Izzasztó volt az előválasztási vita, de főleg a nagy meleg miatt

Belpol

Karácsony állva maradt, Kálmán Olgát felkészítették, a Momentum jelöltje a jobboldaliakra célzott.

A Gulyás Márton-féle Partizán szervezésében péntek este lement a főpolgármester-jelölti előválasztás első vitája. Résztvevői az eddig ismertté vált jelöltek voltak: Karácsony Gergely az MSZP-Párbeszéd színeiben, a DK által támogatott, de függetlenként induló Kálmán Olga és a momentumos Kerpel-Fronius Gábor.

Azt hiszem, az este kulcsmondatát Karácsony mondta ki, amikor úgy fogalmazott: „a legfontosabb, hogy legyőzzük Tarlós Istvánt. Majdnem mindegy, hogy közülünk ki teszi ezt meg.”

Az alapvetően szakpolitikai kérdésekre koncentráló vita nagyjából végig ebben a barátságos mederben zajlott, a konkrét kérésekben  kevés különbség mutatkozott a jelöltek között. Mindhárman fontosnak tartják az önkormányzati bérlakások építését, a hajléktalanság büntetésének megszüntetését, de abban is egyetértettek, hogy értelmetlen ingyenes BKV-t ígérni.

false

Várospolitikai ügyekben tényleg csak minimális eltérések jöttek elő: Kálmán Olga azt mondta, egyáltalán nem kell új árvízvédelmi gát a Római-partra, Karácsony Gergely szerint kell, de nem a parti sávban; Kerpel-Fronius Gábor a másik két jelöltnél óvatosabban, megengedőbben fogalmazott az Airbnb megregulázásának kérdésében...

Körülbelül ennyi. De az igazi kérdés talán nem is az volt, ki mit csinálna Budapesttel – hiszen az ellenzéki pártok a fő dolgokban egyetértenek, legalábbis szavakban -, hanem hogy hármójuk közül ki lehet Tarlós legesélyesebb kihívója. Tehát az esélyességükről, rátermettségükről, alkalmasságukról próbálták győzködni a nézőket a klíma nélküli szakszervezeti székház katlanjában összecsapó jelöltek.

Kálmán Olgáról kiderült, hogy televíziós tapasztalata nem csak a kérdezésre vértezte fel. Ő beszélt a legfolyékonyabban, és a terelésben, a kérdések meg nem válaszolásában is profi volt. Szerintem a nyitó kört és az átláthatóságra vonatkozó első kérdést egyértelműen megnyerte a szabad Budapestre koncentráló előadásával; ám később az is kiderült róla, hogy bár rövid idő alatt is egész jól felkészítették, a városvezetés apró-cseprő dolgaiban azért még zavarba lehet hozni, és válaszait inkább az általánosságok felé kormányozza.

false

Karácsony Gergely az elején egy kicsit feszültnek tűnt – talán még nem heverte ki a Gyurcsány-féle hátba szúrást -, de ahogy egyre több kérdésnél tudta előhozni zuglói teljesítményét, úgy lendült bele a vitába. Míg Gulyás Márton keresztkérdéseit – hogy kit tartanak a korábbi fővárosi polgármesterek közül a legjobbnak, vagy hogy mely három női közszereplőről neveznének el közterületet -  a másik két jelölt inkább passzolta, ő ezekre is kapásból tudott válaszolni. Erős mondása volt a Tiborcz-adónak nevezett luxusingatlan-adó, amit talán Kálmán Olga felbukkanása után talált ki, de legalábbis akkortól helyezett előtérbe.

false

A momentumos Kerpel-Fronius is idegesen indult, az elején zavaróan sok volt az ő-zés a beszédében, és az is nehezen érthető, hogy a Momentum Budapest-víziójának miért csak az egyik elemét hozta elő (azt, hogy az emberek legfeljebb jövedelmük 30 százalékát költsék lakhatásra; miközben kimaradt, hogy 10 perc utazással elérhető legyen egy városközpont, és hogy évi 20 ezer magyart hozzunk haza Budapestre). A záróbeszédek közül viszont nekem az övé volt a legerősebb: megfogalmazta az előválasztás tétjét, a Fidesz támadására koncentrált, és kezet nyújtott a nem fideszes jobboldali és a „párt nélkül maradt” (értsd: volt LMP-s) szavazóknak.

false

Egymást végig nagyon kevéssé támadták a jelöltek, azt is inkább Gulyás biztatására: Karácsonynak Kerpel-Fronius szúrt oda egyet a parkolási botrány miatt; Kálmán Olgát Karácsony támadta a frissen jött főpolgármesteri ambícióért, mire a DK támogatottja azzal lőtt vissza, hogy Karácsony egy éven belül sok minden szeretett volna lenni.

A vita legérdekesebb része az volt, amikor a moderátor egyenként faggatta a jelölteket kínos politikai kérdésekben. Itt mind a hármuknál kijött a támadási felület. Kerpel-Fronius Gábornál az, hogy pártja egy éve még egyenlőségjelet tett a Fidesz és az MSZP közé (mármint szó szerint, egy plakátra fújt feliratban), most mégis a szocialistákkal közös együttműködésben vesz részt. Kálmán Olgánál az, hogy két hónapja még elképzelhetetlennek tartotta a főpolgármester-jelöltséget, és azt is mondta, hogy Fidesz-kormány alatt úgysem lehet mit kezdeni a fővárossal. Karácsony Gergelynél pedig természetesen a zuglói parkolási botrány, amit szerinte amúgy már rendeztek is, az MSZP támogatásával, igaz, ehhez a nyilvánosság erejét kellett felhasználnia.

Szóval, egyik jelölt sem tökéletes, ezt tudják is egymásról, de vélhetően nem ettől lesz hangos az előválasztási kampány. És hogy mit tudtunk meg ma? Kálmán Olga tényleg komolyan gondolja, és DK-s hátszéllel valós esélyei is vannak;  Karácsony Gergelyt nem szabad leírni az MSZP-P csúfos EP-választási szereplése alapján; a Momentumnak pedig siker, hogy az ellenzék vezető szerepéért is vívott küzdelemben a két baloldali párttal egyenrangú félként jelenhet meg.

Hogy mindez hova vezet, azt először a június 20. és 26. közötti előválasztás eredményéből látjuk majd, aztán meg az őszi önkormányzati választáséból.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.