, mire a DK támogatottja azzal lőtt vissza, hogy Karácsony egy éven belül sok minden szeretett volna lenni.

A vita legérdekesebb része az volt, amikor a moderátor egyenként faggatta a jelölteket kínos politikai kérdésekben. Itt mind a hármuknál kijött a támadási felület. Kerpel-Fronius Gábornál az, hogy pártja egy éve még egyenlőségjelet tett a Fidesz és az MSZP közé (mármint szó szerint, egy plakátra fújt feliratban), most mégis a szocialistákkal közös együttműködésben vesz részt. Kálmán Olgánál az, hogy két hónapja még elképzelhetetlennek tartotta a főpolgármester-jelöltséget, és azt is mondta, hogy Fidesz-kormány alatt úgysem lehet mit kezdeni a fővárossal. Karácsony Gergelynél pedig természetesen a zuglói parkolási botrány, amit szerinte amúgy már rendeztek is, az MSZP támogatásával, igaz, ehhez a nyilvánosság erejét kellett felhasználnia.

Szóval, egyik jelölt sem tökéletes, ezt tudják is egymásról, de vélhetően nem ettől lesz hangos az előválasztási kampány. És hogy mit tudtunk meg ma? Kálmán Olga tényleg komolyan gondolja, és DK-s hátszéllel valós esélyei is vannak;  Karácsony Gergelyt nem szabad leírni az MSZP-P csúfos EP-választási szereplése alapján; a Momentumnak pedig siker, hogy az ellenzék vezető szerepéért is vívott küzdelemben a két baloldali párttal egyenrangú félként jelenhet meg.

Hogy mindez hova vezet, azt először a június 20. és 26. közötti előválasztás eredményéből látjuk majd, aztán meg az őszi önkormányzati választáséból.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.